Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-11 / 8. szám

1993. január 11., hétfő SPORTEXTRA 9 Oldalháló Múlt és jelen A múltból nem lehet megélni! Még most is a fülemben cseng ez az elcsépelt demagóg kité­tel, amelyet jó néhány sport­vezető elpuffogtatott már egy-egy versenyö, játkos ne­vének kapcsán. Mintegy iga­zolva azt, kizárólagosan a pil­lanatnyi teljesítmény a mér­vadó, a megítélés csak a számszerű adatokkal alátá­masztott tények szerint tör­ténhet. Van azonban az éremnek másik oldala is, mégha halo- ványabb, mint az állandóan reflektorfényben pompázó. Akadnak erkölcsi értékek is szép számmal, amelyekebői bizony lehet némi tőkét ková­csolni, és ami tulajdonképpen szintén egykori sikerekből, eredményekből nőtt ki. Mint a növény a gyökérből. Ha azt elvágják, nem kap nedvessé­get, életképtelenné válik. Mielőtt a kilencvenkettes esztendő végleg behúzta volna maga mögött a történe­lem kapuját, egy nosztalgia­meccsre voltam hivatalos. A meghívottak közül csupán hárman hiányoztak húsz évvel ezelőtti társaink közül, sajnos egyikük soha nem jöhet már közénk. Volt ennek a találko­zónak valami megfoghatatlan varázsa, ami az egész röpke együttlét során rátelepedett a jókedvű társaságra. Hogy némelyek megemberesedtek, azon legfeljebb jókat moso­lyogtunk, hogy a mérkőzés so­rán nem oda ment a labda, ahová szerettük volna, a kö­zönség is megbocsátotta, mert tagjai jól tudják: régen ez másként volt. De mégis miként? Azt hiszem, elsősorban a mentalitásunk volt alapvetően más.Mondom ezt akkor, ami­kor már magam is rájöttem a sokszor idézett igazságra: „az emlékek megszépülnek az idő múlásával”. A régi történetek sorjázása csak megerősítette bennem az aranyszabályt, a múltat idéző futballisták egyike sem volt hajlandó a másik rovására jobb színben feltüntetni egykori önmagát. Sőt a végszók után olyan érzé­seim támadtak, a sztorizók in­kább kedveskedni akartak ré­gen látott cimboráiknak. Na ez az. A pályán sem volt másként. Természetesen a góllövőt vagy a mezőny leg­jobbját illő elismerésben ré­szesítettük annak idején, de aztán közös volt az öröm a győzelmek után, senki nem akart nagyobb részt kisajátí­tani a sikerből, mint bárme­lyik pályán volt játékos. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem voltak közöttünk nézeteltérések, hirtelen fel­lobbant indulatok, azonban a kezdést jelző sípszóig általá­ban elillant a harag. Megpró­báltunk mindnet megtenni egymásért, magunkért, a csa­ládunkért. Két évtized az idő végtelen­jében csupán szemvillanás. Arra mégis jó volt, hogy a to­vatűnt évek emlékezetes pilla­natait, bár kissé kiszínezve, de újra átéltük és erőt merítet­tünk belőlük polgári életünk komor hétköznapjaira. Aki ott volt a vidéki város sportegyesületének klubházá­ban, az eddig sem a múltjából élt. Mindössze arra volt igé­nyünk, hogy feltöltsük emoci­onális raktárainkat, amely a munkaerőnk újratermeléséhez nagymértékben hozzájárul. (ni) FEBRUÁRBAN KEZDŐDIK Egy kitüntetés ürügyén Beszélgetés Tamási László rádióriporterrel A magyar labdarúgó váloga­tott japán túrája miatt a szövet­ség egyszer már módosítani kényszerült az elsőosztályú baj­nokság tavaszi menetrendjét. További változtatásokra azon­ban nincs szükség, mivel a klu­bok leszavazták Jenei Imre szö­vetségi kapitány elképzelését a januári belga túráról, valamint a Wales elleni barátságos mérkő­zésről. Az idén február 20-án kerül megrendezésre a tavaszi első, az 1992/93-as idény 16. fordulója, a zárásra pedig június 19-én kerül sor. Az NB II. már­cius 14-én rajtol (a programot két hét múlva készítik el), az •osztályozok időpontja pedig jú­nius huszonhat és harminc. A múlt év vége felé köze­ledve különböző kitüntetéseket adtak át a Parlamentben olyan egyéneknek, akik saját területü­kön akár társadalmi munkában, akár hivatásszerűen, a sport népszerűsítésében tevékenyked­tek hosszú éveken át. A Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának munkatársa Tamási László is a jutalomra várók között szoron­gott, hogy két évtizedes mun­kája erkölcsi elismeréseként át­vegye az Eszterházy Miksa díjat dr. Horváth Balázstól, a sportot felügyelő tárcanélküli minisz­tertől. Némi győzködés után csak-csak kötélnek állt a tisztelt kolléga egy rövid beszélgetés erejéig.-Laci! Hogyan érzed magad a mikrofon túlsó oldalán? —Azt hiszem úgy, mintha a hóhért akasztanák. De ko­molyra fordítva, az évek hosszú során megtanultam, hogy az egyik legnehezebb feladat az újságírói műfajban a kérdezés. Szakmabelinek válaszolni, azt hiszem csak nagyon megfontol­tan szabad, mert ilyenkor álta­lában minden kérdés mögött meghúzódhat olyan gondolat­sor, amelyet később tovább le­het fűzni.-Húsz esztendeje tudósítasz a pályák környékéről. Arra len­nék kiváncsi, mi ragadott meg a sport világából, mi vonzót talál­tál a különböző meccseken, ver­senyeken? Maga a sport szépsége. Min­den ágában van valami különle­ges, és itt elsősorban a labdajá­tékokra gondolok, a résztvevők ezredmásodpercek töredéke alatt döntenek. Egyszerűen cso­dálom azokat az embereket, akik a döntő pillanatokban olyan megoldásokat választa­nak, amelyekkel felvillanyoz­zák a közönséget. A kosárlabda mellett a kézilabdásokat szere­tem még leginkább. Őket nyi­tottságuk miatt kedvelem, a ko­sarasok sztárjaikkal együtt, pi­civel zártabb világban élnek.-Mielőtt ránksütnék a rész­rehajlás bélyegét megkérdezem, te mit sportoltál?-Versenyszerűen asztalite­niszben vittem a legtöbbre. Több sportágat kipróbáltam fia­talabb koromban mezőtúri di­ákként. Testnevelőm, Csorna Mihály ráhúzta a kezemre az ökölvívó kesztyűt is, pechemre egy kétméteres százkilós srác ellen. Megpróbáltam a belhar- cot erőltetni, azonban hosszú karjaival jól távol tartott magá­tól. Már ott is szerettem a kézi­labdát. A tanár úrtól láttam az első igazi svédcsavart és azt, bombaerős lövéseivel miként forgácsolja szálkákra a kereszt­lécet. Azt hiszem ő volt rám a legnagyobb hatással.-Visszatén'e a belharchoz. rádiós munkásságod során is akadtak hasonló küzdelmeid?-Te is tapasztalhatod, ezen a pályán meg kell vívni minden­kinek a maga kisebb-nagyobb harcát. Főleg abban az esetben, mint nálunk, ha a stúdióban egyedüliként foglalkozom mélyrehatóbban a sporttal. Megpróbálom kiharcolni, ha kell más műsoridők rovására, hogy több sportadás le- gyen.Hisz van miről beszélni a megyében. Lelkiismeretfurda- lásom a falusi kis egyesületek miatt van. Náluk igazi amatőr alapon folyik a munka, a jövő­ben sokkal többet kívánok fog­lalkozni velük. Akár újévi ígé­retnek is veheted.- Az elmúlt két évtized emlé­kezetes közvetítéseiből monda­nál néhányat?-Pár éve a Komjádi uszodá­ból tudósítottam az FTC - Ví­zügy SE polómeccset a ráját­szásról. A szomszéd fülkéből nem kisebb egyéniség, mint Knézy Jenő tájékoztatta a hall­gatókat. Kemény feladat volt az ő árnyékában megállni a he­lyem. Érdekes volt a Kecskemét — Olajbányász kosármeccs, azon dőlt el az A-csoport győz­tese. Nem lehet kihagyni a sor­ból Berkicséknek a MAFC ellen vívott csatájukat, hiszen ott Berki játékvezetőt a rendőrök mentették meg. Közben én egyenesben voltam Pesttel, s lentről úgy tájékoztattak, hogy folyik a vér. Nagyon észnél kel­lett lennem. Élményeim közé tartozik a Szepesi Gyuri bácsi­val készült interjúm, a szalagot máig őrzöm.- Szerinted mivel érdemelted ki az Eszterházy Miksa-díjat?- Nagyon nehezet kérdeztél. Decembertől, mióta a Parla­mentben átvettem a kitüntetést, nem tudom megmagyarázni magamnak. Nem érzem, hogy kimagaslót vagy egyáltalán többet tettem volna a megye sportjáért, mint mások. Nekem munkaköri kötelességem, hiva­tásom, hobbim a rádiózás. Ta­lán azt tudnám feleni, az erköl­csi elismerés, úgy érzem, me­gyénk sportjának és valamennyi újságírójának szól, hiszen egy fecske aligha csinál nyarat.- Mit tervezel a következő húsz évre?- Nagyon nehéz előre gon­dolkodni. Nem a mindennapi problémák, a gazdaság, a poli­tika, hanem az egyesületek bi­zonytalan sorsa miatt. Ha né­hány megszűnik netán, beszű­kül a mozgásterünk. Márpedig ebben a szakmában csak akkor lehet úgy istenigazából felpö­rögni, ha működnek olyan egyesületek, amelyek sorozat­ban szállítják a jónál jobb eredményeket. Magánéletem­ben könnyebb a dolgom, hisz otthon két gyönyörű lányom és bűbájos feleségem várnak, mindhármukat imádom. De a kérdés se maradjon félig meg­válaszolva, azt tervezem vagy inkább szeretném: az elkövet­kezendő húsz évben is legalább hasonló sikerekről számoljak be, mint ezidáig. (néder) Az év strandröplabdázójának receptje „Ez nemcsak az én sikerem ’ Végy magad mellé egy technikailag, taktikailag, erőnlétileg hasonszőrű tár­sat, majd egy nagy adag hittel fűsze­rezve kapd nyakad közé a várost égy ,Jdadós” szponzor után kutatva. Ha ez­zel is készen vagy, ne hidd, hogy ké­nyelmesen hanyatt dőlhetsz a fotelod­ban, hiszen a siker napi hozzávalói a kö­vetkezők: kőkemény munkával 3-4 km futással kezdd a reggelt, utána másfél­két órás játékkal folytasd, végezetül újabb másfél órás kondizással zárd a délelőttöt! Persze ahhoz, hogy az év strandröp- labdázója légy, az is szükséges, hogy az „alapanyagaid” jó minőségűek legye­nek. De ha mindezek mellett kifelejted a jó partnert, te sem tudsz a képességeidet kihasználva játszani. Ha pedig hiányzik az agilis támogató (jelen esetben a Sohn János vezérelte Komplex EC, amely majd' minden tornán a fiúk lelkes szur­kolójának bizonyult) nyár és strand lé­vén csak „dilire” veszed még a bajnoki meccseket is. Mondja mindezt Gulyás Ferenc, akit a Komplex EC Szolnok színeiben ver­senyezve az 1992-es év strandröplab­dázójának választottak. Hogy mivel érdemelte ki ezt a címet? Hajdú Zoltán­nal az oldalán a hat bajnoki fordulóban négyszer győzedelmeskedtek, egyszer a második helyre szorultak, míg ugyan­csak egyszer befaragtak egy hatodik hellyel. Éhhez egy- egy tornán általában kilenc-tíz meccset kellett játszaniuk. Az egy szett ellenére megesett, hogy a csata másfél óráig is eltartott, bár az átlag en­nek a felére tehető. Mindezt bokáig érő, süppedős homokban és szikrázóan tűző napon. így nem meglepő, hogy még a cingámak mondható Gulyás Feri is egy- egy hét vége után három kilóval köny- nyebben tért haza. Nesze neked, jó re­cept ... Ám a nehezebb pillanatokban nem voltak magukra hagyatva a játkosok, hi­szen a lábukat lógató, fürdőző, söröz- gető, netán unatkozó 100-200 nézőnek kapóra jöttek a jókora derbik. Éppen a kecskeméti döntőn esett meg, az érdek­lődők fogadást tehettek, a 21 pontig menő csatában hányat gyűjtenek össze Feriék, illetve ellenfelük — mi több, a helyes válaszadók között egy görög utat sorsoltak ki. Az olaszországi tengerparti világbajnokságon a lelátón összetömö­rülő kétezres nézősereg még nagyobb elánnal biztatta a pályán lévőket, mi­közben néhány fiatal, slaugból kijövő vízzel frissítette őket. Persze az itteni „tévés” sztárok egész évben kifejezetten a röplabda ezen szakágával foglalkoz­nak: amikor Olaszországban hideg van, Brazíliába teszik át székhelyüket. A 185 centis, 25 éves, 60-70 cm súlypontemelkedést produkáló röpös - akinek a csapattársai mostanában kifeje­zetten örülnek, hogy az öltözőben az év strandröplabdázója mellé ülhetnek (...) - február 7-én Kaposváron, a magyar és az idegenlégiós válogatott összecsapása előtt veheti át díját. Búcsúzásunk előtt azért még egyszer kihangsúlyozza: „Ez nem csak a én sikerem, hiszen Hajdú Zoli és a támogatónk is hozzátartozik - nem is kicsit. (kocsis) 1 1 'Ajk. x §, n w fTT* m li n . ; WÉ? ül W | I \ ijlMfr ÉmZ’' Jül Is* W *1WPsuc Míg a külföldi sztárok télen a melegebb éghajlatú Brazíliában „táboroznak”, addig Gulyás Feri, Magyarország legjobb strandröplabdázója 1992-ben, a Ti- sza-gáton rója a köröket. Fotó: Illyés PEPITA A magyar birkózósport ve­zérkara gyakorlatilag új mun­kahelyi kollektíva, tagjai szinte most ismerik meg egymást. El­sősorban Bacsa Ferenc számára volt érdekes az új felállás; a 44 éves szakember eddig Dorogon edzősködött, ezentúl Budapes­ten dolgozik. - Megtisztelő fel­adat az enyém, szakmai igazga­tóként dolgozhatom a szövet­ségnél - mondta Bacsa Ferenc, aki főként az utánpótlással való törődést kapta feladatul. Nemes gesztussal növelte népszerűségét a nehézsúlyú ökölvívó világbajnok, Riddick Bowe. Az amerikai bokszoló 200 darab, összesen 10 000 dol­lárt érő jegyet ajánlott fel hátrá­nyos helyzetű gyermekeknek február 6-iki világbajnoki ösz- szeecsapására, amelyet Michael Dokes ellen vív a Madison Square Gardenben. (Reuter) New York: A február 5-iki fe­dettpályás atlétikai viadal, a Millrose Játékok nagy szenzá­ciója lesz a tízpróbázók össze­csapása. A csarnokbeli speciális viadalon ugyanis összeméri ere­jét a szám amerikai világcsúcs­tartója, Dán O.Brien és a cseh­szlovák olimpiai bajnok Robert Zmelik. Javában fő Ziegler János feje. A 18 éves korú játékosokból álló magyar ifjúsági labdarúgó válogatott szövetségi edzője ugyanis elutasító választ kapott az olasz szövetségtől. - Az itá­liai gárdával kell játszanunk az idei angliai Eb-döntőbe jutásért - mondta Ziegler János. - Mi április végi - május eleji két terminust javasoltunk. Ez nekik nem felelt meg, március 24—én, illetve április hetedikén szeret­nének megküzdeni velünk. Lé­vén, hogy öt, NB Il-es klubban futballozó játékosom is van, érthető az aggályom: fiataljaim nem lesznek jó formában. A magyar sportújságírók az elmúlt év végén 35. alkalommal választották meg az év legjobb sportolóit. Huszonketten kerül­tek az egyéni és a csapatver­senyben a díjazottak közé. Ré­szükre ünnepélyes keretek kö­zött, exkluzív gálavacsora kere­tében adják át a díjakat február elsején, hétfőn este a Budapest Kongresszusi Központban. Az eseményre - amelyen többsé­gében a barcelonai magyar hő­söket ünnepük - meghívták a társadalmi, üzleti, művészeti élet kiválóságait is. A díjátadó ünnepség főszponzora a világ­hírű Martini cég. Biloxi: A Mississippi állam beli kisvárosban ötvenötödik profi- syő/elmét aratta Larry Holmes, az egykori nchc/súlyú ökölvívó profi világbajnok. A találkozó jelentőségére jellemző, hogy a győztes mindössze nyolcvanö­tezer dollárt kapott. Ez az ösz- szeg elenyésző ahhoz képest, amekkorákat jobb helyeken fi­zetnek a csúcson lévő ökiözök- nek. A Szolnoki Olajbányász SE kézilabda szakosztálya negyed- százados jubileumához érke­zett. Ebből az alkalomból ja­nuár 24-én 15.00. órakor az egyesület tiszaligeti csarnoká­ban öregfiúk mérkőzésre kerül sor, az Olajbányász - Pécsi MSC NB I-es bajnoki találkozó előtt. Mindkét összecsapásra szeretettel vár mindenkit a pi­ros-feketék vezetősége. Az ér­deklődők a maiak mellett a régi idők kézilabdásait is viszont láthatják, s egy nagy vastapssal illethetik őket. Befejeződött a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium diák- sportkörének egyéni, nyílt sakkbajnoksága, amelyen ti­zennégy induló ült asztalhoz. Kasnya Sándor versenybíró irá­nyítása mellett színvonalas, he­lyenként ádáz csatákat vívtak a sakkpalánták. A győzelmet Szabó Tóth Zoltán szerezte meg, Száraz, Cserháti és Dudás előtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents