Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-01 / 232. szám

I 8 Kunsági Extra—Kisújszállás 1992. OKTÓBER 1. Hírek Az új dátum: október 18. Köztudomású, hogy szep­temberben a nagykun telepü­lésen elmaradt az úgyneve­zett Transsylvania-nap. Rész­ben Tőkés László éhség- sztrájkja, részben a romániai választások miatt. Egyébként a rendezvénynek az a célja, hogy az Erdélyben élő ki­sebbségek - legyenek akár magyarok, akár szászok vagy ukránok - ne költözzenek el őseik szülőföldjéről, hanem ott igyekezzenek boldogulá­sukat megtalálni. Sőt, már lé­tezik egy alapítvány is, ame­lyik ezt a célt igyekszik előse­gíteni. Az ünnepségsorozat legújabb dátuma október 18- a, vasárnap. Várják Tőkés Lászlót, és ígérte jövetelét Templi József, nagyváradi püspök is. Ezenkívül fellép a marosvásárhelyi vártemplom kórusa és a nap programja­ként ökumenikus istentiszte­letet is tartanak. Még lehet jelenteni A Városvédő és Szépítő Egyesület kezdeményezésére még 1989 őszén egy kuratóri­um alakult a település polgá­raiból azzal a céllal, hogy a második világháború áldoza­tainak méltó emlékhelyet lé­tesítsenek. Az önkormányzat is elfogadta ezt a gondolatot, és az elképzelések szerint de­cemberre, december végére elkészül a díszes szobor. A 120 zsidó áldozat nevét a Sztár Áruház előtti emlékfa­lon már megörökítették, erre pedig további 231 polgári ál­dozat, illetve a helyi harcok­ban elesett 86 ukrán és 32 né­met katona neve is felkerül. Egyébként a polgári halottak száma a falragaszokon, pla­kátokon feltüntetett nevek után is sajnos még gyarapo­dott, hiszen a hozzátartozók négy további családtag nevét jelentették. Éppen ezért kérik, hogy aki tud még olyan máso­dik világháborús áldozatról, akinek a neve nem szerepel a falragaszon feltüntetettek kö­zött, a hiányzók adatai októ­ber 15-ig a polgármesteri hi­vatalnál még közölhetők. Az emlékműre pedig adományo­kat változatlanul elfogadnak az OTP-nél vezetett „ 1505 sz. Emlékmű Alap” számlára. ✓ Uj könyvtár a Kossuthban Kossuth Lajos születésének 190. évfordulója tiszteletére a nevét viselő iskolában átad­ták az új tízezer kötetes könyvtárat. A helyiséget, meg az úgynevezett informa­tikatermet - ahol számítógé­pek is vannak - a tetőtérben alakították ki. A bővítés több mint négymillióba került, és a költségeket részben önkor­mányzati erőből, részben központi támogatásból bizto­sították. Megoldódik a szemételhelyezés Még tavaly kezdték építeni a várostól három kilométerre, a dévaványai út mellett a tele­pülés új folyékony- és szilárd- hulladék-lerakóját. A tizenkét hektáros terület kialakítása húszmillióba került, amely­hez nyárfás szűrőrendszer és megfelelő nagyságú szik­kasztómező is csatlakozik. Az új telep - amely átadását október végére tervezik - másfél évtizedre biztosítja a hulladékok megfelelő, szak­szerű elhelyezését, tárolását. Egy díszpolgári és négy(!) Pro Urbe-díj A település képviselő-testüle- te nem spórolt, kicsinyeskedett, keresett mondvacsinált akadá­lyokat, amikor a településért, Kisújszállás városért végzett em­beri fáradozásokat, életutakat kellett elismerni. Szó ami szó, akadt alkalmas személy a díja­zottaknál jóval több, de hát az idén őket tartották legalkalma­sabbnak a helyi honatyák. Díszpolgári címet vehetett át dr. Szűcs Aladár nyugalmazott főállatorvos. Évtizedekig köz- tiszteletben álló orvosként fára­dozott a háztáji és az üzemi állat­tartás fejlesztéséért. Szigorú szakmai követelményeket tá­masztott beosztott állatorvosai­val szemben is, amely következ­tében a városban évtizedekig az állategészségügy helyzete ki­emelkedő volt. Mivel közéleti te­vékenységéért, szakmai munká­jáért már korábban megkapta a Kisújszállás Városért kitüntetést, most a Díszpolgári címmel jutal­mazták. Pro Urbe-díjat négyen kaptak. Közöttük dr. Borús József kandi­dátus, a Magyar Tudományos Akadémia történettudományi in­tézetének munkatársa. Noha Franciaországban, Lyonban szü­letett, de gyermek- és ifjúkorát a nagykun városban töltötte. Itt is érettségizett, majd a diplomája megszerzése után hadtörténész lett. Foglalkozott a II. világhábo­rú megyei hadműveleteivel és gyakran lektorálta a megyénk történetével kapcsolatos tanul­mányokat. Noha nem itt él, szí­vesen vállalkozott, vállalkozik helyi előadások megtartására. Tagja a gimnázium öregdiákok baráti körének is. Szintén ezt az elismerést ve­hette át Pintér István magyar­francia szakos tanár, aki 1972 óta dolgozik a tanári pályán. Szak­mai-pedagógiai munkáját mi sem bizonyítja jobban, hogy diákjai ötször nyerték el a Péchy Blanka alapította Kazinczy-díjat. Nyári anyanyelvi táborok lelkes szervezője, rendszeres előadója, röviden szólva elkötelezett híve anyanyelvi kultúránk fejleszté­sének. Gy. Molnár Lajos nyugalma­zott középiskolai matematika szakos tanár a pályáját 55 évvel ezelőtt kezdte, és jelenleg 75 éve­sen is tanít, sőt képezi inasát. Ha­vonta megoldja a középiskolai, matematikai lapok gyafSbrlatait és talán nem mellékes/hogy hosszú életútja során sohasem került tanítványaival konfliktus­ba. Az idén nyáron a Pro Urbe- díjon kívül a Bolyai János Mate­matikai Társulattól életútjáért megkapta a matematikatanárok­nak adható legmagasabb kitünte­tést, a Beke Manó-díjat is. Ugyancsak Kisújszállás váro­sért elismeréssel jutalmazták Vé­kony János nyugdíjas kőműves mestert, aki évtizedekig dolgo­zott a településen, elismert szak­emberként, munkavezetőként, művezetőként és építésvezető­ként. Keze munkáját a temérdek lakáson kívül számtalan felújított középület, sőt egy iskola is őrzi. Kiváló szakember, aki szeren­csés személyi adottságai révén ismereteit szívesen átadta né­hány korosztálynak. Mit tehetnénk mindehhez? A kitüntetetteknek szívből gratulá­lunk, és jó egészséget, további eredményes, városért is végzett szakmai munkát kívánunk. Akik most nem részesültek efféle díj­ban, de úgy érzik, ők is megérde­melnék, ne búslakodjanak. Jövő­re is lesz díjátadás, elismerés, és ahogy én a testületet ismerem, él is ezzel a jogával... A mester úr is tanul Sándor Ferenc bő tizenegy esztendeje reperálja a kisebb-nagyobb, fiatalabb-éltesebb benzinfaló szerkezeteket, és ma már a helyes titu­lusa: autószerelő mester. Az utóbbi két évben a Ford, az Opel és a Volkswagen kocsikat javítgatja, ámbátor ezen állítás nem azt jelenti, hogy a majdnem olyan márkás keleti hajtányokhoz ne értene. Ami esetében külön érdekesség, sőt sajátosság, az az, hogy az állami cégekkel, iparos társaival ellentétben több tanulót is alkalmaz. Jelen­leg is négyen ismerkednek nála az autószerelés alapjaival: két elsős, meg két másodikos, az ötödik pár hónapja, a nyáron szabadult. Az az elve: ahhoz, hogy képezni tudja őket, neki is foglalkoznia kell a szakmai újdonságokkal. Ezért a közelmúltban is heteket töltött Né­metországban, továbbképezve magát. Hja, kérem, úgy tűnik: nem­csak a jó pap tanul holtig. A mester úr három, éppen ott lévő tanítványával Van aki őslénytan­kutatónak készül A helyi gimnázium sokat megélt falai ennyire ifjú diákokat nagyon régen nem láttak. Ugyanis ebben az iskolában is elkezdődött a tanítás a nyolcosztályos gimnázium első évfolyamán. A 15 leány és 15 fiú a negyedik osztályt befejezve, alapos felvételi után lett gimnáziumi tanuló. Az ifjú osztály ifjú vezetője, Varga Irén tanárnő szerint a helyből, Ecsegfalváról és Kenderesről érkezett apróságok végtelenül lelkesek, és ha felelni nem is mindig, de jelentkezni nagyon szeretnek. Egyébként latint tanulnak, és ezenkívül angolt meg németet is. Ami a terveiket illeti, ezek felettébb színesek: autószerelő, ügyvéd, állat­orvos, filmrendező, számítógép-programozó, pilóta, meg őslénytan­kutató. Az egyikőjük pedig nekünk bevallotta, ha az elképzelései sikerülnek, ő újságíró lesz... Hárman a harmincból Százéves a tűzoltó egyesület íme a régi szerkocsi, amely kezeléséhez egy regimentny i tűzoltó szükségeltetett. Hatan-nyolcan vödrökben a vizet hordták, né­gyen a szivattyút kezelték, egy pedig a slagot irányította a lán­gokra Megsárgult dokumentumok adják tudtul Kisújszálláson, hogy a város önkéntes tűzoltó egyesülete száz esztendeje, pon­tosabban 1892. február 10-én alakult. A jeles évfordulóról, az eltelt időszak krónikájáról könyv emlékezik meg. Napjainkban a városi önkéntes tűzoltók száma harminchét. Éjjel-nappali állan­dó ügyeletet tartanak, és augusz­tusban például harmincnégy ri­asztásuk volt. Tiszagyendától a Hortobágyig, meg az ecsegfalvi túzokrezervátumig. Míg egyko­ron egy szál, lovak vontatta szer­kocsival szálltak szembe a vörös kakassal, mára már négy autóval rendelkeznek. Az elődökre em­lékezve október 24-én reggel héttől este hétig színes, változa­tos programsorozattal állnak a tisztelt érdeklődők rendelkezé­sére. A nap zászlóátadással, em­léktábla avatással kezdődik, majd felvonulással folytatódik. Lesz zászlószentelés, áldás is, majd a Sarkonforgó mellett az óvodások tűzoltó-bemutatójá­ban gyönyörködhetnek a kíván­csiak. Azután tűzoltó-bemutató, roncsvágás, feszítő-bontó bemu­tató követi egymást, majd ünnepi közgyűlés a városháza díszter­mében. Este pedig stílszerűen tűzoltóbállal zárul az ünnepség- sorozat. Már akinek, hiszen szí­nes program ide, száz esztendő oda, azért jó néhány önkéntes tűzoltó ezen a napon is készen­létben marad. Kívánjuk nekik, ne legyen rájuk szükség! A rakéták nem kellettek Rizsaratás, kiválás A helyi papír-, vas- és színes- fémhulladék begyűjtőhelye szeptember elsején hivatalosan: Kelet-Magyarországi MÉH Részvénytársaság. Ebbéli minő­ségben hétfőtől péntekig fogadja a betérőket, akik közül egyre ke­vesebb a közület és egyre több a magáneladó. Érthető is, hiszen nemcsak a téeszek, hanem az ipa­ri cégek is haldoklanak. Ami a mostani áraikat illeti, a fekete-fe­hér papír 2 forint, a színes ennek a duplája, a kovácsoltvas egy fo­rint, az öntött 1,40, az alumínium 12-20, a sárgaréz 30, a vörösréz 40-60. Legérdekesebb rakományuk eddig egy hatalmas teherautó szovjet rakéta lett volna, amelyet az ideiglenesek némi forintért ott akartak lerakni. A főnök úr nem vette át a szállítmányt, mert úgy volt vele, ha tévedésből egyet­lenegyet nem hatástalanítottak, akkor légi útra indul a MÉH-te- lep, meg a környéke. Őriz viszont egy díszes táblát, amely azt adja tudtul, hogy az illető a Sztálin utca 22/b-ben lakott. Ez ma már csak emlék. Szerencsére... A Nagykun Tsz 536 hektárnyi tábláin beérett a rizs. Szeptember utolsó hetében elkezdődött az ara­tás, napról napra öt kombájn borot­válja a táblákat. A hektáronkénti átlag jó, négy tonna feletti, és ha az időjárás is engedi, néhány nap múlva végeznek vele. Ami a kivá­lók-maradok helyzetet illeti, 11 személy új típusú szövetkezetét alapított. Gépeket, zömében uni­verzális traktorokat vittek ki mint­egy 7,5 millió értékben. Ez a szö­vetkezeti vagyon 1,5 százaléka. A többi 320 aktív dolgozó maradt, a 260 nyugdíjassal együtt. Felét le lehet telefonálni? A város egyik büszkesége, a modem telefonközpont kétezer vona­las, amelyből jelenleg még mintegy 380 vonal szabad. Szó se róla, ezekre is akad jelentkező, nem is kevés, bár a költségek igen-igen megemelkedtek, és várhatóan 47! ezer forint körül állapodnak meg. Éppen ezért az önkormányzat vezetői és a MATÁV debreceni ille­tékesei között folyik a tárgyalás arról, hogy az összeg felét a bekötés után le lehetne telefonálni. Természetesen nem évtizedekig, hanem írd és mondd, három esztendő alatt. Hogy mindebből lesz-e valami, és mire számítsanak a most jelentkezők, erről az önkormányzat egy héten belül levélben tájékoztat minden telefont igénylőt. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János

Next

/
Thumbnails
Contents