Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-30 / 306. szám

1992. DECEMBER 29. Hazai krónika Háromezer nóta van a citeráiban, tamburáiban A kisújszállási Tuka Zsig- mond messze földön híres furu­lya-, citera- és tamburakészítő. Ottjártunkkor jó gazda módjára éppen azt számolgatta, hogy ci- terából eddig 1489, tamburából 120, és kisebb-nagyobb furu­lyákból több mint 600 került ki a keze alól. Egykoron a fivérétől tanulta a faragás, díszítés ábécé­jét, és szorgalommal, hozzáér­téssel időközben olyan tökélyre fejlesztette, hogy a népi hang­szerkészítők országos versenyé­ben ötször kapott harmadik díjat, 1989-ben pedig aranyéremmel, azaz első helyezéssel jutalmaz­ták szakértelmét. Noha már a 74. esztendejét töltötte, ma is dolgo­zik: szerinte a jó citera lucfenyő­ből, a feje keményfából (dióból, körtéből, almából) készül. Zsiga bácsi neve, életrajza, eddigi sike­rei, rövid munkássága benne van a magyar Ki kicsodában, és el­mondása szerint, mivel három­ezer nótát tud, ennyit minden­képpen ismernek a citerái, tam- burái is. Azok a kézzel faragott, gazdagon díszített hangszerek, amelyek eddig már eljutottak Csehszlovákiába, Észtországba, Lettországba, Svédországba, Norvégiába, a Szovjetunióba, Romániába, Olaszországba, Svájcba, Németországba, Hol­landiába, Franciaországba, Por­tugáliába, Vietnámba, Japánba, az Amerikai Egyesült Államok­ba és Kanadába is. Két lánya, meg a fia Pesten, illetve Debrecenben él, és már Ebből kéFem, tambura lesz, benne pár ezer nótával családot alapítottak. Eddig öt unokával büszkélkedhet, közöt­tük négy fiúval. Valamennyien szépen énekelnek, dalolnak. Meglehet, közülük kerül ki majd az, aki ezt az aprólékos, nagy fantáziát, kézügyességet igénylő hivatást tovább viszi, megtanul­ja. Elvégre a művelet csínját- bínját ő is a családtól leste el: a hangszerjátékot az édesapjától, a készítést pedig a bátyjától... D.Sz.M. Fotó: T.Z. Egy csokor csodaszép furulya citerával együtt Egy karcagi festő kínai képei Kínai tájakat, embereket, életképeket ábrázoló festmé­nyek és fotók láthatók azon a kiállításon, amely Karcagon, a Déryné Művelődési Központban nyílt meg. Az önmagában is eg­zotikus témaválasztás mellett az a tény is növeli a kiállítás érde­kességét, hogy a festő-fotós Kí­nában élő magyar. Sőt: karcagi! Karcagi, aki négy esztendeje csak szabadságát eltölteni jár ha­za a Nagykunság központjába. Bella József ugyanis egy osztrák cég munkatársaként négy éve él és dolgozik Kína déli részén, Kantonban, ahol cipőket tervez egy általa létrehozott gyárban. Rabul ejtette őt a Távol-Kelet számunkra különös, ősi kultúrá­ja, a kedves kínai emberek, a gyönyörű tájak, a Kantonban ta­pasztalható fejlődés elképesztő üteme. Ezt az ellentmondásos keleti világot örökíti meg vász­nain, színes fotóin, sőt itthoni fo­lyóiratokban, lapokban megjele­nő útinaplóiban is Bella József, aki egyébként verseket is ír, pub­likál. A karcagiak tehát egy sok­oldalú, színes, kreatív, harmin­cas éveinek második felét taposó ember alkotói műhelyébe nyer­nek bepillantást a mostani kiállí­tás segítségével. Híradás ez egy olyan világ­ból, ahol mást jelent az idő fogal­ma, mint nálunk, ahol más a ter­mészet és az ember viszonya mint Európában. Bella József képein meditáló emberek, tenge­ren küszködő halász, szűk siká­torok, kanálison ringó dzsunka, jellegzetes kínai házak, víz, bambusz, tibeti szerzetes, félel­metes, ám ugyanakkor szép vá­rosrészletek láthatók. Nem lehet könnyű élete ott az alkotónak: iszonyú hőség, rendkívüli magas páratartalom, az esős évszakban az állandóan zuhogó eső teszi nehézzé a hétköznapokat. O mégis fotózik, ír és fest a napi megerőltető munka után, igyek­szik utazni, minél alaposabban megismerni ezt az óriási orszá­got, ezt a nagymúltú és nagy jö­vőjű népet, amely egészen más, mint amit mi az újsághírek alap­ján gondolunk. Figyelmeztetés ez a tárlat, amolyan „vigyázó szemetek ’ ’ -féle figyelemfelhí­vás, a megismerésre, a más kul­túrák megbecsülésére buzdító felszólítás. Körmendi Lajos Évzáró a füredi képviselő testületnél Havonta üléseznek ’93-ban „ A tiszafüredi képv’Helő-testü- pontokat, és havi egyszeri ülés Tatabányán Alapítvány a vállalkozásokért Vállalkozások támogatására hozott létre alapítványt a tatabá­nyai székhelyű Inköz (ingat­lanközvetítő) Részvénytársaság. Az új alapítvány közvetlen tő­kebefektetéssel vesz részt termelő és szolgáltató társaságok, vállal­kozások létrehozásában, szándé­kuk szerint a Komárom-Eszter- gom megyében tapasztalható szo­ciális feszültségek enyhítésére, és a munkanélküliségből adódó létbi­zonytalanság visszaszorítására. A kuratórium döntése alapján hozzá­járulnak az új munkahelyek létre­hozásához, új vállalkozások indí­tásához. A megyében a vállalatok jelentős része nehéz pénzügyi helyzetbe került, emiatt egyre több munkavállaló kényszerül új meg­élhetési forrást keresni, új szakmát tanulni. Ezért az alapítvány tőkéjé­nek hozadékából támogatják a munkanélküliek átképzését is. Ösztöndíjat adnak továbbá a hátrá­nyos helyzetbe került fiatalok to­vábbtanulásához és szociális segé­lyeket is folyósítanak. Újjáépítik Salgó várát Jövőre megkezdődik Salgó vá­rának eredeti állapotában való helyreállítása. A több mint 600 mé­ter magasan, páratlan természeti környezetben álló erődítmény azon kevés váraink egyike, melyek a XIV. századi főúri menedékvárak jellegzetességeit őrizték meg. A köztudatban egyébként általában rablóvárként szereplő Salgó a XVI. században egy ideig Balassi Bálint tulajdonában is volt. A tervek szerint a helyreállítás 35 millió forintos költségének zö­me magánemberek, közintézmé­nyek, cégek adományaiból, vala­mint pályázati pénzekből jön össze. letnek maradt még az évzáróra is elég feladata, hiszen az idei utol­só ülésen kilenc napirendi pontot kellett megtárgyalniuk.' Először az önkormányzati vagyon hasz­nosításáról szóló beszámoló ke­rült napirendre. A város határozott célja, hogy kezdeményezi a más szerv keze­lésében, tulajdonában lévő ingat­lanok visszavételét. Ezen kívül gyorsan tisztázni kívánják a ren­dezetlen tulajdoni és használati viszonyokat úgy, hogy az önkor­mányzati városi érdekek ne szen­vedjenek csorbát. Folyamatosan egyeztetnek az egyházzal, foko­zott figyelmet fordítanak az egy­házi vagyon visszaadására. Mivel Tiszafüred kiemelt üdülőkörzet, nem mellékes a képviselőknek a lakó- és üdülő­telkek kérdése. Lehetőségük sze­rint kívánják bővíteni a választé­kot. A bérbeadás útján hasznosít­ható ingatlanok bérleti díját a kö­zeljövőben a napi árfolyamhoz kívánja igazítani a város. Elhatá­rozták, hogy minden egyes „ál­ló” vagyontárgyról készüljön egy törzslap, melyen minden fon­tos műszaki és pénzügyi adat sze­repelni fog. Az önkormányzati vagyon kérdése eléggé rendezet­len (országos probléma), feldol­gozása rendkívül nagy munkát igényel. A jövő évi üléstervvel kapcso­latosan - 1992 év tapasztalatai alapján - csökkentik a napirendi megtartása mellett döntöttek. Ez elősegíti a bizottsági munkát, és lehetővé teszi az alaposabb felké­szülést, előkészítést. Tervezik továbbá, hogy álla­mi, nemzeti ünnepeink alkalmá­val ünnepi megemlékezéseket tartanak. Az 1993-as üléstervet azonban nem zárták le, mert még várják az ügyrendi javaslatokat. Az üléstervet januárban véglege­sítik. A helyi és helyközi közleke­désről a képviselő-testületnek si­került kompromisszumot kötni a megyei Volánnal. Ennek értel­mében egy vonaljegy Tiszafüre­den 21 forint, a Tiszafüred-Tisza- szőlős járaton 29 forintba kerül majd. Az önkormányzat a megye egyedüli városaként az 1992-es arányoknak megfelelően 1993- ban is központilag támogatja a diákok és nyugdíjasok utaztatá­sát. A továbbiakban a képviselők megtárgyalták a magasparti üdü­lőterület rendezési tervét, az ön- kormányzati tulajdonban lfvő in­gatlanok értékesítését, elbírálták a lakáscélú támogatás iráhti ké­relmeket, módosították a városi könyvtár és művelődési központ vezetőinek munkaszerződését. Végül tájékoztatót hallgattak meg a Füredi Tudósító havi lap­ról és a köztisztségviselők jogál­lásáról szóló törvény helyi végre­hajtásáról. P. M. fel MM A megye lakosainak, a települések i önkormányzatainak eredményekben gazdag, sikeres és boldog új esztendőt kíván: mw

Next

/
Thumbnails
Contents