Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-15 / 295. szám

4 Munkavállalóknak 1992. DECEMBER 15. Kapaszkodókkal könnyebb az önismeret A krízisben lévő pályakezdő munkanélküliekkel való foglalko­zás és segítségadás lehetőségeiről Hazánkban, így a mi megyénk­ben is több mint négy évtized a teljes foglalkoztatottság deklarált laza biztonságának jegyében telt el. Nemzedékek nőttek fel abban az ideológiai tévhitben, hogy a munkanélküliség is a tőke „hoza- déka’ ’, s mint ilyen, idegen tőlünk. Többek között ezért is érte felké­születlenül, sokkszerűen az embe­reket az 1990 második felére kiala­kult tömeges munkanélküliség. Pedig a közgazdasági berkekben évek óta tudott volt, hogy a szük­ségszerű gazdasági kibontakozás­nak, szerkezetváltásnak törvény- szerű velejárója lesz, s hosszú ide­ig az is marad a tömeges munka- nélküliség, amely napjainkban is növekvő tendenciát mutat. Ezt a tényt reálisan tudomásul kell ven­ni, mert illúziókban nem ringathat­juk tovább magunkat, s arra sem számíthatunk, hogy a munkanél­küliség átmeneti jelenséggé válik, ha az áhított piacgazdaság kiala­kul, mert a fejlett nyugati gazdasá­gok példája azt mutatja: a piaci mozgások természetes velejárója egy bizonyos szintű állandó mun­kaerőfelesleg. (Ennek mértéke és milyensége a kereslet alakulásával rugalmasan változik!) Évtizedek során annyira meg­szoktuk a többnyire jól kiszámít­ható „központi foglalkoztatási gondoskodás” biztonságát, hogy ma a tények puszta tudomásulvé­tele és a minimális alkalmazkodás is nehezünkre esik. Súlyosbítja ezt az érzést, hogy a munkaerő-állo­mány átrendeződése mind az egyén, mind a társadalom számára veszteséggel, feszültségekkel jár. Gazdasági szempontból az egyén elveszti létbiztonságát, élesen fe­nyegeti az elszegényedés, pszi­chés zavarokat okozhat nála a ha- szontalanság, a feleslegesség érzé­se, s mindezek együttesen valódi betegségek kiváltó okai lehetnek! A gazdasági prognózisok tehát azt mutatják: tartós tendenciákkal számolhatunk, ezért a cél az kell legyen, hogy a munkanélküliek mielőbb munkát találjanak, az ezt elősegítő képzésben és átképzés­ben vegyenek részt. Ez azért is fontos, hogy ez egyik helyen fel­szabaduló munkaerő - átképezve - más területen, magasabb követel­ményű munka végzésére is alkal­massá váljon. Ugyanakkor erre az átmeneti időszakra a létminimu­mot garantáló anyagi támogatás­ban is részesüljön a rászoruló munkanélküli. 1. rész A Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Munkaügyi Központ látva ezeket a problémákat és új szük­ségleteket, átképző tanfolyamok széles skáláját szervezi, illetve más aktív eszközökkel is segíti e gondok kezelését. A hagyomá­nyos korcsoportok és foglalkozási ágak mellett a fő figyelem ma már egyre inkább a pályakezdőkkel va­ló törődésre irányul, hiszen ará­nyuk a munkanélküliek között ro­hamosan növekszik. Ráadásul élethelyzetét tekintve (túlzott érzé­kenység, tapasztalatok hiánya, perspektívavesztés érzése stb.) fo­kozottan veszélyeztetett társadal­mi csoportról van szó. Ezért fon­tos, hogy a tanfolyamszerű képzé­sen túl, önismereti alapozáson is átessenek, tisztába kerüljenek ön­magukkal, képességeikkel, adott­ságaikkal, személyes lehetősége­ikkel, az őket körülvevő társadal­mi, szociális összefüggésekkel. A pályakezdők önismereti kép­zését a társadalmi szituációk gyors, olykor követhetetlenül bo­nyolult változásai is indokolják. Korábban az egyes ember helyét és életperspektíváját egyértelműb­ben ki lehetett számítani, mint ma. Most, a gyors változások közepet­te, az emberek számtalan *új köve­telménnyel, szokással, értékkel, életforma-változattal szembesül­nek nap mint nap. Ezek, valamint az, hogy a politikai hatalom ma már nem diktálja közvetlenül saját ideológiai értékeit, komoly identi­tászavarokat okozhat.' 1 1 Azért fontos ezekkel tisztában lenni, mert számtalan új kihívás éri az egyéneket, s e felfokozott stresszhelyzetek növelik az „én”, az egyes emberi egyed társadalmi és lelki sérülékenységét. A politi­kai változások legnagyobb veszte­se sajnos az ifjúság! (Ez így volt már az ókorban is, de így van ma is!) Az értékváltással együtt ugyanis elszenvedik az értékvál­ság minden zavarát is, éppen ta­pasztalatlanságuk és alkalmazko­dóképességük hiányosságai miatt. A család mellett sohasem volt még ennyire szükség a személyiség biztonságát jelentő „saját erő” megteremtésére, a kihívások reális kezelését megalapozó tulajdonsá­gok kialakítására, mint napjaink­ban, különösen a fiatal, pályakez­dő munkanélkülieknél. Ezzel a növekvő társadalmi szükséglettel áll szemben az a tény, hogy a fiatalok számára még mindig „veszélyesen” kevés az intézményesített társas segítség, amely támasz lehetne nehéz élet­periódusukban. Én-identitástuda- tuk kialakulását erőteljesen nehe­zíti a munkanélkülivé válás okozta társadalmi beilleszkedési zavar és bizonytalanságérzet is. A serdülő- és ifjúkor küszöbén a személyes erő felmérésének és kipróbálásának elsődleges terepe a korcsoport és a család. Az isko­lából kilépő fiatalok önismerethez alig, emberismerethez pedig céltu­datos, tervszerű indíttatás nélkül jutnak - esetlegesen. S ha ebben az életszakaszban önmagukra marad­va éri őket olyan drasztikus stressz, mint pl. a munkanélküli­ség, maradandó pszichés és szo­ciális viselkedési károsodásokat okozhat bennük. A jelenlegi társadalmi szituáci­ókban - de a jövőben még inkább - nagy szükség mutatkozik teher­bíró, dolgozni, alkotni, örülni, konfliktusokat megoldani tudó, az önmegvalósításra képes személyi­ségekre. Az egyén társas és társa­dalmi létezése valamiféle rende­zett struktúrát igényel, amelyben személyiségét építheti. Ez az egyik alapvető szubjektív szükséglete, hiszen kaotikus világban képtelen lenne ésszerűen cselekedni, tehát igyekszik azonosságát (identitá­sát) meghatározni. (Csepeli Gy.) Ha ebben segítünk az egyén­nek, a haszon is társadalmi hatású lesz, mivel az egyéni problémák társadalmi problémákként csak az egyes ember személyiségének sa­játos, individuális vetületében je­lentkezik. (BudaB. 1986. 16.) Arról van szó, hogy az egyén önismereti problémáinak megol­dása - egyes szocializációs össze­függések negatív hatásait ellensú­lyozva - hozzájárulhat az auto­nóm, a szerepviszonyokat tudato­san, helyesen megélő, azokat saját és társas viszonyaiban tervszerűen kezelni tudó személyiség kialaku­lásához. Olyan viselkedésű, önálló és öntevékeny ember formálásá­hoz, aki képes a gyakran kiszámít­hatatlanul változó viszonyokhoz alkalmazkodva talpon maradni, ép lélekkel keresni az önmegvalósítás lehetőségeit. Ebben tehetnek sokat a munkaügyi központok speciális klubjaiban, és szervezett önisme- reti-személyiségépítő csöportke- retek között. Szebenyi Erzsébet (Folytatása a következő Munkavállalóknak című olda­lunkon) Az emberarcú hivatal Saint Exupery kis hercege szo­morú csodálkozással veszi tudo­másul, hogy ha az emberek egy házról el akarják mondani milyen szép, akkor nem az ablakaiban mo­solygó muskátliról, hanem az árá­ról kezdenek beszélni. Mindez Tóth Kálmánnéról jutott eszembe. Közel egy évtizede foglalkozik emberekkel. Volt adóügyintéző, családgondozó, jelenleg a jászapá­ti munkaügyi kirendeltség munka­társa. Mikor megkérdezem tőle, melyik munkáját szerette legjob­ban, így válaszol:- A családgondozóit. Nehéz, rosszul fizetett munka volt. Állan­dóan kint voltunk a területeken. Közel 1200, nehéz körülmények között élő, nehezen kezelhető em­ber tartozott hozzánk. Minden szempontból hátrányos helyzetű családok, akik még a feléjük nyúj­tott kézre is ökölbe szorították a kezüket, de ha elfogadtak, elfogad­ták a segítséget is. És ez a segítség valahogy szemmel látható volt. Ha beszereztem egy tüzelőutalványt, ha megvásároltam egy gyerek téli ruhaneműjét vagy, ha csak egysze­rűen meghallgattam valakinek az életviteli problémáit, úgy éreztem, hogy csináltam valamit.- És most?- Most nehezebb konkrétan se­gíteni. A bejelentett üres álláshe­lyek száma - és így a lehetőségeink is - korlátozottak. Ennek ellenére sok mindennel próbálkozunk. Ha úgy tűnik, hogy egy átképzéssel d. jobban érvényesíthető 'képesítés­hez juthat valaki, azt szorgalmaz­zuk. Ha az önálló vállalkozóvá vá­lás feltételei adottak, azt támogat­juk. Mindenesetre ahhoz, hogy megoldást találjunk, szükség van a munkáját elvesztett ember együtt­működésére, ezért nagyon fontos, hogy átsegítsük az első krízishely­zeten. Aki került már életében ilyen krízishelyzetbe, az tudja, mit je­lent, ha ilyenkor nem a hivatallal, hanem egy, esetleg hozzá hasonló­an gondokkal küzdő emberrel ta­lálja szembe magát.- Sokan jönnek ide sírva, elke­seredve vagy éppen magukból ki­kelve, igazukat megkeresni. Min­dig a kiváltó okot nézem, mert tu­dom, személy szerint nem nekem szólnak az indulatok. A legnehe­zebb helyzetben a nyugdíjhoz kö­zel álló és a pályakezdő korosztály van. Ezt mint anya is átérzem, egyedül nevelem a két fiamat. A nagyobbik autóvillamossági mű­szerészként végzett, nincs munka­helye. Ha úgy alakul a beszélgetés, és úgy érzem szükség van rá, néha ezt is elmondom. „Szelídíts meg” - kérte a Róka a kis herceget. „Azt hogyan kell?” - kérdezte a kis herceg. Ezekben a nehéz időkben, talán többször fel kellene tennünk mind­annyiunknak ezt a kérdést. Kálmán Állást kínál a „Munka- vállalókért Alapítvány” A Munkavállalókért Ala­pítvány közvetítő irodája (Szolnok, Szapáry u. 23.) üres állásokra vár jelentke­zőket: Felsőfokú végzettséggel rendelkezők jelentkezhet­nek- jogász, közgazdász, mérlegképes könyvelő, programozó, üzletkötő (ke­reskedelmi főiskolai vég­zettség szükséges). Középfokú és szakirányú végzettséggel rendelkezők részére- kontírozó könyvelő, könyvelő, gyors- és gépíró, kőműves, asztalos. Ügyfélfogadási idő: kedd, csütörtök 14-16.30-ig. Munkaerőigényét beje­lentheti személyesen vagy írásban. A 379-055-ös telefon­számon lehet érdeklődni Némethné Fodor Évánál. V J A jogász tollából A közalkalmazottak jubileumi jutalomra vonatkozó felvetése­imre Vadászi Tiborné, a Szolnoki Polgármesteri Hivatal Ellenőr­zési Irodájának vezetője megtisztelt válaszával. Előre kell bocsátanom, hogy a jubileumi jutalommal kapcso­latos állásfoglalásom nem változott, sőt megerősödött azóta. To­vábbra is azt kell állítanom, hogy ha a törvény úgy szól, hogy annak jár a jubileumi jutalom, aki huszonöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, akkor az csak azt jelentheti, hogy ennyi év jogviszonnyal rendelkezőnek jár. Ha pedig valakinek 26 éves jogviszonya van, az ugye rendelkezik 25-tel is. Nem is ez késztetett válaszra, hanem az a megjegyzés, amit azzal kapcsolaltosan tett, hogy én kifejtettem, hogy az értelmezés során a jogalkotó feltehető szándékát igyekeztem megállapítani. Erre azt írták, hogy a „Munkaügyi Minisztériumnak, mint a törvény előkészítőjének tájékoztatója talán közelebb áll a jogal­kotói szándékhoz.” Ez az okfejtés - látszólag - rendkívül logikus. Hiszen ki tudná jobban, hogy mit akar a jogalkotó, mint az a minisztérium, amelyik a törvényjavaslatot előterjesztette. A korábbi államrendszerün­ket az jellemezte, hogy az állam- hatalmi ágak nem voltak szétvá­lasztva. Az ideológiai indokolás szerint a hatékony állami tevé­kenységhez az szükséges, hogy a végrehajtói és törvényhozói ha­talom egy kézben összpontosul­jon. Mint azt tapasztaltuk, ez az­zal jár, hogy a törvényhozói ha­talom, ami az Országgyűlésben testesült volna meg, teljesen el­vesztette jelentőségét. A tör­vények helyett rendeletekkel irá­nyították az országot, mely ren­deleteket a végrehajtó hatalmat megtestesítő kormány és a mi­nisztériumok hozták. Tekintettel arra, hogy a vég­rehajtói hatalom gyakorlatilag korlátlan volt - hiszen a minisz­tériumok döntése ellen semmi­lyen jogorvoslatra nem volt lehe­tőség, így természetesen alakult ki, hogy a jogszabályok értelme­zését a minisztériumok kényük- kedvük szerint tehették. Nem egyszer találkozhattunk olyan kijelentéssel egy-egy minisztéri­umi magasabb beosztású tisztvi­selő szájából, hogy ezt vagy azt „a törvényt én csináltam”. Ez a kicsit nagyzoló kijelentés akkor valóságot tartalmazott. Valóban igaz volt, hogy a legfelsőbb álla­mi és politikai vezetés csupán néhány fő irányelvet adott meg és csupán ezeket kérte számon a rendelettől, és az egész rendele­tet a minisztérium készítette, ter­jesztette elő és alkalmazás során értelmezte. Ebben a régi gyakorlatban természetes és valóságos volt az a felfogás, hogy „a minisztérium készíti a jogszabályt, hát így ők tudják a legjobban, hogy mit akartak, őket kell megkérdezni, ha vitatott a tartalma”. A demokratikus állam be­rendezésére - egyebek mellett - az a jellemző, hogy az államha­talmi ágakat elválasztja egy­mástól. Ez azt jelenti, hogy a törvényhozói hatalmat gyakor­ló Országgyűlés elfogadja a tör­vénytervezetet, vagyis megal­kotja a törvényt, s így a minisz­tériumod szerepe ezután csak az, hogy a jövőben - mint a végre­hajtó hatalom részei - kötelesek a törvényt végrehajtani. Ha az elfogadott törvény hiányos, ne­hezen értelmezhető, akkor bíró­ság igyekszik a hiányt pótolni, az értelmezést elvégezni. Ma már nem gondolkodha­tunk úgy, hogy a törvényalkotó feltehető szándékára a miniszté­rium jobban tud következtetni, mert az terjesztette elő a terveze­tet. Éspedig nem azért, mintha a minisztériumi szakemberek nem volnának valóban sokkal jobban informálva, mint a többi jogal­kotó. Hanem azért, mert éppen a fentiek miatt, a minisztérium nem lehet elfogulatlan az értel­mezésben. Hiszen a fentiekben elmondottak szerint gyakran az ő elképzeléseikkel ellentétes tar­talmú törvényt fogadott el az Or­szággyűlés. így ha az értelme­zést a minisztérium adná, akkor abból nem annyira a törvényho­zó feltehető akaratára lehetne következtetni, hanem a minisz­tériumi álláspontra. Ez az én válaszom a Vadászi Tiborné, a Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata Ellenőr­zési Irodájának vezetője által írott - számomra megtisztelő - észrevételeire. Valamint az, hogy a jogaink érvényesítése ér­dekében meg kell szabadulnunk azoktól a beidegződésektől, me­lyek egy egészen más államrend­szer során rögződtek belénk. Re­mélem, hogy ebben segítségére voltam tisztelt Olvasóimnak. dr. Szegedi Károly MEGJELENT — MEGJELENT — MEGJELENT Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek története: A hiánypótló helytörténeti kötet közel 900 oldalon, A MEGYE TELEPÜLÉSEINEK SORSFORDULÓI MELLETT: 590 forintos áron kapható MEGRENDELHETŐ: Axel Springer-Magyarország Kft. 5001 Szolnok Kossuth lér 1.- a helyi társadalmi, gazdasági élet fejlődése,- az önkormányzatok választott tagjainak, illetve azoknak a névsora, akik helyben vezető posztot töltenek be- hasznos ismeretek a történelem, a helytörté­net és a környezetismeret oktatásához is. *11965/1H*

Next

/
Thumbnails
Contents