Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-21 / 300. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. december 21., hétfő Várjuk az angyalokat „Túri Advent” — karácsonyi örömökkel ‘Ébressz — ajánlva Válaszok a „Segélykiáltásra Sok választ kaptunk a november 30-án megjelent Segélykiáltás című cikkünkre, amelyben egy idős asszony arra kért bennünket, segítsünk neki abban, hogy valahogy elkerülhessen otthonról, mert a gyermekével egy fedél alatt lakik, és pokol a/ élete. Olvasónk sok felajánlást kapott. Érdemes ezekbe a levelekbe is betekinteni — nemcsak azért, hogy mennyi a segítőkész ember, hogy hányféleképpen megnyilvánul a szeretet, hanem azért is, mert minden levél egy-egy sors. Olyan sors, amely szintén megoldást vár, és remél is attól, hogy Olvasónkat otthonába fogadná. „Mi sem vagyunk fiatalok és főleg nem egészségesek” — írja egy mezőtúri asszony. — „Volna egy közeli tanyánk, amely nyugalmat adna a nyugdíjas asszonykának. Az épület kifogástalan, szinte új.” Egy másik: Hetvennyolc éves beteg férfi ápolása fejében (a feleségnek és egy ápolónőnek kellene besegíteni az ápolásba), alsó épületben kínál szállást szolnoki olvasónk. Tiszaföldvárról ilyen levél érkezett: „Lassan már két éve, hogy a férjem meghalt. Nagyon egyedül vagyok. A lányom és az unokáim nem adják fel a függetlenségüket. Szóval, nem kell az öreg sehol se, csak amit majd hagy. Állandóan figyelem az újságot, hátha találnék olyan hölgyet, akinek szintén hiányzik a társaság, szeretet, segítség. Én otthont adnék neki, ha úgy érzi, hogy számára ez is megoldás lenne. Hetvenéves vagyok, aránylag egészséges, tehát egyelőre nem betegápolót keresek, hanem társaságot, barátot. Mégis, milyen jó lenne, ha tudna az ember valakihez szólni.” Nos, tehát ajánlat van bőven. A levelek is azt mutatják, hogy a segítőkészség nem halt ki az emberekből. Reméljük, hogy Olvasónk tud majd választani a felajánlott lehetőségek közül. Többen kérték a címét, ezt azonban nem adhatjuk ki. Ezért kérjük Olvasónkat, keresse föl szerkesztőségünket, ahol átveheti a segítséget ajánló leveleket, és választhat közülük. Sok szerencsét kíván: KÖSZÖNET Hamar Mihály szolnoki olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy a szolnoki Városmajor út 48-50 sz. házak közelében tetszetős formájú, két kifolyós ártézi kutat létesítettek. Nagy örömmel fogadták, és lapunkon keresztül mond köszönetét azoknak, akik ezt lehetővé tették, s azoknak is, akik megépítették. Észrevétele nyomán örökítettük meg a valóban szép kutat, s azt is megtudtuk, hogy a köszönet a városi önkormányzatot illeti. (Fotó: K. E.) „Büszke vagyok rá Az első földrajzi múzeum 9? Névnapomra kollegámtól nadrágszíjat kaptam, aminek nagyon örültem. A fiam is vágyakozó szívvel nézte. Na, majd karácsonyra meglepem! S lám, itt a karácsony, az ajándékozás. Vásárlás közben gondolataim a nadrágszíj körül forognak: Te jó Isten, mennyit kell ezen majd még húzni és meddig, ki tudja?! Én nem, a gyerek meg pláne nem. Hirtelen a szemem előtt megjelenik a parlament — miniszterek, képviselők, zakójuk kigombolva, a nadrágszíj lazábbra engedve, mint tavaly volt. Nini, egyiken-má- sikon hózentráger van. Nocsak! A szíj nem éri be. Hess, csúnya látomás! Karácsony van, vásárlás. Már-már halkan dudorászok: Mennyből az angyal lejött hozzátok... Te jó ég, Jézuska! Két éve angyalokat ígértél, de ördögöket küldték S nézd, milyen jó kedvűek, vidámak, pedig hogy összekenték egymást. Ezek az ördögök nem néznek tükörbe? Kormos az arcuk — miközben a tűz körül táncolnak. A teli fazék Ez a felvétel 1943 karácsonya előtt készült Pusztakengyelen, amikor a betlehemesek ajándékot gyűjtöttek, vittek a fronton lévő katonák családtagjainak. A lelkes csapat — a nemes ügy érdekében — a hóval megvilágított falusi utcákat szívesen rótta. Akkor igazán nagy volt a szegénység, és kevés háznál tudtak karácsonyfát állítani, amire aztán saját konyhán főzött szaloncukor kerülhetett — síma selyem papírba csomagolva, a szélét kicsipkézve. Ajándék még kevesebb helyen volt a fa alatt, akkor is a mindennapi szükségletre való zokni, harisnya, sál, kesztyű, vagy a szülők keze nyomán készített játék, egy-egy rongybaba... De ennek mi nagyon- nagyon örültünk. A szegénység ellenére nem volt olyan ház. potyog, ők énekelnek, vihán- colnak, kiabálnak. Nem félnek a tűztől? Hogy vigye el őket a krampusz! — Nézd, az egyik ördög a nyelvét nyújtogatja: bebe... - „AZ ÚR A POKOLBAN IS ÚR!” Jézuska! Ugye ezek gazdagszegények? Legalábbis a lelkűkben biztos. Pedig hogy vártuk az angyalokat. És hidd el, mi jók voltunk, szót fogadtunk, alkalmazkodtunk, s lám, ez a hála? Itt a karácsony. A szeretet ünnepe. Nem haragszom az ördögökre, de belőlük angyalok sohasem lesznek. Végül is örülök, mert a fiamnak meg tudtam venni a nadrágszíjat, s talán boldog lesz. Az ötvenes években anyám engem szíjjal vert meg, mert ideges, ingerült lehetett. Nehéz időszak volt, s már tudom, nem rám haragudott. Én most nem verem meg a fiamat! De remélem, lesz még boldogabb karácsonyunk. Ezt kívánom másoknak is. Katona Mihály Szolnok hogy ne adtak volna valamit: zsírt, cukrot, sót, vagy kinőtt ruhát a betlehemesek zsákjába. Szegények voltak akkor az emberek, de a lelkűk mélyén óriási kincs rejlett: a szeretet, a segíteni akarás, az egymással való törődés! Az egész falu várta a fronton lévő katonákról a hírt, és együtt örültünk vagy sírtunk... Ha visszagondolok ezekre az időkre, és összehasonlítom a jelenlegivel, amikor alig ismerjük még a szomszédainkat is; amikor befelé fordulnak a családok — mindenkit távol tartva maguktól, mert mindenkinek sok a baja, akkor azt hiszem, most vagyunk igazán szegények. (A képen nővérem és az osztálytársaim láthatók.) Búzás Albertné Szolnok Alig telt el fél esztendő, hogy a Berettyó-parti „vén fehér tor- nyú” Belvárosi nagytemplomban négyezren szorongtunk a padokban a tanévnyitó istentiszteleten. A rádió közvetítette, hogy az ősi alma mater és hét általános iskolája — a református egyház hitvallásának szellemében, az evangélium erejével, Isten szentlelke ajándékával — elkezdte a magvetést, és az Úr veteményes kertjében két fiatal segédlelkész a szolgálatot. Viski-Lator Elemér és felesége — Dögéi Edit — 22 csoportban háromszáznyolcvan diákot részesít hitoktatásban. Október 31-én, a reformáció napján ezerkétszáz matróz ruhás diáklány, a fiuk fehér ingben, cso- komyakkendőben — az igazgató úr vezetésével és a tanári karral együtt — vonultak a „harangok hármas szózata” mellett az ünnepségre. Krisztus születésének ünnepére készülve, a mezőtúri gimnázium és szakközépiskola, az általános iskolák tanári kara az adventi előkészítő istentiszteleten vettek részt a díszteremben — a lelkipásztor és a segédlelkész szolgálatával. Ezt követően a lelkipásztor beszámolt az iskola életében végbement örvendetes változásokról, külföldi kapcsolatokról. Bensőséges beA Túrkevei Egyesített Szociális Intézménybe december 14— én Németh István, városunk polgármestere látogatott. A közelgő karácsony alkalmából köszöntötte az otthon, a gondozóház lakóit, valamint az idősek klubjának tagjait, és az önkormányzat ajándékcsomaggal járult hozzá az örömtelibb karácsonyukhoz. Az idős emberek meghatódva vették át csomagjaikat, és ezúton is köszönetét mondanak a figyelmességért, a gondoskodásért. Az adventi koszorú, a fenyőillat és orgonamuzsika tette ünnepélyesebbé a megajándékozottak hétfő délutánját. Finta Sándorné az Egyesített Szociális Intézmény vezetője Szerény ajándékkal... Mikor az egész ország karácsonyra készülődik, talán jelentéktelen eseménynek számít egy község kis óvodájának ünnepi készülődése. Nekünk azonban a „házi” ünnepségek nagyon sokat jelentenek, mert szülőknek, gyerekeknek és az óvodai dolgozóknak egyaránt lehetőség egy kis közös szórakozásra, arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Itt meg kell jegyeznünk, hogy rendezvényeink alkalmával a szülők segítségére mindig maszélgetés alakult ki a tanári karral; egybehangzó és megnyugtató örömüket fejezték ki a pedagógusok, hogy az egyházi iskolákban nevelhetik — liberális szellemben — a jövő ifjúságát. Megelégedésüket a közalkalmazotti törvény feletti bizonytalanság és az egyházi tanintézettel kapcsolatos előítéletek árnyékolták be. A lelkészelnök igyekezett megnyugtatni a jogos igényt támasztó tanári kart, hogy a püspök úr, a Zsinati Tanács elnöke — a többi egyház vezetőivel együtt mindent megtesznek annak érdekében, hogy a diszkriminációnak még a látszata is eltűnjön. Vallásoktató lelkészeink az adventi időszakban semmit sem pihentek, azon fáradoztak, hogy a karácsonyi öröm, Krisztus születése gyermekeinkben teljessé váljék. A kórust a Kossuth téri általán iskola énektanárnője, Bíró Jánosné készítette fel, hogy valóság legyen; „a gyermekek szája által is dicsőít- tessék az Úr! Ha az ifjúság és a gyülekezet életében a karácsony csodája valósággá válik, még nagyobb örömben is lehet részünk. Perjési Sándor lelkészelnök Mezőtúr ximálisan számíthatunk. Köszönjük! A jászjákóhalmi Vas Gereben úti óvodánkban az idén is megrendeztük szokásos karácsonyi ünnepségünket, amelyen jelenlétével megtisztelt bennünket községünk polgármestere és az általános iskola igazgatóhelyettese. A gyerekek megilletődve hallgatták a Csendes éj... kezdetű dalt — miközben a karácsonyfán meggyújtottuk a csillagszórókat és a gyertyákat. A középső, majd a nagycsoportosok előadása után mi, az óvoda dolgozói bábsorral kedveskedtünk. Végezetül a gyerekek átvehették az ajándékokat, ami az idén szegényes volt; szaloncukor, mandarin, mogyoró került a fa alá, játékra sajnos már nem futotta. így az örömünkbe egy kis üröm is ve- gyült.Lehetőségeink szűkösek, ezért nagyon megköszönnénk olyan intézmények, vállalatok támogatását, akik még ezt a mai szegényes' világban megengedhetik maguknak. az óvoda dolgozói Jászjákóhalma —í- -t- -sA szolnoki Varga Katalin nyugdíjasklub tagjai december 7-én tartották a karácsonyi ünnepet, melyen a klub vezetői finom vacsorával, ajándékkal kedveskedtek, és mindenki egy-egy törölközőt kapott. Ezúton is köszönjük a szíves fáradozásukat, az ajándékot. A kellemes estét karácsonyi énekekkel zártuk. Özv. Kézér Imréné Örömmel és nagy érdeklődéssel olvastam kedves tanítványom — Szlankó István múzeumigazgató — remek cikkét, mely a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumról szólt (november 12.). Minden a „helyén van”, csupán egy aprócska kiigazítást tartok szükségesnek megjegyezni, mely a következő: Nemcsak megvalósítottam a múzeumot, hanem az 1956. szeptember 17-én tartott pártós tanácsgyűlésen én javasoltam az alapítását. Ugyanis a gyűlésen trónolok összesített szürke- állománya is kevés lett volna erre az ötletre. Nagyon büszke vagyok a következőre: Emlékezetem szerint 21 pontos határozat-gyűjteményt hoztak azon a nevezetes gyűlésen, s a 21 pontból csak a múzeum valósult meg — az ország egyetlen és első (!) földrajzi múzeumaként. A többit jó kommunista módszer szerint - elszabotálták, elfelejtették, így szűnt meg a Tiszaföldvári Hírlap is, Tiszaföldvár 12.500 lakosának érdektelenségén, zsugoriságán, falujuk iránti nemtörődömségén. Nem vásárolták a hetilapot, sajnálták rá a 20 forintot. No, meg az irigység és a féltékenység is hozzájárult a lap megszűnéséhez. így jár egy hírlap, ha a település lakói maguknak élő, községük dolgaival nem, vagy alig törődő, a település iránt semmiféle adhé- ziót nem érző emberekből áll. A múzeum is erre a sorsra jutott: nem segítik gyűjtéssel; rengeteg munkánk eredménye egy fikarcnyit sem érdekli az önös természetű tiszaföldváriakat. Pedig ők is jó magyarok lennének, vagy mi a fene?! Dr.Varga Lajos ny. gimn. tanár Tiszaföldvár Új telefonkönyv Nemrég vettem kézhez a Jász-Nagykun-Szolnok megyei új telefonkönyvet. Előzetesen szíves invitálást kaptam a Magyar Távközlési Részvénytársaságtól (Debrecen), melyben tájékoztattak, hogy a legutóbbi telefonszámlával együtt keressem fel a Madách utcai irodájukat. Felkészültem rá, hogy majd velem együtt rengetegen állnak sorba az új könyért. Tévedtem, mert amikor a bejárathoz értem, ahol eligazító jelek vezettek — Születésnapi gála A szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola fennállásának 30. évfordulójára rendezett eseménysorozatot a szülők is nagy érdeklődéssel, figyelemmel kísérték végig, melyben volt nyílt tanítási óra, vetélkedő, üzenet a felnőtteknek, ünnepi fogadóóra, gálaműsor; végezetül pedig alapítványi bál. A születésnapi gálának a városi művelődési ház adott helyet, ahol - az elsősöktől a nyolcadikosokig — mindéggé kacskaringós úton — a kiadó dolgozókig, már a folyosón vártak. Még az első kis asztalhoz sem értem, az egyik kedves hölgy nyúlt is az értesítésért, a befizetési csekkért, és máris átadta az új telefonkönyvet. Jólesett a figyelmes, gyors munka, szolgáltatás, amiben az ügyfeleket részesítették. Köszönet a szolnoki távközlési üzem dolgozóinak. Zsombok József Szolnok den gyerek szerepelt, s változatos, színvonalas előadást láthattunk. A jubileumi rendezvények során kifejtett sok-sok munkáért ezúton is köszönetét mondunk az iskola kollektívájának és mindazoknak, akik bármiben a segítségükre voltak. A szülői munkaközösség nevében: H. F.-né Szolnok Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné EMLÉKKÉP Betlehemesek —1943 Ünnepi hangulatban Fenyöillat, orgonaszó
