Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-24 / 303. szám

1992. DECEMBER 24. Hazai körkép 3 Szabad György az Országgyűlés idei munkájáról Eredményeink záloga a nemzet türelme és tettvágya Magyar járás a tatároknál Nagy érdeklődés kísérte a Kazányban rendezett magyar árubemutatót Év vége van, a számvetés, a visszapillantás ideje. Immár a harmadik éve - akár hagyomá­nyosnak is tekinthetjük -, hogy a parlament elmúlt esztendejének mérlegéről dr. Szabad Györgyöt, az Országgyűlés elnökét kérdez­zük.- Elfogultság nélkül mondom: jelentős munkát végezve, sikere­sen zárjuk az évet - kezdte nyi- laktozatát a T. Ház elnöke. - Az Országgyűlés az idén eddig 81 törvényt, illetve törvénymódosí­tást és 88 országgyűlési határo­zatot hozott. A törvényhozói munka ebben az évben, a joghé­zagok betöltését, az átalakulás szempontjából fontos törvények meghozatalát és az örökölt jog­szabályok elengedhetetlenül módosításra szoruló elemeinek megváltoztatását tűzte ki céljául. Kisebb részük irányult a jogálla­mi intézményrendszerünk kiépí­tésére, többségük a gazdasági és társadalmi átalakulás elősegíté­sét szolgálta. A teljesség igénye nélkül meg­említenék ezek közül néhányat. Átalakulásunk egyik legfonto­sabb területének jogi szabályo­zását igyekezett elősegíteni a. szövetkezetekről szóló törvény és a vele kapcsolatos birtokren­dezés. A törvényhozás már az év elején eljutott e meghatározó jogszabály megalkotásához, de hamarosan kötelességének érez­te a Ház, hogy ezt a törvényt módosítsa. Nem alaptalanul ért minket a kritika azért, mert nem mindjárt az első lépésben hoztuk meg ezt a fontos törvényt. A fel­adat újszerűsége, az idő rövidsé­ge, valamint a társadalom sürge­tése ebben a kérdésben épp úgy szerepet játszott, mint az a szán­dékunk, hogy megfeleljünk az Alkotmánybíróság elvárásainak. A kritika jogosságához nem fér kétség, de azért az is értékelendő, hogy az Országgyűlés eljutott a helyes felismeréshez: indokolt a már elfogadott törvény korrigá­lása is, és képesek voltunk az „önkorrekcióra”, amit az átala­kulás kényes időszakában külön is méltánylandónak tartok.- Nagy munkát jelentett akár- pótlási törvények egész soroza­tának lezárása. Ezévben főként a személyükben üldözöttek kár­pótlásáról gondoskodott - körül­tekintően - a parlament.- Gazdasági és társada­lompolitikai feladatoknak tettek eleget a képviselők, amikor hosszú tárgyalások során megal­kották az új Munka Törvény- könyvét, amelyben a szociális szempontok és a termelés kor­szerűsítésének követelményei ötvöződnek az egyéni jogok és a demokrácia követelményeinek egyidejű érvényesítésével. Na­gyon fontos volt a köztisztvise­lők helyzetének, jogviszonyának szabályozása, ugyanígy az igaz­ságügy és az igazságszolgáltatás legkülönbözőbb szintjén dolgo­zók munkaviszonyának speciális szabályozása. A gazdaságban különös jelen­tőséggel bir a bankszervezeteket és a hitelezést érintő jogszabá­lyok, a koncessziós törvények - kivált a távközlés, a közlekedés és az úthálózattal kapcsolatos döntések - megszületése. Részben ehhez, de főképpen a Világkiállítás ügyéhez tartozik a lágymányosi híd építéséről szóló törvény. Ami pedig az expót ille­ti, az Országgyűlés meghozta azokat az intézkedéseket, ame­lyek nyomán az előkészületeket nemzetközileg is méltányolták. Szociális terén három jogsza­bállyal járult hozzá a képviselő­ház az öröklött nehézségek le­küzdéséhez. Az idén a nyugdíjak emelése terén, hosszú idő óta először, sikerült biztosítani a re­álértékek romlásának ellensú­lyozását, sőt némi korrekciót is elérni a régi nyugdíjasok javára. A növekvő munkanélküliség okozta problémák leküzdésére - segélyek, átképzési támogatások formájában - tetemes anyagi esz­közöket szavazott meg a parla­ment. Örvendetes, hogy az idei költ­ségvetés az előkészítés javulása, valamint a törvénykezési munka kívánatos rugalmasságának eredményeként - idejében elké­szült. A Pénzügyminisztérium véleménye szerint a deficit mér­téke nem teszi kérdésesé a vég­rehajthatóságot. Az Országgyűlés, úgy ítélem meg, a nagy nehézségek ellenére előbbre lépett; nemcsak a jogal­kotást szolgálta, hanem az or­szág felemelkedésének feltétele­it is biztosította. Magyarország stabilitása - reményeink szerint - nem utolsó sorban a törvényho­zás működésének eredménye­ként, javult. Továbbhaladásunk feltétele: a magyar nemzet türe­lemmel párosult józansága. Kí­vánom, hogy a következő évben, ezt megőrizve, tettvágyát nem korlátozva, mérlegelje minden lépését és akkor bizonyos, hogy előrébb jutunk megkezdett utun­kon - fejezte be nyilatkozatát dr. Szabad György. (koós) A hét napig nyitva tartó kiállí­táson a magyar külkereskedelem jeles képviselői vettek részt áru­ikkal. Ä kiállítást budapesti al­vállalkozójaként besegített Jász- Nagykun-Szolnok megye is, az Argus Bt. és a Kis-Középvállal- kozók Kamarája révén. Me­gyénkből több ipari üzem és vál­lalkozás képviseltette magát. A keleti piacok visszaszerzésének reményében a Tisza Cipőgyár nagy választékot vitt ki és igen nagy érdeklődés kisérte áruikat a lakosság, valamint a kereskedők részéről. Tárgyalásokat folytat­tak egy helyi cipőgyár vezetőivel árucsere és közös vállalat kiala­kítására. Ugyancsak sok látogató kért ismertetőket a jászboldog- házi Radal radiátorokról melyek rendkívüli exkluzivitásukkal tűntek ki. Egy helyi hadipari cég és török kereskedő a tárgyalások során kifejezte vásárlási és együttműködési szándékát. A látogatók legnagyobb figye­lemmel a szépen csomagolt élel­miszerek (konzervek, húsok, saj­tok) és italok előtt álldogáltak. Ezen árukból ugyan vannak az üzletekben, de választékban és mennyiségben a minőségi ma­gyar áruk hiánycikknek számíta­nak. Hiányolják a tatár emberek a jó minőségű magyar borokat, likőröket, szalámit amiből vala­mikor (évekkel ezelőtt) lehetett vásárolni. Most a kirakatokban algériai, bolgár borok találhatók. Noha a fővárosban gyártanak sört és Coca-Cola idítőket, mégis sok érdeklődő állta körül és kós­tolta meg a martfűi Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Rt. termé­keit. Sajnálatos hiánycikknek szá­mít a Bofo Bt. által kiállított mi­nőségi papíráruk nagy választé­ka. Igényes szalvéták, WC-papí- rok még a szállodákban is nehe­zen kerültek elő a gyezsumaják- tól. A lakosság egy rétege vevő a magyar papírárukra is. A stan­don kiállított EVM mosószerek­re és az ÉGISZ gyógyszereire szintén megkezdődtek a keres­kedelmi tárgyalások, noha a pénzbeni elszámolás gond. A ta­tár fél szeretné elfogadtatni a ru­bel fizetőeszközt, de az hiú áb­ránd. A tatárok vevők lennének a szolnoki cukorra, a martfűi nö­vényolajra, a Limi Kft. olasz tex­tiláruira, és persze olyan techno­lógiákra és gépekre mely az összeállításhoz szükséges. A magyar napokon a szándéknyi­latkozatokon túlmenően konkrét megállapodások is születtek. Ne­vezetesen a szolnoki Produker Kft. folytatja a szállításait és most négy komplett szárítótelep szállításában állapodott meg (1,2 millió USD). A megye bemutatkozása sike­res volt, hiszen színes palettájá­val a hétköznapi tatár emberek­hez szólt. A köztársasági elnök gratulált részvételünkhöz, és több helyi lap méltatta terméke­inket. Megyénk alpolgármeste­rét Kazány főpolgármester-he­lyettese is fogadta, és orosz nyel­vi akadályok nem lévén, őszinte diskurzus alakult ki az egyre erő­södő tatár-magyar kapcsolatról, a további lehetőségekről. Dr. Deák Lajos Ez egy agrárország Később belátják, hogy szövetkezésre szükség van Dr. Bálint Györgyöt azt hi­szem, aligha kell bárkinek is be­mutatni ebben az országban. Mindenki gazdája, mindenki Gyuri bácsija rendszeresen tanít mindannyiunkat a gazdálkodás fortélyaira, mesterfogásaira. Népszerűségét mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy a gye­rekektől az idősekig hetente sok­sok tucat levél érkezik a postalá­dájába. És mindegy, hogy a ka­lászosok gombabetegségeiről, a gyümölcsök befőzéséről vagy a fikusz vízigényéről van szó, Gyuri bácsi minden kérdésre tudja a választ, minden problé­mára ismeri a megoldást. De va­jon hogyan látja a magyar ag­rárszféra jelenlegi, irigylésre semmiképpen sem méltó helyze­tét? - kérdeztük őt a minap.- Ötven éve az a meggyőződé­sem, és amíg beszélni tudok, azt hangsúlyozom, hogy ez egy ag­rárország, mégpedig a dolog jó értelmében. Ennek az országnak a népe valamiféleképpen az édes anyaföldben gyökerezik. Akár­mikor és akárkikkel beszélek, nincs olyan ember, akinek nincs valamilyen lelki, anyagi közös­sége az agráriummal. Megvan tehát az az előnyünk, hogy a szakmánk iránt mindenki érdek­lődéssel viseltetik. Éppen ezért jelent kötelezettséget minden agrárszakembernek, hogy a mezőgazdaságot erről a tényleg gyalázatos mély­pontról, ahová eljutottunk, kimozdítsuk. Azt hiszem, ehhez megvan az erő, van­nak kitűnő agrárszakembe­rek, akik hajlamosak előre- tekintenbi, és elfelejteni mindazokat a megpróbál­tatásokat, amiben részük volt. Ez egy egészen más feladat persze most, ami­kor ötven év alatt a harma­dik legnagyobb átalakulást éli meg az ágazat. De annyi tapasztalat halmozódott fel, ami bőven elég, hogy ezt a feladatot meg tudjuk oldani. Kellenek persze olyan irányító, politikai és társadalmi háttérrel rendel­kező emberek, akik képesek az átalakulást levezényelni. Úgy ér­zem, hogy lépésről lépésre kelle­ne ebben az átalakulásban halad­ni. Nem sok értelme van ugyanis annak, hogy meglévő, organiku­san létrejött szervezeteket szét­ziláljuk, és helyükbe nem tud semmi más lépni.- Tulajdonképpen azt fogal­mazta meg, hogy az ágazat légü­res térben van, nincsenek kap­csolódási pontok semmihez. Egy dolog viszont biztos: ebben a nagyszabású átalakulási folya­matban kulcsszerepei kapnak majd az egyéni vállalkozók. Ön szerint milyen lesz a jövö magyar gazdája?- Meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdaságnak bizo­nyos szempontból egy jellegze­tesen magyar utat kell bejárnia. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem kell tanulnunk a dán, a holland, az amerikai, az ausztrál vagy az új-zélandi gaz­dák tapasztalataiból. A modem magyar gazda nem olyan lesz, mint az egykori volt, aki önellá­tásra rendezkedett be, s csak egy-két terménnyel ment a piacra. Nekünk olyan korszerű gazdasági struktúrát kell kialakíta­nunk, amely árutermelő, és az áru előállítását a legma­gasabb és a legkulturáltabb szinten tudja megvalósíta­ni. Én elköteleztem ma­gam a gazdaképzés mel­lett, ahol éppen ezt a szem­pontot próbáljuk érvényre juttatni. Ezzel párhuzamos lépés az, hogy akik bizo­nyos termékek piacra ter­melését tűzték ki célul, azok szövetkezzenek is. Minden rendszer első lé­pésben voltaképpen szö­vetkezetellenes, de aztán később belátják, hogy a szövetkezésre szükség van. Ez így történt azokban az országok­ban is, amelyekre most vigyázó szemeinket vetjük. Amikor tehát a magángazdaságokat alakítjuk ki, ugyanakkor és ugyanolyan erővel kell törekedni, hogy ezek a gazdák érdekvédelmi szövet­ségeket, szövetkezeteket hozza­nak létre. Gondolok itt például a tejszö­vetkezetekre, a pinceszövetke­zetekre, vagy éppen a sertéste­nyésztők szövetkezeteire. Azo­kat az állati és növényi terméke­ket viszont, melyeknek a terme­lése komplexen gépesíthető, nem szabad kis parcellákba en­gedni. A búza, a kukorica, a cukorré­pa, a lucerna vagy a napraforgó olyan termények, melyek ezután is nagy táblákra kívánkoznak. Ez pedig nem áll ellentétben a ma­gántulajdonnal.- Szavaiból úgy tűnik, hogy optimista abban a tekintetben, hogy a mezőgazdaság ki tud lá­balni ebből a helyzetből.- Igen. Meg vagyok győződve, hogy a magyar mezőgazdaság az emberek boldogulásában to­vábbra is nagy szerepet fog ját­szani.- Gyuri bácsi, mit üzen a Szol­nok megyei gazdáknak kará­csonyra?- Mindig is nagyon szívesen jártam Szolnok megyébe, és most is szívesen mennék, ha időm engedi, mert meghívásban nincs hiány. Elsősorban békés és boldog karácsonyt kívánok nekik, vala­mint azt, hogy a sok évszázados tapasztalatot, ami Szolnok me­gyében felhalmozódott, igye­kezzenek minél jobban a saját hasznukra fordítani.- Köszönjük a beszélgetést, to­vábbi munkájához pedig erőt és egészséget kívánunk! Laczi Zojtán Mise f * t*S 11 éjfélkor Szent Lukács enre a napra rendelt Evangéliuma így szól: „Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszer­re csak ott állt előttük az Úr an­gyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket: Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek, és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” A meg­váltásnak ez a hírüladása, a kis Jézus megszületése az emberi­ség határtalan karácsonyi örö­mének a magva. A karácsonyi liturgiának (liturgia: nyilvános istentiszte­letnek és más egyházi ájtatosság- nak a szertartási rendje) különös sajátossága a három mise. Kelet­kezése a jemzsálemi őskereszté­nyekhez vezet vissza, akik Jézus születésének tiszteletére a betle­hemi barlangban már éjfélkor megtartották az ünnepnapi első istentiszteletüket, majd hazafelé menet hajnalban is a város szélén álló Feltámadás-templomban. Végül a jemzsálemi főtemplom­ban is volt ezen a napon ünnepé­lyes szentmise. Ez a szokás ha­gyománnyá vált, és példaképül szolgált később Rómában is. Éj­félkor a római S. Maria Maggio­re templomban gyűltek össze a hívek, mert itt őrzik ma is a bet­lehemijászol néhány darabkáját. A második, hajnali misét a görög udvari templomban tartották, amely Szent Anasztáziának volt szentelve, mert anastasis feltá­madást jelentett. Az éjféli misét tekintjük az Egyházban még egyedül meg­maradt virrasztásnak. A hívők is virrasztanak, mint a pásztorok a betlehemi mezőkön. Egyszerre fény veszi körül őket, és az an­gyal szózata Krisztus születését adja hírül nekik. Ez a fény Krisz­tust jelképezi, aki a bűn sötétjé­ben élő világnak elhozta a meg­váltás fényét. Az éjfélkor ragyo­góan kivilágított templom az Is­tenkegyelmét jelenti. A szentmi­sében tanúi vagyunk az úr meg­születésének. A hívek az éjféli szentmisén találkoznak először a betlehemi jászollal, amelyben a Kisded fekszik, körülötte a Szűzanya, Szent József, a pásztorok és álla­taik, felettük rendszerint a betle­hemi csillag és az angyalok. Az első betlehemi jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 1223- ban, tehát ez a jelkép nem őske­resztény eredetű. Az éjféli miséről idézünk Sci- tovszky János pécsi püspök - ké­sőbb esztergomi érsek, herceg­prímás - egyik, 1843-ban kiadott írásából néhány sort: „Valamint minden napot éjféltől szoktunk számlálni, úgy karácsony napja is éjféltől kezdődik; melyen a kö­zöröm végett minden áldozó papnak három szentmisét szabad szolgálni. Az első mise legottan éjfél után tartatik; mivel Üdvözí­tőnk is éjfél tájban született. Ezen mise alatt ama evangélium olvastatik, mely előadja, mikor, hol és minő állapotban történt urunk születése, miképen jelen­tek meg annak alkalmával azon a tájékon tartózkodott pásztorok­nak az angyalok; és miképen énekelték ezen dicséretet: „Di­csőség magasságban Istennnek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. ’ ’ (MTI-Press) Dr. Csonkaréti Károly

Next

/
Thumbnails
Contents