Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-06 / 236. szám

1992. OKTÓBER 6. Hazai körkép Keddi jegyzet A nem hagyományos vendéglátásról Sokáig nem értettem pontosan, mit is takar a hagyományosan magyaros vendégszeretet kife­jezés. Azt hittem, csakis reklámcélokra használ­ják turisztikai irodák, szállodák, éttermek s a többiek. Amúgy a nem szakmabéli ember ven­dégszeretetében nem találtam semmi rendkívü­lit, hangsúlyozásra méltó dolgot, az számomra is mindig természetes volt. hogy ha vendég érke­zik, akkor mindent elkövetünk, hogy jól érezze magát, kínáljuk hellyel, jó szóval és mindazzal, amink csak van, étellel, itallal, ha pedig éppen nincs otthon ilyesmi, akkor elszalad a gyerek a boltba... Aztán más országokban járva kezdtem meg­győződni arról, hogy mégiscsak van valami eb­ben a hagyományosan magyarosban. Hogy pél­daként csak Németországot említsem, akár hiva­talos úton jártam ott, akár magánemberként, sőt, érkezhettem barátom meghívására is, mindegyre tapasztaltam az udvariasság hűvösen protokoll jellegét, a műmosolyt, a szívélyesség határait, vagyis - enyhén szólva - nem strapálták agyon magukat, hogy a „kedves vendég” jól érezze magát, mi több, elég nyilvánvalóan elvárták, hogy én alkalmazkodjam az ő (sokszor mereven betartott) szokásaikhoz. Mindez - ugyebár - a magyaros vendéglátásban természetszerűleg tör­ténik fordítva, a mi szívélyességünk határtalan, örömünk a vendég érkezésekor őszinte, és álta­lában mi alkalmazkodunk messzemenően az ő elképzeléseikhez, vágyaikhoz, óhajaikhoz. Ha ez így igaz az átlagembernél, fokozottab­ban igaz, vagy igaznak kellene lennie a vendég­látásra szakosodott, abból élő intézményekre, vállalkozásokra, hisz az ott dolgozókban nem csupán a szüleiktől örökölt hagyományos ven­dégszeretet kellene hogy munkálkodjon, hanem a meztelen érdek is. Ahogy mostanság észlelge- tem, szaporodófélben vannak azok a hivatá- sos(?) vendéglátók, akikben a rosszul felfogott érdek olyannyira túlteng, hogy már-már köpnek a szerintük egy bizonyos szinten aluli vendége­ikre. Reklám-szórólapjával együtt két vacsoraje­gyet küldött szerkesztőségünkbe a Turzó Panzió a Kisiparosok bálja elnevezésű rendezvényükre. Nekem jutott a feladat, hogy részt vegyek ezen a pesti vendégművészeket is állítólag felléptető esten, és írjak róla, ha valóban érdemleges erre a rendezvény. Nem tételeztem fel semmiféle san- daságot a meghívásban, csaknem bevett szokás­sá válik, hogy a nyilvánosság felé így keresik az utat élelmes vállalkozók. (Lásd nemrég például a Svájci napok a Tisza Szállóban sajtófogadá­sát.) A biztonság kedvéért az „akció” előtt azért felhívtam telefonon ezt a cserkeszőlői panziót, többek között megkérdeztem, lesz-e valami olyan dolog ezen a kisiparosbálon, amiről majd beszámolhat a sajtó. A valami vezetőként bemu­tatkozó hölgy sokat ígérő, kedves hangon bizto­sított arról, hogy igen, lesz sok minden, például rock and roll party Komár Lászlóval és egyéb számos meglepetés, természetesen szívesen lát­nak. Még egyszer hangsúlyoztam, dolgozni is szeretnék, mire azt a választ kaptam, hogy akkor délután öt és hat között legyünk ott, mert hétkor kezdődik a vacsora. Szóval, minden rendben, szóltam a fotós kollégának, ha már megtiszteltek minket két belépőjeggyel, tiszteljük meg őket mi is a jelenlétünkkel. Háromnegyed hatkor érkeztünk meg nagy harci kedvvel, az étterem ajtajában egy ideig tanácstalanul nézgelődtünk, a sok vendéglátó közül senki nem kérdezte meg, mit szeretnénk. Kollégám már járt itt, az egyik asztalnál felis­merte a tulajdonost. Odamentünk és „lejelent­keztünk”. Mondtam neki, tudomásommal már írt a lapunk régebb a panzióról, van-e valami újdonság, amiről beszámolhatnánk..., vagyis je­leztem, hogy szeretnék vele beszélgetni mind a munkájáról, mind erről a rendezvényről, esetleg Komár Lászlóval is készítenék egy interjút. Amolyan lekezelő stílusban mondta, hogy Ko- márék úgy éjfél felé érkeznek, fellépnek és men­nek is tovább, ami pedig a mi beszélgetésünket illeti, hát majd kerít rá valahogy időt. Amúgy nem égett a rendezvény lázában, nyugodtan iszo­gatott tovább asztaltársaságával. A mellette lévő, bennfentesnek tűnő hölgytől kérdeztem meg: ta­lán leülhetnénk? Ugyanis még annyit sem mond­tak, foglaljunk helyet. Ja, természetesen - kapott észbe - ahova akarnak. Leültünk egy hosszú asztal végéhez, a felszolgáló hölgy unottan kér­dezte, kérünk-e valamit. Kértünk két rövid italt ásványvízzel, azt szopogattuk egy órán át az üres teremben, mert közben a tulajék eltávoztak. Ül­tünk ott, mint két szerencsétlenség. Már azt hit­tem, teljesen megfeledkeztek rólunk, amikor a felszolgáló egy feltűnően sokáig tartó kintléte után hozzánk jött és közölte (a nyilván nemrég kapott utasítást): a vacsorajegyünkben csak a vacsora van benne, a lenti műsor közben majd kapunk egy aperitifet és egy pogácsát. Ki kérdez­te?! Nem akartam hinni a fülemnek: micsodát? Pogácsát. Milyen pogácsát? - kérdi a fotós kol­léga. Sajtosat - kapjuk a rideg felvilágosítást... Gyere, menjünk - mondja kis idő múlvaa kollégám -, nem szeretem a sajtos pogácsát... Én meg azt nem, ha majomnak néznek, potyázónak, nyűgnek vagy lekezelve is olcsón megvásárol­ható firkásznak. Világosan közöltem több ízben is, dolgozni jöttünk. Egy kerek órán át nem talált módot arra a „vendéglátónk’ ’, hogy vagy ő vagy a helyettese vagy akármelyik dolgozója segítse a munkánkat? Persze, a kollégámat sem a pogá­csa ingerelte távozásra, pontosan azt mondta, amire magam is gondoltam: öreg, nem szeretem az ilyen pökhendi, lekezelő stílust. Fizettem és távoztunk. A panzió reklámlapján egyébként egyebek között ez áll: „Ha Önről van szó, semmi sem lehetetlen! Minden igényhez alkalmazkodunk.” Molnár H. Lajos OLCSON ES JOT (Folytatás az 1. oldalról) hogy piaci partnereink rögtön segítettek. Elég volt egy-két te­lefon, és több mint 3 millió 700 ezer forintot kaptunk tőlük vá­sárlási előlegként. Hát így indul­tunk. Nehezítette a helyzetünket, hogy mindezek mellett még 107 milliós adósságot is ránk hagyott az anyavállalatunk. Ám nem estek kétségbe a szászberkiek, amit az is bizonyít, hogy még tavaly sikerült az adósságaik több mint felét „le­dolgozniuk”, sőt arra is jutott erejükből, hdgyh munkásaiknak 13. havi bért 'ádjanak. Mindez persze nem egy jóságos tündér­nek, hanem annak köszönhető, hogy megtartották régi, megbíz­ható piaci partnereiket és még újabbakat is'szereztek melléjük. S a mellett, hogy ki kellett és ki kell elégíteniük megrendelőik igényeit, mással is foglalkoznak mostanában Szászberken. Ugyanis tavaly év végén úgy döntött a vállalat közgyűlése, hogy az átalakulás nem halogat­ható tovább. Ezért fölkérték a budapesti székhelyű KERSZI céget, hogy az átalakulással kap­csolatos teendőket végezzék el. Ez meg is történt, s az idén június 1-től már Szászakku Akkumulá­tor Gyár Kft.-ként dolgoznak to­vább, s így jelenleg 96,5 száza­lékban az állam, 3,5 százalékban pedig a helyi önkormányzat a cég tulajdonosa. Ha valaki most azt hiszi, hogy ezzel befejező­dött az átalakulás, nagyot téved. Mert az ott dolgozók szeretné­nek úgymond „birtokon belül­re” kerülni, vagyis valódi tulaj­SZOLNOKON EXTRA KILÓSRUHA- ÉS SZABADIDŐRUHA-VÁSÁR 17 méretben 450-1300 Ft-ig és kötöttáru termelői áron, a Helyőrségi Klubban /színház mellett/ Nyitva: október 07-én /szerda/ 9-17 óráig Bálabontás 9 és 12 órakor. * 8723/1K* Ez nem kacsa. Ez BUNDAVÁSÁR Jó minőségű, használt bundák 1.000 - 5.000 Ft-ig- NŐI BŐRTÁSKÁK 1.000 Ft alatt!!!- KÖNYV (500 féle) 30 Ft/db BÁLAVÁSÁR minden darab 50 forint ötven - ötven - ötven - ötven forint/db SZOLNOKON a Szakszervezetek Megyei Műv. Központjában (Ságvári) október 7-én (szerda) 9 - 16-ig. *9600/1H* Előkészítő évfolyam a Külkereskedelmi Főiskolán (Folytatás az 1. oldatról) formájában is eltér a hagyomá­nyosan értelmezett előkészítő tanfolyamoktól. Elmondta, hogy az utóbbi években a felvételi pontszámokra támaszkodó rend­szer kezd felmorzsolódni, mivel a felsőoktatási intézményeknek lehetőségük nyílt arra, hogy bi­zonyos esetekben eltekinthesse­nek a korábbi merev előírások­tól. Ennek egyik formája, hogy bizonyos középiskolai pontszám elérése, valamint egyéb feltéte­lek teljesítése esetén a felvétel automatikus. A másik - itt most ilyen formát indítanak -, hogy az előkészítő tanfolyamon elért va­lamilyen teljesítményszint is „belépőt” jelenthet az adott fel­sőoktatási intézménybe (mind­ezek mellett megmaradt a koráb­bi, a felvételi vizsgán alapuló el­járás is). A felvétel tehát ma több, de nem egyforma hatékonyságú „szűrés” útján is történhet. Az előkészítő vezetője szerint azonban ezzel az új formával a jelentkezők és a főiskola egy­aránt jól jár. Az előbbiek - egye­bek mellett - lehetőséget kapnak a felvételi nélküli bejutásra az intézménybe, amelynek oktatói viszont az előkészítő során fo­lyamatos teljesítményértékelés­sel egyrészt saját elvárásaik sze­rint alakíthatják leendő hallgató­ik felkészültségét, másrészt ez megbízhatóbb mércét is jelent, mint a felvételi vizsga. A „potenciális” hallgatók a tanév során négy tantárgy - köz- gazdaságtan, matematika, szá­mítástechnika és gazdaságföld­rajz - foglalkozásain vesznek majd részt, s ezekből maximáli­san 1000 pont elérésére van lehe­tőségük. Az automatikus felvé­telhez legalább 750-et kell elér­niük - feltéve, hogy egy nyelvből középfokú nyelvvizsgával ren­delkeznek. Akik nem, azok he­tente hat órában lehetőséget kap­nak az erre való felkészülésre. Lényegében „ingyen”, hiszen ennek a fedezete is benne van a tanév fejenként 33 ezer forintos összköltségében. Aki nem éri el a kívánt pont­határt, utána még természetesen felvételizhet a hagyományos úton (e tekintetben a tanfolyam a „régi” felvételi-előkészítők funkcióját is betölti). Ha ez sem sikerülne, a hallgató akkor sem kerül „két szék közé a földre”, hiszen a befejezéskor mindenki középfokú számítógépkezelői szakképesítés) kap, sőt a főiskola - meghatározott formában - segí­ti különféle középfokú szaktan- folyamokra való bekerülésüket, amelyekhez kellő „bázist’ ’ nyújt az itt elvégzett tanév. Akik viszont a jövő évben megkezdhetik tanulmányaikat a főiskola külgazdasági szakán, arra is számíthatnak, hogy az el­ső évfolyamon figyelembe ve­szik majd az előkészítőn elért eredményeiket. A jelentkezéseket az intéz­mény előzetesen semmilyen fel­tételhez nem kötötte, de főleg olyanok jöttek, akiknek nem si­került a felvételije ez évben. A Munkaügyi Központ is küldött - főleg ilyen módon munkanélkü­livé vált - fiatalokat, akiknek fel­tehetőleg igen nagy segítség az, hogy a központ a költségek je­lentős hányadát is fedezi szá­mukra. Utóbbi kezdeményezés akár hosszabb távú együttműkö­dés kezdete is lehet. Mit is kívánhatunk befejezé­sül az előkészítő évfolyam hall­gatóinak? Lehetőleg minél töb­bükkel találkozzunk a következő tanévkezdetnél, immár mint tel­jesjogú „főiskolai polgárral”! Sz. P. donosokká válni és megvenni a céget. Csakhogy ez nem megy egyik napról a másikra, mivel addig, míg a környezetvédelmi gondok nem tisztázódnak, a vál­lalatot az Állami Vagyonügy­nökség nem értékesíti. Ma már javában folyik a károk felméré­se, de mivel egy teljeskörű átfo­gó vizsgálatról van szó - ez időt vesz igénybe. S így az idén nem, legfeljebb csak jövőre kerülhet az ott dolgozók többségi tulajdo­nába a cég. Persze úgy tűnik, hogy ez a kft.-nél munkát találó 156 em­bernek nemigen szegte a kedvét, hisz az utóbbi időben ahelyett, hogy csökkent volna, jelentősen felfutott a termelés. Ez sem vé­letlen, mivel piacpolitikájukat az ügyvezető igazgató így fogal­mazta meg: „Olcsón és jót.” Az olcsóság végül is elhatározás kérdése - tette hozzá -, mert az akkumulátor a szabadáras ter­mékek körébe tartozik. A minőség viszont már sok­kal fontosabb jellemzője egy- egy gyártmánynak. Ebben dön­tő, hogy milyen az alapanyag. A korábbi esztendőkben ugyanis az „eszi nem eszi, nem kap mást” gyakorlata érvényesült, vagyis olyan alapanyagokból kellett dolgozni, amilyeneket éppen kaptak. Ma viszont már ólmot például csak a londoni tőzsdén keresztül vesznek. Ez azt jelenti, hogy Peruból, Mexi­kóból, Olaszországból és Auszt­riából hozzák be a jó minőségű alapanyagot. De az egyéb tarto­zékok is világszínvonalú gyár­tóktól kerülnek hozzájuk. Annál is inkább fontos ez, mert köny- nyen belátható, hogy rossz alap­anyagból nem lehet jó végtermé­ket csinálni. Pofonegyszerűnek tűnő üzle­ti filozófiájuknak köszönhetően ma már annyi megrendelésük van, hogy alig győzik teljesíteni, így például egyedüli szállítói a Dácia gyárnak, s a Kanadába, Törökországba meg Kínába el­adott román autókban Szászber­ken készült akkumulátorok van­nak. E mellett szállítanak még Ausztriába, Jugoszláviába, Uk­rajnába, Szlovákiába, de az ola­szok és a németek érdeklődnek termékeik iránt. A gyár műszaki gárdája sem ül ölbe tett kézzel, hisz mindig valami újabb fejlesztésen törik a fejüket. Erre példa, hogy éppen a napokban indult el a munka azon a saját tervezésű és kivite­lezésű gépsoron (képünkön), amely a 100 Amperóra teljesít­mény fölötti polipropilén edény­be szerelt akkumulátorok gyár­tására képes. Ezt a berendezést ha meg kellett volna venniük, akkor 40 millió forintba kerül, így viszont annak az összegnek az egytizedéből, vagyis 4 millió­ból ki tudták hozni. így már érthető az is, hogy miért olcsóbbak legalább 30 szá­zalékkal a Szászberken készült akkumulátorok a máshol gyár­tott hasonló termékekhez képest. N. T. (Fotó: N. Zs.) Falusi hírek Cibakháza A nagyközség önkormányza­ta ebben az évben négy céltámo­gatási kérelmet nyújtott be: a ve­zetékes vízhálózat bővítésére, a szennyvízelvezetés- és tisztítás megvalósítására, a gondozóház építésére, valamint korszerű or­vosi gép és műszer beszerzésére. A parlament mindannyit elfogad­ta és az anyagi igényeket teljesí­tette. * A képviselő-testület döntése alapján önkormányzati tulajdon­ba kerül a cibaki Holt-Tisza. Mi­vel a holtág a szomszéd települést is érinti, dr. Őze Sándor és Nagy­rév polgármestere megállapo­dást kötött, ezt a jelenlegi kézelő­vel történő szerződéskötés, majd a megyei vagyonátadó bizottság határozata követi majd. * Az egészségügy ellátásának érdekében bővítik az orvosi gép-műszer állományt. A be­tegnyilvántartás javítására számítógépek álltak munkába, megtörtént az orvosi minilabor beszerzése, a közeljövőben pe­dig számítógépes vezérlésű EKG-műszer vásárlására ke­rül sor. Ezenkívül a Bátorszőlő­ben nemrégiben szereltek fel egy helyi orvosi telefont, így lé­nyegesen könnyebb lesz a kül­terület lakóinak kapcsolatte­remtése a házi orvossal. * A testület gondozóház építését vette a fejébe. A tizennégy férő­helyes szociális létesítmény ter­vei most vannak jóváhagyás alatt, a kivitelezés előreláthatólag még ebben az évben elkezdődik. A la­kosság és az önkormányzat szer­vezési és anyagi összefogásával növekedett a burkolt utak száma a nagyközségben. Az Útform Bt. idén az Attila, a Petőfi, valamint a Zrínyi út nagy részének meg­építésében serénykedett. A köz­hasznú foglalkoztatásra kiírt si­keres pályázati pénzeszközök be­vonásával 3200 méteres járda ké­szült el, ezzel régi - indokolt - igények kerültek kielégítésre. A vezetékes vízhálózat bővítésének keretében, az önkormányzat mű­ködésének eddigi két éve alatt mintegy 11 ezer méter hosszan valósult meg beruházás Cibakhá­zán, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat kivitelezésében. * A nagyközség piacterén kultu­ráltabb árusítási feltételek való­sultak meg. A felszerelt tetőszer­kezet alatt mintegy 80 méter hosszan elhelyezett asztalok nyújtanak lehetőséget a zöldség­gyümölcs, valamint „egyéb” cik­kek árusítására. * A képviselő-testület 1991- ben közérdekű célt alapított a település kezdő, vagy tevékeny­ségüket bővítő vállalkozóinak támogatására. A rendelkezésre álló keretből ketten 50-50 ezer forintot, hárman pedig 100-100 ezret kasszírozhattak be. * 1989 óta pirosbetűs ünnep az általános iskolában október 6. Amellett, hogy délelőtt kilenc órakor koszorúzási ünnepséget rendeznek az aradi vértanúk em­lékére - amelyen az iskolán kívül más szervezetek is képviseltetik magukat - a diákok naptárában tanítási szünetként szerepel ez a nap. Újdonság az iskola falai kö­zött a „házi továbbképzés”. En­nek keretében a bemutató órákat videóra veszik fel, amelyeket a kollégák külön megbeszéléseken elemeznek. Három idegennyel­vet - orosz, angol, német - taníta­nak, mi több, már az 1-3. osztá­lyokban választhatnak e három tanfolyam közül a gyerekek. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents