Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-19 / 222. szám
1992. SZEPTEMBER 19. Hazai körkép 3 Jogi patthelyzet alakult ki Heves indulatok feszültek egymásnak a Tiszazug Termelő- szövetkezet tegnapi közgyűlésén. Az ok: a téesz vezetősége nem tartotta be az átmeneti törvény eljárási szabályait. A tagság a július 24-ére összehívott vagyonmegosztó közgyűlés megkezdése előtt közvetlenül, a jelenléti ív aláírásakor kapott írásos tájékoztatást a megosztásra kerülő vagyontárgyakról és azok értékéről. így aztán mindössze negyvenkilencen vásároltak. Persze voltak többen, akik semmiképpen sem tudtak volna üzletrészük fejében gépet, eszközt, netán ingatlant venni, mert már eladták azokat egyes téesz- vezetőknek. Természetesen potom pénzért. Százezreket érő értékpapírok cseréltek gazdát néhány ezer forintért, de azt is hallani, hogy volt aki pár liter bor ellenében szabadult meg üzletrészétől. A botrányos közgyűlést követően a felháborodott tagság aláírásgyűjtést kezdeményezett ismételt közgyűlés összehívására, miközben ügyészségi vizsgálat is indult, amely mind a mai napig tart. Nos, ilyen előzmények után kezdődött az újra összehívott közgyűlés, melynek napirendje megegyezett a július 24-i közgyűlés napirendjével. Elsőként Kulcsár Sándor, a téesz elnöke emelkedett szólásra. Elmondta, hogy szeptember 4-én bejelentette a csődöt, majd kérte a tagságot, hagyja jóvá lemondását. (Ezt a későbbiekben a megjelentek harmadszori nekifutásra megtartott szavazáson elfogadták.) Felszabadultak az eddig elfojtott érzelmek és indulatok A levezető elnök személyére vonatkozó, hosszas vita után dr. Veres Gábor, a téesz jogtanácsosa, valamint átagság, illetve Székács IstvánN polgármester által felkért dr.‘Farkás József jogász megállapította, hogy jogi patthelyzet alakult ki. A július 24-i közgyűlés érvénytelen, mert az erről készült jegyzőkönyvet nem hitelesítették, egy tag nem írta alá. Ettől azonban még lehetne tárgyalni az eredeti napirendi pontokat, ha a vagyonmegosztás dokumentumai nem lennének az ügyészségnél. Nincs viszont semmilyen adat, semmilyen okmány. Ezért a közgyűlés gyakorlatilag értelmét vesztette. Abból a szempontból azonban hasznosnak bizonyult az összejövetel, hogy a tagságból és a vezetőség néhány tagjából felszabadultak az eddig elfojtott érzelmek, indulatok, sőt olykor még fenyegető, rágalmazó mondatok is elhangzottak.- Most már ne egymásra köpködjünk, hanem végre csináljunk valamit! - próbált véget vetni a paprikás hangulatú, személyeskedő vitának az egyik felszólaló. Ezt aztán több hasonló vélemény követte. Már jócskán elmúlt dél, amikor a tagság jóváhagyta azt a javaslatot, hogy külső szakértőkkel végeztessék el a téesz vagyonának felértékelését. A viharosnak indult, de békésebb mederbe terelődött közgyűlés azzal ért véget, hogy a résztvevők egyhangú szavazással - átmeneti időre - megbízták Zeizel László elnökhelyettest az elnöki feladatok ellátásával. L. Z. Viharos téeszközgyűlés Nagyréven Lemondott az elnök \ Kutya a kútban Állati lift (Czobor Sándornak, barátsággal) Mi a szép? A művészet? És ami szép, az művészete? És minden szép - művészet? És minden művészi alkotás szép? És minden, ami szép - igaz? És az igaz vajon szép-e? És a-szép mitől szép? Csak úgy önmagától? Vajon szép lehet egy táj önmagában? Vagy én is kellek hozzá? És szép lehet egy szikla önmagában? Vajon szépnek látja ezt a sziklát, mondjuk, egy kutya? Vagy csak én látom szépnek? Én, az ember? Mégpedig azért, mert belelátok egy arcot, amely megrendít? Amely mulattat? Amely emlékeztet valaki arcára, olyan valakiére, aki fontos volt nekem? Mondjuk, egy női arcra? Mert milyen a szépség? És lehet-e a szépség valamilyen? Mondjuk - női? Milyen a női szépség? Egyáltalán: egy nő szép? Vagy csak egy biológiai objektum? Es ha mégis szép, vajon mitől az? Attól, hogy egy külső és belső egyesülés során számomra széppé lesz? És mit lásson vissza a néző (olvasó) ebből a nőből a képen, a szobron (a versben)? Az életbeli nő hasonmását? Milyen legyen tehát a szép nőről készült mű? Hasonlítson a látható valósághoz? S a látható világ vajon nem annyiféle, ahányan nézik? Akkor hát melyikhez hasonlítson a mű? Az enyémhez? És mindig az enyémhez? De kell-e hasonlítania? Vajon a modell és a mű nem két külön dolog? Az egyik a van, a másik a lesz? Vajon mi a különbség a van és a lesz között? Mi a különbség a talált és a csinált között? És mitől mű a mű? Nem attól, hogy elkülönül a látható valóságtól? Egyáltalán: látható-e a valóság? S amit látunk, az a valóság? Vagy valami más a valóság, ami mélyebben van? A látvány mögött? S nem ezt kéne a műnek megmutatnia? Akkor hát mégis elkülönül a „látható” valóságtól? Mert ha mégsem különül el, nem jobb inkább maga juk, tettünk-e valamit? Nem lehet, hogy amennyiben az alkotás eltér a hétköznapi valóságtól, annyiban mü'l Hogy annyiban hordoz gondolatokat? Nem úgy kell néznünk egy műtárgyat, hogy a „látható” valóság és a „mű” közötti különbséget keressük? Hogy megtegyük az utat a „talált” felől a „csinált” felé? És különben is: mi a műtárgy? Lakásdísz? És hol működik ez a műtárgy? A falon? Nem lehet, hogy az emberi agyban? És hogyan működik? Van a tudatban egy fiók, ahova berakható? Olyan, mint mondjuk, a kalap, amely azonnal beilleszthető egy ilyen fiókba, amint meglátjuk a kalapot? Vagy meghalljuk ezt a szót: kalap? Már oda se kell néznünk, tudatunkban megjelenik a kalap képe? így működne a műalkotás is? S ha mégis beilleszthető egy fiókba, nevezhetjük-e még műalkotásnak? Egyáltalán: hol van a műalkotás? Rajtam kívül? A külső világban? Lehet, hogy a mű az mindig kívül van, de bennem működik? Akkor hát a külső világhoz tartozik vagy a belső világhoz? Ilyen szimpla lenne ez a kérdés? Nem lehet, hogy a mű nézésekor egyesül bennem a külső világ és a belső világ? Nem lehet, hogy a kettő kevesebb, mint az egy? Nem lehet, hogy ilyenkor létrejön bennem egy ősi egység? Nem ezt nevezik katarzisnak? Mégis: mi a műtárgy? Keresés?-'A*i út? Nem a létezésről való gonddlko- dás mellékterméke? És lehet-e a világ emberi e melléktermék nélkül? Vagy nélküle elállatiasod- nánk? És ha igaz, hogy a művészet ma már nem hat, akkor-az ezredvég története egycálcLIesz az állati lét felé való liftezéssel? De igaz-e hogy napjainkban már nincs jelen a művészet? És az álmok? Azok mik? És az érzelmek? És mit kell tennie egy művésznek? Felmutatni az álmainkat? Egyáltalán: mi a művész? Egy londiner? Egy liftesfiú, aki mégiscsak fölfelé viszi azt a bizonyos liftet? Körmendi Lajos _____________________ F ájdalmában megrendült a föld Augusztus végén érkezett a hír Karcagra: meghalt dr. Mándoky Kongur István turkológus, aki egész életében fanatikusan kutatta a magyarok őstörténetét, a kunok történetét és a török népek kultúráját. Szülővárosában nagy megdöbbenést okozott halálhíre, hiszen szívósnak és erősnek ismertük. 1944-ben született Karcagon. Családjának súlyos üldözésben volt része a kulákokkal való leszámolás idején. Gyermekkorában szinte lopva tanult meg kazakul, tatárul és oroszul a kunmadarasi repülőtéren szolgálatot teljesítő katonáktól. Az egyetemen az ugyancsak karcagi Németh Gyula professzor tanítványa lett. Végzés után tanított az egyetemen, dolgozott az Akadémián. Nagyon sok nyelven beszélt. Sok tanulmányutat tett Közép- és Belső-Azsiába. Halála előtt is a Kaukázusban volt. Ma- hacskala városában hunyta le a szemét örökre augusztus 22-én. Napokig bizonytalan volt temetésének ideje és helye is. Végül Al- ma-Atában, Kazakisztán fővárosában helyezték örök nyugalomra szeptember 3-án. Karcag képviseletében Ökrösné Barta Júlia, a Győrffy István Nagykun Múzeum munkatársa volt jelen a temetésen. A napokban érkezett haza Közép- Ázsiából. Erről a hosszú és szomorú útról kérdeztük őt.- Mándoky Kongur István haláláról itthon szinte semmit sem tudunk. Alma-Atában tudott meg részleteket?- Igen. Magomedov Badruttin kumuk költő volt az utolsó, akivel találkozott Kongur (ott mindenki így nevezte Mándoky Istvánt). Együtt sétáltak a tengerparton, Kongur lehajolt, hogy kiszórja a homokot a cipőjéből, s ekkor lett rosszul. Bevitték a kórházba, megállapították, hogy infarktusa volt. Kicsit jobban lett, beszélgettek a kumuk költővel. Hajnalban jött egy újabb szívroham, az végzett vele. A haja teljesen megőszült. Mahacskalában, mielőtt elküldték volna István holttestét Alma-Atá- ba, a Dagesztáni Akadémia elnöke Juliánusz baráthoz hasonlította őt. Badruttin, kísérte el a koporsót. Hozott magával egy kicsit a ma- hacskalai földből Alma-Atába, s hozott.ürömfüvet is. A sírba.- ÜrömfuvémUftak a középkori kun sírokbafní.- Igen. De más hasonlóságok is vannak. Például % ítmfetés előtt is volt tor. Itt a legfojptosabb vendég elé főtt birkafeje^tejtek.- Mint KarcagA.- PonToían. 4 vendég egy magyar külügyi osztályvezető volt. O átadta a kumuk költőnek azzal, hogy őt illeti, mert ő zárta le Kongur szemét. Badruttin szétosztotta a birkafejet. A fülét a magyar külügyesnek adta, hogy mindig jó hírt halljon felőlük. A birka szemét az özvegy kapta, ami azt jelképezte, hogy őrizze a férje tekintetét. A birka nyelvét nekem adta, hogy őrizzem a török nyelveket, és az ősi kultúrát adjam át a fiataloknak.- Nagyon szép. Költői.- Kazakisztánban még sok szépséggel lehet találkozni.- Milyen volt a temetés?- Kazak szokás szerint a holtnak otthonról kell indulnia. Felállítottak egy jurtát az előtt a ház előtt, ahol Alma-Atában lakott István sűrű ottlétekor. A jurtában ravatalozták fel. Itt búcsúztak el tőle a rokonok (a felesége kazak), a szomszédok, az ismerősök. A férfiak imát mondtak fölötte. Utána elvitték a Tudományos Akadémia elé, ott zajlott le a hivatalos búcsúztatás. Az akadémia elnöke, Abduali Haidar azt mondta: „Fejet hajtok a magyar föld előtt, amiért ilyen fiút adott a tudománynak.”. Volt, aki Krisztushoz hasonlította, akinek a küldetését beteljesítik majd tanítványai, mert azok vannak Magyarországon, Közép- Ázsiábán, Kínában, Koreában, Törökországban, Japánban is. A kirgiz nép nevében a Kirgiz Nyelvtudományi Intézet elnöke, Kadirali búcsúztatta, a Magyar Köztársaság nevében pedig Hóvári János, török korral foglalkozó történész, a Külügyminisztérium osztályvezetője.- És a szülőföld nevében?-«Én. Vittem egy marék útidéi Karcagról, Németh Gyufa sírjárót. A kazakok a kezüket tartották, csipetenként szórták ki, összekeverve a kazak földdel.- Sokan voltak a temetésen?- Óriási tömeg volt. Ember nagyobb tisztességet nem kaphat ennél. Otthon volt ott is: ugyanúgy kutatta Közép-Azsiát, mint a Nagykunságot. Európa úgy tartotta számon, mint páratlan nyelvészt, óriási tudását a szakma is elismerte, tudták, hogy nem volt hozzá fogható tudós.- Jól ismertük mi Mándoky Kongur Istvánt?- Én most jöttem rá, hogy nem. Ő sokkal több volt annál, mint akinek mi hittük. Közép-Azsiában ismerték őt. A temetésén ott volt a kazak értelmiség java, akik sok éve segítették Istvánt, útlevelet szereztek neki, bújtatták a KGB elől... Ott voltak a kis népek küldöttei is a sírnál, akik becsülték Kongurt, mert az ellenállás élő példája volt. Nem azért volt nagy a szemükben, mert a nogájt nogájul, a kumukot kumukul szólította meg, hanem azért, mert a függetlenséget képviselte. Elmondták, hogy amit hirdetett, íme, bekövetkezett, még megérhette a Birodalom bukását. Ezen török népek tagjainak mindig szemrehányást tett, ha orosz iskolába járatták a gyereküket, ha nem őrizék saját nyelvüket, kultúrájukat. Ott voltak a temetésen a kirgizek, hozták az egyetemük díszdoktori oklevelét, amit augusztus 27-én vett volna át István - ha megéri. A kazakok szeptember második felében, a kazakok világtalálkozóján adták volna át neki a díszdoktori oklevelet. Már csak a sírhoz tudták elhozni. Még a kirgiz államelnök is részvétét nyilvánította. A temetést közvetítette a kazak televízió.- Mennyi ideig tartott a temetés?- Csaknem négy óra hosszáig. Amikor István holttestét leeresztették a sírba, szemerkélni kezdett az eső. A kazakok rögtön arról kezdtek beszélni, hogy a föld elfogadta a testét, békében fog nyugodni, az eső annak a jele. És elmondták, hogy amikor István meghalt, megrendült a föld Kö- zép-Ázsiában, főleg Kirgíziában volt erős földrengés. Akkor fájdalmában rendült meg a föld. Kongur életében is legenda volt Közép- Azsiában, halálában pedig szinte mitologikus magasságokba emelték. Gyönyörű helyen nyugszik Alma-Atában: a sír kelet-nyugati tájolású, egy hatalmas völgybe látni onnan, jobbra pedig a Tien-San hegység szirtjei. Ott nyugszik István, ahol a kazak kultúra kiemelkedő alakjai. írók. művészek, tudósok. A temető neve Kengszai, ami Kincses-völgyet jelent.- Volt halotti tor?- Igen. A temetés után az akadémia épületében gyűlt össze a rokonság és a kazak értelmiség jelesei. Kongur kedvenc ételei voltak az asztalon. És kumisz, meg tevetej. Itt fogalmazta meg a Kongur Alapítvány szövegét a kazak költőnő, Farize Ongaszimova és Rabiga Szizdikova akadémikus, történész, akinek a férje ahnak idején tizennyolc évet kapott egy versért. A Kongur Alápííváhy célja, hogy olyan fiatal kutatókat támogasson, akik a közép-ázsiai törpkség és a magyar kultúra kapcsolatait kutatják, s ezenkívül az alapítvány pénzéből akarnak méltó síremléket állítani Mándoky Kongur Istvánnak. Az alapítványt eljuttatják az ösz- szes közép-ázsiai néphez.- Még Mándoky Kongur István kezdte szorgalmazni, hogy a kazakok legközelebbi rokonainak számító kunok fővárosa, Karcag, és a kazakok fővárosa, Alma-Ata lépjen testvérvárosi kapcsolatra. A karcagi önkormányzat a magáévá tette ezt az elképzelést. Ebben az ügyben sikerült-e megtudni valamit?- A kazakok nagyon szeretnék a kapcsolatot. Eleven, élő kapcsolatot szorgalmaznak. Kérték, hogy a kacagiak alakítsanak ki emlékszobát Mándoky István szülőházában. Ők adják majd a kumuk sarkot, annak a földnek a tárgyait, ahol utoljára lélegzett Kongur. Jönnek majd Karcagra filmezni is, mert be akarják mutatni a kazak nézőknek István szülőföldjét. Most szeptembertől tíz kazak diák tanul Magyarországon: ők is sokszor jönnek majd Karcagra.- Mi volt Mándoky Kongur István a közép-ázsiai népek számára?- A megtartóerő.- Köszönöm a beszélgetést. K. L. Mandok} Kongur István felravatalozva a/ alma-atai temetőben
