Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
1993. JANUÁR 2. Szabad időben—családi körben ii Pillanatkép a budapesti „Lordok Házából”, az otthontalan munkanélküliek szállásáról. - Nem az ember, hanem a munkája vált fölöslegessé A pszichológus naplójából A munkanélküli magányossága A történet megdöbbentő, de sajnos ma már nem kuriózum: a családfenntartó 43 éves mérnök, két kamaszkorú gyerek apja egy ideig viaskodott a munkanélküliség megpróbáltatásaival, de utóbb föladta a harcot: öngyilkos lett. A munka lételeme volt, enélkül nem tudta elképzelni az életet... Valóban, hivatás, munka nélkül nemcsak anyagi, hanem pszichés szempontból is elképzelhetetlen az értelmes lét. Az élet eldobása azonban nem megoldás. A munkanélküliség azonban váratlanul, felkészületlenül érte a társadalmat és az egyént. A mai aktív nemzedékeknek csak halvány emlékei vagy olvasmányélményei voltak róla. Érthető hát, hogy az állástalanság új helyzete sokakat a szó szoros értelmében sokkol. Olyan erős pszichikai hatást vált ki, hogy teljes lelki rövidzárlat következik be. A gazdaságpszichológia egyik elismert szaktekintélye, az amerikai Amitai Etzioni éppen a közelmmúltban fejtette ki: a munkanélküliség problematikájával nem lehet úgy számolni, mint a múlt században, hogy „majd megoldja a piac.” Az akkor utcára kerültek többsége szakképzetlen volt, s bizonyos idő után úgy folytathatta, ahogy abbahagyta - nem lett szakképzetlenebb. Manapság a munka- nélküliség tömegesen érinti a diplomásokat, a szakképzetteket és sajátos, a tudás, sőt a személyiség lelbomlásával járó folyamatot indít el bennük. A professzor hasonlata szerint ha a gyáros nagy mennyiségű kámfort állít elő, de csak egy év múlva lesz rá vevő, költséget nem kímélve gondoskodik az illékony áru tárolásáról, „karbantartásáról”. Ugyanezt a logikát kell alkalmazni a munkaerőre is, hiszen abban is rengeteg pénz és energia fekszik. Egyelőre a munkanélküliség további növekedésével kell számolnunk, a későbbiekben pedig legalább is állandó jelenlétével. S ez nem egyszerűen gazdasági és politikai, hanem szociológiai, pszichológiai és más területeket is érintő komplex problémakör. Művelőinek segíteniük kell abban, hogy a piacgazdaságnak ez a velejárója kezelhetővé váljék. A végzetes tragédiák megelőzéséért azonban nagyon sokat tehet a közvetlen környezet: a család, a barátok, ismerősök köre. Meg kell értetni - hisz így igaz -, hogy nem az ember válhat napjainkban fölöslegessé, hanem a munkája. A türelem, a biztató szó, a fogyatkozó önbizalom erősítése, az életrend átalakítása, értelmes programok közös keresése, az önképzésre ösztönzés - mind-mind ellenszere lehet a testi-szellemi leépülésnek, a munkanélküli magányosságának. Takács Hona Ferenczy Europress Szőnyeggyógyítás A tintapacni „orvossága” a langyos tej. A golyós toliból származó tintaszennyezést hajlakkal szórjuk be, majd száradás után ecetes vízzel keféljük le. Ha rágógumi ragad a szőnyegre, tegyünk rá jégkockát, tartsuk rajta, míg a gumi megdermed, s akkor a szálak károsodása nélkül földszedhető. A nehéz bútorok lábanyomait eltüntethetjük, ha nedves ruhán keresztül vasalóval gőzöljük a szőnyeget, s a lenyomódott részeket rögtön ezután átkeféljük. - óta Ferenczy Europress Csináld magad! Kötött játékbaba A gyermekektől tanultam, hogy fonalakból, egyszerű csomózással is lehet mindenhová magunkkal cipelhető játékbabát formázni. Nos, most bemutatom. Sapkát és nadrágot is csináltunk neki, természetesen szoknyát, kabátot és egész ruhatárat is készíthetünk hozzá. (Karácsonyi ajándéknak bizonyára örömteli meglepetés lesz.) Hozzávalók: simasodrású, középvastag vagy vastag fonalból a legmegfelelőbb (Vénusz, Apolló, Kalocsa stb.), 2 dkg fehér, néhány méter kék, rózsaszín, sárga, piros, 3-as kötőtű, 3 cm-es pomponkarika, merkelőtű, labda. Munkamenet: Babatest: a fehér színű fonalat, 20 cm széles kartonpapírra tekerjük. Az egyik (fejtető) végződésen a fonalszálakat összefogjuk, áttekerjük, összekötjük. A fonalköteget lehúzzuk a kartonlapról. Egy ping- ponglabdát vagy keményre gyúrt papírlabdát helyezünk a fonalszálak központjába, és alatta, a nyakvonalban ismét összefogjuk, összekötjük, fejet készítettünk. A megmaradó fonalvég- ződést elosztjuk: 1/4 = kar, 1/2 = törzs, 1/4 = kar. A kar-részeket 6 cm távolságban (csuklónál) összekötjük, megcsomózzuk, majd a fonalvégződést ujjainkkal összefogjuk, s azonos magasságban kb. 2-3 cm távolságra egyenesre vágjuk, ha a fonalat az ujjaink közül kiengedjük, a szabadon maradó szálak szétesnek, laza pomponformát, kézfejet alkotnak. Test: a középen megmaradó 1/2 fonalkötegből testrészt, lábakat formázunk kb. 4 cm távolságra (derék) összekötözzük, majd a fonalköteget megosztva, lábakat formázunk. A lábvégződéseken a szálakat összefogjuk, és 2 cm magasságban (bokánál) összekötözzük.« Nadrág: mindkét lábra azonos szem-, és sorszámmal 1 sima, 1 fordított patentmintával (ha többféle színű fonalunk van csíkozással) kötjük. A munkát 18 szemre kezdjük, 22 sort kötünk, majd a két lábszárrészt egymáshoz illesztjük, és egy munkadarabban folytatjuk, 36 szemmel, 10 sort kötünk, végül a szemeket egyenként az alapszemnek megfelelően lefogyasztjuk. A nadrágszálak oldal szélszemeit, majd a hátközép szélszemeit összeillesztjük, és sortalálkozás szerint összevarrjuk. 30 cm hosszú sodrott zsinórt készítünk, és a derékszél minden 2. szemén átbújtatva befűzzük, az elejeközépen masnira kötjük. Sapka: 23 szemre kezdjük, 1 sima, 1 fordított váltakozásával, patentmintával 8 sort kötünk. Végül a szemeket lefogyasztás nélkül merkelőtűvel összefogjuk, majd folyamatosan a sapka oldalszélein összevarrjuk. A befejező tetőrészre 3 cm nagyságú pompont készítünk. Összeállítás: a sapkát a fejre húzzuk, és a szélrészen, apró öltésekkel rögzítjük. A szemeket fekete vagy sötétkék, a szájat piros színű fonallal varrjuk az arcközépre. Az összeállított nadrágot a lábakra húzzuk, és a derékrészen, a zsinór segítségével rögzítjük. PV. Most újra divat a nőknek is a színes nyakkendőviselet. Tanuljuk hát meg a szép nyakkendőkötést, nem ördöngösség. íme: a./ Nyakkendőnket helyezzük a blúz gallérja alá úgy, hogy a szélesebbik fele sokkal hosszabb legyen, b./ A szélesebb részt hajtsuk át a keskenyen egyszerű x-kötéssel, majd cJ az így kialakított csomó alatt vezetve a széles részt, d./ Képezzünk újabb hurkot a nyakkendő jobb oldalán is. A további mozdulatok már ismét azonosak az eddig ismertekkel, e./ A széles részt áthajtjuk úgy, hogy eltakarja a csomókat, f./ Áthúzzuk az így kialakított hurkon és meghúzzuk. Ezzel a mozdulattal adjuk meg a nyakkendő hosszát, és formáljuk, g./ A csomót tetszés szerint szélesebbre, domborúbbra vagy laposabbra. A nőies nyakkendő-viselet abban tér el a férfiakétól, hogy fölötte a blúz nyitott gallérú, s a nyakkendő kicsit lejjebb csúsztatva, lazán díszíti viselője öltözetét. Sportkabát (mb 96 cm) Hozzávalók: 70 dekagramm Gyöngyös bukléfonal, 4-es 5-ös kötőtű, 5 gomb. Kötésminták: Patentminta: 1 sima, 1 fordított váltakozásával kötjük. Alapminta: 1. sor: 2 sima, 2 fordított, 2. és minden további páros sor: simára sima, fordítottra fordított szemeket kötünk. 3. sor: a bal kötőtűn lévő 2 sima szemet felcseréljük (a munka mögött először a 2. szemet simán lekötjük, majd az első szemet is simán lekötjük, e 2 szemet most egyszerre engedjük le a bal kötőtűről), 2 fordított. Az 1-4. sor ismétlődik. Szempróba: 12 szem x 18 sor = 10 centiméter. Munkamenet Háta: 4-es kötőtűvel, 60 szemre kezdjük, patentmintával 6 centiméter kezdőszélt kötünk. A munkát 5-ös kötőtűvel, alapmintával folytatjuk. A kezdéstől számított 34 centiméter elérése után, mindkét oldalszélen rag- lánfogyasztást kezdünk, minden 2. sorban: 1 szélszem, 2 sima, 2 szemet simán összekötünk. A sor végén, a kötőtűn 5 szem van: 1 szemet leemelünk, 1 szemet simán lekötünk, majd a leemelt szemet ezen átemelve ledobjuk a tűről, 2 sima, 1 szélszem. Mindkét oldal szélen 21 szemet fogyasztunk, végül a középen megmaradó 18 szemet, lefogyasztás nélkül tartaléktűre tesszük. Eleje: 4-es kötőtűvel 35 szemre kezdünk, patentmintával 6 centiméter magas kezdőszélt kötünk. A munkát 5-ös kötőtűvel, a hátrésszel azonos mintával, oldal- magassággal, ragián vállfo- gyasztással kötjük. Az eleje belső középszélen, a mintás alapfelületnél, 6 szemmel folyamatosan paténtmintát kötünk. A kezdéstől számított 54 centiméter elérése után nyakkerekítést kezdünk: tartaléktűre veszünk 7, majd minden 2. sorban 3, 3x1 szemet. A jobb eleje-oldalszél- be, 2 centiméter, majd 12 centiméter távolságra gomblyukakat készítünk: 1 szélszem, 2 szemet az alapszemnek megfelelően lekötünk, 2 szemet lefogyasztunk. A következő sorban, a lefogyasztott szemek felett 2 új szemet készítünk. Ujja 4-es kötőtűvel 30szemre kezdjük, patentmintával 6 centiméter magas kezdőszélt kötünk. A munkát 5-ös kötőtűvel, alapmintával folytatjuk, mindkét oldalszélen, minden 6. sorban szaporítunk 10x1 szemet (50). Az eleje-háta résszel azonos raglán- fogyasztást készítünk. Végül a kötőtűn megmaradó 6 szemet lefogyasztás nélkül tartaléktűre vesszük. Összeállítás: a részeket szem- és sortalálkozás szerint összevarrjuk. Gallér: az eleje-ujja-há- ta-ujja-eleje tartalékszemeket 4- es kötőtűre vesszük, 49 szemmel, patentmintával dolgozunk 4-4 centiméter magasság elérése után folyamatosan 4,5-es, 5-ös, 6-os kötőtűvel dolgozunk. A gallér teljes magassága 20 centiméter. A szemeket végül lazán, az alapszemnek megfelelően lefogyasztjuk. Az eleje és a gallér szabadon maradó szélét 5-ös kötőtűvel, minden szemre, szélszemre egy öltéssel, visszafelé öltött rövidpálcasorral körbehor- goljuk. P. V. Illem és jómodor... Tilalmak és engedmények a terített asztalnál A viselkedési kódexek egyik legterjedelmesebb fejezetét a kultúrált étkezés szabályai alkotják. Mert évszázadok óta élnek, változnak és gyarapodnak a táplálkozás rítusai - olyannyira, hogy a rossz nyelvek szerint aki a terített asztal melletti viselkedés minden kívánalmának eleget akar tenni, igencsak éhen marad. .. Az evés illemszabályainak erdejében azonban biztos tájékozódási pontot jelent a több, mint egy évszázada megfogalmazott - s Kalocsa Rózsa egykori illemtanász által papírra vetett - aranyszabály: „Az étkezés, ha az éhség csillapítására szolgál is, történjék oly módon, hogy másoknak, ha látják, ne múljék el az étvágya”. Aki ezt az alapvetést szem előtt tartja, nagyobb vétség bűnébe nem esik. Ami a vétséget illeti: sok a bizonytalanság akörül, hogy mely étkek fogyaszthatok evőeszköz közbeiktatása nélkül. Nos, a régi szép időkhöz képest, amikor eleink még csak saját „ötágú villájukra” voltak utalva, alaposan leszűkült a kör. Általában kézi segítséggel ehetjük a különféle gyümölcsöket, de például az őszibarackhoz, a sárga- és görögdinnyéhez kés is, villa is szükségeltetik. Mellőzhetjük az evőeszközöket a szendvics, a főtt kukorica, az apró teasütemény, a pogácsa és a fánk bekebelezésekor, sőt a virslievés alkalmával is, de csak akkor, ha mustár vagy torma a „kísérő”, mert ha valamilyen mártással tálalják, a kézbefogás már illetlenségnek számít. A szárnyasok különféle testrészeit szüléink illemkódexe szerint még nyugodtan lehetett kézi segédlettel enni, de újabban nem. Egyetlen kivétel, ha a ház asszonya a combcsont végét alufóliába csavarva tálalja. Szalvétát evés után és ivás előtt illendő használni. Ez utóbbi szabályt már csak azért is érdemes követni, mert így a kiürülő poharakon nem éktelenkedik ott a zsíros-rúzsos szájlenyomat. Egy másik étkezési „segédeszközzel”, a fogpiszkálóval viszont fenntartásai vannak az ízléses táplálkozás szabályalkotóinak. Mivel minden komplett terített asztalon ott vannak a hegyes végű kis piszkafák, használatuk nem tilos - de nem is gusztusos. Akkor sem, ha egyik kezünkkel takarjuk a fogközök tisztogatásának műveletét. Ezért azt ajánlják, hogy aki teheti, mellőzze használatát, míg alapos fogmosással eltávolíthatja az ételmaradékokat.-szóma- Ferenczy Europress Összeállította: Rónai Erzsébet /
