Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-31 / 257. szám
1992. OKTÓBER 31. Szolnoki Extra 5 Még csak nem is Szolnok Nekünk sürgős lenne Modernizálás „Szecska-módra” Vagy két hete bátorkodtam jelezni, hogy abszurd buszmegállók jelentik a fejlődést (és a megkérdőjelezhető költekezést) a Széchenyi lakótelepen. A régi várakozóhelyiség (vagy minek nevezzem?) ócska bádogból készült, rápazarolták a sok fémet (hisz a tetőn kívül volt hátulja és két oldala), böhöm-nagy volt, esőben-szélben menedéket talált benne majd mindenki, aki nem a csúcsforgalomban töltötte idejét a sárga csodát lesve. Ez a gyönyörűszép, modem akármi pedig takarékos, kicsi, ügyes és - mint az akkor létező egyetlen mintából kitetszett - csak teteje van és egy oldala, az is üvegből... Már majdnem azt hittem, olvasnak újságot az ügyben illetékesek, mi több, értenek is a szóból, mivelhogy a világvége- szerű bontások után jó ideig nem történt semmi, azaz - azon az egyetlen mintapéldányon kívül - nem szereltek fel egyetlen modern micsodát sem. Aztán látom, mégiscsak van valami közelség Szolnok (illetékesei) és a puszta között, mert Szolnok-pusztába kiáltott szó maradt az írás. Szép komótosan ugyan, de szerelgetik fel a lakónegyed buszra és modem élvezetekre vágyó polgárainak az.abszurdokat. .Talán azt émettéfei ?jjeltósetMbőt? dg;yúlfól(ínfó»:«ták),'Hó^ítóJy ■ ki ófiisbwm {gi .ásMJvödta >f< >ieJ egy oldal is sok, még örvénnyé alakítja a széchenyis állandósult szelet. így vasoszlopok tövénél, 'egy sfiálitétőhlottfdfdepe^wátől ázottan egy rnárékhyti,.vzébVie- 'úyiú'mágyaVVí'.riS' t> ?.fcnv A iA) vt"iúiyrx\ És ki a fene törődik már azzal, hogy az autóbuszra csak elöl, a legeslegelső.ajtón lehet felszállni Hisz nzjaziajtó van » legest legmússeehltlettől lajfujjkeiíímtl t! -físmirtol>os«enl -Jtecwtlj) fc&íxá > nttm ■sí kiülnél 'iSjlMssäs-i re un helytől. Csak jöjjön, azt' uccu neki! Lenne, egy egészen reali.sta.öt- letöt)t nauszájédBioz: u tatőítl 3 c’;|üv fn.íüniLb v {;líii/ol hÁMHdlaiiri»: Mvtaáf'HíJvpjíií xorbloss nfsqqäiö'nearHi flosl Egy kis éji zene Nemrég hallottam valakitől: aki a Széchenyin lakik, annak vagy esze nincs, vagy pénze sincs. Eszem ágában sem volt megsértődni, mert elfogadom a megállapítást magamra nézve: sok eszem tényleg nem lehet (hogy pénzem sincs, az más kérdés). Több mint négy éve lakom ezen a bizonyos Széchenyin, annak is a nem éppen legelitebb vidékeként ismert Malom (volt Ragó) utcai elején. (Az a nemrégi horror-ön-gyilkosság is - például - az alattam lévő emeleten történt.) Bármennyire sajnáljuk (és bármennyire kívánjuk az ellenkezőjét), városunkat nem sorolják az ország, de még az Alföld legszebb városai közé sem - finoman fogalmazva. Ám szolnoki viszonylatban a Széchenyi lakótelepet tartják a béka hátsó feléhez közel állónak, a borzalmasnak, a „jaj, csak ott ne kelljen lakni” című területnek. Miért undorodnak sokan ettől a „modem”, tömbházlakásos városrésztől, a szocializmus eígyik „vívmányától”? Miért oly büszkék mindazon szolnokiak (leszámíva például a Motor úti lakosokat), akik nem a „Szecskán” birtokolnak boldogan egy ideális lakást szenzációs környezetben? És mitől érezzük sokan, mi, „szecskások”, hogy nem igazi otthon a lakásunk, melynek ablakaiból az istennek sem akarszik kinéznünk, hogy gyönyörünket leljük az elénk táruló látványban? Mert nem olyan a látvány? Nem olyan a környezet? Nem olyanok az emberek?... Lakótelepünk „gyöngyszeméről”, a Lénácskáról elnevezett szupercsehóról már annyi rosszat írtak, hogy a magát tulajdonosnak nevező hölgy nem is engedte meg a fotósunknak, hogy az étteremről egy úgynevezett belső felvételt készítsen, így csak kívülről gyönyörködhet benne az, akinek még nem adatott meg a lakónegyed közvetlen élvezete. eszük, hogy minden héten van valahol egy lagzi a közelben... Azért ennyi buta ember még itt, a Széchenyin sem lehet! Elkezdtem kutatni. Kiderült, hogy szombatonként diszkó van a Lénában, innen jön az észbontó düm-düm (dob), amitől rezegnek a falak és még a nyitott ablakok is. Este tízkor kezdik (amikor ugyebár a csendóra is kezdődne), és - az elfoNekünk, akik közel lakunk a Lénához, a minden évszakban gyakran, főleg záróratájt előforduló rikoltozások, verekedések és jajveszékelések szívet melengető és áloműző élvezetei mellé ezen a nyáron megadatott a minden szombaton ismétlődő álmatlan éjszaka. Először azt hittem, valamelyik, nem túl távoli szomszédom bulizik, hát Istenem, lehet, hogy éppen nem volt magánál és megnősült. Úgy a negyedbe-ptpdikjszombat éjjel fordult meg a fejemben, hogy itt sokakhäko!iMef ÍMstjóiában az f'fiflo.v '-érni u.\ 3 gyasztott pia mennyiségétől függően - hajnali három-négy-ötig tart. Közben rendszertelenül, ötletszerűen meg-megszakítja a düm-düm hanguralmát egy-egy rikoltozás, verekedés, jajveszékelés, hogy azt mondja: „vigyázz, Pistaaa!..., Józsi, ne öld meg!..., Há’ má’ vérzik, meddig rúgj át oook ?!...” Csak azt tudnám, melyik volt az az okos, aki itt, a tömbházla- kások kellős közepén és közvetlen szomszédságában ;,áldását ádtá’a 'dilzkó-éjszúktli 'működ1- tétéSéféSÍAzWr^éllék&aftóM Manat* -3-sbsJ :bi O' nhü s s/j-illi .jbgklö 1 Valószínű, több oka is van ennek a széchenyisekre nézve nem hízelgő másságnak. Az egyik talán maga a fekvése, a távolság, amely „a várostól” elválasztja. Ide egy nap kétszer csak a legritkább esetben megy haza az ember (ennél többször aligha). Nem is értem tulajdonképpen, hogy miért tartozik ez Szolnokhoz, miért nem adtak neki annak idején (amikor .épült) egy más, szép, divatos nev,et, mondjuk Kádárváros? Hiszen ez a „városrész” nem része semmilyen városnak, körös-körül megműveletlen földek határolják, leszámítva azt a kis szakaszt, ahol meg a vasúti töltés választja el néhány valóban városszéli háztól. Nem tudom, nagyot tévedek-e, ha sejtésszerűen megjegyzem: oly nagy ez a távolság, hogy sem a volt tanácsházától, sem a mostani polgármesteri hivataltól nem látni eddig. Valahogy mintha mindig kívül esett volna ez az úgynevezett lakónegyed a városatyák látásköréből. Bezzeg a Zagyva-part, bezzeg a Tabán, bezzeg a színház... Egy másik, jókora gubanc meg amiatt lehet, hogy ezen a viszonylag kis területen túl sokan vannak összezárva. Igen, összezárva, mert a javarészt tízemeletes betonkalitkák között vagy mellett vagy helyett nincs park, nincs játszótér, nincs tömegek számára alkalmas sportpálya. Nincs terünk, életterünk - no nem csurkai értelemben -, azaz nincs az életünknek tere a normális, egészséges, zavartalan „kibontakozáshoz”. Mint a termeszhangyák, gyűlünk ott egy kupacba, le a zsúfolt buszból, be a boltba, fel a kajával az „apart- man”-ba... Munka vagy tanulás utáni felüdülésként itt a „Szecskán” még inkább, mint máshol marad a gyereknek csak a tévé, a férfiaknak jobbik esetben a kocsma (a rosszabbik, ha a lakásából csinál kocsmát, mert azzal már a környezetét is zavarja), a nőknek meg a mosogatás... Sorolhatnám is eme széchenyis másmilyenség tippjeim szerinti okait, néhányat meg - mint amilyen a távolság és az összezártság - ki is „bonthatnék”, azaz példálózhatnék. Lennebb ez utóbbit teszem. Ami most nem fér bele, arról legközelebb. Ezt az úgynevezett városrészt egy út kötné össze a várossal, mégpedig az, amelyik a vasúti töltés alatt is vezet. (A jászberényi út, az már megint egy más világ.) Mi, akik járművön közlekedünk ide és oda (gyalogosan időszűke miatt nem lehet), tudjuk, hogy mindig gond volt ezzel a vasúti aluljáróval (felgyűlt benne az esővíz, töredezett az aszfalt, trafipaxoztak a rendőrök a negyvenes sebességkorlát miatt stb.), de ekkora még soha! Lényegében napközben nem lehet ott közlekedni, azon kívül is csak alig-alig, még ha zöldet „mutat” is a villanyrendőr. Pedig néhány hete, amikor megjelentek ott munkagépekkel és dérrel-dúrral a szakik, azt hittük, azért vezényelték oda őket, hogy enyhítsenek a bajon, nem pedig azért, hogy fokozzák. Rebesgettek mindenfélét, hogy csak néhány hétig tart, csak néhány hónapig..., de ahogy elnézem, eltarthat ez néhány esztendeig is. lélem a fejleményeket azon a bizonyos kritikus helyen. Sajnos, nem mondhatok mást: nemigen izzadnak a szakik a megfeszített munkától. Napközben, munkai- dőben(!) ebben a vasúti aluljáróban alig lézeng valaki. A legnagyobb „nyüzsgés”, amit eddig láttam: öt melós. Ebből egy ült annak a munkagépnek a fülkéjében, amelyikkel törik az aszfaltot; kettő darab szaki nézte a műveletet; a maradék kettő pedig rakosgatta az alkalmi sorompóléceket a busz elől és mögé. Eny- nyi. A nagyobb gondom az, hogy az úttest ábrázatán sem tapasztalok lényeges változást. Az egyik sáv pár méteres szakaszán törnek-törögetnek. Mikor lesz ebből egy legalább olyan vasúti aluljáró, amelynek annyi csak a hibája, amennyi volt, mielőtt jöttek megjavítani? Persze, erre a szarakodásra nyilván van számtalan szakszerű magyarázat. De nekünk, szerencsétlen széchenyis. sokszorosan Nekem (gondolom, még sok más gépkocsitulajdonosnak is) drága a benzin meg az idő, az a jászberényi út felé vezető kényszerkerülő viszont mindkettőből jócskán rabol. Inkább az autóbuszt választottam „erre a röpke néhány hétre-hónapra”, azokat legalább nem ,,kény- szerkerültetik”. Azóta naponta kétszer az autóbusz préselt-he- ring utasainak egyikeként szemadófizető gépkocsitulajdonosoknak ne magyarázzanak semmit. Vagy csinálják meg egykettőre, vagy hozzá se fogtak volna. Egyébként hallottam, hogy Európában az ilyen „fogas kérdéseket” úgy oldják meg, hogy este kimegy a helyszínre egy hozzáértő csapat, és reggelre szájon- vágja, azaz dehogy vágja, rendesen megcsinálja az egészet.
