Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
m 4 Riport 1992. DECEMBER 24. Tíz gyerek, két vő, meg három unoka Demeter Ferencné, született Oláh Éva, ámbár tíz gyereket hozott a világra, negyvenhárom évéből mégis nyugodtan letagadhatna tízet. A párja egy híján ötven lesz, és rajta valahogyan jobban meglátszik a kor, a közel fél évszázad. Ülünk Kisújszálláson, a Muskátli úti húszesztendős, jó kinézetű kockaház konyhájában, és faggatjuk a múltat. 1966 nyarán ismerkedtek meg, és Feri másfél évig udvarolt. ó egyedüli gyerek, és az akkori helyzetet így mondja el:- Hallod, még verekedni sem lehetett senkivel egy jóízűt, ki kellett menni az utcára. Velük ellentétben Éváéknál kilenc testvér volt, így ő ismerte a nagycsaládosok mindennapjait. Amikor 1967 decemberében Ferenc napján örök hűséget esküdtek, úgy tervezték: nekik is lesz öt-hat apróságuk. Lett is, csak éppen nem ennyi. íme: Éva a legidősebb. Már régebben férjhez ment, és egy négyéves kisfiú boldog anyukája. Nagy szerencséje a sorsnak, hogy ők is Kisújon laknak. Bőrdíszműves, a férje autószerelő. Egyelőre ennyi a családi áldás, idővel majd talán még lesz több is. Hogy milyen ő? Nagyszájú, mondja az anyukája. Istenem, sóhajt Feri, nem tudod, kire ütött? 2. Tünde maszek fodrász ugyanebben a városban. Neki három éve kötötték be a fejét, a párja kocsmáros. Gyerek nincs, az anyai tájékoztatás szerint most van tervezés alatt. Lakást már vettek, kocsit is, így a trónörökös következik. Egyébként talpraesett Tünde, olyan, aki a jég hátán is megél. 0 A fiúk között Ferenc a korelnök, a legidősebb, de még így is szemtelenül fiatal, hiszen életkorát két egymás mellé rakott kettessel bőven leírja. A szakmája autószerelő, bár mai, kusza világunkban azon sem lepődhet meg senki, ha megsúgom: jelenleg újságkihordó. Nős, két tündéri apróság édesapja, a felesége gyesen van. így azután az otthonukból még nehezen mozdulnak ki, elvégre kicsik a kicsik. 0 Lajos jelenleg katonai uniformisban védi a hazát. Huszonegy éves, korábban autóvillamossági szerelőként kereste a kenyerét. Már nyírja a mérőszalagot, a cikk megjelenésekor negyven centije, akarom mondani napja marad. Neves súlyemelő volt, serdülő országos bajnok, bár hazatérése után aligha viaskodik tovább a vasakkal. 0 Edina húszéves, és a helyi pékségben raktáros, noha a tanult szakmája cukrász. “Anyuci” szerint ő is nyelves lány, nem hagyja az igazát. A munkabeosztása is sajátos, éjfél után egyre jár, és általában reggel tízig dolgozik. A keresetét magára költi, nem vesznek el tőle semmit, igaz, olykor besegít: hol ezt vásárol, hol azt. 0 Időrend Szerint Attila a hatodik a sorban, és ez a 17 éves legény valamennyiőjük közül a legmagasabb. Kőműves, sajnos munkanélküli, ó is, akár fivérei, ígéretes súlyemelő, aki hét éve edz. Volt már országos harmadik, a diákolimpián második, legutóbb az országos döntőben hatodik. Heti hat edzései készül a versenyekre, a legjobb eredménye lökésben százhúsz kiló, szakításban kilencvenöt. A családon, meg a súlyemelésen kívül valamit még nagyon szeret: jókat aludni. 0 Krisztián tizenhárom múlt, és abban mindenképpen különbözik a bátyjaitól, hogy velük ellentétben nem emel, de nem is emelt súlyt. Helyette a számítógépek világa érdekli, ilyen szak- könre jár. Annyi még mindenképpen illik rá, hogy ő a legjobb tanuló. Jelenleg fogalma sincs, mi lesz belőle, de középiskolába készül. Gábor is korosodik: nem is olyan régen még tipegőben kergette az udvaron a tyúkokat, ma pedig kérem, nyolcéves, másodikos ifjú legény. Kedvenc tantárgya a matematika, de az olvasással hadilábon áll. Minek az, mondja, elég ha számolni tud az ember, állítja, amin a nagyobbak csak nevetnek. 0 Zoltán óvodás, noha lassanként hatéves lesz. Veszett egy kölyök, nem fogja a hely, végtelenül mozgékony, eleven emberke. Nincs percnyi nyugta, mindig tesz valamit, vagy ahogyan otthon mondják: folyvást molyol. 10. Tizedik, és a szülők szerint is utolsó a sorban a kis Balázs, akit mindenki csak Süni Balázs néven hív. Kétéves sincs még, de már szövegel, mindent közöl, és ha nem úgy alakulnak a dolgok, miképpen ő elképzeli, iszonyatosan begurul. Hiába, a férfiembernek illik hamar kimutatni az akaratát, hogy érezze mindenki: ki az úr a háznál. Mert itt a gyerekek az „urak”. Megverni egyet se kellett, bár olykor összekapnak, hiszen esetenként a kicsik itt is szívesen piszkálják a nagyobbakat. Ilyenkor az anyjuk, ha fogytán a cérna, rájuk kiabál, Feri meg Évára, hogy ne kiabálj már vele, azzal nem lesz jobb. 12. Összeszámoltuk a bevételt is: a harmincezer nem biztos, inkább a huszonhárom. Bizony, ennyi embernek ez bokáig elég. Csak kenyérből három kiló, tejből három liter kell, és ilyenkor nagyon sok a háromszobás, konyhás lakás fűtése. Mert tüzelni szükséges, hiszen itt mindenhol van valaki. Éva kiszámolja, egy évben valamivel több, mint 21 ezer forint segélyt kaptak. Nem lenne baj, ha több lenne. 13. Zsebpénzre ebből a gyerekeknek és Ferinek, aki maszek kőműves, nem futja. Az ő szórakozása a cigaretta, és olykor sör. Éva összes fényűzése a kávé. így azután nem véletlen, hogy az idén szerény karácsonyfájuk lesz. Venni vesznek egyet, fel is díszítik, de ajándékokra már nem futja, így azt csak a legkisebbek kapnak. A karácsonyi vendégvárásra temérdek a munka, a készülődés. Akkor is, ha a nagyja természetesen segít. 14. Ugyanis a tíztagú család összesen tizenöt vendéget vár. Délutánra, a szentestére, mivel ide tartozik a három unoka, meg a két vej is. A fát a gyerekek díszítik, Éva korábban süt pár tepsi süteményt, mert anélkül nincs igazi karácsony. Szürkületkor meggyújtják a gyertyákat, leoltják a villanyokat, és nézik az imbolygó fényeket. Éhezni nem éheznek, tele a hűtő annak a hízónak a részeivel, amelyiket nemrégen vágtak le. Az ártatlant még két hasonló nagyságú követi, mert eszik a család, és ennyi húst a hentestől beszerezni ennyi szájnak, ennyi pénzből lehetetlenség. Azután kint a baromfiudvaron tyúkok is kapirgálnak, ámbár tavasz óta a számuk alaposan megfogyatkozott. ~is7~| Csak ennyit, tizenöt apró epizódot akartam írni egy olyan kisújszállási családról, ahol szentestén minden bizonnyal tizenöten ülik körül az ünnepi asztalt, meg a fenyőfát. Szép, nagy család, mondják bizonyára sokan. Igen, így igaz, szép, nagy a család, temérdek napi gonddal. Elvégre évente nem tíz pár cipő kopik, nemcsak tíz ing kell, hozzátéve, hogy ezerkilencvenöt kiló kenyeret esznek, meg tíz hektónál több tejet isznak Demete- réknél. Egymás szeretetéből, segítéséből az átlagcsaládoknál sokkal több apró momentum fedezhető fel, náluk, pénzből viszont jóval kevesebb a szerény kisúji középszintnél is. Hiszen ha utánaszámolunk, a létminimum fele sem jut itt egy személyre. Anyu mindig kalkulál, szoroz, oszt, mondják a nagyobbak. Lehet ezen csodálkozni? Aligha, még akkor sem, ha most néhány napig pirosbetűs ünnepeket mutat a kalendárium. Elvégre utána ismét hétköznapok következnek, így azokra is kell gondolni... D. Szabó Miklós Régvolt karácsonyi képeslapok Az első képeslapok megjelenését az 1869-től 1882-ig terjedöidőszak- ra datálják. Ennél még izgalmasabb, hogy mikor jelent meg az első karácsonyi képeslap? Ahogy a kutatók előtt, úgy Buday György (Kolozsvár, 1907.) grafikus számara sem volt ismeretlen, hogy a karácsonyi képeslap ötlete Anglia jeles közéleti személyiségében, Sir Henry Cole-ban vetődött fel, akinek javaslatára John Calcott Horsley festőművész 1845- ben meg is rajzolta az elsőt, amelyből mintegy ezret London Holbom nevezetű városrészében sokszorosítottak, Újévi üdvözlőlap, amelyet 1917. december 8-án hitelesített a posta. Takarít, fürdet, tisztába tesz Polgármester apaszerepben Benjámin még majdnem mindig alszik - az apuka csak időnként Benjámin november 25-én érkezett meg a Várhegyi családhoz. Nem meglepetésszerűen csöppent oda, már nagyon várták. Megérkezése előtt mindent tudtak róla: három és fél kilós lesz, 53 cm hosszú - és fiú! Bár az anyuka titkon azt remélte - így utólag már bevallja -, hogy kislány lesz a jövevény. Most már perszenem bánja, tudomásul veszi, hogy férfiuralom alakult ki a családban. Pontosabban nem is férfiuralomról van szó, hanem Benjá- min-uralomról. Ugyanis ő az a kis fickó, aki körül mostanában forog a kétszobás lakótelepi lakás világa, ót szolgálja az anyuka, az apuka és még a nagymama is. Benjámin uralma már születése előtt megkezdődött Várhe- gyiéknél. A gyerekszobát az ő ízlése szerint festették ki derűs színekkel, felhőkkel, napocskákkal. Mindent úgy rendeztek el, hogy őkelme jól érezze magát ebben a világban, ő pedig elégedett. Ezt azzal fejezi ki, hogy nem hangoskodik, inkább csak eszik meg alszik. Ezzel együtt tagadhatatlan, hogy gyökeresen átalakította a család napirendjét. Várhegyi Attila, a frissen avatott édesapa - aki mellesleg Szolnok polgármestere, és most szabadságon van - igazi „munkaruhában” fogadja a látogatót. Nem öltönyben és nyakkendőben, hanem melegítőben - és kissé „gyűrötten”. Miközben boldogan mesél a csemetéről és a család új életéről, szeme sarkából Benjámin utasításait figyeli ugrásra készen. Már mindent tud, amit egy újdonsült apának tudnia kell: mosni, főzni, takarítani, tisztába tenni, fürdetni stb. Igaz, néha „kettőt lát”, mert többnyire hajnal négykor kel, egész nap talpon van, és még egyszer éjszaka is ébresztőt fúj Benjámin. Attila olyan ékes szavakkal ecseteli, mi mindent segít, hogy az embernek az az érzése támad: lehet, hogy a gyereket is ő szülte! Mariann - az anyuka - azonban megerősíti: Attila valóban nagyon sokat segít, mondhatni mintaapuka. Mint mindenki, természetesen Várhegyiék is megtervezték, hogyan nevelik majd a gyereket. Aztán jött Benjámin, és alaposan „odavágott” a nevelési elveknek. De hát talán még nincs elkésve a dolog: lényeg, hogy Benjáminból majd szorgalmas, tisztességes ember legyen - mondják szülei. A végeredmény nyilván nem lehet kétséges - persze valószínű, hogy addig még dugába dől jó néhány nevelési elv. BI. Lehet, hogy ő is polgármester lesz? Egy szolnoki képeslapgyűjtő őrzi ezt a karácsonyi üdvözlőlapot, amelyet a hátoldalán lévő bélyegző tanúsága szerint 54 évvel ezelőtt, 1938. december 22-én adtak postára és laponként egy shillingért áruba bocsátották. A kőnyomat kézi festését egy Mason nevű hivatásos színező vegezte. Buday György érdeme, hogy rátalált egy meg korábbi - a legelső - képeslapra, amelyet 1843 karácsonyára J.C. Horsley küldött barátjának, Henry Cole-nák. Ma is sokan gyűjtik a képeslapokat, múltunk egy-egy darabját. A karácsonyi témájúak üzenete különleges. Ragyog a jászol, megilletődött a szent család. Jézuska mosolyog. Miben rejlik a karácsony titka? Krúdy Gyula szerint: „Tán ott, hogy ... szeretne mindenki jó és rendes ember lenni egy napig, egy estére, egy órára, amint a jó embert magunknak elképzeljük.” CsJ. Jön az új év, megy az óév. A postai feladás ideje: 1942. december 31.
