Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

1992. AUGUSZTUS 10. Hazai tükör 3 Csángófesztivál Jászberényben Egy pompás „menyekező” vendégei voltunk (Folytatás az 1. oldalról) meg a lelkes nézőket; fuvallat, mely mint­ha a távoli Erdélyből, a havasok, erdősé­gek világából, Moldvából érkezett volna lélekfrissítően. Egymás után sorjáztak az együttesek; a moldvai és gyimesi csángók mellett az erdélyi magyarság vonultatta fel táncait, látható volt itt a székelységtől Katolaszegen át a Mezőségig valamennyi színe-java-virága a gazdag folklórnak. De szerepelt a programban a bihari románok tánca is, jól tükrözvén a népek békés egy­más mellett élésének gondolatát is. A moldvaiak népes táborában ott vannak Gajcsana-Magyarfalu, Pusztina, Duma­Somos Klézse képviselői, míg a hétfalusi csángókat a zajzoniak képviselik; a kalo­taszegiek Györgyfalva, Inaktelke, Méra révén vannak jelen, a gyimesiek küldöttei Hidegségpataka, Setétpataka települések­ről érkeztek. Jobbágytelke, Marossárpa­tak, Magyarszentbenedek a Székelyföldet jelentik a fesztiválon. De itt van a Csíksze­redái Hargita együttes is, s ők a Felcsiki táncok pompás előadásával arattak sikert. Nem egy esetben a táncok eredeti formá­jukban jelennek meg a színpadon, az úgy­nevezett tiszta forrás, amelyből bőséggel merít a hivatásos koreográfia. A magyar- szentbenedekiek szegényese láttán Tímár Sándornak, az Állami Népi Együttes mű­vészeti direktorának is felcsillan a szeme - a nézőtéren szakemberek is számosán -, hisz ő is szívesen merített ebből a forrás­ból, s ő hívja fel rá a tudósító figyelmét, hogy egy-egy tánc mennyire át van szőve román, esetleg szász hatásokkal is, de azért nem kell tévesen azt hinni róluk, hogy nem magyarok. Ezt tudatosítandó a közeljövőben Bartók szellemében szeret­né felvállalni a határon túli kultúrák tüze­caiból építeni egy önálló műsort. Ez a fesztivál ilyen szempontból a szakem­bernek is adhat ötleteket, jó irányú ösztön­zést. Érthető, és nagyon is jogos a művelő­dési miniszter péntek esti megnyitón el­hangzott elismerése és figyelmeztetése, amikor hangsúlyozta: „A gyenge lángot vigyázni kell” - azaz nem szabad, hogy a barátságnak, testvériségnek ez a Jászbe­rényben gyújtott tüze kialaludjon. Szeren­csére ilyen veszély nem is fenyegeti - hála a rendkívül szolgálatkész szervezőknek, élen Papp Imrével, aki vállán hordja és a szívén viseli segítőtársával, Péterbencze Anikóval a fesztivál minden szellemi és materiális gondját. És hála az úgynevezett szponzoroknak, soruk hosszú, ezért hely hiánya miatt valamennyi nem említhető meg, de az adakozó kedv sajátos bizony­ságát adta például a Zagymenti Termelő- szövetkezet, ugyanis az ő fogataikon ér­kezett a vendégsereg a szombat esti Mold­vai menyekezőre, amelyre egyébként hi­vatalos volt a fesztivál minden résztvevő­je, sőt még Szlovákiából is érkeztek ven­dégek, és igazi ünnepe ez a család- alapításnak; elöljáróban a katolikus és a református egyház képviselője szerető szavakkal és áldásos lelkülettel ajánlotta a szépszámú nézősereg figyelmébe. Való­ságos csángólakodalom Berény főterén! Zajos, forgatagos, humoros is, fordulatok­kal és meglepetésekkel. A fesztivál most is, mint az első alka­lommal tavaly, nemcsak a népművészet pompás parádéja, de az együttgondolko­dás felelős fóruma is; együttgondolkodás a csángók életéről, jelenéről, sőt jövőjéről is, azaz sorsáról. Meghívott szakemberek fejtik ki véleményüket egy-egy kérdés­ben, illetve szolgálnak újabb adalékkal a csángó nép múltját, történetét illetően, így többek között Benda Kálmán akadémikus egy olyan 1642-ből származó, újabban előkerült dokumentumot ismertetett - ka­tolikus szertartások magyar szövegű le­írását Moldvából -, ami újabb bizonyság, hogy ott, akkor igenis magyarok éltek, hisz csak ők vallották a keresztény hitet. Hofer Tamás az etnikai sokszínűséget mint történelmi realitást elfogadva, arra mutatott rá, hogy az effajta sokszínűség nem feltétlenül jelent hátrányt egy társa­dalom életében, sőt erénnyé is válhat, ha sikerül megfelelő közös keretbe vonni a különböző népeket, nemzetiségeket. Pé­terbencze Anikó arról az eredményes gyűjtőmunkáról számolt be, amelyet a Jászság Népi Együttes keretében végez­nek, s amelynek fényes bizonysága lesz az a film is, amelynek második részét kalotaszegi l'ejdis/ éppen augusztus közepén forgatják majd Moldvában. Jó volt arról is hallani, amiről Halász Péter a krónikás igényével szólott; hogy tudniillik új szelek fújnak a Szeret völgyében is - szaporodnak azok az ese­mények, bővülnek azok a lehetőségek, amelyek hozzájárulhatnak a megtépázott csángó nép magyarságtudatának erősíté­séhez is. Bár, ahogy idézve magukat a moldvaiakat: az ördög mindenhová oda­szúrja a farkát is, azaz a bontakozó kap­csolatokat olykor kellemetlen történések zavarják meg. Remélhető, épp e fesztivál révén is, és a különböző találkozók hatá­sára, Moldvában is egyre többen döbben­nek rá a csángók között, hogy hová is tartoznak. Ezt a gondolatot pendítette meg a fesztivál egyik fővédnökének, dr. Habsburg Ottónak a levele is, amelyet Papp Imrének címzett - hogy távolmara­dásáról mentse ki magát -, de amelynek tartalma korántsem csak személyes; és épp ezért hangozhatott el a péntek esti megnyitón is, hisz a Nemzeti Páneurópai Unió elnöke hangsúlyozza meleg hangú levelében: „A csángó magyarok kultú­ránk legősibb elemeit őrizték meg hosszú évszázadok során a mostoha körülmé­nyek ellenére. Örvendetes, hogy Jászbe­rényben lehetőségük van szélesebb kör­ben is megismertetni hagyományukat a hazai és külföldi közönséggel. Mert a ha­gyományőrzés a nemzet túlélésének egyik alappillére. Aki nem tudja, honnan jött, azt sem tudja, hol áll, s ezért nem tudhatja, merre tart.” E beszámoló csak összefoglalhatja a történteket, azt is csupán csonkán teheti hely hiánya miatt, hisz a harmadik napon, vasárnap is tovább zajlottak az esemé­nyek, s délután a táncház, a zenésztábor, a hagyományőrző népművészek és a há­zigazda Jászság Népi Együttes közös mű­sorával sem zárultak le igazán, mert a búcsúzás a helyi táncosok otthonában be- lenyúlott a késő éjszakai órákba. Mindent egybevetve elfogadhatjuk az egyik részt­vevő sommás megállapítását a testvéries hangulatban eltöltött napokról: egy pom­pás menyekező vendégei voltunk! A foly­tatás pedig jövőre augusztusban ugyanitt - legfeljebb újabb formákkal és tartalmi­lag is tovább bővítve a hagyományos ese­ményt. Valkó Mihály Fotó: Korényi Éva Ih'imiUiliik a s/abadtcri színpadon falva. I.észpcd. Egvházaskozár. Dioszin. tesebb ápolását, a szomszédos népek tán­Kellépés előtt Taxisok, utasok, forintok (Folytatás az 1. oldalról) A tanfolyamrendszer reformja annyit jelentene a Gábriel Taxi illetékese szerint, hogy meghatá­roznák a szolgáltatásért fizetett összeg maximumát és minimu­mát. A maximumot a szervezet­hez nem tartozó taxisok se lép­hessék túl - folytatja Boda István.- Egyébként az ilyen taxisokat igen nehéz ellenőrizni, ha az utasnak valamiféle panasza van. A társasági taxist egy etikai bi­zottság jobban tudja ellenőrizni. Egyébként megfigyelhető, hogy jobbára csak a taxisszervezetek fizették be a drosztd'jakat, me­zítlábasok nem. A drosztdíjak befizetését rajtaütésszerűen kel­lene ellenőrizni. Drosztügyben van még két megjegyzésem. Az egyik, úgy véljük, hogy a VO­LÁN Kft. külön várakozóhelye az autóbusz-állomáson sérti az versenyszellemet, másodszor pedig szeretnénk a befizetett dí­jakért minőségileg jobb drosztot kapni. Jó lenne, ha a taxizásra a jövőben inkább csak a társaságo­kon belül lenne lehetőség. Persze azt mindenkinek meg kell je­gyezni, hogy a taxis kollégák vannak az utasokért, és nem for­dítva. A következő célpontom az Arany Pelikán Taxi székhelye volt. Hajnal Istvánné diszpécser szerint minden becsületesen dol­gozó taxisnak csak az apránként felépülő egzisztencia jut.- Az utas azonban egyes nega­tív taxis élményéből általánosít, így ez a megélhetési modell is veszélybe kerülhet. Különben napjaink pénztelen időszakában azzal a taxivállalattal utaznak többen, amelyik színvonalasabb szolgáltatást nyújt. A mi társasá­gunknak nyolc kocsija van, s job­bára csak a Széchenyi-lakótele- pen drosztolunk. A „városi” ta­xisok problémáit azonban mi is érezzük. Egyetértek a maximált árat és az elsődlegesen társasági taxizást követelő javaslattal. Drosztügyben mi is az egyenlő piaci feltételeket szeretnénk elér­ni. A főtaxis Nagy Pál szerint sem jó az a taxis, aki nem tartozik sehová.- Csak a legegyszerűbbet mon­dom. Hol keresse az az utas el­vesztett holmiját, aki egy ilyen taxiban utazott? Ezeknek a kol­légáknak nincs felügyeleti szer­vezetük. Drosztot nem fizetnek, pedig a többség végig ott álldo­gál. A társaságok viszont fizetnek, így joggal követelhetnek jobb minőségű várakozóhelyet. Szol­nokon jelenleg közel 400 taxi van, ebből maximum kétszáz el tudná látni ezt a szolgáltatást. Mi a megyeszékhelyen húsz taxit tartunk fent, és csak érdekesség­ként mondom, hogy nálunk van az első női taxis. A taxistársada­lomnak mindenkor tisztességes körülményekre kell törekednie, s csak így hódítja vissza az utast napjaink pénztelen időszakában. A beszélgetésünk elején említett Gabriel-aggályokkal egyetértek. Vass József, a Club Taxi mun­katársa a következőképpen érté­keli a helyzetet.- Az irreálisan magas tarifa adott esetben elriasztja az utaso­kat, ezért lenne előnyös a kötött tarifarendszer. A társasági taxi­zás az ellenőrzések miatt lenne jobb. A drosztokról azt tudom elmondani, amit az előttem szóló kollégák. A Tisza Taxi Szolnok legna­gyobb gépkocsiparkját fenntartó társasága. Hetven taxijuk van. Gulyás József, vezetőségi tag így ábrázolja a problémákat.- Először is a drosztok befize­tését szorosabban kell ellenőriz­ni, s ha már pénzt kémek érte, akkor normálisabban kiépített és fenntartott várakozóhelyeket kérnénk. Úgy vélemj hogy a kü­lön Volán-droszt nem igazán eti­kus. Azt én is vallom, hogy kel­lene egy bizonyos határok között mozgó árrendszer. A társasági taxizás erőltetése helyett szerin­tem jobb, ha szépen lassan mor­zsolódnak le a mezítlábasok. Szegszárdy József, a Volán Kft. ügyvezető igazgatója első­ként a külön drosztjukról beszélt.- A Volán Kft. szerződést kö­tött a Jász-Kun Volánnal, akik a buszpályaudvar területén enge­délyezték a külön várakozási le­hetőséget taxijaink számára. Ugyanígy kemény pénzeket fi­zetünk a MÁV-kórháznak is, ahol szintén külön megállapodás alapján állhatnak kocsijaink máshová, mint a többiek. Szerintem a szervezett forma azért jobb - folytatja a Volán Kft. illetékese, mert nincs lehetőség partizánmunkára, és biztosított az ellenőrzés. A vállalkozói ipar- engedélyt kötelező mindig kiad­ni, megtagadni nem lehet. Ezért a magas taxislétszámot csak a polgármesteri hivatal korlátoz­hatná. Én még napjainkban is rengeteg új arcot látok a droszto- kon. Röviden, a teljesség igénye nélkül, ezek voltak a problémák, amelyek nyomasztják Szolno­kon a taxistársadalmat. A légkör feszült, ezért egy átfogó koncep­ció kidolgozása Szolnok városá­ban sem halasztható. Sz. T. Falusi hírek Hunyadfalva A hunyadfalviakat (lélekszá­múk még a háromszázat sem éri el) mostanság nem kisebb téma foglalkoztatja, mint az önállóvá yálás, A településrészt létezése óta egyéb belterületként tartot­ták nyilván, amely helyzettel a lakosok a jelek szerint nem túl­zottan szimpatizáltak. Már a leg­utóbbi választásokon felmerült a Kőtelektől való elszakadás igé­nye, ám a törvényben minimum­ként előírt alsó tagozatos általá­nos iskola hiánya gátat szabott az elképzeléseknek. Ez a feltétel 1990-ig hiányzott. Szeptember­ben lesz két esztendeje, hogy a kisiskolásoknak lehetőséget tudnak biztosítani a helyben va­ló tanulásra. * A lényeg mindenesetre az, hogy az egyik falugyűlésen ismé­telten felvetődött az önállósodá­si igény, amit ez év május 2-án népszavazás követett. Mivel a hunyadfalvi szavazóképes la­kosság kilencven százaléka igennel voksolt, természetesen sikeressé nyilvánították a nép­szavazást. A szükséges adatokat azóta a kőtelki önkormányzat to­vábbította a Belügyminisztéri­umnak, ahonnan január elsejei dátummal várható az engedé­lyeztetés. * Addig is akad tennivaló bő­ségesen. Még ebben az évben választásokat kell tartani. Többek között társadalmi megbízatású polgármestert kell a leendő falu élére állítani, ezenkívül a helyi képviselő- testület létrehozását sem sza­bad szem elől téveszteni. Az előkészületek megkezdését bi­zonyítja, hogy működik már a településrészi önkormányzat, amelynek elnöke dr. Sas Zol­tán, kőtelki hatósági állator­vos, míg a többi három tagja hunyadfalvi lakos. * Jelenleg természetesen Kőte­lek fejlesztési programjai között tartják számon Hunyadfalváét is. A négyéves gazdasági terv első részének feladata az általá­nos iskola alsó tagozatának tel­jes befejezése volt. Jelenleg az egyetlen összevont osztályban tizennégy nebuló sajátítja el töb­bek között a matematika, írás és olvasás alapjait, egy tanító és egy képesítés nélküli nevelő ve­zetésével. A diákok számára a kőtelki önkormányzat ingyenes étkeztetést biztosít. * Az önálló óvoda még nem va­lósult meg, az orvosi rendelőbe hetente egyszer jár ki a kőtelki háziorvos. Ezenkívül Idősek Klubja, házigondozó-szolgálat és sportkör működik a települé­sen, melynek munkájában első­sorban a futball iránt érdeklő­dők vesznek részt. * Sokakban felvetődhet a kér­dés: miért fontos ennyire a hu- nyadfalviaknak az önállóvá válás? Nekik szánjuk válasz­ként, hogy tervük megvalósu­lása esetén párhuzamban önálló költségvetéssel rendel­kezhetnének, a lakóknak nem kellene mindenféle apró-csep­rő ügyükkel Kőtelekre utazni, hanem azokkal helyben is tud­nának foglalkozni. Az sem le­becsülendő, hogy segélykérel­meiket olyanok bírálnák el, akiknek valóságos képük van az igénylő helyzetéről stb.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents