Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-22 / 224. szám

1992. SZEPTEMBER 22. Hazai krónika 3 Keddi jegyzet Meditáció a demokráciáról Ha a mindennapok de­mokráciájáról esik szó, mos­tanság egyre gyakrabban gondolok Tiszaderzsre. Ez a csendes és magáról oly keve­set hallató település kétes or­szágos hírnevet szerzett ma­gának azzal, hogy a választási törvényt az utcán kívánták polgárai felülbírálni. A több­ség, aki a parlamentarizmus szabályait a diktatúra helyett elfogadta, tiszta szívből nem tud szurkolni azoknak, akik amolyan ,,add vissza a baba­ruhát’ ’ alapon kívánnak meg­szabadulni polgármesterük­től, s csinálnak Alkotmánybí­róságig hordó purparlét olyan közügyből, melynek megol­dására az önkormányzat bő­ven képes lenne, ha felelős­ségét átérezve a helyzet ma­gaslatán marad. De nem ma­rad. Feladta az olcsó népsze­rűségért a felvállalt felelős­séget és ezzel káoszba sodor­ta a települést. Tiszaderzs ma példa. Saj­nos rossz példa. Napjainkban az adott szó hitelét/ próbál­nánk törvénnyé szigorítani és ebben benne van az is, hogy egy választási „ijíen” vagy „nem” mindenkepp egy cik­lusra szóljon! Visszavonása csak úgy lehetséges az adott szónak, ha az akit a népakarat vezetővé emelt, bizo­nyíthatóan méltatlanná válik tisztségére. Ha nem - szívhat­ja a fogát a voksoló javítania csak a következő választásnál lehet. Merthogy e törvény el­len a kihirdetéskor sem emelt senki szót! Lám, a demokrácia logi­kája működni kezdett és azok ellen fordult, akik kikezdeni akarták. A szociális segély e faluban sürgős, életmentő pénzügyi injekciója egy-egy családnak. De ha nincs hatá­lyos önkormányzat, amelyik odaítélje a meglévő, ám pan­gó pénzeket, akkor bizony azokra üt vissza a pénzben is mérhető anarchia, akik felbő­szülve élen vitték a táblát. Se­gélyt kérnének és várniuk kell. Hogy meddig? Míg a megbékélés nem teremt tör­vényes ügymenetet az önkor­mányzatnak. Nem hiszem, hogy volt olyan néhány év az elmúlt ezer esztendő alatt, amikor olyan nyíltan, félelem nélkül mondhatott ki akárki bármit, bárkiről is mint napjainkban. Nem kell hősnek lenni ahhoz, hogy véleményünknek han­got adjunk akár az utcán is. De azt nem hiszem, hogy va­laki is komolyan gondolja: a táblán demonstrált jelszavak­ra ott, melegiben a megvaló­sítás pecsétjét üti majd a tör­vényhozás. Tiszaderzsen ká­osz van. Zűrzavar, ami senki­nek sem jó. Olyan zűrzavar, melyet a lakosság - szavazó­polgárként - magamagának teremtett. Lehetne persze rend is, csakhát ehhez mér­téktartás, némi önvizsgálat, de mindenekelőtt kompro­misszumra hajlás kellene. A döntés az önkormányzat tag­jainak a kezébe van letéve. Azokéba, akiket minden bi­zonnyal méltán választott elöljárónak Tiszaderzs. Ok még megelőzhetik az Alkot­mánybíróság procedúráját. Persze lehet makacskodni és tovább feszíteni a húrt, de miként az ország hírnevét nem öregbíti a belső torzsal­kodás, úgy a községnek sem szolgálja javát e vér nélküli „polgárháború”. A demokrácia termé­szetrajza azt is tartalmazza, hogy mások ügyeibe kívülről beleszólni legalább annyira nem ildomos, amennyire ha­szontalan. így hát maradjon e jegyzet csöndes meditációja egy olyan embernek, akinek azért nem mindegy, mire ha­lad ez a jószándékú, szimpa­tikus falu. Palágyi Béla Jó hír a lisztérzékenyeknek Kenyér még nem, de liszt igen A gluténmentes liszt a pékség boltjában. (Fotó: Korényi Éva) Egy szülő azzal a kéréssel for­dult a szolnoki Flamand Pékség­hez, hogy süssenek kenyeret a lisztérzékenyek számára is. Mivel a pékség nyitott az efféle dolgokra, utánanéztek, mit lehetne tenni. Mint Liber Árpád,a pékséget üze­meltető Tranzit Hotel Kft. ügyve­zető igazgatójaelmondta, apékség a reformtáplálkozás híve, erről a kínálatuk is tanúskodik. Már indu­láskor olyan termékekkel próbál­koztak, mint a valódi rozskenyér, szójáskenyér, ötgabona- kenyér, korpás-rozsos kenyér. Ezek olyan jól sikerültek, hogy nemcsak a la­kosság kedvelte meg, hanem pél­dául a MÁV-kórházi orvosok sze­rint az ötgabona-kenyér kifejezet­ten jó az emésztési zavarban szen- vedő betegeknek._________________ Ekkor jött a lisztérzékenyek problémája. A dolog egészen odá­ig jutott, hogy a megyei kórház fertőző osztályának egyik orvos­nője is járt a pékségben. Kiderült azonban, hogy a pékség jelenlegi állapotában a legjobb szándéka mellett se képes ilyen kenyeret süt­ni. És nem az üzleti szempontokról volt szó, hanem a technikai feltéte­lekről. Ez a fajta kenyér ugyanis gluténmentes lisztből készül. Ah­hoz viszont, hogy a kenyér valóban megfelelő legyen, a többi termék­től teljesen elkülönítve kellene ke­zelni a lisztet és készíteni a kenye­ret. /Tehát még a levegőben szálló lisztpor is veszélyes!/ Ennek a fel­tételnek pedig a Flamand Pékség jelenleg nem tud eleget tenni. Lemondtak hát arról, hogy ilyen kenyeret süssenek. Viszont sike­rült fölvenni a kapcsolatot a szege­di Gabonatermesztési Kutató Inté­zettel, így a pékség tud gluténmen­tes lisztet beszerezni. Ha már gyár­tani nem sikerült, legalább a ke­nyérport forgalmazzák - döntött a pékség, és el is kezdték a liszt áru­sítását. A jelek szerint van érdek­lődés iránta, hiszen a lisztérzé­kenység - bár pontos felmérés nincs - érint jónéhány embert - gyerekeket is - a városban. A liszt mellé receptet is mellékelnek, hogy hogyan kell elkészíteni a ke­nyeret otthon, házilag. A pékség­ben dolgozók nem az. űzi« miatt vállalták, hiszen a liszten nincs sok nyereség, hanem azért, mert meg­keresték őket, és csak így tudnak segíteni. ________________________ S ublótból eszkábálta az első kaptárakat Kolonics István már a hat­vannyolcadik esztendejét tapos­sa Jászladányban, de ez a sok megélt tavasz, nyár mit sem vál­toztat azon, hogy a méheket vál­tozatlanul kedveli. Mióta? Fiatal korától kezdve. Szerencsére adó­dott kitől ellesnie a szorgos röp­ködök titkait, hiszen a szépremé­nyű Urbancsik Józsi bácsi sze­mélyében, aki civilben rugóko­vácsként kereste a kenyerét, nagyszerű tanítómesterre talált. A tizennyolcat is alig töltötte, amikor a nagymamától hozzáju­tott egy sublóthoz, és rövid idő múlva az árva bútor már három méhkaptár formájában szolgálta Visszaesőiéi 0» »rak, *töm a* mit tNMrMft. Az ájranóssfek Ám «z«fc « őf*k sem f? 3. «Sali Ma csakúgy mint minden keddeny ébredjen a Kiskegyeddel A 25. szám tartalmából: O Este nyolctól reggel hatig egyfolytában O Vetkőzz! - mondta a késsel hadonászó férfi O Rekviem a kombinéért O Medvcczky Ilona és az ő ruhái O Népszerű sorozatokkal, sze­relemmel, divattal, kozme­tikával ismét negyven ol­dalon, még mindig csak 29 forintért kedvenc lapja már az újságárusoknál. ♦8553/1H* ifjú gazdáját. Később is maga ké­szítette apró védencei lakását: fe­nyődeszkából, duplafallal. Igaz, jelenleg ezeket cseréli ki. Most is akad huszonhat család méhe. Hogy mi szükségeltetik ehhez a foglalatossághoz? Először is tü­relem, mert a szeles embert nem tűrik a fullánkosok, no, meg sze­retni is kell ezeket a picike szor- goskodókat. Hogy mennyit gyűj­tenek védencei? Ez sok minden­től függ, így az időtől is. Előfor­dult, hogy az egyik évben két mázsa méze lett, esztendőre rá négyszer, ötször annyi. Azért nem volt ez a sok évti­zedes méhészkedés mindig dia­dalmenet. Egyszer például le is permetezték őket, ami bizony öt­száz méhcsaládot érintett. Töb­bek között neki is tetemes kárt okoztak, és évek kellettek, amíg újra megerősödtek legyengült családjai. Bár nyugdíjba Pista bácsi a vegyesipari kátéesztől került, ezt az időtöltést annyira szerette, hogy a helyi szakcso­portnak is hat évig volt az elnö­ke. Erről az idén tavasszal mon­dott le, köszönte szépen a bizal­mat, de átadta a stafétabotot a fiatalabbaknak. Jöjjenek ők, csi­nálják, végezzék az adminisztrá­ciót! Bár még a tél felé ballagunk, lélekben már alig várja a követ­kező kikeletet, akácvirágzást. Amikor a családokkal megint vándorolni indul: irány Or- bottyán, amerre a lánya és uno­kái élnek, meg több, szépakácos is bólogat a kömyéke'n. Nem csoda, hogy ide vissza-Visszajár. Hogy még meddig? Elmondása szerint ez nincs kalendáriumhoz vagy dátumhoz kötve. Sokkal inkább a lábához. Mert.arpíg,az bírja... D. Sz. M. A Szoflt szeretetből írják, rajzolják Lapunk szeptember 12-i szá­mában megjelent egy írás arról a közelmúltban leégett diszkóról, amely a cikkíró szerint igen üd­vös létesítmény, hiszen kultúrá­val szolgál hetente kétszer és eb­ben a minőségében egyedülálló. A Rap Laborban működő Szo- li (Szolnoki Fiatal) szerkesztősé­ge ezt igen zokon vette. Az egyetlen városi, havonta ezer példányban megjelenő új­ság, amely minden szombaton klubot is működtet, kizárólag kultúrával foglalkozik, s teszi mindezt másfél éve. A főszer­kesztő, Bajnai Zsolt szerint a vá­rosban nem volt olyan kiadvány, ahová írhattak volna. Hogy a fia­taloknak ne csak a video, az ak­ciófilmek, egyéb könnyű szóra­kozások jelentsenek „szellem- i felfrissülést”, a Szofiban igen komoly és kedves dolgokról esik Kezdő toliforgatók, serdülő újságírók, karikaturisták, költők és képzőművészek honorárium nélkül, szeretetből írják-rajzolják ezt a tetszetős küllemű sajtóter­méket. Rendszerint a Szabadidő Tár­sulás pátyolgatja az újságot, szeptemberi számukat az önkor­mányzattól kapott 30 ezer forin­tos támogatással sikerült kiadni. Megvásárolható többnyire kézből a gimnáziumokban, egyéb középiskolákban, mozi­pénztárokban, Élker boltokban. De a Szofi elterjedt már Szege­den, Baján, Miskolcon, Veszp­rémben, és az ott kiadott zsengék is eljutottak a Szofi szerkesztősé­gébe. Ha a szülők többet meg akar­nak tudni bakfis, kamasz és majdnem felnőtt gyermekeikről, olvassák el a Szofit. Tiszapüspöki Szeptember 29-én (kedden) ül össze legközelebb Tiszapüspöki képviselő-testülete. Ezúttal érté­kelik az első félévi gazdálkodást, majd elbírálásra kerül a jegyzői posztra érkezett két pályázat. Amennyiben a testület ezek vala­melyikét elfogadja, október else­jétől új jegyző kerül a nyugdíjba vonuló jelenlegi helyére. A volt egyházi ingatlanok ügyében szintén állást kell foglal­nia az önkormányzatnak ezen a napon. A két intézmény, amelyet az egyház visszaigényel: az álta­lános iskola és az óvoda. Előbbi időközben már a lebontás sorsá­ra jutott, az óvoda a polgármes­teri hivatal szándéka szerint idő­vel visszakerül egykori tulajdo­nosához. Igaz, az egyház feltéte­lei egyelőre nincsenek meg az üzemeltetéséhez, az elvi állásfog­lalás előkészítését mindenképpen meg kell ejteni. Ezenkívül módo­sítás előtt áll a pénzügyi rendelet, előterjesztések hangzanak el a szociális segélyekkel kapcsolat­ban, végül a tanév beindultát érintő összegzésre kerül sor az ülésen. Szeptember elején minden általános iskolás gyerek ingyen kapta meg tankönyveit és füze­teit, ez az önkormányzat zsebe- it több százezer forinttal könnyítette meg. Ezenfelül óvo­dástól egyetemistáig minden gyermek kérelem nélkül, pénz­ügyi gyámügyi segélyben része­sült - változó összegben. A hiva­tal erre a célra több, mint fél­millió forintot fordított! Ugyancsak az iskolával kapcso­latos hír: sínen van 4-5. osztály­ban az orosz nyelv helyét elfog­laló német, az elsős-másodiko­soknak pedig a törökszentmik­lósi Kodály zeneiskola kihelye­zett tagozataként tartanak elő­készítő foglalkozásokat. A Közép-Tisza Vidéki Víz­ügyi Igazgatóság jóvoltából el­őreláthatólag hamarosan az álta­lános iskola rendelkezésére áll a gátőrház, ahol a gyerekek számá­ra mezőgazdasági gyakorlókertet szeretnének létrehozni. Ezentúl egy országos termé­szettudományos oktatóbázis megvalósítását szorgalmazzák. Elfogadás előtt ált a községi AMK szervezésében, az önkor­mányzat támogatásával a Pova- csóczy István néven futó művelő­dési és oktatási fejlesztő alapít­vány. Povacsóczy úr a múlt szá­zadban plébánosként ténykedett a faluban, később Püspökit el­hagyva az egri érsekségen kano­nok-plébánossá lépett elő. Az ő hagyatékából épült fel 1896-ban az óvoda épülete. Az alapítvány fő célja az oktatási-nevelési mun­ka színvonalának emelése; a hát­rányos és jó képességű gyerme­kek, valamint a pedagógusok tá­mogatása, az oktatási feltételek javításával. Az elképzelés az egri érsek, valamint a megyei közgyű­lés bizalmát és támogatását élve­zi. A művelődési ház és a helyi FIDESZ szervezésében szüreti felvonulásra készül a település. A nevezetes, sőt immár ötödik esz­tendeje hagyományos eseményre október 10-én kerül sor. A részt­vevők művészeti együttesekkel fűszerezett lovaskocsis, hintós felvonuláson köszöntik a lakos­ságot, este pedig zenés, táncos vacsorával zárják a napot. I 1

Next

/
Thumbnails
Contents