Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-01 / 232. szám
I I 1992. OKTÓBER 1. Kunsági Extra—Karcag 7 r Merengőhöz a Hírek \ ______________ J Sajátos hangulatú gyönyörű város ez... Gyakran elmerengek azon, jó-e vagy sem, hogy Karcag harminc-negyven éve szinte semmit nem változott. Ez az a város, ahol áll az idő, ahol megmaradt egy ősi békés hangulat. A régi házak, a csendet kiemelő vadgalamb szó épp úgy részei ma is a karcagi atmoszférának, mint a „régi, szép időkben”. Az üzletekben nincs tolongás. Almos csendben várja a vevőket még a főtér közepén levő üzletsor is - elmerengve talán arról, megéri-e egyáltalán nyitva tartani? De, ha bezárják, mi lesz a dolgozókkal? Csak a munkanélküliek amúgy sem kevés számát növelnék. Valamihez kezdeni kell, hogy felpezsdüljön az élet, hogy Karcag ismét úgy emelkedjék ki a Kunságból, mint hajdan: kultúrát, családi értékeket, gazdagságot felmutatva. De mihez kellene kezdeni? Vállalkozások - egy-két új étterem -, egyéb próbálkozások már most is vannak, de ugyanennyi a haldokló vállalatok, üzemek száma is. Megfoghatatlan, gyönyörű hangulatú város ez. Azon is merengek sokszor, hogy mi az igazán megfoghatatlan benne. Talán az, hogy ebben a rohanó világban megőrizte romlatlanságát? Ki tudja. Mindenesetre a tősgyökeres karcagi ember ma is örül e nyugalomnak: a gyerekek itt nagyobb védettségben nevelkedhetnek, mint akár Szolnokon vagy hogy Budapestről ne is beszéljünk. Azután megőrizte ez a város a szülőföldhöz való kötődést is, kiküszöbölve a gyökértelenséget, sőt még az éppen divatos rendszerrel való azonosulást is. Ebben persze az a furcsa szerencse játszott közre, hogy nem volt pénze a városnak lebontani a régi házakat. Épphogy elkezdték, pénzhiány miatt nem folytatták, így aztán furcsa paradoxonként éktelenkedik a buszmegálló környéke, bizonyítva: mi lett volna, ha...! Azon is töprengek, hogy elérkezett Karcag számára az az idő, amikor ahhoz, hogy ilyen szerencsésen átmentve magát mint eddig tette, hogy az legyen ami, most már változtatnia kell. Goethe szavai minduntalan eszembe jutnak a vadgalambszós, csendes utcákon: /Élni jól és élni kell is,/ csak segítsen akarat,/ csak ne állj,/ csak ne légy a régi,/ mert elveszíted önmagád/. Hogy miért éppen Goethe jut eszembe itt, miért nem egy nagy turkológus vagy k|m atyafi? Ki tudja. Sok furcsasága közt talán ez is elfér szeretett Karcagom tarsolyában. Elgondolkodom itt néha azon is, egy ilyen „alföldi poros város” - ahogy mondják néhányan róla, jri^m kevésbé izgalmas ám, mint a rohadó nagyvárosok. Itt példul izgalmas feladat a MEGOLDÁS. Vagyis az, megmarad-e Karcag olyannak amilyen volt, és amiből egy pici szeletkét még ma is őriz, vagy felőrlődik a fennmaradási harcban és elveszíti önmagát? Én azt remélem itt merengve (de nem álmodozva tán?), hogy ismét ez a különös szerencse mellészegődik és megváltozik, itt sok minden azért, hogy semmi ne változzék, álljon Karcag szépen, büszkén, úgy mint régen: megújulva.- Szellemi sérült, értelmi fogyatékos gyerekek rendeztek versenyt a ligeti sporttelepen. Az egésznapos rendezvényen az utolsóként célba érő is ugyanakkora tapsot kapott, mint az első helyezett. Ez a verseny része volt a Székesfehérváron megrendezésre kerülő speciális olimpiára való felkészülésnek.- Azon fiatalok, akik már betöltötték 16. életévüket, de nem fejezték be az általános iskolát, az ifjúsági tagozaton folytathatják tanulmányaikat. Ebben az évben a Győrffy István Általános Iskola ad nekik otthont.- A mezőgazdasági szakközépiskola felveszi Szentannai Sámuel nevét, aki 1912-32 között volt a Földmívesiskola igazgatója.- A Gyermekek Háza október 2-án tartja szakköri évnyitóját. Főzőcske, fafaragó, perzsaszőnyegkészítő, néptánc, gyermekjoga várja az érdeklődő gyerekeket.- Megalakult a Magyar Demokrata Nőfórum, amely elsősorban szolidaritási és jótékonysági tevékenységet kíván felvállalni, de a közoktatás területén is szeretnének valamit letenni az asztalra.- Október 3-án a szokásos öregdiák találkozó lesz a gimnáziumban. Kresz- nerics Gyula neves tanár emléktáblájának avatásával veszi kezdetét a program. Mikola Miklós fazekas és Somlai Lajos rajztanár kiállításának megnyitója is ezen a napon lesz.- A nyolcosztályos gimnáziumok kísérleti tankönyvei, szöveggyűjteményei itt készültek. Ez a nagyobb megrendelés jól jött a vállalatnak. (de.) Megyénket Karcag képviselte Az elmúlt héten Zánkán megrendezett országos elsősegélynyújtó versenyen Jász-Nagykun-Szolnok megyét általános iskolás kategóriában a karcagi Győrffy István Általános Iskola öt tanulója képviselte. A három kategóriában - általános iskolás, gimnazista és egészségügyi szakközépiskolás - meglepetést, némi felháborodást okozott az azonos feladatsor, valamint az azonos pontozási rendszer. Ennek ellenére a karcagi kisdiákok jó helyezést értek el: az utolsó feladatig az első három között voltak, itt azonban pontokat veszítve, a hetedik helyen végeztek. A jól felkészült csapat komoly, kemény versenyt és egy szép zánkai hétvégét tudhat maga mögött. (Felkészítőjük Ábrahám Istvánné nővér.) A feladatokat egy 7 kilométeres, egymástól egyenlő távon elhelyezett állomássoron kellett megoldaniuk. A gyalog megtett úton az egyes állomások - az egyszerű sebkötözéstől a tömeges balesetek ellátásáig elméleti és gyakorlati - feladatokkal várták a versenyző csapatokat. A szombati ebéddel egyidőben a Zánkai Gyermekcentrumban a gulyáságyúval is megismerkedhettek a karcagiak, tudniillik itt ezúttal ebben főzték az ételt. Szerencsére gyermekeink itt és most láttak először gulyáságyút. Hogy miért szerencsére? Azért, mert az összehajtott formában ágyúra emlékeztető főzőalkalmatosság úgy néz ki, mintegy ágyú. Háború vagy tömegszerencsétlenség esetén használják. A kerekeken mozgó „konyhában” ugyanis egyszerre többszáz ember részére lehet főzni. Ezúttal Zánkán a gyerekek csak bemutatóként ismerkedhettek meg a háborús időknek e békés kellékével. NÉVJEGY Mikola Miklóst régóta ismerem, de csak nyáron - amikor az erdélyi gyerekeknek tartott fazekastábort - tudtam meg róla, hogy sokáig fazekasként dolgozott. Az öregdiák találkozón ő lesz az egyik kiállító. Mühelyébyen beszélgettünk. Egy kicsit meghökkentem, amikor a falon megpillantottam halotti maszkját.- Körülbelül 20 éve készült - mondja. - Bekereteztettem, befestettem, svájci sapkát szegeztem rá, a falra tettem. Jól megbarátkozott a tányérokkal, gyertyatartókkal.- Ön azonban első szakmáját tekintve építész. Miért erre a pályára ment?- Diákként nyaranta elmentem dolgozni, s valahogy mindig a kőművesek mellet kötöttem ki, segédmunkásként. Hordtam a a betont. Elvégeztem egy műszaki rajz tanfolyamot. Első munkám: résztvettem a kunmadarasi repülőtér építésén. Rájöttem, más a kivitelezés, más a rajzolás. Egy építész, ha olyan helyen van, maradandót is alkothat, úgy mint a fazekas. Ez közös bennük. Debrecenben végeztem építőipari technikusként. Építésvezető voltam a Lenin Téeszben, a nagy egyesülés elől elmenekültem. Ingáztam a két téesz között.- Mikor váltott elősző»'.é- ’75-ben tanítani kezdtem a szakmunkásképzőben, építőipari vonalon. Mi lenne, ha tennék egy 180 fokos fordulatot, fogalmazódott meg bennem. Megtettem. Iparos lettem, fazekasként dolgoztam. Hajtani, hajtani! - beléptem a taposómalomba. Bedolgozója lettem a Népművészeti Szövetkezetnek. Akkor készült ez a műhely is. Tóth Endre barátommal csináltuk meg a kemencét. Ezt egészen ’85-ig csináltam. Újból váltott. Én Önt a Gamesz-tól ismerem. Hogy került oda?- Az ujjaim kezdtek zsugorodni, váltani kellet ismét. Először a SZOTÉV-nál technikusként, majd a Gamesz-nál műszaki vezető voltam. Innen mentem nyugdíjba.- Én még emlékszem, amikor a gimnáziumban az öregdiákok csapatának volt oszlopos tagja. Tapasztó Lajossal együtt kosaraztak, nem is olyan rosszul. Sportolt?- A gimnáziumban 1947-től kosaraztam. Dr. Csávás István tanár úr „nézett ki”. Kisfiam lejössz kosáredzésre! Azt sem tudtam mi az, hogy kosarazás. Fogjuk a kosarat, s levisszük játszani? Miután megtudtam mi az, úgy megszerettem, hogy 21 évig csináltam. A sport fél egészség - mondják. Lehet, hogy ennek .Szeretem a mívesebb tárgyakat is." köszönhetem a kezem állapotát. Amikor abba hagytam, elkezdtek zsugorodni az ujjaim. Letapadtak az inak.- Készülnek a kiállítás tárgyai. Van amit mázolni kell, van amit még égetni. Miket fog kiállítani?- Tükrösöket, tányérokat. Lesznek benne féltve őrzött, régi dolgaim is. Szeretem a míveseb tárgyakat is. Ezek persze akkor készültek, amikor addig csinálhattam egy tányért, kosarat, amíg akartam.- Milyen motívumokat használ?- Általában Tiszafüred, Kántor és Szabó motívumokat. A formám is alföldi: butella, bokály, szilkék. A falon látható tányérok között más területek mintái is megtalálhatóak. Ezek zsűrizett termékek. Sokat voltam múzeumokban, ahol anyagot gyűjtöttem. Mikola úr addig csinálja a pipákat, tányérokat, vázákat, amíg egészsége engedi. A kezén múlik minden. Sajnos az első műtét nem sikerült, a másodikat ő nem akarja. Optimista, vidám alaptermészetű, nem adja fel egykönnyen. D. E.
