Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-22 / 224. szám
1992. SZEPTEMBER 22. Hazai krónika 3 Keddi jegyzet Meditáció a demokráciáról Ha a mindennapok demokráciájáról esik szó, mostanság egyre gyakrabban gondolok Tiszaderzsre. Ez a csendes és magáról oly keveset hallató település kétes országos hírnevet szerzett magának azzal, hogy a választási törvényt az utcán kívánták polgárai felülbírálni. A többség, aki a parlamentarizmus szabályait a diktatúra helyett elfogadta, tiszta szívből nem tud szurkolni azoknak, akik amolyan ,,add vissza a babaruhát’ ’ alapon kívánnak megszabadulni polgármesterüktől, s csinálnak Alkotmánybíróságig hordó purparlét olyan közügyből, melynek megoldására az önkormányzat bőven képes lenne, ha felelősségét átérezve a helyzet magaslatán marad. De nem marad. Feladta az olcsó népszerűségért a felvállalt felelősséget és ezzel káoszba sodorta a települést. Tiszaderzs ma példa. Sajnos rossz példa. Napjainkban az adott szó hitelét/ próbálnánk törvénnyé szigorítani és ebben benne van az is, hogy egy választási „ijíen” vagy „nem” mindenkepp egy ciklusra szóljon! Visszavonása csak úgy lehetséges az adott szónak, ha az akit a népakarat vezetővé emelt, bizonyíthatóan méltatlanná válik tisztségére. Ha nem - szívhatja a fogát a voksoló javítania csak a következő választásnál lehet. Merthogy e törvény ellen a kihirdetéskor sem emelt senki szót! Lám, a demokrácia logikája működni kezdett és azok ellen fordult, akik kikezdeni akarták. A szociális segély e faluban sürgős, életmentő pénzügyi injekciója egy-egy családnak. De ha nincs hatályos önkormányzat, amelyik odaítélje a meglévő, ám pangó pénzeket, akkor bizony azokra üt vissza a pénzben is mérhető anarchia, akik felbőszülve élen vitték a táblát. Segélyt kérnének és várniuk kell. Hogy meddig? Míg a megbékélés nem teremt törvényes ügymenetet az önkormányzatnak. Nem hiszem, hogy volt olyan néhány év az elmúlt ezer esztendő alatt, amikor olyan nyíltan, félelem nélkül mondhatott ki akárki bármit, bárkiről is mint napjainkban. Nem kell hősnek lenni ahhoz, hogy véleményünknek hangot adjunk akár az utcán is. De azt nem hiszem, hogy valaki is komolyan gondolja: a táblán demonstrált jelszavakra ott, melegiben a megvalósítás pecsétjét üti majd a törvényhozás. Tiszaderzsen káosz van. Zűrzavar, ami senkinek sem jó. Olyan zűrzavar, melyet a lakosság - szavazópolgárként - magamagának teremtett. Lehetne persze rend is, csakhát ehhez mértéktartás, némi önvizsgálat, de mindenekelőtt kompromisszumra hajlás kellene. A döntés az önkormányzat tagjainak a kezébe van letéve. Azokéba, akiket minden bizonnyal méltán választott elöljárónak Tiszaderzs. Ok még megelőzhetik az Alkotmánybíróság procedúráját. Persze lehet makacskodni és tovább feszíteni a húrt, de miként az ország hírnevét nem öregbíti a belső torzsalkodás, úgy a községnek sem szolgálja javát e vér nélküli „polgárháború”. A demokrácia természetrajza azt is tartalmazza, hogy mások ügyeibe kívülről beleszólni legalább annyira nem ildomos, amennyire haszontalan. így hát maradjon e jegyzet csöndes meditációja egy olyan embernek, akinek azért nem mindegy, mire halad ez a jószándékú, szimpatikus falu. Palágyi Béla Jó hír a lisztérzékenyeknek Kenyér még nem, de liszt igen A gluténmentes liszt a pékség boltjában. (Fotó: Korényi Éva) Egy szülő azzal a kéréssel fordult a szolnoki Flamand Pékséghez, hogy süssenek kenyeret a lisztérzékenyek számára is. Mivel a pékség nyitott az efféle dolgokra, utánanéztek, mit lehetne tenni. Mint Liber Árpád,a pékséget üzemeltető Tranzit Hotel Kft. ügyvezető igazgatójaelmondta, apékség a reformtáplálkozás híve, erről a kínálatuk is tanúskodik. Már induláskor olyan termékekkel próbálkoztak, mint a valódi rozskenyér, szójáskenyér, ötgabona- kenyér, korpás-rozsos kenyér. Ezek olyan jól sikerültek, hogy nemcsak a lakosság kedvelte meg, hanem például a MÁV-kórházi orvosok szerint az ötgabona-kenyér kifejezetten jó az emésztési zavarban szen- vedő betegeknek._________________ Ekkor jött a lisztérzékenyek problémája. A dolog egészen odáig jutott, hogy a megyei kórház fertőző osztályának egyik orvosnője is járt a pékségben. Kiderült azonban, hogy a pékség jelenlegi állapotában a legjobb szándéka mellett se képes ilyen kenyeret sütni. És nem az üzleti szempontokról volt szó, hanem a technikai feltételekről. Ez a fajta kenyér ugyanis gluténmentes lisztből készül. Ahhoz viszont, hogy a kenyér valóban megfelelő legyen, a többi terméktől teljesen elkülönítve kellene kezelni a lisztet és készíteni a kenyeret. /Tehát még a levegőben szálló lisztpor is veszélyes!/ Ennek a feltételnek pedig a Flamand Pékség jelenleg nem tud eleget tenni. Lemondtak hát arról, hogy ilyen kenyeret süssenek. Viszont sikerült fölvenni a kapcsolatot a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézettel, így a pékség tud gluténmentes lisztet beszerezni. Ha már gyártani nem sikerült, legalább a kenyérport forgalmazzák - döntött a pékség, és el is kezdték a liszt árusítását. A jelek szerint van érdeklődés iránta, hiszen a lisztérzékenység - bár pontos felmérés nincs - érint jónéhány embert - gyerekeket is - a városban. A liszt mellé receptet is mellékelnek, hogy hogyan kell elkészíteni a kenyeret otthon, házilag. A pékségben dolgozók nem az. űzi« miatt vállalták, hiszen a liszten nincs sok nyereség, hanem azért, mert megkeresték őket, és csak így tudnak segíteni. ________________________ S ublótból eszkábálta az első kaptárakat Kolonics István már a hatvannyolcadik esztendejét tapossa Jászladányban, de ez a sok megélt tavasz, nyár mit sem változtat azon, hogy a méheket változatlanul kedveli. Mióta? Fiatal korától kezdve. Szerencsére adódott kitől ellesnie a szorgos röpködök titkait, hiszen a szépreményű Urbancsik Józsi bácsi személyében, aki civilben rugókovácsként kereste a kenyerét, nagyszerű tanítómesterre talált. A tizennyolcat is alig töltötte, amikor a nagymamától hozzájutott egy sublóthoz, és rövid idő múlva az árva bútor már három méhkaptár formájában szolgálta Visszaesőiéi 0» »rak, *töm a* mit tNMrMft. Az ájranóssfek Ám «z«fc « őf*k sem f? 3. «Sali Ma csakúgy mint minden keddeny ébredjen a Kiskegyeddel A 25. szám tartalmából: O Este nyolctól reggel hatig egyfolytában O Vetkőzz! - mondta a késsel hadonászó férfi O Rekviem a kombinéért O Medvcczky Ilona és az ő ruhái O Népszerű sorozatokkal, szerelemmel, divattal, kozmetikával ismét negyven oldalon, még mindig csak 29 forintért kedvenc lapja már az újságárusoknál. ♦8553/1H* ifjú gazdáját. Később is maga készítette apró védencei lakását: fenyődeszkából, duplafallal. Igaz, jelenleg ezeket cseréli ki. Most is akad huszonhat család méhe. Hogy mi szükségeltetik ehhez a foglalatossághoz? Először is türelem, mert a szeles embert nem tűrik a fullánkosok, no, meg szeretni is kell ezeket a picike szor- goskodókat. Hogy mennyit gyűjtenek védencei? Ez sok mindentől függ, így az időtől is. Előfordult, hogy az egyik évben két mázsa méze lett, esztendőre rá négyszer, ötször annyi. Azért nem volt ez a sok évtizedes méhészkedés mindig diadalmenet. Egyszer például le is permetezték őket, ami bizony ötszáz méhcsaládot érintett. Többek között neki is tetemes kárt okoztak, és évek kellettek, amíg újra megerősödtek legyengült családjai. Bár nyugdíjba Pista bácsi a vegyesipari kátéesztől került, ezt az időtöltést annyira szerette, hogy a helyi szakcsoportnak is hat évig volt az elnöke. Erről az idén tavasszal mondott le, köszönte szépen a bizalmat, de átadta a stafétabotot a fiatalabbaknak. Jöjjenek ők, csinálják, végezzék az adminisztrációt! Bár még a tél felé ballagunk, lélekben már alig várja a következő kikeletet, akácvirágzást. Amikor a családokkal megint vándorolni indul: irány Or- bottyán, amerre a lánya és unokái élnek, meg több, szépakácos is bólogat a kömyéke'n. Nem csoda, hogy ide vissza-Visszajár. Hogy még meddig? Elmondása szerint ez nincs kalendáriumhoz vagy dátumhoz kötve. Sokkal inkább a lábához. Mert.arpíg,az bírja... D. Sz. M. A Szoflt szeretetből írják, rajzolják Lapunk szeptember 12-i számában megjelent egy írás arról a közelmúltban leégett diszkóról, amely a cikkíró szerint igen üdvös létesítmény, hiszen kultúrával szolgál hetente kétszer és ebben a minőségében egyedülálló. A Rap Laborban működő Szo- li (Szolnoki Fiatal) szerkesztősége ezt igen zokon vette. Az egyetlen városi, havonta ezer példányban megjelenő újság, amely minden szombaton klubot is működtet, kizárólag kultúrával foglalkozik, s teszi mindezt másfél éve. A főszerkesztő, Bajnai Zsolt szerint a városban nem volt olyan kiadvány, ahová írhattak volna. Hogy a fiataloknak ne csak a video, az akciófilmek, egyéb könnyű szórakozások jelentsenek „szellem- i felfrissülést”, a Szofiban igen komoly és kedves dolgokról esik Kezdő toliforgatók, serdülő újságírók, karikaturisták, költők és képzőművészek honorárium nélkül, szeretetből írják-rajzolják ezt a tetszetős küllemű sajtóterméket. Rendszerint a Szabadidő Társulás pátyolgatja az újságot, szeptemberi számukat az önkormányzattól kapott 30 ezer forintos támogatással sikerült kiadni. Megvásárolható többnyire kézből a gimnáziumokban, egyéb középiskolákban, mozipénztárokban, Élker boltokban. De a Szofi elterjedt már Szegeden, Baján, Miskolcon, Veszprémben, és az ott kiadott zsengék is eljutottak a Szofi szerkesztőségébe. Ha a szülők többet meg akarnak tudni bakfis, kamasz és majdnem felnőtt gyermekeikről, olvassák el a Szofit. Tiszapüspöki Szeptember 29-én (kedden) ül össze legközelebb Tiszapüspöki képviselő-testülete. Ezúttal értékelik az első félévi gazdálkodást, majd elbírálásra kerül a jegyzői posztra érkezett két pályázat. Amennyiben a testület ezek valamelyikét elfogadja, október elsejétől új jegyző kerül a nyugdíjba vonuló jelenlegi helyére. A volt egyházi ingatlanok ügyében szintén állást kell foglalnia az önkormányzatnak ezen a napon. A két intézmény, amelyet az egyház visszaigényel: az általános iskola és az óvoda. Előbbi időközben már a lebontás sorsára jutott, az óvoda a polgármesteri hivatal szándéka szerint idővel visszakerül egykori tulajdonosához. Igaz, az egyház feltételei egyelőre nincsenek meg az üzemeltetéséhez, az elvi állásfoglalás előkészítését mindenképpen meg kell ejteni. Ezenkívül módosítás előtt áll a pénzügyi rendelet, előterjesztések hangzanak el a szociális segélyekkel kapcsolatban, végül a tanév beindultát érintő összegzésre kerül sor az ülésen. Szeptember elején minden általános iskolás gyerek ingyen kapta meg tankönyveit és füzeteit, ez az önkormányzat zsebe- it több százezer forinttal könnyítette meg. Ezenfelül óvodástól egyetemistáig minden gyermek kérelem nélkül, pénzügyi gyámügyi segélyben részesült - változó összegben. A hivatal erre a célra több, mint félmillió forintot fordított! Ugyancsak az iskolával kapcsolatos hír: sínen van 4-5. osztályban az orosz nyelv helyét elfoglaló német, az elsős-másodikosoknak pedig a törökszentmiklósi Kodály zeneiskola kihelyezett tagozataként tartanak előkészítő foglalkozásokat. A Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság jóvoltából előreláthatólag hamarosan az általános iskola rendelkezésére áll a gátőrház, ahol a gyerekek számára mezőgazdasági gyakorlókertet szeretnének létrehozni. Ezentúl egy országos természettudományos oktatóbázis megvalósítását szorgalmazzák. Elfogadás előtt ált a községi AMK szervezésében, az önkormányzat támogatásával a Pova- csóczy István néven futó művelődési és oktatási fejlesztő alapítvány. Povacsóczy úr a múlt században plébánosként ténykedett a faluban, később Püspökit elhagyva az egri érsekségen kanonok-plébánossá lépett elő. Az ő hagyatékából épült fel 1896-ban az óvoda épülete. Az alapítvány fő célja az oktatási-nevelési munka színvonalának emelése; a hátrányos és jó képességű gyermekek, valamint a pedagógusok támogatása, az oktatási feltételek javításával. Az elképzelés az egri érsek, valamint a megyei közgyűlés bizalmát és támogatását élvezi. A művelődési ház és a helyi FIDESZ szervezésében szüreti felvonulásra készül a település. A nevezetes, sőt immár ötödik esztendeje hagyományos eseményre október 10-én kerül sor. A résztvevők művészeti együttesekkel fűszerezett lovaskocsis, hintós felvonuláson köszöntik a lakosságot, este pedig zenés, táncos vacsorával zárják a napot. I 1
