Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-15 / 295. szám
4 Munkavállalóknak 1992. DECEMBER 15. Kapaszkodókkal könnyebb az önismeret A krízisben lévő pályakezdő munkanélküliekkel való foglalkozás és segítségadás lehetőségeiről Hazánkban, így a mi megyénkben is több mint négy évtized a teljes foglalkoztatottság deklarált laza biztonságának jegyében telt el. Nemzedékek nőttek fel abban az ideológiai tévhitben, hogy a munkanélküliség is a tőke „hoza- déka’ ’, s mint ilyen, idegen tőlünk. Többek között ezért is érte felkészületlenül, sokkszerűen az embereket az 1990 második felére kialakult tömeges munkanélküliség. Pedig a közgazdasági berkekben évek óta tudott volt, hogy a szükségszerű gazdasági kibontakozásnak, szerkezetváltásnak törvény- szerű velejárója lesz, s hosszú ideig az is marad a tömeges munka- nélküliség, amely napjainkban is növekvő tendenciát mutat. Ezt a tényt reálisan tudomásul kell venni, mert illúziókban nem ringathatjuk tovább magunkat, s arra sem számíthatunk, hogy a munkanélküliség átmeneti jelenséggé válik, ha az áhított piacgazdaság kialakul, mert a fejlett nyugati gazdaságok példája azt mutatja: a piaci mozgások természetes velejárója egy bizonyos szintű állandó munkaerőfelesleg. (Ennek mértéke és milyensége a kereslet alakulásával rugalmasan változik!) Évtizedek során annyira megszoktuk a többnyire jól kiszámítható „központi foglalkoztatási gondoskodás” biztonságát, hogy ma a tények puszta tudomásulvétele és a minimális alkalmazkodás is nehezünkre esik. Súlyosbítja ezt az érzést, hogy a munkaerő-állomány átrendeződése mind az egyén, mind a társadalom számára veszteséggel, feszültségekkel jár. Gazdasági szempontból az egyén elveszti létbiztonságát, élesen fenyegeti az elszegényedés, pszichés zavarokat okozhat nála a ha- szontalanság, a feleslegesség érzése, s mindezek együttesen valódi betegségek kiváltó okai lehetnek! A gazdasági prognózisok tehát azt mutatják: tartós tendenciákkal számolhatunk, ezért a cél az kell legyen, hogy a munkanélküliek mielőbb munkát találjanak, az ezt elősegítő képzésben és átképzésben vegyenek részt. Ez azért is fontos, hogy ez egyik helyen felszabaduló munkaerő - átképezve - más területen, magasabb követelményű munka végzésére is alkalmassá váljon. Ugyanakkor erre az átmeneti időszakra a létminimumot garantáló anyagi támogatásban is részesüljön a rászoruló munkanélküli. 1. rész A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ látva ezeket a problémákat és új szükségleteket, átképző tanfolyamok széles skáláját szervezi, illetve más aktív eszközökkel is segíti e gondok kezelését. A hagyományos korcsoportok és foglalkozási ágak mellett a fő figyelem ma már egyre inkább a pályakezdőkkel való törődésre irányul, hiszen arányuk a munkanélküliek között rohamosan növekszik. Ráadásul élethelyzetét tekintve (túlzott érzékenység, tapasztalatok hiánya, perspektívavesztés érzése stb.) fokozottan veszélyeztetett társadalmi csoportról van szó. Ezért fontos, hogy a tanfolyamszerű képzésen túl, önismereti alapozáson is átessenek, tisztába kerüljenek önmagukkal, képességeikkel, adottságaikkal, személyes lehetőségeikkel, az őket körülvevő társadalmi, szociális összefüggésekkel. A pályakezdők önismereti képzését a társadalmi szituációk gyors, olykor követhetetlenül bonyolult változásai is indokolják. Korábban az egyes ember helyét és életperspektíváját egyértelműbben ki lehetett számítani, mint ma. Most, a gyors változások közepette, az emberek számtalan *új követelménnyel, szokással, értékkel, életforma-változattal szembesülnek nap mint nap. Ezek, valamint az, hogy a politikai hatalom ma már nem diktálja közvetlenül saját ideológiai értékeit, komoly identitászavarokat okozhat.' 1 1 Azért fontos ezekkel tisztában lenni, mert számtalan új kihívás éri az egyéneket, s e felfokozott stresszhelyzetek növelik az „én”, az egyes emberi egyed társadalmi és lelki sérülékenységét. A politikai változások legnagyobb vesztese sajnos az ifjúság! (Ez így volt már az ókorban is, de így van ma is!) Az értékváltással együtt ugyanis elszenvedik az értékválság minden zavarát is, éppen tapasztalatlanságuk és alkalmazkodóképességük hiányosságai miatt. A család mellett sohasem volt még ennyire szükség a személyiség biztonságát jelentő „saját erő” megteremtésére, a kihívások reális kezelését megalapozó tulajdonságok kialakítására, mint napjainkban, különösen a fiatal, pályakezdő munkanélkülieknél. Ezzel a növekvő társadalmi szükséglettel áll szemben az a tény, hogy a fiatalok számára még mindig „veszélyesen” kevés az intézményesített társas segítség, amely támasz lehetne nehéz életperiódusukban. Én-identitástuda- tuk kialakulását erőteljesen nehezíti a munkanélkülivé válás okozta társadalmi beilleszkedési zavar és bizonytalanságérzet is. A serdülő- és ifjúkor küszöbén a személyes erő felmérésének és kipróbálásának elsődleges terepe a korcsoport és a család. Az iskolából kilépő fiatalok önismerethez alig, emberismerethez pedig céltudatos, tervszerű indíttatás nélkül jutnak - esetlegesen. S ha ebben az életszakaszban önmagukra maradva éri őket olyan drasztikus stressz, mint pl. a munkanélküliség, maradandó pszichés és szociális viselkedési károsodásokat okozhat bennük. A jelenlegi társadalmi szituációkban - de a jövőben még inkább - nagy szükség mutatkozik teherbíró, dolgozni, alkotni, örülni, konfliktusokat megoldani tudó, az önmegvalósításra képes személyiségekre. Az egyén társas és társadalmi létezése valamiféle rendezett struktúrát igényel, amelyben személyiségét építheti. Ez az egyik alapvető szubjektív szükséglete, hiszen kaotikus világban képtelen lenne ésszerűen cselekedni, tehát igyekszik azonosságát (identitását) meghatározni. (Csepeli Gy.) Ha ebben segítünk az egyénnek, a haszon is társadalmi hatású lesz, mivel az egyéni problémák társadalmi problémákként csak az egyes ember személyiségének sajátos, individuális vetületében jelentkezik. (BudaB. 1986. 16.) Arról van szó, hogy az egyén önismereti problémáinak megoldása - egyes szocializációs összefüggések negatív hatásait ellensúlyozva - hozzájárulhat az autonóm, a szerepviszonyokat tudatosan, helyesen megélő, azokat saját és társas viszonyaiban tervszerűen kezelni tudó személyiség kialakulásához. Olyan viselkedésű, önálló és öntevékeny ember formálásához, aki képes a gyakran kiszámíthatatlanul változó viszonyokhoz alkalmazkodva talpon maradni, ép lélekkel keresni az önmegvalósítás lehetőségeit. Ebben tehetnek sokat a munkaügyi központok speciális klubjaiban, és szervezett önisme- reti-személyiségépítő csöportke- retek között. Szebenyi Erzsébet (Folytatása a következő Munkavállalóknak című oldalunkon) Az emberarcú hivatal Saint Exupery kis hercege szomorú csodálkozással veszi tudomásul, hogy ha az emberek egy házról el akarják mondani milyen szép, akkor nem az ablakaiban mosolygó muskátliról, hanem az áráról kezdenek beszélni. Mindez Tóth Kálmánnéról jutott eszembe. Közel egy évtizede foglalkozik emberekkel. Volt adóügyintéző, családgondozó, jelenleg a jászapáti munkaügyi kirendeltség munkatársa. Mikor megkérdezem tőle, melyik munkáját szerette legjobban, így válaszol:- A családgondozóit. Nehéz, rosszul fizetett munka volt. Állandóan kint voltunk a területeken. Közel 1200, nehéz körülmények között élő, nehezen kezelhető ember tartozott hozzánk. Minden szempontból hátrányos helyzetű családok, akik még a feléjük nyújtott kézre is ökölbe szorították a kezüket, de ha elfogadtak, elfogadták a segítséget is. És ez a segítség valahogy szemmel látható volt. Ha beszereztem egy tüzelőutalványt, ha megvásároltam egy gyerek téli ruhaneműjét vagy, ha csak egyszerűen meghallgattam valakinek az életviteli problémáit, úgy éreztem, hogy csináltam valamit.- És most?- Most nehezebb konkrétan segíteni. A bejelentett üres álláshelyek száma - és így a lehetőségeink is - korlátozottak. Ennek ellenére sok mindennel próbálkozunk. Ha úgy tűnik, hogy egy átképzéssel d. jobban érvényesíthető 'képesítéshez juthat valaki, azt szorgalmazzuk. Ha az önálló vállalkozóvá válás feltételei adottak, azt támogatjuk. Mindenesetre ahhoz, hogy megoldást találjunk, szükség van a munkáját elvesztett ember együttműködésére, ezért nagyon fontos, hogy átsegítsük az első krízishelyzeten. Aki került már életében ilyen krízishelyzetbe, az tudja, mit jelent, ha ilyenkor nem a hivatallal, hanem egy, esetleg hozzá hasonlóan gondokkal küzdő emberrel találja szembe magát.- Sokan jönnek ide sírva, elkeseredve vagy éppen magukból kikelve, igazukat megkeresni. Mindig a kiváltó okot nézem, mert tudom, személy szerint nem nekem szólnak az indulatok. A legnehezebb helyzetben a nyugdíjhoz közel álló és a pályakezdő korosztály van. Ezt mint anya is átérzem, egyedül nevelem a két fiamat. A nagyobbik autóvillamossági műszerészként végzett, nincs munkahelye. Ha úgy alakul a beszélgetés, és úgy érzem szükség van rá, néha ezt is elmondom. „Szelídíts meg” - kérte a Róka a kis herceget. „Azt hogyan kell?” - kérdezte a kis herceg. Ezekben a nehéz időkben, talán többször fel kellene tennünk mindannyiunknak ezt a kérdést. Kálmán Állást kínál a „Munka- vállalókért Alapítvány” A Munkavállalókért Alapítvány közvetítő irodája (Szolnok, Szapáry u. 23.) üres állásokra vár jelentkezőket: Felsőfokú végzettséggel rendelkezők jelentkezhetnek- jogász, közgazdász, mérlegképes könyvelő, programozó, üzletkötő (kereskedelmi főiskolai végzettség szükséges). Középfokú és szakirányú végzettséggel rendelkezők részére- kontírozó könyvelő, könyvelő, gyors- és gépíró, kőműves, asztalos. Ügyfélfogadási idő: kedd, csütörtök 14-16.30-ig. Munkaerőigényét bejelentheti személyesen vagy írásban. A 379-055-ös telefonszámon lehet érdeklődni Némethné Fodor Évánál. V J A jogász tollából A közalkalmazottak jubileumi jutalomra vonatkozó felvetéseimre Vadászi Tiborné, a Szolnoki Polgármesteri Hivatal Ellenőrzési Irodájának vezetője megtisztelt válaszával. Előre kell bocsátanom, hogy a jubileumi jutalommal kapcsolatos állásfoglalásom nem változott, sőt megerősödött azóta. Továbbra is azt kell állítanom, hogy ha a törvény úgy szól, hogy annak jár a jubileumi jutalom, aki huszonöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, akkor az csak azt jelentheti, hogy ennyi év jogviszonnyal rendelkezőnek jár. Ha pedig valakinek 26 éves jogviszonya van, az ugye rendelkezik 25-tel is. Nem is ez késztetett válaszra, hanem az a megjegyzés, amit azzal kapcsolaltosan tett, hogy én kifejtettem, hogy az értelmezés során a jogalkotó feltehető szándékát igyekeztem megállapítani. Erre azt írták, hogy a „Munkaügyi Minisztériumnak, mint a törvény előkészítőjének tájékoztatója talán közelebb áll a jogalkotói szándékhoz.” Ez az okfejtés - látszólag - rendkívül logikus. Hiszen ki tudná jobban, hogy mit akar a jogalkotó, mint az a minisztérium, amelyik a törvényjavaslatot előterjesztette. A korábbi államrendszerünket az jellemezte, hogy az állam- hatalmi ágak nem voltak szétválasztva. Az ideológiai indokolás szerint a hatékony állami tevékenységhez az szükséges, hogy a végrehajtói és törvényhozói hatalom egy kézben összpontosuljon. Mint azt tapasztaltuk, ez azzal jár, hogy a törvényhozói hatalom, ami az Országgyűlésben testesült volna meg, teljesen elvesztette jelentőségét. A törvények helyett rendeletekkel irányították az országot, mely rendeleteket a végrehajtó hatalmat megtestesítő kormány és a minisztériumok hozták. Tekintettel arra, hogy a végrehajtói hatalom gyakorlatilag korlátlan volt - hiszen a minisztériumok döntése ellen semmilyen jogorvoslatra nem volt lehetőség, így természetesen alakult ki, hogy a jogszabályok értelmezését a minisztériumok kényük- kedvük szerint tehették. Nem egyszer találkozhattunk olyan kijelentéssel egy-egy minisztériumi magasabb beosztású tisztviselő szájából, hogy ezt vagy azt „a törvényt én csináltam”. Ez a kicsit nagyzoló kijelentés akkor valóságot tartalmazott. Valóban igaz volt, hogy a legfelsőbb állami és politikai vezetés csupán néhány fő irányelvet adott meg és csupán ezeket kérte számon a rendelettől, és az egész rendeletet a minisztérium készítette, terjesztette elő és alkalmazás során értelmezte. Ebben a régi gyakorlatban természetes és valóságos volt az a felfogás, hogy „a minisztérium készíti a jogszabályt, hát így ők tudják a legjobban, hogy mit akartak, őket kell megkérdezni, ha vitatott a tartalma”. A demokratikus állam berendezésére - egyebek mellett - az a jellemző, hogy az államhatalmi ágakat elválasztja egymástól. Ez azt jelenti, hogy a törvényhozói hatalmat gyakorló Országgyűlés elfogadja a törvénytervezetet, vagyis megalkotja a törvényt, s így a minisztériumod szerepe ezután csak az, hogy a jövőben - mint a végrehajtó hatalom részei - kötelesek a törvényt végrehajtani. Ha az elfogadott törvény hiányos, nehezen értelmezhető, akkor bíróság igyekszik a hiányt pótolni, az értelmezést elvégezni. Ma már nem gondolkodhatunk úgy, hogy a törvényalkotó feltehető szándékára a minisztérium jobban tud következtetni, mert az terjesztette elő a tervezetet. Éspedig nem azért, mintha a minisztériumi szakemberek nem volnának valóban sokkal jobban informálva, mint a többi jogalkotó. Hanem azért, mert éppen a fentiek miatt, a minisztérium nem lehet elfogulatlan az értelmezésben. Hiszen a fentiekben elmondottak szerint gyakran az ő elképzeléseikkel ellentétes tartalmú törvényt fogadott el az Országgyűlés. így ha az értelmezést a minisztérium adná, akkor abból nem annyira a törvényhozó feltehető akaratára lehetne következtetni, hanem a minisztériumi álláspontra. Ez az én válaszom a Vadászi Tiborné, a Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata Ellenőrzési Irodájának vezetője által írott - számomra megtisztelő - észrevételeire. Valamint az, hogy a jogaink érvényesítése érdekében meg kell szabadulnunk azoktól a beidegződésektől, melyek egy egészen más államrendszer során rögződtek belénk. Remélem, hogy ebben segítségére voltam tisztelt Olvasóimnak. dr. Szegedi Károly MEGJELENT — MEGJELENT — MEGJELENT Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek története: A hiánypótló helytörténeti kötet közel 900 oldalon, A MEGYE TELEPÜLÉSEINEK SORSFORDULÓI MELLETT: 590 forintos áron kapható MEGRENDELHETŐ: Axel Springer-Magyarország Kft. 5001 Szolnok Kossuth lér 1.- a helyi társadalmi, gazdasági élet fejlődése,- az önkormányzatok választott tagjainak, illetve azoknak a névsora, akik helyben vezető posztot töltenek be- hasznos ismeretek a történelem, a helytörténet és a környezetismeret oktatásához is. *11965/1H*
