Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-29 / 255. szám
1992. OKTÓBER 29. Kultúra 5 Minden növendéket elvinni Iskola a négyes mentén képességei maximumáig Beszélgetés Szenthelyi Miklós hegedűművésszel Október 22-én kivételes zenei élményben lehetett része mindazoknak, akik a Szolnoki Bartók Béla Zeneiskolában meghallgatták az ifjú, tehetséges LendvaiJózsefhangversenyét. A Zeneakadémia művészképzős növendéke nem kisebb feladatra vállalkozott, mint Paganini huszonnégy Capricciojának egyetlen koncerten való előadására - s ezt a nálánál jóval nagyobb rutinnal rendelkező művészek esetében is elismerésre méltó bravúrt közönségének elragadtatására boszorkányos technikával és mély zeneiséggel teljesítette. Lendvai Józsefet elkísérte Szolnokra tanára, Szenthelyi Miklós hegedűművész, akivel a hangverseny szünetében beszélgettünk.- Miivész úr, a megyeszékhely zenebarátainak legnagyobb megelégedésére On gyakori vendége a szolnoki koncertpódiumoknak annak ellenére, hogy naptára bizonyára telve van hazai és külföldi < hangversenyek dátumaival. Miféle szálak fűzik Szolnokhoz?- Nyugodtan mondhatom, hogy ez egy nagyon régi barátság köztem és a város között. A Bartók Béla Zeneiskola tanáraival bensőséges és számomra igen gyümölcsöző munkakapcsolat alakult ki. Úgy gondolom, hogy nem leszek igazságtalan szolnoki muzsikus-barátaimmal szemben, ha egyiküket: Báli József karmester urat megnevezem. Köszönettel tartozom neki azért, mert több ízben is megtette számomra a legnagyobb szívességet: növendékeim legszebb álmát váltotta valóra azzal, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar kíséretével eljátszhatták a repertoárjukon szereplő darabokat. Őszintén remélem, hogy kapcsolatom a várossal a jövőben is az eddigiekhez hasonlóan jó és élő marad.- A koncertek közönsége igen sokoldalú művészként ismeri Önt: kamarazenészként, kamarazenekar vezetőjeként - és természetesen szólistaként. Legutóbbifellépésével ennek ellenére még legőszintébb híveit is meglepte: három versenymű előadása egyetlen koncerten „nem semmi’ ’, ahogy mondani szokás. Sokan szeretnék tudni, mikorra tervezi következő fellépését Szolnokon, és mivel örvendezteti meg közönségét legközelebb?- Itt, a Bartók Béla Zeneiskolában lépünk fel testvéremmel. Szenthelyi Judittal február 17- én. Ekkor Bach, Beethoven és Saint-Saens-műveket adunk elő. Április közepe táján pedig növendékemmel, Lendvai Józseffel együtt koncertezünk majd a Szolnoki Szimfonikus Zenekar közreműködésével és Báli József vezényletével.- Számos előadóművészről tudunk, akik a koncertezés mellett nem vállalnak tanítást. Ón viszont évek óta kitűnőnél kitű- nőbb növendékekkel „rukkol ki’' - és ez nem minden: nemcsak tanítja, de menedzseli is őket. Szokványos kérdésnek tűnik, de a válasz bizonyára nem lesz szokványos: mi készteti arra, hogy növendékek sorát nevelje előadóművésszé?- Jövőre lesz húsz éve annak, hogy tanítok a Zeneakadémián. Amikor az a megtiszteltetés ért, hogy erre a munkára felkértek, eldöntöttem: megpróbálom átérezni azt a hihetetlen felelősséget, ami ezzel rám hárul. Itt ugyanis emberi sorsok dőlnek el. Úgy kezelem őket, mint gyermekeimet. A szülők, a családi háttér segítségével azon igyekszem, hogy értelmét lássák a hétköznapok szürke munkájának. Koncerteztetem őket, és minden módon fáradozom, hogy a jó Istentől kapott tehetséghez hozzátegyék a maguk igyekezetét. Ráébresztem őket arra, hogy nem kótyavetyélhetik el ezt az adományt, hogy kötelességük azt mindenki örömére gyümölcsöztetni.- Köszönjük a beszélgetést. Szathmáry Judit Tanár és tanítványa: Szenthelyi Miklós és Lendvai József Látássérült szerzők antológiája Óda a fényhez A Fehér Bot Napja tiszteletére tartott rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye volt a Magyar Vakok Szövetségének budapesti székházában az „Óda a fényhez” címmel megjelent vak és gyengénlátó költők és írók antológiájának ünnepélyes bemutatója. Ä kötethez a könyv szerkesztője, Körmendi Lajos írt előszót. Ebből közlünk részleteket: „...bevallom, amikor megkértek, hogy szerkesszek egy antológiát vak költők és írók műveiből, meghökkentem. ...Eszembe ötlött Homérosz és Milton. Kíváncsi lettem ... megrettentem, amikor az irdatlan mennyiségű kéziratot megkaptam. Hónapokig válogattam. Megrendítő élmény volt. Mert nem kétséges, itt valódi irodalomról van szó. Hazánkban eddig még soha nem jelent meg antológia látássérült szerzők alkotásaiból. 1990 októberében született meg a gondolat a gyűjtőmunkára. (A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Szervezetének titkára, dr. Baranyiné Miks Mária volt a kezdeményezője. Cs. J.) Harminchat szerző verseiből, novelláiból állt össze a kötet anyaga ... közülük tizenheten már elhunytak.” Nincs a világon másodrendű ember, csak másodrendű állapot. Ilyen a vakság is. Erről győztek meg a napokon, estéken át tartó, lélekbemarkolóan szép randevúim a kötet szerzőivel. A szerkesztőnek kell igazat adnom: az írók, költők művei igazi katarzist váltanak ki az olvasóból. A novellaíró Dénes Géza megrendítő őszinteséggel ír erről a másállapotról, aminek elviseléséhez nagy-nagy türelem, emberi tartás kell: „... a vakság olyan, mint egy nehezen készülő műalkotás, és idő kell ahhoz, hogy az ember képzett, hibátlan vak legyen.” (Fekete szemüveg - fehér bot.) Sok-sok „pestise” van korunknak, ezek egyike az időhiány, amit így fogalmaz meg versében a szolnoki Baranyiné Miks Mária: „Nincs időnk, és mégis csókolunk futólag, a hideg víz gyógyítja felcukkolt ölünk. S a túlterhelt világ észre sem veszi, hogy féligkész gyereket szülünk.” (Nincs időnk) Ahogy haladok az olvasással, személyes ismerősök köszönnek rám. Bényei József, a Hajdú-Bihari Napló volt főszerkesztője - négy verseskötet szerzője - folyamatosan tartó látásromlásáról vall. Csikós Zsuzsa sokak életérzését, csalódását a politikában, szenvedéllyel fűtött hangon fejezi ki. Farkashalmi Gyula „Korcs ez a század, mégis enyém” című versében a „Züllik a Föld”, „Dalol a semmi”, „Sokasodnak az árva szegények” sorai után így ír: „Óhajtom a testvériséget. Az átélhető és oly régóta áhított * Egyszerű egymásra találás Igaz örömét,...” Olvashatunk a kötetben verseket a már elhunyt Csokonai Vitéz Gizellától, a nagy költő oldalági rokonától, a kunhegyesi születésű Kerekes Gézától, az Erdélyből áttelepült Gyengéné Fogarassy Margittól, aki haláláig a Vakok Győr-Sopron Megyei Szervezetének elnöke volt. S olvashatunk novellákat a regényíró Molnár Gábortól, aki 1932- ben egy robbanás következtében Brazíliában vesztette el látását, az ugyancsak regényíró Szántó Györgytől, a most először pub- lilkáló Plothné Mezei Erzsébettől és sokan másoktól. Az igényes kivitelű, bőrkötésű, 400 oldalas antológia megjelenését a Lakitelek Alapítvány is támogatta. A tipográfia a Jászkunság szerkesztőségének munkáját, míg a kötés a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár kötészeti üzemét dicséri. A kötet jó szívvel ajánlható a szép verseket, novellákat szeretők részére. Cs. Harminc éves az „A hőnyi” Egy Kletyka nevezetű földbirtokosé volt hajdan az a szolnoki külterület, amelyen szétszórt tanyavilág jött létre a század elejére. A népnyelv csak Pletykafalunak nevezte el - így könnyebb volt kiejteni - a vasúton túli városrészt, amely az ’50-es, ’60-as évek rohamos fejlődését követően 1961 -ben iskolát is kapott. Noha csak négy tantermes volt - de ahogy bővült a későbbiekben -, ^ egyre kevesebb téglagyári, fűtőházi munkásszülő gyermekének kellett átbotorkálnia nap mint nap, a 4-es főút forgalma miatt nem éppen veszélytelen Kolozsvári hídon a Bajcsy-Zsi- linszky úti iskolába. Idén ünnepli harminc éves fennállását az Abonyi Úti Általános Iskola. Úttörötörténeti emlék a hatvanas évekből: az iskola Hámán Kató Úttörőcsapata Kossuth téren. a szolnoki A peremkerületi kisiskola barátságosan fogad; úgy, ahogy naponta befogadja az idejáró háromszáz tanulót és harmincnégy pedagógust. Kisné Benedek Eszter igazgatónő Szombathelyen van továbbképzésen, helyettese Pásztor Lajosné érkezésemkor éppen az iskola utóbbi tíz évének eseményeit rendszerezi, egy alj- kalmi kiadvány számára. Az első tíz évről jelent meg évkönyv, a középső tíz azonban - már ami a fotókat, tárgyi emlékeket illeti - valahogy fehér folt maradt.- Rendkívül jó a tantestület - kezd beszélni Pásztor Lajosné -, szeretek itt lenni. Evekig alsós tanító voltam, 1983-ban kezdtem ebben az iskolában az igazgatónővel együtt, aki nagyon jó szervezőkészséggel rendelkezik. Egy újfajta vezetési stílust alakítottunk ki. Iskolánk első igazgatója Varga Béla volt, aki a mai napig visszajár a tantestületi rendezvényekre, őt követték Varjú Imre, Rácz Emil, majd Kisné Benedek Eszter. A felüljáró sajnos elvág minket a várostól, van olyan gyerek, aki csak karácsonykor szokott bemenni, vagy ha cipőt vesznek neki. Drága az utazás, a buszbérlet, szegények az itt élők, tanulóink nyolcvan százalék fizikai munkások gyereke. Kis létszámú osztályaink vannak, az elsős, másodikos tanulócsoportjainkban tizenhárman-tizennégyen tanulnak. A középiskolákban jól megállják helyüket tanítványaink, szeretik őket. A ’80-as évek elején siralmas állapotok voltak, amíg itt voltak a barakok..., lopások, garázdálkodások..., nem a cigányokkal, a lumpenekkel volt a baj. Az igazgatónőnek volt egy fekete könyve, amibe a legkülönfélébb eseteket jegyezte és ennek alapján jöttek hozzá ra- portra. Mára sokat változott a környezet. Szép lett az udvar, sportszerek vannak, sportpálya, virágos kert. Bárhol járnak, dicsérik gyerekeink magatartását, akik fegyelmezettek, nyugodtak.- Sok iskola vezet be újszerű tanterveket, „sikk” is ez egy kicsit manapság. Viszont a középPásztor Lajosné: - Kiöregedett a környék, de kezdenek vissza- szállingózni a fiatalok. szerű is lehet értékes. Az .Abonyi”-ban mi a sikk?- Nem reform -, humán iskola vagyunk. Igyekszünk annyit adni, amennyit tanulóink be tudnak fogadni. A nevelésnél a családias jellegre törekszünk, az érzelmeket helyezzük előtérbe az értelem előtt. Három éve, hogy részt veszünk egy országos diagnosztikus vizsga kísérletben. A kezdeti ellenérzések elmúltak, nagyon népszerűek hatodikos és nyolcadikos gyerekeink körében ezek a tét nélküli - mert nem jegyre megy -, tantárgyankénti beszámoló vizsgák, amelyekkel szereplési- és vizsgarutin szerezhető. Tavaly már gondolkodási képességvizsgálatot - rendszerező, analizáló, logikus gondolkodást mérve - is végeztünk. Kíváncsian várjuk volt nyolcadikosaink középiskolai szereplését.- És az erdei iskola?- Alsótagozatos munkaközösségünk folyamatosan és lelkesen vesz részt a szolnoki NE- FAG Erdei Művelődési Házának kezdeményezésében. Az ólomszennyezettség a 4. sz. főútvonal szomszédsága miatt iskolánk körzetében fokozott, ezért - egyéb sokirányú hasznossága mellett - külön örülünk, hogy egy-egy hét időtartamra tiszta levegőjű környezetbe vihetjük tanulóinkat.- A pedagógusok között is vannak, akik kitartanak első munkahelyük, iskolájuk mellett. Mi az a megtartó erő, ami ehhez szükségeltetik?- Szegedi Jánosné (matemati- ka-kémia-technika szakos):- 1964-ben kerültem ide, az őszinte, kellemes légkör megfogott, éppen ezért a későbbi csábításoknak sem engedtem. Van rá példa, hogy már a harmadik generációt, vagyis egykori tanítványom unokáját tanítom. Pomázi Miklósné (matematika-fizika szakos):- 1966-tól ide kötődöm. Itt ismertem meg a férjemet, aki itt volt kollégám, az iskolához fűződő érzelmi szálak ezért is erősek. A szülők többsége tisztességes, jószándékú ember. A tantestületben mindig jó volt a hangulat, személyes okok miatt kevés kolléga távozott közülünk. A jubileumi renndezvények folytatódnak, ezek sorát a városi művelődési központban a decemberi gálaműsor zárja majd. Cs. J. „Holló a pajzson” - udvari játékok 1990-ben, a Mátyás király évfordulón.
