Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
I“ 6 Interj ú—hirdetés 1992. DECEMBER 24. Vali nővér Igazából idén nyáron, az újtemetői búcsú alkalmával figyeltem fel Vali nővérre. A búcsú körmenetében ott volt á cigány- gyerekek társaságában. A kamaszfiúk hada között az apró nővér szinte eltűnt. Ám a gyerekek hallgattak rá, követték utasításait. Később már csodálattal figyeltem, ahogy rendet tudott tartani a sok rakoncátlankodó gyerek között. Megható volt látni, ahogyan hozzáfordultak, hallgatták, megfogadták szavait. Csak később vált világossá számomra, hogy Vali nővér különleges ^intézmény” Jászberényben. O a cigánygondozó. Ám amíg meglelte igazi küldetését, bizony sok mindent kellett megélnie a ma 64 éves nővérnek. Hogy könnyebben megértsük Vali nővér küldetését, szólni kell az angolkisasszonyokról. Ez a szerzetesi rend évszázadokon át a nevelésre, oktatásra, a szociális munkára tette fel életét, leánynevelő intézetei voltak Magyarországon is. Angolkisasszonyok ma is működnek a harmadik világ szegény kórházaiban, leánynevelő intézetekben, tanítóképzőkben. Egy angolkisasszony pedig a sírig az marad. Bodnár Valéria 1947-ben Egerben, a tanítóképző elvégzése után lépett e szerzetesi rendbe. Akkor öltötte magára sajátos ruhájukat. Cigánygondozó angolkisasszony- Most csak szedett-vedett a ruhám, az igazi rendi öltözék már nem ilyen. Divatosabb. De hát nekem jó ez is - mondja szabód- va, amikor egy fotó kedvéért a főkötőt is felveszi. - A rendek feloszlatása után, a szétszóratás- ban nem volt könnyű. Sokfelé dolgoztam. Voltam kántor, adminisztrátor. A nyugdíjjogosultságot is megszereztem. Á jászberényi szeretetotthonban laktam 12 évig. 1981 és ’84 között elvégeztem a teológiát. Édesanyám betegsége miatt 1984-89-ig ismét Egerben laktam, ahol őt gondoztam. Amikor meghalt, visz- szajöttem Jászberénybe. Mert ekkor már tudtam, mit akarok csinálni, s ehhez itt találtam meg a helyszínt. Még 1976-ban kiköltöztem az otthonból, betegeket ápoltam, családokhoz jártam segíteni élni és hinni. A cigányság gondja - baja ma is megoldatlan. Nekem köztük kell lennem.- Hogyan végzi ezt a munkát anyagi támogatás és szervezeti háttér nélkül?- Nem volt egyszerű megoldani a feladatomat. A régi tanács 1990-ben nem tudott segíteni. Egy helyiséget kértem ahol összejöhetünk, beszélgethetünk. Én egy idős családnál lakom, ahol gondozom őket, bevásárolok, ebédet hordok. Ez a helyzetem nem teszi lehetővé, hogy a gyerekeket odavigyem. Lakást sem kaptam. Viszont az önkormányzat rendelkezésemre bocsátott a Bercsényi út 7. szám alatti házban egy helyiséget, egyet pedig a Vöröskereszttel -közösen használhatunk. Ezt a termet berendeztem, vettem tűzhelyet, olajat a kályhába. Kaptam eszközöket, felszerelési tárgyakat. Mind a szeretetotthonnal, mind a Barátok templomával, mind a Szent-Ka- mill szeretetszolgálattal (ez idén október 16-án alakult) jó a kapcsolatom. A szerény „klub” kedves helye Vali nővér gyerekeinek. Beszélgetésünk idején három Ormos csemete zajong körülöttünk. Tamás kruplit pucol a paprikás krumplihoz, majd a hagymát is felvágja, s mindez persze nem megy hang nélkül. A csokimikulás viszont - amit Vali nővér kapott - valahogy kézen-közön összetörik. A kisördögről - ami bennük lakozik - meg az angyalokról mindjárt szót is váltanak. A falon Jézusról egy festmény, kereszt, s egy játékos „kép”, mely az adventi napok eseményeit mutatja karácsonyig.- A cigányok most egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Azt a társadalmi légkört, ami mostanában kialakult, egyre jobban érzik, s tapasztalom én is. A segélyezettek köre nagyrészt cigány. Éz feszültségeket okoz. Pedig ntm tehet arról senki - akár cigány, akár magyar -, ha nehéz helyzetbe kerül. Segíteni pedig kötelességünk. Tizenöt családdal van kapcsolatom. Mindenütt sok a gyerek. Egyszer Piros nénivel egy búcsú alkalmával ismerkedtem meg. Neki húsz unokája van. Akkor jöttem rá, hogy nekem az ilyen családokat kell segítenem. Piros néninek egy dédunokáját most fogjuk keresztelni. Ahol értékelik a munkámat, ott számíthatnak rám. Van ahol követelőző, elégedetlen asszonyt ismertem meg. Hozzájuk nem megyek többet. Aki nem kér csak követel, nem tesz semmit saját sorsának jobbra fordításáért, nem érdemel segítséget. Ahol viszont elfogadnak, oda szívesen megyek.- Hogy bírja ezt anyagilag és erővel?- Hát egyre nehezebben. Az idő bizony felettem is múlik. A segítség meg nem pénzkérdés. Nyugdíjam van. Az Árpád úti iskolában hitoktató vagyok, ezért is kapok pénzt. S jönnek adományok is. Szent Erzsébetre Sipos Zoltán esperes úr segítségével, meg a szeretetotthonból jövővel ötven személyt láttunk itt vendégül. Kirándulni is voltam a gyerekekkel, ahová a szülők is jöttek. A buszt én fogadtam. De minden pénzt megért, mert együtt voltunk, élményekkel gazdagodtunk. Vali nővér szerzetesi küldetését ezen a külön’eges területen találta meg. A , Klubban’ ’ a gyerekeke. megfürdeti, hajat, körmöt vágnak. Megtanulnak főzni, takarítani, mosogatni. Olyasmit, ami hétköznapi dolog, s amit nem ír elő egyetlen tanrend sem. Közben imádkozni is tanulnak, s hallanak Jézus életéről, a vallási szokásokról, ünnepekről. Mert egy angolkisasszony élete, sorsa a tanítás, a szegények támogatása. Kiss Erika <KELJJEMZS X%%ZCS09&I Ú9^E‘PE9<jE(T és BOUDOQ ÚJ ‘É%*E(Tkíván: az ELSŐ MAGYAR SZÖVETKEZETI SÖRGYÁR Rt., Martfű és főrészvényese: a BRAU AG Védencei között a „klubban”
