Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-19 / 299. szám
BM—I y///m///0a • “"aSÄt gi5 X\Z k< ^^>UK KEDVES VÁSK^^N 1992. DECEMBER 19. Nézőpont — Szombati jegyzet A BMW nem várhat? Toporzékol az autó a nagy forgalomban. Szép, hosszú, csillogó, külseje méltó a márkájához: BMW. Magyar rendszámú. A benne ülő fiatalember türelmetlen. Hogyne lenne, mikor autó előtte, mögötte és oldalt. Valamiért áll a kocsisor kilométereken keresztül. A fiatalember megunja a várakozást. O menni akar. Nem érdekli, hogy a többiek is várnak. Mivel nem tud mozdulni sem, ezért kivág a sorból és felhajt a járdára, a gyalogosok közé. Majd visszakanyarodik, és befurakszik ismét a sorba. Nyerhetett vagy nyolc kocsihosszt. Az Opel viszont nem csinált ilyen szabálytalanságot. Az opeles “csak” nem segített. Igaz, ez nem is ott történt, a kocsisorban; ez már egy másik eset. Egy fiatalasszonyt vertek az utcán. Csak úgy, fényes nappal. Miért ne? Manapság már - úgy látszik - mindent lehet. A szerencsétlen nő megpróbált menekülni, segítséget kérni. Kapóra jött az Opel, amelyik ott állt, lámpaváltásra várva. A fiatalasszony odarohant, hogy segítsenek, vegyék be az autóba. Ám a vezető egy „elegáns mozdulattal” lezárta az ajtót. Nap mint nap vagyunk tanúi hasonló eseteknek, hogy ne is beszéljünk elegáns autókból hanyagul kidobált almacsutkáról, cigarettáról, szemétről. Nap mint nap találkozunk meggazdagodott, vagy éppen gazdagodó félben lévő emberekkel, akik semmi mással nem törődnek, csak a saját boldogulásukkal. Akiknek nem esik meg a szívük az elesetteken, akik úgy gondolják, hogy rájuk a szabályok, törvények nem vonatkoznak, akik elvárják, hogy másképp kezeljék őket, mint az átlagembereket. De a nagy gazdagodás közben valamiről elfeledkeznek. Arról, hogy nem elég (és sose volt az!) a boldogsághoz, ha az ember csak a saját boldogulását nézi. Nem lehet boldogtalan és. sikertelen társadalomban boldog és sikeres valaki csak ideig-óráig, mert az ár aztán őt is magával rántja. Mivel országunk lassan felzárkózik Amerikához - no nem életszínvonalban, hanem abban, hogy a „páratlan lehetőségek” hazája vagyunk - valóban páratlanul gyorsan, hihetelen sebességgel „kaparhat” itt magának az, aki „szemes.” Hiszen tudjuk: neki „áll a világ”. De milyen világ? Az a BMW, az az Opel ebben az országban van. Az az épülő villa (természetesen úszómedencével, szaunával) ebben az országban van. És ezt a tényt nem lehet kizárni az életünkből. Hogy hiába van luxuskocsink, ha az első sarkon ellopják. A másodikon beverik az ablakát. A harmadikon kiszúrják a kerekét. Hiába építettük föl a villát, ha betörnek, ha kirabolnak bennünket, és még örülhetünk annak, hogy az életünket nem vették el. Hiába lettünk gazdagok, ha félve kell kimennünk az utcára. De erre valahogy nem figyelnek az emberek :legalábbis addig, amíg nem történik baj. Kevesen jutottak el odáig, hogy a közeggel is törődni kell, amelyben élünk, hogy más emberek sorsa iránt se lehetünk közömbösek, mert a mai munkanélküliből lesz talán holnap a betörő. A nyomor mindig is a bűn melegágya volt. Sajnos, ez a felismerés ma még nem termé- ,szetes az egyre tehetősebb emberek között. 1 .Mint ahogy a segítségnyújtás, a mások sorsa ’iránti felelősség sem az. Igaz, nem is „divat”. Csak a pénz, az üzlet, a még több haszon (semmi sem elég!), a luxuslakás, a luxusautó. De egyszer ki kell szállni abból az Opelből. Ebbe a világba. ÖJuJf uö( Két arcú ünnep - ha éppen annak lehet nevezni - egy nyugdíjba vonuló ember búcsúztatása. Egyrészt derűs képet illene vágni ahhoz, hogy elérkezett a reggeli lustálkodások, tréningruhák, pizsamák korszaka, ám belül minden bizonnyal sajogni kezd valami. Orbán Károly vezérőrnagy esetében ez a dolog még groteszkebb, ugyanis a közel kétméter magas, szépszál katona olyany- nyira fiatalos, hogy pihenésének hírére kiszalad az ember száján a hitetlenkedés: - Ugyan tábornok úr, ne vicceljen! Pedig nem vicc; ötvenötéves lett a 3. katonai kerület parancsnoka. A mi parancsnokunk, akihez Jász-Nagykun- Szolnok megye is tartozott amúgy katonailag. Orbán Károly Ceglédről parancsnokolt, de híre az egész országot bejárta. Nem volt akárki, na. Göncz Árpád köztársasági elnök két órán át beszélgetett vele kitüntetése alkalmából és ezenközben az író mondta a legtalálóbb helyzetelemzést az esetre: - A kard a hüvelyében is kard. A tábornok ezt azzal egészítette ki, hogy valóban, a piros stráfos „pizsamát” levetheti, de a bőréből nem tud kibújni. Márpedig ebben a bőrben egy ízig-vérig katona van.- Hogy kezdődött a katonai pálya? - kérdem a Kozma „Pici” termetét idéző tábornokot, miközben szinte ágaskodva tartom elé a magnót.- Apám aprótermetű paraszt- ember volt Álsózsolcán - kezdi az emlékezést Orbán Károly, miközben maga is mosolyog, amint látja erőlködésemet, hogy magam elé képzeljem a mokány édesapát. - Bizony, hamar eljött az idő, amikor azt mondta; fiam, te már lassan leeszed a fejemről a kását! Dehát a búzát soha nem szalmájára, hanem kalászára mérik... Hát ezt megjegyeztem magamnak. A katonai középiskolára vonultam be 1953-ban, és 1956-ban érettségiztem. A Dózsa Lövész páncélos tisztiiskolára kerültem, majd a forradalom után az Egyesített Tisztiiskolán avattak 1959-ben. Budapestre kerültem az Őrezredhez, feltehetően szépszál termetem miatt is. Díszelegtünk persze, zászlófelvonásnál, koszorúzásnál, államfők fogadásánál adtuk a „kulisszát” ezért talán irigyeltek is bennünket a más fegyvemembé- liek, ám azt nem nagyon tudták, hogy amikor levetettük az ünneplő ruhát, éppen olyan kemény őrszolgálatot láttunk el, mint bárki, aki csapatnál szolgált. A továbbiakban restellked- nem kell, ugyanis az fogalmazódott meg bennem, hogy egy jókiállású tiszt, aki ráadásul szem előtt is van, nyilván a külsőségek okán is gyorsabban halad a ranglétrán. De nem így történt. Orbán Károly a továbbiakban is a nehezebb utat választotta - mert a kalász, ugye... 1967-ben jelentkezett a Zrínyi Akadémiára, ahol színjeles tanuló volt, így az akadémia második évének elvégzése után kiemelték tanárnak. Ügy szerzett tehát diplomát, hogy közben már tanított. Felderítőként idegen hadsereget és hadszíntér-ismeretet okított.- Mikor csillant meg először a távolban a tábornoki nagy aranycsillag? - kérdem, ám pontos receptet a jövendőbeli mar- salloknak nem tud adni a vezérőrnagy.- Talán az akadémián a színjeles bizonyítvány lett a későbbiekben jó ajánlólevél. Dolgoztam a Honvédelmi Minisztériumban és akkor vetődött fel, hogy kikül- denek a vezérkari akadémiára Moszkvába. Ehhez viszont csapatnál szerzett gyakorlat kellett, amivel én nem rendelkeztem, elkerültem hát Aszódra, az egyik legbonyolultabb tevékenységet végrehajtó gépesített lövészezred törzsfőnökének. Ez az ezred diszlokált át Aszódról Szombathelyre. Ezt kellett nekem többekkel együtt „celebrálnom”. . A beszélgetés időnként megszakad, a bánki pihenőházba gratulálok jönnek, olyanok veregetik hátba az „öreg” katonát, akikkel még ifjoncként szolgált együtt, aztán az ő történeteikkel gazdagodik a kép. így megtudom, hogy a kimenőre készülő sorkatonákkal szkanderezett a fiatal főhadnagy és aki megverte ebben az erőpróbában, már indulhatott neki az életnek. Közben tósztok hangzanak el, Skul- téty Sándor köztársasági megbízott mond pohárköszöntőt, felsorolja azokat az érdemeket, melyeket a tábornok a mai magyar hadsereg átalakításában szerzett és biztosítja, szakértelmét továbbra is kamatoztatni fogják. A válaszban is akad egy gyöngyszem, amely mindenképp megörökítésre méltó: - Bármerre is fújta a zászlót a szél, én mindig a hazámat szolgáltam - mondja Orbán Károly és erre az asztal körül ülők őszintén bólogatnak. Közben oldódik a hangulat, a beszélgetést félrevonulva folytatjuk és elhatározom, hangot adok sérelmemnek. Ugyanis sokan nehezményezik megyénkből, hogy szűkebb hazánkat az utóbbi években szinte teljesen leszerelték. Elmentek a katonák Mezőtúrról, Karcagról, Jászberényből. Ezzel munkahelyek szűntek meg, a sport lett szegényebb, aztán a kereskedők a megmondhatói, minő felvevő piaccal lettünk szegényebbek. Sokan ezt egy átgondolatlan lépésnek minősítik, ami később még visszaüt és felemlegetik ennek kapcsán a számyvasutak felszedését.- Ön tehát miként vélekedik az Alföld ,,demilitarizálásáról’ ’ ?- Egyetértek vele - hangzik a katonásan tömör válasz. Aztán a bővebb kifejtés következik.- Az ország védelme nem megyékhez kapcsolódik. A Mezőtúrról elvitt alakulat Debrecenbe került, ott lett belőle az ország egyik legütőképesebb, első kategóriás gépesített dandára. A katonák kulturált körülmények közé kerültek, ott vannak közelben a gyakorló terek, annak a dandárnak tehát szerencsés volt az áttelepítése Mezőtúrról Debrecenbe. Ez az ország védelmének jobban meg is felel. Ami a karcagiakat illeti: a városban lévő alakulatok nem szűntek meg, csak csökkent a létszámuk. A laktanyában egy olyan bázis van, ami a honvédségünk ruházati ellátásában nagyon fontos szerepet tölt be. A jászberényiek megtalálhatók Cegléden, ahová a tüzérséget koncentrálták. Jobb az, ha a fegyvernemek olyan körülmények közé kerülnek, ahol a kiképzés feltételei jobbak. Lövészetre Nagyorosziba jártak a tüzérek. Hát akkor miért nincs ott helyben alakulat? Most már van. Aztán aláírtuk a bécsi, a párizsi chartát; melyekben vállaltuk, hogy a haderőt 120 ezerről első lépcsőben százezerre csökkentjük, aztán raégtovább.- Értem én, csak mi ebből oroszlánrészt vállaltunk...- Hát azért Jász-Nagykun- Szolnok megye a repülésben, a képzésben még mindig egy erős bázis. A légvédelmi tüzérdandár létszáma például emelkedett, aztán ott van az egyik legjobban kiképzett, Bercsényi László nevét viselő felderítő zászlóalj, tehát Szolnok városban a katonai összlétszám nem csökkent. A megyében igen, de ez, ismétlem, országos érdeket szolgált. Az ötvenes években a megyét katonailag túlbiztosították, most a realitások álltak helyre.- Önnek lett volna ereje, hogy a mezőtúri alakulat eltávozását megakadályozza ?- Nem, nem lett volna, de nem is lett volna értelme. Én a mezőtúri laktanyára nagyon sok millió forintot költöttem. Azt a laktanyát rabok építették az ötvenes évek elején. Olyan is volt... Oda most 3-400 milliót kellett volna beruházni, hát nem volt célszerű olyan helyre költözni, ahol minden befektetés nélkül emberi körülmények között élhetnek a katonák? Egyébként Karcagot, Mezőtúrt nem sajnálom, mindkét laktanya . küldetése véget ért, mi- ! vei a csíkosruhások 30-'. 40 évre építették azo- ' kát. Szolnokod korábban létrehoztak egy korszerű légi roham-: dandárt, aztán meg-' szüntették, ez hibása döntés volt, mert most újra meg kell szervezni. Tehát véleményem szerint Szolnokon a légierőt fejleszteni kellene és szerencsés lenne elmozdulni a hivatásos katonaság irányába.- Beszéljünk egy kicsit vidámabb dolgokról. Díszelgő parancsnok korában szinte kard- nyújtásnyira volt világhírű politikusoktól. Milyen emlékei maradtak ebből a korszakból?- Többször fogadtuk Hruscso- vot, az akkori szocialista világ hatalmasságait, Eric Honeckert, mindenkit. Az egyik legkedvesebb emlékem Tyereskova volt, aki nem csak a világ első űrhajósnője, de nagyon kéllemes jelenség is. Jól állt rajta a szovjet századosi egyenruha. Aztán érkezett Szukamó a, hét csodálatos maláj feleségével. Amikor ezek a högyek bevonultak a combközépig felhasított ruháikban, a katonáknak hiába vezényeltem balra nézz!-t, a nyakuk csak jobbra tekeredett. Hailé Szelasszié olyan hatalmas tányérsapkában jött, hogy az aprócska ember alig látszott ki alóla. A díszelgő parancsnok kezébe egy aprópénzt nyomott az etióp császár, aki zavarában kishíján elejtette a kardot. Jött a nepáli nagykövet: fehér humuszából két szőrös cérnaszál lógott ki - ez volt a diplomata két lába. A katonák az „Erőt, egészséget! ’ ’ - kiáltást kirobbanó nevetéssel elegyítették. Szerencsére nem lett belőle diplomáciai botrány. Még hosszasan beszélgetünk múltról, jövőről, a megírásra váró szakirodalomról és persze, a nyugdíjról, amely 27 ezer forint. Nem tudom, ennyiről álmodik-e egy újonc, aki a tábornoki válla- pot veszi célba? Egy tevékeny ember ízlelgeti a pihenést, amit szemmel láthatóan nem számára találtak ki. Aztán persze köszöntik, köszöntik vég nélkül. Pedig most már megengedhetnék maguknak a haragosai, hogy átnézzenek rajta, mivel a „kard a hüvelyében van”. Dehát úgy látszik, az elismerés nem a rendfokozatnak, hanem az embernek szól. Hát akkor jó pihenést tábornok! Palágyi Béla mnyvaáarnaEL--------^^^-AJANLATUNK« >y--------a L ee PUMA SZAKÜZLETBEN puma CKC 10.300 Ft helyett 7210“ puma$01tüp0 3.740-Ft helyett 2ß18“ puma PULOVtr 990- Ft helyett Ö93~ A KUUVRCÍKK ARUHÁZ ADIDAS OSZTÁLYÁN CffltS l adidas ClpQKT &S\Q/ 30% 36-38 martig É53 Egy csésze kávé mellett Tábornok úr, ne vicceljen! /
