Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-29 / 255. szám
4 1991. OKTÓBER 29. A szerkesztőség postájából Felhívás Az ,,Egészség - játékosság” Alapítvány támogatására Óvodánk fennállásának 40 éves évfordulója alkalmából a törökszentmiklósi Almásy úti, 9- es sz. óvoda kollektívája alapítvány létrehozását kezdeményezte. Az alapítvány célja: a gyermekek - főleg a 3-6 éves korosztály - játékos testedzése, ingergazdag környezetének kialakítása, a gyermekekben rejlő, született képességek továbbfejlesztése. Elképzeléseink megvalósításához szükségessé vált óvodánk tárgyi feltételeinek javítása, a sporteszközök, játékszerek, a nevelés-oktatás egyéb segédeszközeinek bővítése, az elhasználódottak pótlása. Emellett bő- víthetnénk a már meglévő szolgáltatásaink körét (német nyelv, zeneóvoda, óvodástoma, úszás- oktatás); a személyiségfejlesztés érdekében több kirándulást, természetjárást terveznénk, és kulturális rendezvényekre látogatnánk. Ha megfelelő számú, esetleg rendszeres támogatókra is találnánk, úgy szolgáltatásaink, programjaink költségei alól mentesíthetnénk a szülőket. A későbbiekben, az alapítvány céljaként, szerepel bevételszervező, vállalkozói tevékenység folytatása is. Nevelőközösségünk hétvégi gyermekmegőrzés vállalásával - a befolyt összegből- támogatná az alapítványt, és gyarapítaná vagyonát. Úgy gondoljuk, ezzel a szolgáltatással segítenénk a városban szombaton is munkát vállaló (kereskedő, vállalkozó, mezőgazdasági tevékenységet folytató stb.) szülőket. Az alapítvány nyílt, bárki csatlakozhat. Kérjük, amennyiben célkitűzéseinket elfogadják, közhasznúnak, támogatásra méltónak tartják, csatlakozzanak hozzánk! Ez történhet: alapítótagként (feltüntetve az alapítvány céljára rendelt vagyon mértékét), adományozóként (anyagi és tárgyi adományok), illetve az alapítvány, kuratóriumának döntése alapján, tagjává nyilváníthatja a később csatlakozó, adományozó szerveket és személyeket. Az alapítvány céljára rendelt vagyonból minden olyan feladat, tevékenység támogatást kaphat, mely összhangban áll az alapítvány céljával. Kérjük, akár ötleteikkel, tanácsaikkal, vagy konkrét segítségnyújtási, adományozási szándékukkal keressenek meg bennünket. Érdeklődésüket köszönettel fogadjuk és várjuk. A kollektíva nevében: Mészáros Józsefné, az óvoda vezetője H'i• |. . rt' I _még mielőtt sorra b üntetnének! Csatornáznak a szolnoki „Pletykafaluban”. A környék lakói előre rettegtek attól, hogy a munkák befejezéséig miként hordják majd el a szemetet. Mint a jelenlegi helyzet mutatja, félelmünk nem volt alaptalan. A Kommunális Vállalatnak ugyanis hétfőn és csütörtökön reggel kellene elszállítania a kapuk elé Küldjön egy képet Kedves Olvasóink! Változatlanul arra biztatjuk Önöket, küldjenek egy képet (több is lehet), fényképritkaságaikat osszák meg olvasóinkkal. Szólhat a családi körben megélt érdekes vagy jelentős pillanatról, történésről, de az élet más területéről is. Örülnénk, ha közte olyanokat is kapnánk, melyeken lakóhelyük egy-egy eseményét, változását örökítették meg. A képeket (a hozzá tartozó szöveggel, visszaemlékezéssel) ebben a rovatban hozzuk nyilvánosságra, és a beküldők között jutalmat sorsolunk ki. (A fotókat természetesen visszaküldjük) Szeretettel várjuk tehát a fényképeket, s a leveleiket. A város első óvodájában - 60 évvel ezelőtt Ez a felvétel számításaim szerint hatvan évvel ezelőtt készült Szolnokon, a Kolozsvári úti óvodában, amely állítólag az első volt a városban. A szolnoki Hold utcában laktunk, s rendszeresen édesanyám kísért el az óvodába, aztán folytatta az útját a piacra. Emlékszem, amikor a Simonyiék boltjával szemben lévő utcai kúthoz értünk, én mindig visszafordultam és rohantam volna haza. A szökési kísérlet azonban rendre meghiúsult; édesanyám szépen bevezetett az óvodába, ahol aztán már jól éreztem magam, játszottunk, és sok-sok mesét hallgattunk. (Dálután, amikor hazamentem, mindig anyai nagyapám várt a kapuban.) A szeretette méltó, jóságos óvónőnk nevére - Polónyi Rózsika (?) - sajnos nem emlékszem pontosan. Rajta kívül még egy felvigyázó néni is mellettünk volt. Vajon hol vannak a képen látható egykori óvodások? Ráismer-e magára valaki, vagy szétszóródtak a nagyvilágban? Kíváncsi lennék, rajtam kívül él-e még közülük valaki Szolnokon? (A kép tulajdonosa a legfelső sorban, balról a harmadik.) P.I. rakott szemetesedények tartalmát, de a munkálatok miatt ez lehetetlen, hiszen a kocsi nem tud beállni. így az utca végére tett egyetlen gyűjtő konténerbe hordjuk a szemetet, ami a fűtés beindulása óta gyorsan megtelik. Megjegyzem, amikor a konténer helyett - heti két alkalommal - bevezették a rendszeres szemét- szállítást, a lakók nagyobb edényeket, kukát szereztek be, hogy a munka mindenkinek egyszerűbb legyen. Most cipelhetjük a nagy méretű szeméttartókat a több száz méterre lévő konténerhez - ki hogy tudja, hiszen nincs Üdvözlet az A jászjákóhalmi „Horváth Péter’ ’ honismereti szakkör még a Szent Jupát útjának időszakában vette fel a kapcsolatot Gál Józseffel, az egyik hajóssal. Azóta jöttek-mentek egymáshoz a szakkör tagjai és a „kapitány” - hol Jászjákóhalmára, hol Székesfehérvárra. Meg is másztuk a félig kész új hajót: az Equatort (Egyenlítő), mellyel ez év elején indult el Gál József feleségével és ötéves kisfiával földkörüli útjára. Mint köztudomású, célja között szerepel, hogy a meglátomindenkinek talicskája, kézikocsija. Valahogy csak elhordjuk - a vállalat helyett -, mert muszáj. De ha nem fér a konténerbe, hová öntsük?! Az útfelbontási munkák folytatódnak, jön az esős, havas idő, vajon meddig kell még messzire hordanunk a szemetet? A Tisztelt Kommunális Vállalatnak sürgősen valamilyen megoldást kellene találnia, még mielőtt sorra büntetnék a környék lakóit - közterületszeny- nyezésért. B. L. Szolnok Equatorról gatott országoknak átadja a budapesti expóra szóló meghívót. Jelenleg több hónapig New Yorkban tartózkodnak, és éppen október 12-én, Amerika felfedezésének 500. évfordulóján érkezett meg első lapjuk - az éjszakai város képével -, amit a honismereti szakkörnek szántak. Természetesen közvetve, rádiókapcsolatban is állunk egymással, és izgalommal várjuk az újabb üzeneteket, a jövőbeni visszatérést, amikor első élménybeszámolójukat nálunk tartják. Fodor István „Hol itt a takarékosság?” 1 Díjfizetéssel kapcsolatban kifogással, egyben javaslattal fordultam a Tiszántúli Áramszolgá- lató Vállalathoz, de miután nem kaptam rá választ, a nyilvánosság elé szeretném tárni az alábbiakat: Szandaszőlősön hosszú éveken keresztül ugyanaz a dolgozó olvasta le az óraállást, aki be is szedte a korábbi időszakra járó díjakat - a lakosság megelégedésére. Most, miután az egekig emelik az áramdíjat, havonta (15-20-a között) el kell mennünk a helyi takarékszövetkezethez, hogy kifizessük az áramszámlát. E hó 15-én azonban még nem volt náluk a számla, így még egyszer mehetünk... A gázszolgáltatónál bevált az a módszer, hogy az illető dolgozójuk leolvassa a gázórát, de egyben kaszíroz is! Ha már a TITÁSZ-nak helyébe kell vinni a pénzt, miért nincs annyi bizalommal irántunk, hogy az óraállást is a fogyasztók adják le. Nem tudom, hány óraleolvasót alkalmaz csak Szolnokon, de mindenképp felmerül a kérdés: hol itt a takarékosság? Özv. Szabó Jánosné Szandaszőlős A jó példát is vegyük észre Mostanában annyi kellemetlenség ér bennünket úton-útfé- len, amivel gyorsan újsághoz vagy egyéb fórumokhoz fordulunk - panaszunk orvoslásáért. Éppen ezért nem hagyhatom szó nélkül a velem történteket. Október 12-én (hétfőn) a Hetényi Kórházból jövet, törött lábammal sántikálva, a Cukorgyártól kb. 9.50 órakor induló 1/A (ANU 968 rsz.) busz vezetője nemcsak átengedett a busz előtt, hanem megállt és kért, hogy szálljak fel. Sőt a Tisza Mozinál is, ahol leszálltam, türelmes, nagyon figyelmes volt. Köszönöm, jólesett érezni az emberségét. Remélem, hogy az elkövetkező időkben még sok ilyen buszvezetővel találkozhatnak az utasok. Kovács Gyuláné Szolnok Köszönet A szülők nevében köszönjük a szolnoki Mátyás Király Úti Általános Iskola igazgatónőjének és tantestületének az iskola 20. születésnapjára rendezett dísztoma szervezésében, lebonyolításában végzett lelkiismeretes, erejükön felül nyújtott áldozatkész munkájukat, amivel felejthetetlen délutánt szereztek mindannyiüe&jcv, aötx e-vdo, taccvMicUc én IS , lín/ttC tx -hWuvJuX tüdouc «MAXtjÓJuX.. (US ess. {\jJsCUK. (fov* NxIlsÍhs / 3tss rtía , WiiaöCel üli.. / IvíWUök. el ű / unknak. Öröm volt látni, hogy gyermekeink igazán jó közösségben élnek, nevelkednek az iskolában tanító pedagógusok kezei alatt. Turcsányi Istvánná, Ecsekiné Juhász Erzsébet és Kanyó Józsefné szülők Hogy ne menjen feledésbe... Örömmel olvastam az Új Néplap október 8-i számában Nagy Györgyné sorait, aki egy régi betyár nótát elevenített fel. Talán kedveskedhetek azzal, ha a kottáját és a további szövegét eljuttatom, hiszen a nóta él, a portelki pávakör dalcsokrában gyakran felhangzik. Remélem, további kedves emléket hoz felszínre. Nagy Györgynének szívből kívánom, hogy még számos esztendőt éljen meg erőben, egészségben. Mátics Béláné a portelki pávakör tagja u.i.: Ha még ilyen dal vagy nóta van a birtokában, szíveskedjék megírni. Levélcím: 5100 Jászberény, Szövetkezet ut 5. 1/11. Élethelyzet Már sparheltra sem telik A „Térjünk vissza a sparhelthoz?” című, október 22-i olvasói levélhez, a nyugdíjasok siránkozásaihoz - a saját sorsunkon keresztül - szeretnék néhány gondolatot fűzni. A munkanélküli férjem, a 16 és 12 éves fiaim és jómagam, aki hét hónapja betegállományban vagyok, örülnénk, ha fejenként 7000-8500 forint jutna ránk. És nem hiszem, hogy a munkanélküliek többsége nyugodtan alszik otthon napközban, hiszen az „aktív korban” lévő emberek zöme került az utcára, maradt munka nélkül. Azok, akik gyerekeket nevelnek. A gyerekeknek pedig nem kevés élelem, ruha, cipő kell, és télen ők sem nélkülözhetik a meleget. Nem jó kedvében került az én férjem se a munkanélküliek sok ezres táborába, és nemhogy napközben, éjszaka sem tudunk aludni! Mert lassan odajutunk, hogy mi is mehetünk kukázni... S az a véleményem, ne engedjék a nyugdíjasokat dolgozni, adják át a helyüket a munka nélkül maradt aktív korú embereknek, a gyerekeket nevelő apáknak. A családomban is van nyugdíjas, tudom, hogy a fogyasztásuk minden tekintetben lényegesen kevesebb mint ahol mondjuk két növőfélben lévő gyerekről kell gondoskodni. Tisztelem az idős embereket, de olykor az az érzésem, már túlzásba viszik a panaszkodást. Arról is lehetne vitatkozni, hogy az elmúlt 40 évben kinek volt könnyebb! Azt mondom, akkor legalább nem kellett attól tartaniuk, hogy máról holnapra az utcán találják magukat, hogy kilátástalanul munka nélkül maradnak. Ha egy nyugdíjas megpróbálná helyettem beosztani a havi jövedelmünket, talán nem esne annyira kétségbe, hogy mi lesz jövőre, hiszen még ilyen gazdasági körülmények mellett is megkapják a nyugdíjemelésüket - hake%sebb is lesz, mint amit már beharangoztak. Ellenben azok a dolgozók, akiknek még van egyáltalán munkahelyük, nemigen számíthatnak béremelésre. Annál inkább számolhatják a különböző levonásokat, ami egyre csak nő. Arra a végkövetkeztetésre jutottun - sok hasonló korú családdal együtt -, hogy fordult a kocka, már nem a nyugdíjasokon sajnálkozunk, hanem a gyerekes családokon. Van miért. Mert nekünk már sparheltra sem telik! „Egy kétgyermekes anya” V_____________________________________) Levelekből sorokban Kasztell Ilona olvasónk a szolnoki, Zagyvaparti sétány lakóinak nevében mond köszönetét a városi rendőrkapitányságnak és a tűzoltóknak, akik október 23-án a gázátkötésnél, amikor néhány lezárt lakásba be kellett jutni, gyorsan a segítségükre siettek. így vált lehetővé, hogy mintegy 75 lakásban ne maradjanak az emberek gáz nélkül. * Kovács Józsefné olvasónk szóvá tette, nem először fordul elő, hogy a szolnoki Jólét ABC- ben égett kakaóscsigát kapnak az iskolába induló gyerekeknek. Ezt a süteményt sokan szeretik, Nemrég talán még vetítették a legjobb filmeket ebben a házban is. Most csend, néma bizonytalanság körülötte - miközben egyre romlik az épület állaga. Mindezt Jánoshidán láttuk. (Fotó: T. Z.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné de nem égett változatban, ahogyan október 20-án is kidobták érte a pénzt. (Nem olcsó, 11.40 Ft darabja.) Kéri, a sütőipar figyeljen oda jobban a minőségre, az üzlet pedig küldje vissza, ha az áru ehetetlen! * Dr.Dunai Kovács Lajosné, a Kassai Úti Általános Iskola „Érteni egymást” Alapítvány kuratóriumának elnöke az október 19-én közreadott levelüket a következőkkel szeretné kiegészíteni: Az est sikeréhez az Ozirisz Vendéglátó Kft. Tallinn konyhája, valamint a Patent lakásfelszerelési üzlet is hozzájárult. Önzetlen támogatásukat köszöni.
