Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-31 / 257. szám

I 4 Szolnoki Extra 1992. OKTÓBER 31. i r Az emberiség felnőtt: ennél ostobább közhe­lyet keresve sem találni. Pár lépés az utcán, s itt van erre az ezeregyedik cáfolat. A fekete bőrű férfi a lámpa zöld jelzését várja. Fehérbőrű ismerőse mellé ér, szóba elegyednek. Nem sejtik, hogy pillanatokon belül heves vesze­kedésbe bonyolódnak a 4-es főút túloldalán ácsorgó sápadtarcúval. Pedig az már készül vala­mire. Nézi őket. Látás útján szerzett ingerei gon­dolattá alakulnak át. Eléggé szerencsétlen mó­don. Vált a lámpa, s két különböző jelű pólus közeledik egymáshoz, mígnem a feszültség kisül.- Miért nem mentek már haza? Jól érzed itt magad mi? - veti oda a szembejövő alak. Kitör a csetepaté.- Mi közöd hozzá!? - csattan fel a sértett helyett a magyar ismerős, áttérve a helyzethez illő köz­vetlenebb stílusra. Egyre vaskosabb sértések röpködnek. A néger férfi szinte sóbálvánnyá válik. Mi baja van ennek a jóembernek? A zebra két oldalán közben türel­metlenül püfögnek a kocsik, a rögtönzött autós­mozi nézői elementáris elejű pantomim előadást láthatnak. "tényleg, mi a baja a jóembernek? Gyermekko­rában ráijeszthetett egy szeneslegény vagy a ké­ményseprő, s a megrázkódtatás kitörölhetetlen nyomot hagyott benne; lehet, hogy otthon az ér­telem, a megértés, a türelem helyett a pofon volt a mérvadó. Talán bűnbakot keres, mert az élet rózsájából csak a tövisek jutottak neki. Ez az europid gyanakszik, fél, meg mit tudni mennyi kínja van még, de az bizonyos, eddig soha nem látta a kiszemeltet. Másodpercek alatt felforrósodik a levegő. A Éizjátékot a villogó zöld lámpa unja meg először. A Pirosat mutat a hülyeségnek. A legkényesebb másodpercben választja ketté a feleket. A két ismerős hátra-hátrapillantva odébb araszol, a kö- tözködő harmadik tétovázik. Látszik, szeretné „lerendezi a dolgokat”. Hunyorogva a távolodók után néz. Ilyenkor nem árt egy kicsit sietni. Hátha meggondolja magát, és tett követi a szót. Két embernek tönkretették a napját. A magyar­nak torkában dobog a szíve. A sötétbőrű magyar­nak is. Csakhogy ő nem először él át hasonló kalandot. Máshol is találkozott olyanokkal, akik soha nem kaphattak napszúrást a szellem napvi­lágánál. Lényegében mindegy mi a gyűlölet tár­gya. A céltáblák kicserélhetőek. Színesek, idege - najkúak, hallgatagok vagy a nagyszájúak; ma ő, holnap ti. S így tovább, ahogy a hangulat diktálja. Nem csak két embernek rontották el a napját. Az agresszió mindannyiunknak szól. Fittyet hány képességekre, hasznosságra, belső tartalomra. Pedig szinte semmit nem tudnak azokról, akik valami miatt ellenszenvesek, akik különböznek tőlük. Az ilyen hadat üzenő emberek eleven tin­tafoltokat látnak, melyekbe az képzelhető bele, amit éppen akarnak. Kiélhetik jelentéktelenségü­ket. Normális körülmények között beleolvadnak a szürkeségbe, de mint a kórokozók egyből előte­remnek, mihelyt gyengül a szervezet ellenállóké­pessége. A szóváltás egyik szemtanúja nem tudta türtőz­tetni magát: „te meg mi a fenét véded ezt? ’ ’ - szólt a felháborodott baj-társnak. Elég rossz arány. Tizennégy lépés alatt két inzultus. Na most kinek és kikkel szemben lehet­nének előítéletei? Szurmay Feketén, fehéren Az önkormányzat lakáspolitikai stratégiája 2. Annak van esélye, ha a költ­ségfinanszírozású lakbér (a je­lenlegi 2-3-szorosa) bevezetését célozzuk meg. Ezt a mértéket azonban több év alatt, jól kidol­gozott támogatásirendszerésész- szerű lakásfenntartási költségek mellett lehetséges elérni. Milyen módon? Nézzük meg az egyes ütemeket, az elfogadott lakáspo­litikai stratégia alapján. Lakbérek és a lakók támogatása Az önkormányzati lakások bé­rének 1993. január 1-jén átlag 100 százalékkal, majd 1994. ja­nuárjában további 50 százalék­kal való felemelése javasolható, majd évente az aktuális infláció­nak, a működtetési költségek és a lakásárak, illetve a piaci lakbé­rek változásának megfelelően folyamatos változtatása. Az új lakbéreket a lakások mi­nőségének megfelelően kell ki­alakítani, hogy tükrözzék azok értékét a lakáspiacon. Kezdetben ezek a minőségi mutatók egysze­rűek lennének - csak a komfort- fokozatot és a városban való el­helyezkedést vennék figyelembe - a későbbiekben egyre összetet­tebbekké válhatnak. Lakástámogatások Rászorultságon alapuló támo­gatási programot kell kidolgoz­ni, amely szerint a város azoknak az alacsony jövedelmű háztartá­soknak nyújt támogatást, ame­lyek nem tudják megfizetni a családnagyságuk alapján norma­tív módon számított magasabb lakbér és a közüzemi számlák teljes összegét. A támogatási program legfon­tosabb vonása az, hogy a segítsé­get a legrászorultabb családok kapják. A támogatás mértéke a család nagyságának és jövedel­mének megfelelően változik. Annak érdekében, hogy a legin­kább rászorulók jussanak hozzá ehhez a támogatáshoz, az igény­lőknek jövedelmükről és vagyo­ni ^helyzetükről nyilatkozniuk kell. (Hasonlóképpen azokhoz az információkhoz, amelyeket a távfűtési támogatás igénylésekor kell szolgáltatni.) Annak biztosí­tására, hogy az igénylők valós információkat nyújtsanak jöve­delmi és vagyoni helyzetükről, a program lehetőséget ad az igény­lő által nyújtott információk részletes ellenőrzésére, és valót­lan adatok közlése esetén ko­moly büntetést helyez kilátásba (az illető elveszti jogát a lakástá­mogatásra és az egyéb önkor­mányzati juttatásokra, és vissza kell fizetnie a kapott támogatás összegét). Annak meghatározására, hogy egy család mekkora támogatásra jogosult, számos normát kell megfogalmazni. Ezek a normák a következők lehetnek:- A lakásban lakók jövedelmé­nek a lakásköltségek fedezésére szolgáló hányada (általában a teljes lakásköltség a családi jöve­delem 30-40 százaléka körül kell alakuljon).- A „standard lakásegység”, amelyre a normatív lakbér és a rezsi kiszámolásra kerül. Például a négyfős családoknak járó tá­mogatás megállapítása 65 négy­zetméteres, összkomfortos lakás költségeinek alapulvételével ja­vasolható.- A „lakbémorma” és a „köz- műdíjnorma”, melyek átlagos lakásra vonatkoznak, s megala­pozzák azt a lakbér- és rezsima­ximumot, amihez képest a támo­gatást kiszámítják. Ha a normák kialakításra ke­rültek, a támogatás összege az adott bérlői háztartásra (taglét­száma alapján) érvényes lakbér­norma és rezsinorma és a lakás­költségekre fordítható maximá­lis jövedelemhányad különbsé­ge. így egy négyfős háztartás esetében a lakbér és közüzemi- díj-norma (65 négyzetméteres nem távfűtéses átlaglakással, negyven forintos négyzetméte­renkénti lakbérrel és 3150 forin­tos havi rezsivel számolva) 5750 forintot tesz ki' havonta. Ha ä la­kástámogatási' szabályozás sze­rint a család jövedelménekmaxi- mum 35 százalékát fordítja la­kásra, akkor egy négyfős, havi 12.000 forintos jövedelemmel rendelkező család havi 1550 fo­rint támogatásra lesz jogosult. A 16.430 forintot meghaladó havi jövedelemmel rendelkező csalá­dok azonban nem kapnak támo­gatást. Mind ez ideig a bérlakásokban élő családokra összpontosítot­tunk. Az önkormányzat azonban tisztában van azzal, hogy a saját tulajdonukban lakó családok költségei is magasak (ez főleg abból adódik, hogy nemrégiben a rezsiköltségek nagyon meg­emelkedtek). Ezért a lakástámo­gatási programnak az a része, amely az alacsony jövedelmű családoknak segítséget nyújt a rezsiköltségek fedezésére, a saját tulajdonukban lakókra is vonat­koznak. A lakások eladása, privatizáció A privatizációs politikát a kö­vetkező megfontolások figye­lembevételével célszerű kialakí­tani:- sok bérlő szeretne tulajdo­nossá válni,- az önkormányzat anyagi for­ráshoz jut, amelyet a lakáshely­zet javítására tud felhasználni (pl. a megmaradt önkormányzati lakásállomány jobb karbantartá­sa, a lakástulajdonosoknak nyúj­tott segítség, a nem adekvát la­káskörülmények között élőknek nyújtott támogatás),- lehetővé váljon a privatizált épületek további jó karbantartá­sa azáltal, hogy biztosítja, hogy a potenciális vevők képesek le­gyenek a tulajdonossá válás költ­ségeit fedezni; segíti az újonnan privatizált épületekben a haté­kony társasházi szervezetek lét­rehozását; minimalizálja a ve­gyes tulajdonlást egy épületen belül,- az eddigi privatizáció eladási feltételeiből származó egyenlőt­lenségek- minimalizálására tett erőfeszítések. (Folytatás a jövő heti Szolnoki Extrában) „Nem maradhat szó nélkül! Fidesz válasz az MDF-nek Bevezetőmet azzal kell kezde­nem, hogy a Tisztelt Újságolva­sók már bizonyára észrevették, hogy a Fidesz az MDF Új Nép­lap-beli, többnyire provokatív cikkeire nem, vagy csak nagyon ritkán szokott válaszolni. Tesszük ezt annak érdekében, hogy a politikai kérdéseket sike­rüljön abba az irányba és arra a helyre terelni, ahová valók, s mert azt szeretnénk, hogy váro­sunkban a politizálás ne ideoló­giai síkon folyjon, ne nyílt leve­lekkel bombázzuk egymást, ne a lényeget elkerülő ügyek foglal­ják el az időnket, hanem beszél­jünk arról, ami fontos (a költség- vetés, lakásstratégia, az oktatás, szociális kérdések stb.), s vitáin­kat azon a helyen folytassuk le, ahová a mandátumunk szól, te­hát a közgyűlésen. Az, hogy most kivételt te­szünk, szintén érthetővé válik akkor, ha leszögezzük azt is, hogy soha nem fogunk szó nél­kül elmenni amellett, ha egy em­bert zavaros politikai célok miatt személyiségében aláznak meg. Ezt soha nem fogjuk szó nélkül tűrni, défkülönösen akkor kell a hangútikat felemelnünk, ha ezt a legnagyobb kormánypárt helyi szervezetének vezetősége teszi. Problémáink közül az egyik, hogy°'az MDF ellentmondást nem tűrően kinyilatkoztatja. Ki­rály Béla országgyűlési képvise­lő úr a történelemben betöltött szerepe miatt alkalmatlan az ’56- os forradalom és szabadságharc ünnepi szónokának lenni váro­sunkban. A másik, hogy amikor ezen vé­leményüket mondják „csak” a Legfelsőbb Bíróság ítéletét hagyják figyelmen kívül, mely a Király Béla képviselő úr által kezdeményezett perben az ő (mármint a képviselő úr) igazát támasztotta alá. Alelnöki ve­zényszóra nem számít az Alkot­mánybíróság, s most már tudjuk, nem számít a Legfelsőbb Bíró­ság sem. Az csak részletkérdés, hogy bár a város vezetése sohasem zárkózott még el egyetlen politi­kai párt, önkormányzati képvise­lő csoport kérése elől sem, az MDF mégsem szervezés közben mondta el külön véleményét, nem a kölcsönös megértésre apellált, hanem az ünnepség után a sajtóban vádlóan teszi közzé kifogásait. Részlet csupán az is, hogy az ünnepséget megelőző beszélge­tésen, mely végig a konszenzus keresésről, a megegyezésről szólt, ott voltak a kisgazdák, a kereszténydemokraták, az SZDSZ-esek, a Fidesz-esek, az MSZP-sekt csak éppen az MDF nem. A 't, Az is hagyján, hogy a cikk már megjelenésével is párhuzamot von a Kossuth Lajos téri esemé­nyek és a szolnoki ünnepség kö­zött. Hagyján, hisz mi nem gon­doljuk azt, hogy a polgárok ne tudnának különbséget tenni a ná­ci ruhába öltözöttek és egy sze­rencsétlen sorsú ember megjele­nése között. De az már nem, hogy egy csa­ládi tragédia során sajnálatos ká­rosodást szenvedett embert hasz­náljanak fel bárgyú politikai cé­lok érdekében, hogy a teljes nyil­vánosság előtt, városunk egy se­gítségre szoruló polgárát tisztes neve helyett a kormányzópárt helyi szervezetének elnöksége „lekukulyázzon”. Nem számít, hogy a szegény ember évtizedek­kel ezelőtt vasúti szerencsétlen­ség következtében vesztette el családját és roppant össze? Nem számít, hogy milyen fájdalmat okozunk politikai céljaink érde­kében, gázoljunk mindenen és mindenkin keresztül? Az er­kölcs, a morál, az emberség... Ami pedig a levelükben sze­replő illuminált állapotot illeti, arról csak annyit, hogy jól figyel- mezzenek a népi bölcsességre, amely a szálkáról és a gerendáról szól. Uraim! Mikor jártak utoljára Szandaszőlősön? Bállá György Fidesz frakcióvezető” Száz szobás is lehetne a Hotel Tisza A szolnoki Tisza Szállót jó ide­je korlátolt felelősségű társaság vezeti. A szálloda eredménye a privatizáció előtt is pozitív volt. Az eladás oka az országos válla­lat, a Hungarhotels átalakulása volt. Ezzel egyidőben szerették volna adóságállományukat is csökkenteni, végrehajtani a pro­filtisztítást. Ezért adták el száz szobásnál kisebb szálodáikat.- Van-e valamilyen jelentősége annak, hogy elsőként adták el a szállodát? - kérdeztük Sonyák Bé­lától, a volt vezetőtől, aki a jelen­legi Hotel Tisza Kft. egyik ügyve­zető igazgatója.- Az égvilágon semmi. Csupán arrof volt szó, hogy jelentkezett egy komolynak látszó német vevő. Később ázonban meggondolta ma­gát. 1- Ekkor gondoltak arra, hogy maguk veszik meg?- Igen. Hosszú tervezgetés, szá­molás után kilenc munkatársam­mal összefogva pályázatot nyújtot­tunk be.- Ilyen tőkeerősek voltak?- Dehogy. Találtunk egy olyan bankot, aki hajlandó volt szemé­lyenként ötmillió forint hitelt adni, ha megnyerjük a pályázatot.- Ennek mi volt a lényege?- Aktívabb piacpolitikát és 40 százalékos létszámleépítést ígér­tünk. Úgy tudom, rajtunk kívül egy pályázó és három-négy érdeklődő volt.- Minek tulajdoníható az Önök sikere?- Úgy gondolom, hogy a pénzen kívül - ami nem volt kevés - az is közrejátszott, hogy magyar tulaj­donba került, és olyanok vették meg, akik korábban is ott dolgoz­tak, ismerték a hely jellegét. Ez szerintem egy egészséges privati­zációs politika.- Tulajdonképpen mennyiben változott meg a munkájuk? , 3 Először is jóval többet dolgo­zunk, é$ sdkszor más jellegű mun­kát végzünk mintrégen. A munka­körök kibővültek, így mindenki ott dolgozik, ahol éppen szükség van rá. A régi munkaköri elhatároláso­kat megszüntettük. Ennek oka az is, hogy 20-25 százalékos létszám- leépítést hajtottunk végre.- Nem szült ellentéteket az a rendkívül sajátos helyzet, hogy a szálloda egyik vezetője ugyanak­kora tulajdonrésszel rendelkezik, mint beosztott dolgozója? sának a következménye. Szállodai árakat azonban nem akarunk emel­ni.- Kik látogatják a szállodát?- Szállóvendégeink nyolc­vankilenc százaléka nyugati, főleg osztrák és német üzletember, turis­ták vagy vadászok. A vendéglátó- helyeinket pedig általában cégek üzleti ebédjére, rendezvényekre A Hotel Tisza Kft. bérbeadta bárhelyiségét. Délelőtt 10 órától cukrászdaként üzemel, ahol mint régen a Tisza süteményeit szol­gálják fel. Csütürtökön, pénteken és szombaton este bárzene szól. A hajnal háromig nyitvatartó vendéglátóhely azért nyit már délelőtt, hogy a szálló vendégein kívül, az üzletembereknek is színvonalastalálkozóhelye legyen.- Eleinte rengeteg gondot oko- veszik igénybe. A szállodát fej­zott, ma már azonban egyre keve­sebbet. Az alkalmazotti és a tulaj­donosi tudat néha nem szerencsé­sen keveredik. Természetesen le­hetősége van minden tulajdonos­nak, hogy ha a kétharmados több­ség támogatását élvezi egy problé­mában, taggyűlést hívhat össze.- Milyen gondokat „vettek meg’ ’ a házzal együtt?- A gondok, örömök még nem sokban változtak. A szálloda árbe­vétele, haszna óriási lenne, de csak 29 szobánk van. Rengeteg az ér­deklődő, akiket sajnos elég sok­szor helyhiány miatt el kell utasí­tani . A, vendéglátás árbevételinek nyereségtartalma lényegesen ki­sebb. Ez egyrészt az emelkedő költségek, illetve a színvonal tartá­leszteni szeretnénk. Jelenleg is tár­gyalunk olyan befektetőkkel, akik hajlandók lennének finanszírozni egy komolyabb szobabővítést. Úgy gondolom, hogy 60-100 szo­báig fejleszthető a mai huszonki­lenc szobás szálloda.- És a vendéglátóhelyek?- Tudom, hogy egy jelentős ré­tegnek elég drágák vagyunk ma is. A jövőre tervezett kétkulcsos Áfa­rendszer sajnos még jelenlegi ára­inkat is emelni fogja. Azért biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokáig fog örömet és kellemes él­ményt szerezni az embereknek. i ji k )( 3 u íi ' Pálya Árpád- í: C . : -a r .f ír in ' If Az oldalt összeállította: Szurmay Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents