Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-15 / 295. szám

1992. DECEMBER 15. Hazai krónika Keddi jegyzet Szaloncukor 1 j • j. ’ ■ Márx októberben kirakták a dobozokat a boltokba. Hadd szokjon hozzá a vevő az árak­hoz, és akinek az anyagi helyze­te megengedi, vagy olyan előre­látó; az már ősszel elkézdhesse gyűjteni a pénzt. Merthogy az idén a családok nagy részében gondot okoz majd a beszerzés. A szaloncukorról van szó, persze, nem holmi „nagy beru­házásról.” A szaloncukorról, amelynek kilója - a legolcsóbb! - több mint kétszáz forint. A szaloncukor már korábban is nagy problémát jelentett éle­tünkben. Úgy harminc évvel ezelőtt is. Még emlékszem azokra a karácsonyokra, amikor édesapám hazahozta az ünne­pek előtti napokon a szakszerve­zet ajándékát: egy doboz szalon­cukrot. Mert annak idején - har­minc évvel ezelőtt - úgy gondol­ták, hogy a szaloncukor az a do­log, amely még kell az ünnep­hez, de a család talán nem bírja megvenni. Ezekben a napokban, hetek­ben az előrelátó szakszervezetek megint szaloncukrot adnak a ta­goknak. Mert talán úgy gondol­ják, ezzel segítenek a legtöbbet. És valóban. Mert ajándékot - ha jelképeset is - csak veszünk valahogy. De a szaloncukor az más. Azt meggondolja az em­ber. Ha egy kilót vásárol - meg se látszik a fán. Ha két kilót - az minimum ötszáz forint. De meg­engedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy csak szaloncukorra kifizessünk ötszáz forintot? Talán jutna rá pénz. Jutna, ha nem kellett volna csizmát venni a gyerekeknek, meg kabátot, meg kifizetni a víz-, villany-, gázszámlát. De ki kellett fizetni, meg kellett venni és most sokan megtorpannak a szaloncukros dobozok előtt: vegyék, ne ve­gyék? Annak az ötszáz forintnak millió-egy helye volna. Eljött hát az a karácsony, amelyik „vízválasztó’Tesz: a szaloncukor szegénységünk vagy viszonylagos jólétünk szimbólumává válik. Fenyő nél­kül nem karácsony a karácsony. Ajándék nélkül sem. Miről le­hetne lemondani? A szaloncu­korról. Most hát kiderül, kinek futja rá, kinek nem. Az okosabbjának most sincs gondja. Akik már jóelőre látták ezt, és tavaly eltették /!/ az idén­re a szaloncukrot. De aki az el­múlt évben „mohó” volt és megette, az most megnézheti magát! Mindenesetre jól tesszük, ha megint próbálunk előre gondol­kodni. Akinek az idén még futja szaloncukorra, az ne hagyja megenni a gyerekeknek - szok­janak az élethez! -, hanem pró­bálja meg átmenteni jövőre. Kár, hogy a fenyőfával nem lehet ezt megtenni. P.É. De hová menjen a beteg? Bajban van a kórház Gyülekeznek a felhők a Heté- nyi Géza megyei kórház fölött. A klinikai onkológiai osztály ve­zető főorvosa,dr.Pécsi Lajos le­velet juttatott el többek között dr.Skultéty Sándor köztár­sasági megbízotthoz, Boros La­joshoz, a megyei közgyűlés el­nökéhez, dr.Bagdi Lászlóhoz, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság igazgatójához. A le­vél - amely a belgyógyászati szakmák osztályvezetőinek érte­kezletén elhangzottakról tájé­koztat - lényege, hogy a szerve­zeti és működési szabályzat nél­kül működő intézmény össze- omlását„ötletszerű” megoldá­sokkal kívánja elkerülni a kór­ház vezetése. Az alábbiakban részletet köz­lünk a főorvos leveléből. Szíve­sen adunk helyt a kiúthoz vezető javaslatoknak, illetve a levélre adott válaszoknak is. „A kórház gazdaságilag összeomlott. Az adósságállomány 150 millió Ft, amely 220 millióra emelkedik, ha a törvény által biztosított 13- ik havi bért is kifizetik. A TB-hozzájárulást nem tud­ják fizetni, a szállítók a rendelé­seket visszamondják fizetéskép­telenség miatt. Ezért a kórház or­vos- és gazdasági igazgatója a következő kényszerintézkedést teszi: bezárja fél évre a volt bá­baképzőt. Az onkológiai osz­tályt a 2.sz. pulmonológiai osz­tály helyére költöztetik /azt de­cember 31-re felszámolják/. Az utókezelőt felszámolják, a bete­geket más belgyógyászati osztá­lyokon kell elhelyezni, ha nem megy, „az utcára” tehetők! Ez­zel a rendelkezéssel a kórház 8- 10 millió Ft-ot tud megtakaríta­ni." Ezután következnek a főor­vos megjegyzései: „A kórház nem a bábaképző miatt jutott csődbe, annak felszámolása nem is oldja meg a csődhelyzetet! A bábaképzőben lévő klini­kai onkológiai osztályon a daga­natos betegeket végre kulturált környezetben látják el; ami nem közömbös a lakosság és vezetői számára, hiszen minden harma­dik ember megkapja ezt a beteg­séget. Az épületet télen nem lehet fűtetlenül hagyni, mert ott marad a megyei onkológiai gondozó, és a bábaképzőben három szolgála­ti lakás is található. Ha pedig az épületet teljesen lezárják - a tél okozta károk miatt -, az újraindí­tás kb. 50 millióba kerül." „Az egészségügyi rendszerváltás alapvető követelménye a kórhá­zi ágyak racionalizálása, az aktív és krónikus ágyarány megvál­toztatása. Eddig a Hetényiben megszüntettek 60 krónikus pszi­chiátriai, 70 krónikus pulmono­lógiai ágyat, és 100 krónikus bel­gyógyászati ágy megszüntetését tervezik. Valami baj lehet a mi­nisztériumi és a társada­lombiztosítási ajánlások értel­mezésével Szolnokon! A fejlettebb országokban már évtizedekkel korábban bebizo­nyosodott, hogy a 150-400 ágyas kórházak működtethetők gazdaságosan. Ebből Szolno­kon, úgy tűnik, az következik, hogy a Hetényi kórháznak terhes Újszász, a tüdőkórház és a bába­képző! Fél év múlva a Hetényi mamut centruma vagy a számki­vetett „gyarmatok” privatizálá­sa lesz-e könnyebb? (Egész­ségügyi célra!) A válság kezelésére a kór­ház vezetésének nincs koncep­ciója. A kapkodó részmegoldá­sok támogatása a főorvosi kartól nem várható. Ebben a gazdasági helyzetben is történnek olyan profilbővítések, amelyekre nincs pénz! És történhetnek, mert a kórháznak nincs szerve­zetidéi. működési szabályzata! Az ad hoc intézkedések miatt a helfzet további romlása vár­ható.“ Udmurt népművészet megyénkben Távol élő közeli rokonaink , ♦ % Negyedszázados az abonyi falumúzeum Az abonyi Abonyi Lajos Falu­múzeum megnyitásának negyed­századosjubileumát a Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola aulájában ünnepelte vasárnap. A Csináljatok majd egyszer múzeumot! című ki­állítást Győré Pál múzeumigazgató nyitotta meg, mely december 19-ig tekinthető meg. Negyedszázada nyitotta meg kapuit a falumúzeum. Az abonyi családok áldozatkészségéből, ado­mányozó kedvéből, Győré Pál és a múzeum dolgozóinak ügyszerete­téből fakadóan jelentős mennyisé­gű anyag gyűlt össze: 3.070 tárgyi, 7500 írásos anyag, 2148 fotótár (fénykép, dia, film). Időszaki kiál­lításaik felölelték a képzőművé­szet, a történelem, a helytörténet, a régészet, a sport, a numizmatika, az iparművészet területét. Évenként rendszeresen megrendezték az Abonyi Őszi Tárlatot. Az intéz­mény könyvtára, adattára, a hely- történeti dolgozatok értékes segít­séget nyújtanak szakvizsgákra ké­szülő fiataloknak. A múzeum mun­káját az 1985-ben megalakult Ba­ráti Kör segíti. Állandó kiállítása Az abonyi tanyavilág üzenete, mely a föld- és szőlőművelést, ál­lattartást szemlélteti. Barangolás öreg emlékek között címmel régi szobák, konyhák berendezési tár­gyait tekinthetik meg az érdeklő­dők; a Mesterek, mesterségek pe­dig Hegyesi János kötélgyártó, Tóth Károly takács, Filo Mihály kovácsmester műhelyének beren­dezéseit mutatja be. A múzeum külső helyszínen is tart állandó bemutatót. A durva ke­rámiának besorolt téglaipari em­lékanyag a Téglagyár területén ta­lálható. A címeres, évszámos, monogra- mos téglák, az un. jegyestéglák mellett a múlt évtizedben haszná­latos eszközök is láthatók termé­szetes környezetben, így a tégla­szállító kuli, nyers elhordókocsi, „káré”, behordókocsi és egyebek. A nagyközség műemlékei iránt ér­deklődő csoportoknak Műemléki sétálj során mutatják be a Kostyán, a Lavatka, a Sivó, a Kazinczy-Be- őthy, a Vigyázó kúriákat, a zsina­gógát, a műemlék jellegű reformá­tus és városképi jelentőségű római katolikus templomot. Bálint Zsuzsa Együtt - egymásért! Összefogva képviselni a sérült embereket Az Udmurtok népművészete címmel vendégkiállítás nyílt meg december 8-án a túrkevei Finta Múzeumban. Az izsevszki Művészeti Múzeum anyagát há­rom vendég rendezte kiállítássá, maga a múzeum igazgatónője, Jakovleva Vera, a kiállításrende­zői osztály vezetője, Vinogrado­va Elena és Garipov Mensadyk festőművész, aki udmurt nemze­tiségű. A velük folytatott beszélge­tésből tudtam meg, amit - szé­gyen, nem szégyen? - eddig saj­nos nem hallottam, hogy tudniil­lik az udmurtok a finnugor népek ugyanazon ágához (az ugorhoz) tartoznak, akárcsak mi. Megnéz­tem a térképen, hol is van a fővá­rosuknak tartott Izsevszk, hát bi­zony elég messze, az Urál-hegy- ség tövében. Mint mondták, kö­rülbelül hétszázezer udmurt él szétszórtan (főleg Kelet-Szibéri- ában, a Távol-Keleten), egy tömbben pedig (ebben a bizo­nyos Udmurtiában, melynek központja Izsevszk) körülbelül négyszázezren. Izsevszkben van udmurt nyel­vű oktatás az általános iskolák­ban, fakultatív rendszerben a kö­zépiskolában is lehet udmurt nyelvet és irodalmat tanulni. Vannak udmurt óvodák, két új­ság és öt folyóirat jelenik meg udmurt nyelven, valamint szá­mos könyv. (Az udmurt nyelvet is ciril betűkkel írják, ez mindig is így volt, előtte - valószínű - nem ismerték az írásbeliséget.) Az udmurt festőművész elő­szörvan itt, Magyarországon, azt mondja, ahogy hallgatta a ma­gyar beszédet, nagyon sok rokon kifejezést ismert fel. Elsősorban azok a szavak hasonlítanak a két nyelvben, amelyek alapvető fo­galmakkal kapcsolatosak, így például a számjegyek és a testré­szeket jelölő kifejezések. Példá­kat is sorol: négy-néty, hat-katy, kéz-kí, szem-szin, tél-tol, tavasz- tulisz stb. Az izsevszkiek először Haj­dúböszörményben állították ki ezt az udmurt népművészeti anyagot, aztán egy részét Kar­cagra vitték, a másikat Túrkevé- re és még ládákban is maradtak bemutatásra szánt tárgyak, hely­szűke miatt. Népművészetük alapvető ága a használati tárgyak díszítése, a lakóházak, a belső berendezési tárgyak, a ruházat és a rituális eszközök gazdag és magas művészi színvonalú orna­mentikája. A „női művészet’ ’ el­sősorban a szövéssel, a „férfia­ké” a famegmunkálással kap­csolatos. Azért választották „kísérő­ként’ ’ Garipov Mensadyk festő­művész grafikáit, mert azok hi­telesen és más megformálásban (mint a népművészet) ábrázolják az udmurt folklórt, az udmurt nép szokásait - mondta az izsevszki múzeum igazgatónője. Úgy tűnik ezután még szoro­sabb és mélyebb kapcsolat ala­kulgat megyénk és a távoli ro­konság között. Az izsevszki mu- zeulógusok Karcagon, Túrke- vén, Kisújszálláson és Mezőtú­ron napjainkban készült népmű­vészeti tárgyakat vásároltak mú­zeumuk számára, csak ezeket vi­hetik ki az országból. Viszont- kiállításban egyeztek meg a túr- keveiekkel, hogy a múzeumi anyag is méltó mód képviselve legyen, hiszen ők alaposabban be szeretnék mutatni hazájukban a Nagykunság népművészetét, kultúráját. (Később tudtam meg Szabó László szolnoki muzeoló­gustól, hogy ő is találkozott az izsevszkiekkel, akiknek Ma­gyarországra szállított teljes anyagát készülnek elhozni a me­gyeszékhelyre is.) Kérdeztem aztán az udmurt festőművészt, milyeneknek lát minket e néhány hetes itt tartóz­kodása után. Azt mondta, errefe­lé mindenütt jó emberekkel ta­lálkozott, kedvesekkel, mele­gekkel. Szerinte az itteniek köz­vetlenségének az lehet a magya­rázata, hogy közelebb laknak egymáshoz, mint náluk az ud­murtok. Ott nagyon sok erdő van, fából készülnek a házak, másképp néznek ki a települé­sek. Ott csend van - mondja kissé szomorkásán, kissé büszkén -, el kell jönni, meg kell nézni...-molnár­Sérült, fogyatékos és hátrányos helyzetű embereket képviselő szervezetek és egyesületek tartot­tak tanácskozást tegnap Szolno­kon, hogy megbeszéljék, milyen lehetőségük van érdekeik közös képviselésére. A tanácskozáson részt vett a mozgássérültek megyei egyesületének; az értelmi fogyaté­kosok érdekeit képviselő ÉFÉE és ÉFOÉSZ megyei egyesületnek il­letve szervezetnek; a hallássérül­tek, a vakok és gyengénlátók me­gyei szövetségének illetve szerve­zetének; a Magyarországi Cigá­nyok Önkormányzati Érdekegyez­tető és Képviseleti Szervezetének (CÉSZ) és a Szülők a Hallássérült Gyermekekért Alapítványnak a képviselője. Faragó Péter, a MÁV-kórház 1 audioiógiai műszerésze a Szülők a Hallássérült Gyermekekért Alapít­vány tevékenységéről, a felmerülő nehézségekről számolt be; Dr. Liszák János (CÉSZ) el­mondta, hogy olyan szociális hálót kell teremteni, amelyből senki sem esik ki. Vagyis olyan érdekegyez­tető fórumot létrehozni, amely együttes fellépést, együttes érdek- képviseletet (és érdekegyeztetést) biztosítana a sérült, fogyatékos, hátrányos helyzetű embereknek. Hiszen ha ezek a szervezetek összefognak, hatalmas tagság áll mögöttük. A jelenlévő érdekképviseleti szervek - a vakok és gyengénlátók szövetsége később ad választ - nyi­latkozatot tettek arról a szándékuk­ról, hogy az országban elsőként közös érdekegyeztető és -képvise­leti fórumot hoznak létre. 3 Falusi hírek Kengyel Ez év december 16-án (szer­dán) még összeül a település kép- viselő-testülete, amikor megtár­gyalják a a jövő évi munkatervet; fölülvizsgálják, módosítják a Szervezeti és Működési Szabály­zatot; tájékoztató hangzik el az Idősek Klubjának életéről; vala­mint a helyi adókról szóló rende­lettervezetről. * Legutóbb november 18-án ül­tek össze a képviselők, akkor tá­jékoztató hangzott el a polgár- mesteri hivatal munkájáról, az önkormányzat tulajdonáról, va­gyongazdálkodásáról, valamint a hivatal dolgozóinak jogviszo­nyáról. Ezentúl szó esett az 1993. évi költségvetési koncepcióról és piacokról, vásárokról szóló ren­deletalkotásra is sor került. Eb­ből kiderül: 1993-tói évi két alka­lommal - április és szeptember harmadik vasárnapján - orszá­gos állat- és kirakodóvásárt ren­deznek Kengyelen. * Mostanában nemcsak a nyugdíjak miatt figyelhetik a postást a 65 év feletti asszonyok és a hetvenen túli férfiak, ugyanis számukra az önkor­mányzat karácsonyi ajándék­csomagot küld. * Újabb fejlesztési elképzelé­sek váltak valóra a faluban az év második felében. A Bagimajor- ban, illetve a Rákóczi úton ötezer négyzetméteren burkolt utat épí­tettek, valamint két kilométer hosszan földutak javítására ke­rült sor. November másodikán a volt bölcsőde épületében „üzem­be helyezték” azt a varrodát, amely 15 egykori munkanélküli­nek biztosít megélhetést. Ezenkí­vül fedett piacterületet alakítot­tak ki, a Művelődési Házat pedig GortvaZoltán vállalkozó ideigle­nes „fennhatóságába” helyez­ték. * Az általános iskola falai közé nap, mint nap 425 diák látogat. Nemrégiben hat darab számító­gépet vásároltak, így a jövő évtől ilyen irányú képzésen is törik a fejüket. Szintén a közelmúlt ese­ményei közé tartozik a diákön­kormányzati választás. Igazgató­nak Ökrös Ildikót választották, míg testületi tagoknak Mogyoró Évát, Gulyás Richárdot, Gotlik Zsuzsát, Bodnár Andreát és Tóth Ferencet. Feladatuk a diákok ér­dekvédelme, de tanáraik a sza­badidős programok szervezésé­ben is számítanak rájuk. * Október utolsó hetében a környezetvédelemmel össze­kapcsolva egészségnevelési he­tet tartottak az iskolában. A gyerekek falut takarítottak, ve­télkedőn vettek részt, sőt azon lakosoktól, akik vállalták, hogy többet nem szemetelnek, alá­írásokat gyűjtöttek. A rendez­vényt támogatta a szolnoki Tej­ipari Vállalat, a Gyógyszertári Központ, a Cukorgyár, a mart­fűi Növényolajgyár, a török­szentmiklósi Vöröskereszt és Gabonaipar. * A frissen megválasztott diák­önkormányzatnak máris akad tennivalója a december 18-i Fe­nyőünneppel kapcsolatban (ezt a napot egyébként az iskola veze­tése tanítás nélküli napnak nyil­vánította). A délelőtt játékkal és osztályok közötti vetélkedővel telik, majd 11 órától a Művelő­dési Házba vonulnak a nebulók, ahol a hittanosok és az énekkar ad műsort, míg délután zenés mulat­ságra rendezkedik be a létesít­mény.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents