Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-24 / 303. szám

1992. DECEMBER 24. Gazdaság 5 Karácsonyi csomagbontás Jászkunsági képviselők a gazdaságról Az év vége felé az emberek jókívánságokat mondanak egymásnak. A szeretetnek és a békességnek szentelt karácsony ünnepén majdhogynem U16 megfeledkezni a mindennapok gondjairól, félelmeiről, újév táján pedig a reménykedés ad erőt legalább egy picit szebbnek képzelni életünket a valóságosnál. A következő beszélgetésekből mégsem a közeli ünnepek fénye világít: munkatársunk a gazdaságról kérdezett J ász-N agykun-Szolnok megyei országgyűlési képviselőket. Importalt veszélyek Halász István (MDF): - Az erre az évre legjellemzőbb folya­matoknak a csőd- és felszámolá­si eljárásokat tartom, illetve azt, hogy ez a folyamat elérte a ban­kokat. Amíg a csődhullám lecsi­tul, a körbetartozások megszűn­nek, amíg a megrengetett bank- rendszer stabilizálódik, addig időnek kell eltelnie. A bankok a visszafizetés bizonytalansága miatt ülnek a pénzükön, nem merik a kamatokat csökkenteni - ebből a magatartásból sokan úgy gondolják, a bankokat külföldi érdekeltségbe kell adni. Én ezt katasztrofálisnak tartanám. A külföldi privatizációk eddigi ta­pasztalatai azt mutatják, hogy ha nem prosperáló magyar céget vesz meg a külföldi befektető, csak a piacra van szüksége. Gon­doljunk csak a Csemegének a Meinlhez kerülésére: a magyar áruk szinte lekerültek a polcok­ról. Hasonló tapasztalatok - a pa­pír- és cukoripar esetében - Szol­nokot is közvetlenül érintik... A termelő vállalatok eddigi eladá­sai után még működik a magyar gazdaság, de ha a bankokat ad­juk el, teljes külföldi függőségbe kerülünk, hiszen mindenki a bankoknak tartozik. A mostani felszámolási eljárások tapasz­talata szerint pedig a bank igyek­szik a maga pénzét kivonni a vál­lalatból, az összes többi hitelező pedig rosszul jár. Gondoljuk vé­gig: idegen bank kezén minden gazdasági egység áron alul kül­földiek kezébe kerülhet...- A Monopoly csoportnak - amelynek ön is tagja - azonban az állami tulajdon magánkézbe adásával általában is gondjai vannak: túl gyorsnak találják az ütemet.- Valóban az a véleményünk, hogy ilyen körülmények között tilos folytatni, illetve felgyorsí­tani a privatizációt. Mert mi tör­tént idáig? Az eladott állami cé­geknek a 70-80 százaléka külföl­di tulajdonba került. Ráadásul nem akármilyen vállalatokban szűnt meg vagy zsugorodott névlegessé a magyar érdekelt­ség: éppen az országos kereske­delmi hálózatokban, amelyek a hazai termelő üzemnek a meg­rendelést adták... Ilyen veszé­lyek mellett nem szabad Ma­gyarországon felgyorsítani a pri­vatizációt, először megfelelő kí­nálatot kell teremteni, mert van befektethető pénz, 900 milliárd forint megtakarítás nem mozdult meg. Csak azért, mert az ÁVÜ- ben hivatalnokok „gondoskod­nak” az állami vagyon eladásá­ról, márpedig egy hivatalnok képtelen jól gazdálkodni. Főleg ha egy-egy ügyintézőre 30-40 cég jut. Csoportunk véleménye megegyezik a GYOSZ-éval (csak mi ezt már másfél éve han­goztatjuk): a gazdaság egyes szeleteit gazdálkodó holdingok­nak kell odaadni.- Döntően a magántulajdonba adás problémái magyarázzák a gazdaság teljesítményének ma is tartó csökkenését?- Nem, az előbb hiányolt fel­tételek megteremtése egyelőre csak a csökkenés mérséklésére lett volna elegendő. A valódi magyarázat: az évente 200 mil­liárd forintos belföldi és 2,5 mil­liárd dolláros külföldi adósság- szolgálati kötelezettség teljesí­téséhez szükséges tőkét ki kell vonni a gazdaságból. Hosszú távon persze vélemé­nyem szerint is a magántulajdo­non alapuló gazdaság kialakítá- sának sikerességén vagy sikerte­lenségén múlik az ország gazda­ságának eredményessége. Ezért is támogatom a parlamenti pri­vatizációs bizottság felállításá­nak gondolatát. Ez elgondolása­ink szerint nem egy visszamenő­leg ellenőrző vizsgáló intéz­mény lenne, hanem a privatizá­ció során tapasztalható visszás­ságok tanulságait igyekszik majd törvényi szintre átültetni, javaslat formájában. Jut-e zsíroskenyér? Dr. Kis Zoltán (SZDSZ): - Sajnos az 1992-es év semmiben nem volt más mint az előző, nem sikerült a gazdaság leépülését megakadályozni. Ez önmagában még nem is lenne baj, mert való­ban vannak olyan ágazatok, amelyek további fenntartása óri­ási költségekbe kerülne - csak hát a kormányzat semmiféle stratégiát nem tudott a szerkezet átállítására kidolgozni. Ezt az utóbbi állításomat nagyon jól bi­zonyítja a költségvetésnek a ter­vezett hetvenkilenc milliárd he­lyett kétszáztizenvalahány milli­árd forintos (soha nem tudjuk meg pontosan mekkora) hiánya: ez mind „vegetációs felélésre” ment el, nem pedig a gazdaság fejlődésének megalapozására. A munkanélküliség tovább nőtt, és hiányzik a valamiféle reményt adó foglalkoztatáspolitikai kon­cepció is. A privatizáció is felemás irányba halad, sem a kormány­zat, sem az országgyűlés nem tud rálátni azokra a folyamatok­ra, amelyek az Állami Vagyon­ügynökségen keresztül az állami vagyon értékesítése során vég­bemennek. Jó példa erre a nyere­séges Jászberényi Hűtőgépgyár igen olcsó és az ott dolgozók ér­dekeinek figyelmen kívül ha­gyására lehetőséget adó eladása.-Azon parlamenti szakterüle­te a mezőgazdaság. Adottságai miatt Jász-Nagykun-Szolnokot ennek az ágazatnak a válsága érinti a legérzékenyebben. Az agrárgazdaságban mikor kez­dődhet a konszolidáció?- A válság oka az a nyilváno­san soha ki nem mondott politi­kai döntés, hogy a termelőszö­vetkezeti rendszert - ha kell erő­szakosan - minél előbb fel kell számolni. A majd egy éve elfo­gadott átmeneti törvény által szabott szűkös határidők miatt aztán igen visszás eredmények születtek. Nem volt idő a jogokat megismerni, a lehetőségeket át­gondolni, ezt a helyzetet a szö­vetkezetek vezetői sok helyen - okot adva a „zöldbárózó” kis­gazdahangok erősítésére - sike­resen fordították saját javukra, ám a tagság ott is nagyon gyak­ran döntött saját kárára, ahol ilyen vezetői törekvések nem voltak. A legnagyobb baj az, hogy a rengeteg politikai vita és a nagy sietség ellenére sem a részarány­tulajdonosoknál, sem a kárpót­lásra jogosultaknál nem alakult ki a földmagántulajdon, ennek hiánya pedig megakadályozza a termelni szándékozók hitelfel­vételét. Ezen a téren persze nem csak a „formai” követelmény, a földtulajdon hiányzik. Olcsó hi­telek, beruházási lehetőségek, a nyugati piacon is eladható fajták bevezetése nélkül a jövő évi me­zőgazdasági termelés belső ellá­tásra is csak szűkösen lesz ele­gendő. A még 1991-ben is nettó egymilliárd dollár bevételt hozó agrárexport teljesen el fog tűnni.- A költségvetési vita tapasz­talatainak tükrében milyennek (téli a magyar gazdaság jövő évi esélyeit?- Legalább a stagnálás állapo­táig el kellene jutnunk, amit én - mindenféle prognózis ellenére - valószínűtlennek tartok. Helyze­tünk megváltoztatásához ugyan­is mindenekelőtt egy kiszámít­ható kormányzati gazdaságpoli­tikára lenne szükség. Ami kizárt, mert a kereszténydemokraták, a kisgazdák és az MDF elképzelé­sei között iszonyatos ellentétek vannak. Ilyen helyzetben a hosszú távú befektetők képtele­nek megítélni, hogy Magyaror­szágon mire is számíthatnak. A mostaninál több, nem gyors pro­fitszerzésre, hanem tartós itteni működtetésre szánt tőke behoza­tala így nem valószínű. Pedig er­re nagy szüksége lenne az or­szágnak. Lassan elveszítjük azt az előnyünket is, amit két-három éve a térség más államaival szemben még élveztünk - és eb­ben nagy szerepe van annak, hogy a tulajdonviszonyokat még mindig nem sikerült tisztáznunk.- A parlamentnek milyen sze­repe lehet a kívánt változások elérésében?- A kormány politikájában nem csak az a kétségbeejtő, hogy majd három év után sem tudott kidolgozni egy gazdasági straté­giai koncepciót. Az igazi gon­dokról a médiaügyhöz hasonló műbalhékkal igyekeznek a fi­gyelmet elterelni, illetve minden - különben tényleg nagyon fon­tos - törvény megalkotása fonto­A vállalkozónak nem marad Varga Mihály (Fidesz): - A magyar gazdaságot 1988 óta jel­lemző visszaesés 1992-ben sem állt meg, csökkent az ipari ter­melés, a mezőgazdaság félig szétvert, félig átalakított állapot­ban van, még nem lehet látni, mi is lesz belőle. Az egyetlen pozi­tívum a külkereskedelmi mérleg aktívuma. Pozitívum? A re­cesszióban lévő gazdaságban a termelők kénytelenek külföldön értékesíteni az itthon termelt árut. Én abban bízom, hogy jövőre a visszaesés üteme csökken, ta­lán stagnálni fog a gazdaság. Az ipari termelés ugyanis már olyan mélyponton van, hogy onnan már nem lehet zuhanni. A priva­tizáció igen sok tartalékot rejt, hiszen az állami tulajdonnak ed­dig csak igen kis hányadát sike­rült lebontani, jobbára csak a legjövedelmezőbb cégeket ma­zsolázták ki, elsősorban külföldi befektetők. Szeretném hinni - bár eddigi privatizációs lépések bizakodásra nem igen adnak ala­pot -, hogy a hazai vállalkozói •réteg tényleg hozzájut ahhoz a tőkéhez, amellyel az elavult üze­mekbe korszerű termékeket, technológiákat vihet.- A tovább folytatódó gazda­sági visszaesést objektív ténye­zők vagy inkább gazdaságirá­nyítási hibák magyarázzák?- Én gyakran kritizálom a kor­mányzat gazdasági lépéseit, de nem lehet mindent az ő nyakuk­ba varmi. A keleti piacok össze­omlására, az ez utáni kedvezőt­len hatások kivédésére tényleg már 1989-ben készülni lehetett, kellett volna, az amerikai és a nyugat-európai recessziót vi­szont senki nem láthatta előre. A Magyarország három legfonto­sabb kereskedelmi partnerénél, Némtországban, Ausztriában és Olaszországban tapasztalt vál­ságjelek kedvezőtlen hatásaitól nem függetleníthetjük magun­kat... A munkanélküliség majd­hogynem kezelhetetlenné válása azonban nem fogható hasonló, kiszámíthatatlan okokra. Számí­tani lehetett rá, hogy a gazdaság átalakításával tömegesen szűn­nek meg munkahelyek, mégsem történt semmi a térségenként várható munkanélküliség felmé­rése érdekében, és így aztán nem készülhettek a válság gyors leve­zetésére alkalmas, differenciált fejlesztési, átképzési programok sem.- A privatizáció miként szol­gálhatná a gazdasági fellendü­lés időpontjának közelebbre ho­zását?- Nekem két gondom is van az eddigi privatizációval: egyrészt lassú volt, másrészt egyértelmű­en politikai szempontok is szere­pet kaptak a folyamatban. A gaz­dasági ésszerűséget előnyben ré­szesítő pályázati rendszer he­lyett egy osztogató mechaniz­mus alakult ki. Tarthatatlan, hogy - a legutóbb nyilvánosság­ra került eset, amikor egy 40 szo­bás miskolctapolcai szálloda négymillió forintért talált olasz vevőre, erre kiváló példa -, mert „mindennek annyi az ára, amennyit a piacon megadnak ér­te”, állami tulajdon mélyen érté­ke alatt kerüljön magánkézbe. Úgy gondolom, ha új elemek ke­rülnek a privatizációba, ha a ma­gyar vállalkozók (új hitelkonst­rukciók, illetve a hitelgarancia problémáinak megoldása révén) eséllyel szállhatnak versenybe, az anomáliák megszűnhetnek. Kérdés persze, a legutóbbi ter­vekből mi és hogyan valósul meg - az 1990-ben lefektetett privatizációs elvek is nagyon jó megoldást ígértek, aztán a gya­korlat egészen más lett. Kiderült, a kormányzó pártok a gazdasági bajok orvoslására nem a gazda­sági szerkezet átalakítását, ha­nem a személycseréket tartja megfelelő gyógyírnak. Ma már alig találni olyan kormánypárti képviselőt, aki ne ülne ott vala­melyik állami vállalat igazgató- tanácsában.- A privatizáció problémáit a kormánypárti oldalról is szóvá teszik, sőt az MDF-es Monopoly csoport az állami vagyon értéke­sítését ellenőrző parlamenti ál­landó bizottság felállítását szor­galmazza.- Lehet, hogy meglepő, de a Monopoly és a Fidesz álláspont­ja jó néhány kérdésben ugyanaz volt. Például mi is megengedhe­tetlennek tartottuk, hogy kizáró­lag a Ford Transit gépkocsikra állapítsanak meg nulla százalé­kos vámot. Bár némileg eltérő a mi koncepciónk, az egyes priva­tizációs ügyeket vizsgáló parla­menti bizottságot mi is szüksé­gesnek tartjuk. A Monopoly kö­zelítési módjával onnantól item értünk egyet, amikor a gazdasági elemzést ideológiával hígítják. Nem tartjuk célravezetőnek rendre - és minden racionális megokolás nélkül - a hazai ipar kiárusításával, „a magyar vállal­kozók diszkriminációjával” hangulatot kelteni.- Mikorra teszi a magyar gaz­daság .felépülésének'' kezdetét, és mik a gyógyulás feltételei?- Ma még olyan problémák vannak a gazdaságban, amelyek lehetetlenné teszik, hogy egy­két éven belül gazdasági növe­kedés kezdődjék. Alapjaiban még mindig a három-négy éve meglévő gazdasági szerkezet jellemzi az országot; elérhető árú hitelek nincsenek, az állami újraelosztás még mindig nagyon magas szinten van, az összes megtermelt jövedelemnek több mint kétharmada állami csator­nákat megjárva kerül vissza a gazdaságba. A költségvetés óri­ási hiánya miatt a lakossági meg­takarítások egészét az állam éli fel, elvonva ezt a pénzt a vállal­kozásoktól. Az infláció csökke­nése és az export magas szintje igen kedvező jelenségek, azon­ban önmagukban nem elegendő­ek ahhoz, hogy jövőre megkez­dődhessék a gazdasági növeke­dés. Törvények hiányoznak Vincze Kálmán (FKgP): - A költségvetési vita kisgazdapárti vezérszónokaként is elmond­tam, mostanáig semmi olyan változás nem következett be, ami a magyar gazdaság évek óta tartó leépülését megfordíthatná a jövő esztendőben. Ennek oka az, hogy - bár értünk el exportsike­reket - az egész gazdaság még nem volt képes a KGST-követel­ményekről a nyugati piac igé­nyeire átváltani. Kevés volt az idő.- Csak objektív tényezők hatá­rozzák meg a mozgási szabad­ságunkat, vagy - például a gaz­daságpolitika elemeit változtat­va - a kormányzat is alakíthatja lehetőségeinket?- Ma nagyon sokaknak az a véleménye, hogy az állami tulaj­don magánkézbe adásának eről­tetése csak a vállalatok piaci árát nyomja le, tehát káros. Van is ebben igazság, csak akik ezt túl­hangsúlyozzák, megfeledkez­nek róla, amit a réven elveszí­tünk, megnyerhetjük a vámon: a magángazdaság gyorsabban produkál eredményt, mert a tu­lajdonosok érdekeltebbek a va­gyon eredményesebb működte­tésében. Igaz, a privatizáció gyorsítása nem csak szándék kérdése, kedvezményes hitelek is kellenek. Természetesen el­őnyben részesítve a hazai válla- kozókat... Én a hitelhez jutás fel­tételeinek javítását kulcsfontos­ságúnak tartom, és ebben az irányban a Hitelgarancia Rt. megalakításával már történt egy kedvező lépés. Hatását persze csak akkor érzékelhetjük, ha tényleg elegendő pénze lesz, a nagyon tőkeszegény hazai vál­lalkozóréteg kölcsöneihez fede­zetet nyújtani. Mindenképpen kívánatos len­ne, hogy a kormányzat az új év­ben kiemeltebben kezelje a me­zőgazdaságot. Nem egyszerűen hazabeszélek, amikor ennek fontosságát hangsúlyozom. Ol­csó hitelekkel még mindig meg­állítható, visszájára fordítható lenne az agrárszféra hanyatlása. Sőt, ha az ezen a területen tevé­kenykedő vállalkozókat arra is ösztönöznék, hogy terményei­ket feldolgozva értékesítsék, a foglalkoztatási gondokon is te­temesen enyhíthetne az ágazat. . - Kizárólag pénzkérdés a me­zőgazdaság talpra állása?- Kormányzati intézkedésesk is szükségesek, elsősorban né­hány, még hiányzó törvény be­terjesztése. Meg kellene születni az új földtörvénynek, az agrárpi­aci rendtartás pedig hamarosan elfogadásra kerülhet. Nagyon hiányzik egy jelzáloghitel-inté­zet is, de ennek előbb a törvényi feltételeit kell megalkotni. V. Szász József sabb, mint a gazdaság beindítá­sához szükséges törvények be­terjesztése. A közvéleményben így nem is alaptalanul él, hogy az Ország- gyűlés az embereket nap mint nap foglalkoztató kérdések nem érdeklik, eszébe sem jut: három­három és fél millió embernek az a gondja, hogy a gyereknek hol­nap jut-e legalább zsíroskenyér. Ide jutottunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents