Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-31 / 257. szám
1992. OKTÓBER 31. Hazai krónika 3 A cel a Nyugaton is érvényes diploma Menedzserképzés a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán A hollandiai Deventer főiskolájáról három tanár tartózkodott ezen a héten a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. A két intézmény között ez év áprilisában kezdődött kapcsolat eredményeként mára megszületett a közös tantervkészítés, a tanárok továbbképzése, valamint a diákcserék területén az együttműködési megállapodás. Ennek igen fontos eleme, hogy az 1994januárjától nappali tagozaton induló új képzési rendszerben olyan diplomát szeretne adni a szolnoki főiskola, amelyet a nyugati országokban is elfogadnak. A létesítménygazdálkodási irányító menedzser (angolul: facility manager) oktatási program keretében olyan menedzsereket képeznek, akik az élet alapvető szükségleteivel kapcsolatos szolgáltatásokban dolgoznának (például kórházak, bölcsődék, önkormányzatok). A hallgatók a főiskola elvégzése után képesek lesznek az említett terület problémáinak elemzésére és azok megoldására is. Képesek irányítani egy-egy intézmény belső ellátó rendszerének egészét, az étkezéstől kezdve az anyagbeszerzésig vagy a textilellátástól a takarításig. Az új tantervet a hollandiai főiskola tananyagának alapján a - holland szakemberekkel konzultálva, de a magyar viszonyokhoz igazítva - valóságos munkahelyi igényeknek megfelelően alakítják ki. (ksz) Kitüntették, de megszenvedett érte A 66 esztendős szolnoki Laurer László eddigi élete olyan lehetett, mint az aszpirin íze. Keserű. Meg is látszik rajta, hisz arcára árkokat ástak az évek, s ereje is megkopott már egy kicsit. Pedig fiatal korában jókötésű legény hírében állt, s bármit is tett, azok közé tartozott, akik - sportnyelven szólva - verték a mezőnyt. Nem véletlen az efféle szófordulat, hisz 16 éves korától sportolt. Focizott. Tíz kerek esztendőn át volt a megyei futballválogatott kapusa. Majd 1954janu- árjában Jászberénybe került, s ki tudja ott is hányszor mentette meg csapatának hálóját a góltól. Persze - mint mondja - a sporthoz is menekült. Mert édesapja, a hevesi csendőrőrs parancsnoka volt, s ez a káderlapon akkoriban sehol sem bizonyult jó ajánlólevélnek. Nem is tudott elhelyezkedni. Mondhatnánk azt is, hogy származása rányomta bélyegét az életére. Jászberényben viszont befogadták, jól érezte magát a városban. Olyannyira, hogy nem is nagyon akart eljönni onnan, de 36 évvel ezelőtt, az egyik novemberi hajnalon mégis menekülnie kellett. Ugyanis az ’56-os forradalom ott érte, s mikor meghallotta, hogy mi történik Pesten,' felsóhajtott. Mert elhitte, hogy sokan gondolkodnak úgy, mint ő. Nem akart mást, csak szabadon élni.így aztán Jászberényben azokban a napokban segédkezett a‘ nemzetőrség megszervezésében, verbuválta a fiatalokat, hogy megvédhessék a várost. Ám tévedett. A régi rend urai bőséges segítséget kaptak a szovjetektől, elbukott a forradalom. Az új hatalom nem bocsájtott meg neki sem. 1957 februárjában elfogták, s attól a pillanattól kezdve, egy teljes esztendőn át alig volt olyan - nap, amikor vallatói ne verték volna agyba-főbe. Hamis vádakkal végül is perbe fogták, és elítélték öt esztendőre. De nem húzta le azt az időt, mert közben a börtönben eltöltött hónapok annyira kikezdték az egészségét, hogy egyik szemére teljesen megvakult, és a másikkal is csak alig-alig lát. Szabadulása után sem volt fenékig tejfel a sorsa, hisz alkalmi munkákból tengette a maga és családja életét egészen addig, amíg le nem százalékolták. Figyelem ezt az embert, ahogy, egymás mellé illeszti savait. Nincs benne harag, inkább a rrfegbocsájtásrol beszél. Még akkor is, amikor azt mondja, hogy a régi pribékek közül né- hánnyal mostanában is.összefut a szolnoki utcán. Jelenlég is dolgozik, hisz a Pofosz megyei szervezetének elnöki teendőit látja el. így azt hiszem, megérdemelte azt az elismerést, amit az idén október 23-án kapott. Mert Göncz Árpád Laurer Lászlónak az 1956-os forradalom és szabadságharc idején tanúsított magatartása elismeréséül a Magyar Köztársaság Kiskeresztje kitüntetést adományozta. N.T. fi FAUNÁI TV 25.900.Az új dandár Hétfőtől hadgyakorlatot tart A már szeptember végén megtörtént bejelentésnek megfelelően hétfőtől hadgyakorlatot tart az új honvédelmi dandár, amely Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tartalékos hadköteleseiből, valamint Borsod-Abaúj- Zemplén és Hajdú-Bihar megye nemzetgazdasági technikai eszközeinek alkalmazásával szerveződött. A november 2-a és 16-a közötti gyakorlatra a parancsnoki állomány és a legénység egy része - a technikai eszközökkel együtt - hétfőn vonul be a nyíregyházi Damjanich laktanyába. A tartalékosok többsége, mintegy 750 hadköteles behívója november 5-re szól. A hadgyakorlaton részt vesz egy ceglédi híradós zászlóalj is, ahová 170 ember hívnak be. A feltételezett ellenség szerepét egy debreceni gépesített egység látja majd el. A tartalékosok kiképzését november 6-a és 11-e között tartják meg, utána következik a hajdú- hadháztéglási gyakorlótéren a harcászati bemutató, amely 14- én fejeződik be. Az állományt november 16-án búcsúztatják és szerelik le. Az új honvédelmi dandárt nyugat-európai mintára, a reguláris alakulatok mellé, milícia jelleggel, területvédelmi céllal szervezték meg. Az egység feladata, hogy adott körülmények között a Magyar Honvédség és a Határőrség reguláris erejével legyüttműködjék egy esetleges támadás elhárításában. (MTI) A kultúra követeként Spanyolországban Az „Igazi szerelem” a gyönyörű Makovecz-pavilonban Szolnok jelenkori kulturális értékei között fontos szerepet tölt be a Reneszánsz Klub. Vezetője, Lengyel Boldizsámé, valamint a klub olyan jeles táncosai, mint Lúdvig Zsolt, Szalai Csaba, Gulyás Viktor számoltak be a csoport életének egyik igen fontos állomásáról, a sevillai világkiállításon való szereplésről. A több hazai és nemzetközi sikert elért Reneszánsz Klub állandó anyagi nehézségekkel küszködve készül fellépéseire, néha vállalva azt a kockázatot is, hogy hosszú, akár 1 évig is tartó felkészülés végén kiderül: nem tudnak eleget tenni külföldi, de még egy 100 kilométeres távolságra lévő hazai meghívásnak sem, mert egyszerűen: nincs pénzük az utazásra. A sevillai út előtt a huszonöt tagú együttes számláján mindössze 2.600 forint volt. Egyetlen hónap leforgása alatt kellett végigkilincselni Szolnokot és Budapestet szponzorokat keresve. A szolnoki ön- kormányzat, a Cukorgyár, a Bútorgyár, a Tisza Limes Kft., a Tigáz, a Szász-Akku, a Külkereskedelmi Bank, valamint a Gabona Rt. és budapesti szponzorok támogatásával összegyűlt a szükséges pénz, és ezzel az elérhetetlen távolságban levő Sevilla Hosszú az út Sevilláig ♦♦♦ ♦♦♦ V V V ✓ Újítások táncban, zenében ❖ ❖ ❖ Tapsvihar Sevillában közelebb került a Reneszánsz Klub táncosaihoz. A tatai edzőtábor alkalmasnak bizonyult a felkészülésre a művészeti megújulásra. Loulou Flagal Európa egyik legjobb historikus tánctanára és tánckutatója a Reneszánsz Klub meghívására a tatai táborba érkezett, ahol egyhetes kurzuson fontos, új táncelemekre tanította a tinédzser korú fiatalokból álló együttest. Olyan táncokat, mozdulatokat tanultak meg, amelyek nemcsak szépek, de híven tükrözik a reneszánsz kort. Verő amore címmel nagyon szép koreográfiát szerkesztettek a gyerekek és Aranyos Ágota, XV. századbeli szerelmi történetre. A színrevi- telben Matuz János, a Szigligeti Színház dramaturgja segített. Az expo legnagyobb, sikert aratott épülete a Makovecz Iván tervezte magyar pavilon volt. A gyönyörű ház méltó díszletül szolgált a reneszánsz táppipsok fellépéséhez, akiknek célja egyben az is volt, hogy bemutassák azt a fajta magyar tánckultúrát, ami nem elválaszt, hanem összeköt bennünket Európával. A forró spanyolországi melegben reggeltől estig táncoltak a gyerekek a pavilon mellett, este pedig óriási sikert aratva a pavilonban. A világ különböző országaiból jelen levő miniszterek, küldöttek mind-mind kifejezték elismerésüket a magyar kultúra szolnoki követei előtt. A sevillai Palenque színházban bemutatott fellépésükön szűnni nem akaró tapsviharral köszönte meg a közönség a Verő amore táncba öntött szép történetét. A nemzetközi sikerek és az egyre csiszolódó művészeti munka ellenére a Reneszánsz Klub nem tudja, meddig maradhat fenn, mert ha nem lesz pénzük, hiába a tehetség, kultúránk követei előtt bezárul az út. K.Sz. Kárpótlási helyzetkép Van igény a föld iránt Annak idején lapunkban már hírt adtunk arról, hogy a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Kár- rendezési Hivatalhoz több mint 58 ezer, kárpótlás iránti kérelem érkezett. Ez a szám persze időközben változott, egyrészt azért, mert sokan akkor is itt jelentették be igényüket, ha az adott földdarab az ország más táján van. Ilyenkor a hivatal illetékességből átküldte a papírokat abba a megyébe, amelyiknek területén az ingatlan található. Másrészt pedig sokan többször is beadták ugyanarra a földre kérelmüket, gondolván, hogy így nagyobb értékű kárpótlási jegyhez juthatnak. De ez - mint ahogy mondani szokás - nem jött össze, mivel a megyei kárrendezési hivatal munkatársai sorra rájöttek a turpisságra, s eleve kiszórták a valótlannak tűnő igénybejelentéseket. így végül is 53 és fél ezer kérelem ;marafll fertn a rostán. Ebből eddig 19 ezer 103 határozatot hoztak, s ily módon az érintettek 1 millárd 446 millió 823 ezer forint értékű kárpótlási jegyhez jutottak. S ezen kívül mostanáig - akik kérték - 133 millió 420 ezer forint értékű utalványt is kaptak (az utalvány - mint ismeretes - a kár és a kárpótlás mértéke közötti különbözetre jár, és csak földvásárlásra használható fel). Korábban már beszámoltunk arról is, hogy szűkebb pátriánkban augusztus 24-én kezdődtek a földárverések. S a napokban dr. Horváth Gabriellától, a megyei kárrendezési hivatal vezetőjétől érdeklődtünk, hogy eddig kárpótlásijeggyel hányán és mennyi földhöz jutottak. Mint hallottuk, 556-an 64 ezer 61 aranykorona értékben kaptak termőföldet, ami egyben azt is jelenti, hogy a csolatban megjegyezte, hogy amint elindultak az árverések, a híresztelések ellenére egyszeriben megnőtt az emberek földvásárlási kedve. Sokan szeretnének birtokhoz jutni, mivel úgy látják, hogy a föld olyan biztos érték, amire terveket készíthetnek, és jövőjüket alapozhatják a gazdák. Több helyen azt is tapasztalják a hivatal munkatársai, hogy az árverések résztvevői csoportosulnak, s eleve csak egy nagyobb táblára licitálnak, s többnyire ott is jutnak földhöz. Nyilván azért, mert a jövőben is közösen akarnak gazdálkodni vagy új szövetkezetét létrehozni. Sok helyen már meg is alakultak a közös gazdaságok. Ez kedvező jelenség, mivel könnyen belátható, hogy egyénenként öt-tíz holdon sokkal nehezebb jövedelmezően termelni, mint ha csoportokba tömörülnek és összefognak e sajátos újabb r földosztás- eredményeként bifr - tokhoz jutott emberek. megyében már több mint három- e|er hektárnak Bj ga/ttÉi ’tannak“ {IA hivdt’al Vjez^Őjfb ezzel kapí
