Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

4 1992. AUGUSZTUS 10. A szerkesztőség postájából Csend vagy diszkó Csendre, nyugalomra vágy­nak három utca - a Tomaji, a Kinizsi és a Beloiannisz - lakói, mintegy negyven család. - így kezdődik kunhegyesi olvasónk névvel, címmel érkezett levele. Miért nincs nyugalmuk? A köze­lükben van a Fortuna borozó, ahol szombatonként - enge­déllyel - az udvarban vacsorát, diszkót rendez a tulajdonos. Erhiáit a nagy felháborodás. Két hóriápja beadtak - több aláírással - egy tiltakozást a polgármesteri hivatalhoz, de a panaszosokat még senki nem hallgatta meg - ezt is sérelmezi levélírónk. A pinceborozó ellen nincs kifogá­suk, attól nyugalmuk van, de a diszkós dühöngőt nem szívlelik! Baranya Pál jegyző úr el­mondta, hogy a Fortuna tulajdo­nosa (is) addig tart nyitva, amed­dig jónak látja, amennyit „meg­állapít” magának. Esetünkben naponta 21 óráig szól a kiírás szerinti nyitva tartás, szombaton pedig éjjel 2 óráig. (A nyitvatar­tási időt viszont ki kell írni, s azt már be is kell tartani!) „Disz­kós” napon voltak többször is a helyszínen ellenőrzésen, s tulaj­donképpen mindent rendben ta­láltak. Elviselhető hangerejű volt a gépzene. (Lehetséges, hogy neszét vették a „látogatás­nak”?...) Megtudtuk a jegyző úrtól, hogy nem is egyszer tár­gyaltak a beadvány érkezése óta a Fortuna vezetőjével „zajügy­ben”. Most ott tartanak, hogy - feltehetően - augusztus 8-án, szombaton már csend honolt a borozó környékén... Augusztus 4-én ugyanis írásban bejelentette a üzemeltető, hogy megszünteti a diszkót. Meglehet, az késztette erre az elhatározásra, hogy kö­zölték vele: a környék lakói ki­fogásolják a hangos zenét, ezért megrendelik a zajszintmérést - az ő költségére. A tájékoztatásból arra követ­keztetünk: tulajdonképpen nem sok'embert zavar(t) igazán he­tente egyszer a diszkó, ahol nincs (nem volt) belépő, s III. osztályú áron fogyaszthattak a fiatalok, s kulturált körülmények között tölthették szabad idejü­ket, táncolhattak. Ettől ezután „elesnek”... Sokan sajnálják majd. Bizo­nyára gondolnak erre azok a kör­nyékbeliek, akiknek fiuk, lányuk is eljárt a Fortunába, s jól érezte ott magát. De hát nyilván nem ők tiltakoztak a heti egyszeri diszkó ellen... Az is előfordulhat, hogy inkább a zárás utáni „búcsúzko­dás” zavarta a közelben lakó­kat... Végül is nem maradnak szóra­kozási lehetőség nélkül a kunhe­gyesi fiatalok. Várja őket a Bel Ami, az úgynevezett „igazi” diszkó, ahol gondosan megter­vezték a hangszigetelést, miegy­mást. Amit viszont meg is kell fizetniük. Ott száz forint csak a „beugró”, s egész este semmi­képp nem ülhetnek ott a fiatalok „szárazon”, fogyasztaniuk kell valamit, s persze, az árak sem III. osztályúak. Erre pedig még ke­vesebbeknek telik majd... Szerencse a „köbön”! Már-már nem is csodálkozik, nem is ütközik meg az ember, ha valakiről azt hallja - észreveszi -, hogy szétszórt, feledékeny, fi­gyelmetlen. Mindezt a hetek óta tartó hőség számlájára írjuk, s latolgatjuk, meddig, mit kell még elviselnünk. S meddig bír­juk? Nos, B.A.-né szolnoki olva­sónknál is a kánikula játszhatott közre augusztus 6-án. Beszállt a Tisza-parti üdülősoron parkoló kocsijába, s mint aki jól végezte dolgát (biztosan jól végezte a tel­ken), hazahajtott. Táskáját min­dig beteszi előbb a kocsiba, de akkor nem így történt. Soha nem jön rá, mi késztette arra, hogy most a kocsi mellé „állítsa”. Benne a szokásos százféle fontos irat, okmány, néhány ezer forint, kulcsok, miegymás. Még otthon is nyugodt volt, kinn hagyta cuc­cait a telken, ha ilyen „gyagya”, majd érte megy. Aztán becsöngetett hozzá két rendőr. Meglepődött kicsit. Vé­giggondolta napját. Aznap sem­mit nem „vétett”, korábban se, hát majd megmondják, miért jöt­tek. „Csupán” a táskáját hozták utána, amit a parkolóban felej­tett. Megdöbbent. Hát mégsem a telken... Nem lehet tudni, Ko­vács Sándor zászlós és Bagyarik István főtörzsőrmester, vagy B.A.-né örült jobban. Előbbiek, hogy ők vették észre a gazdátlan táskát, s visszajuttatták azt jogos tulajdonosának, vagy utóbbi, hogy nem kell heteket, hónapo­kat eltöltenie iratai pótlásával - ami bizony, manapság már költ­séges „mulatság’ ’. És még apén- ze is természetesen megvan! Za­varában alig-alig tudott köszöne­tét mondani a két rendőrnek, akik tisztelegve távoztak. A szeren­csés asszony bennünket kért: ad­junk neki módot, hogy a nyilvá­nosság előtt is megköszönje a két rendőr szolgálatkészségét! Ilyen kérést nem lehet megta­gadni! Tetten ért tolvaj! A minap kellemetlen esemény történt velem. Mozgáskorláto­zott vagyok, nélkülözhetetlen segítőm a kerékpárom, mert gya­logosan csak kb. 100-200 métert tudok megtenni. Azon a napon déli 12 órakor a Gyulai Gaál Miklós Iskola napközi konyhájába igyekeztem. Szívességből egy 85 éves bácsi ebédjét szerettem volna elvinni a mintegy két kilométerre lévő lakására. Kifordul­va a napköziből, a kerékpáromnak csak a hűlt helyét találtam. Megfújták a biciklimet! Telefonon azonnal értesítettem az abo- nyi rendőrőrsöt, sajnos, az ügyeletes éppen nem tartózkodott benn. Kölcsönkértem egy kerékpárt, hogy a bácsi mindezek ellenére idejében megkaphassa ebédjét. Én meg - ebéd helyett - majdnem agyvérzést kaptam, ugyanis néhány hónap leforgása alatt már a második kerékpáromat lopták el. A korábbi nem lett meg, az utóbbi igen, még aznap! A következőképpen: Nem nyugodtam meg, személyesen bejelentést tettem az őr­sön egy kisfiú - a szemtanú - segítségével. Magam újra elmentem a helyszínre, hátha „lelkiismeret-furdalása’ ’ lesz az én tolvajom­nak... Egy gyanús férfit láttam, odamentem kis segítőtársamhoz, aki azonnal felismerte az én „emberemet”. Irány a napközi konyhája, onnan gyors telefon az őrsre. Pillanatok alatt ott termett két rendőr. Éppen „munka közben” fülelték le a tolvajt, amint egy újabb kempingkerékpárt próbált elemelni. Elképzelé­se kudarcba fulladt: további útját már „négy keréken” folytatta. Abonyi rokkant olvasó A tatai Híd-tábor után Új alkotások születnek a jász- jákóhalmai Sebestyén Laci tolla nyomán. Az ifjú rajzoló gondolt egy merészet, és a tavasszal be­küldte néhány rajzát az Új Ma­Sebest j én László gyarország Bóbita rovatának, amelyek megnyerték Szávai Gé­za rovatvezető tetszését, több kö­zülük meg is jelent a lapban. Az­tán jött a felkérés: készítsen töb­bet is. A belföldi és határokon túli magyarság számára meghirde­tett pályázatra közel kétezren küldték be rajzaikat, verseiket, írásműveiket, de csak két-há- romszázan részesülhettek külön­böző jutalmakban. Ezek közé került Laci is, aki a második tur­nusban - a nagyobbak között ka­pott helyet, hiszen ősszel már a jászberényi szakközépiskola ál­talános gimnáziumi osztályának tanulója lesz. Hatszázan voltak Tatán, ebből negyvennégyen ..Bóbitások”, a többiek pedig magyar vendégek a Kárpát-me­dence minden pontjáról. Innét a tábor neve: Híd - a különböző országokban élő magyarok kö­zött. Nagyon nagy volt az elis­merés, hiszen Lacin kívül csak egy jászboldogházai diáklány képviselte a Jászságot. Sebestyén Laci most ismét dolgozik: felkérték, hogy készít­sen illusztrációkat egy kará­csonyra megjelenő verses mese­kötethez. Talán egy ígéretes élet­műnek vagyunk a kezdetén? Fodor István Jászjákóhalma Engedéllyel és anélkül! A minap egy szolnoki olva­sónk eléggé zaklatott lelkiálla­potban járt szerkesztőségünk­ben. Mondta, mondta a magáét, s még vitatkozni sem lehetett ve­le, mert amit felsorolt, cáfolha­tatlan! Miről van szó? Ruházati kiskereskedéshez van engedélye, amely a Márka ABC elé szól. Azt sem teheti, hogy kiáll itt, kiül-kipakol ott, ahol sok ember jár. Nem! O csak ott árulhat, ahová a „jogosítvá­nya” szól. Természetesen fizeti az adót, a társadalombiztosítást, meg amit kell, árut szerez be, könyvel, kínlódik, hogy megél­hessen! Ugyanakkor azok, akik „csak úgy” árulnak, bárhol, bár­mikor lerakják portékájukat, még úgy is, hogy szinte mellé (melléjük - mert több kereskedő tapasztalja ezt) húzódik: ha el­lenőr jön - akármilyen ruhát vi­seljen! -, higgye azt, hogy együ­vé tartoznak; akár még el is sétál, holmiját a hivatásos kereskedőre „bízva”!... Nos, a felvetés indokolt. Nem véletlen, hogy lapunkban szám­talanszor helyet kapott már ez a téma. Olvasónk szerint többször kel­lene ellenőrizni Szolnokon és másutt is, szigorúbban fellépni a zugkereskedőkkel szemben. Pa­naszosunk úgy érzi: ezt elvárhat­ja, mint törvénytisztelő, adófize­tő állampolgár. * Csakhogy... A szabálysértési törvény a bírság mértékét rögzíti. A kiszabható bírság összege ma már nem eléggé visszatartó erő! Arról nem beszélve, hogy a kül­földi „kereskedőkkel” feldúsí­tott zugárusok akkora tömegben jelentkeznek piacainkon, utcáin­kon, tereinken, hogy ha az összes ellenőrző közeg csak velük fog­lalkozna, akkor sem győzné energiával. Országszerte nagy- nagy gond ez, s nem kis erőfeszí­tést igényel(ne) ezen a területen (is) rendet teremteni! Kosárlabdabarátok Köre alakul Aligha szorul magyarázatra, hogy a Szolnoki Olajbányász férfi kosárlabdacsapatnak miért van annyi szurkolója, sportbarát­ja a megyeszékhelyen - akár azon kívül is. Az elmúlt bajnokságot az NB I. ötödék helyén „zárta” az együttes. Sok idejük nem volt a játékosoknak a pihenésre, hiszen július elején már elkezdődtek az alapozó edzések. Nem akarnak rajongóiknak az idei szezonban csalódást okozni. Sőt!.... Nem­csak a játékosok, a szurkolók is tenni akarnak a sikeres szereplés érdekében, ezért alakul meg a Kosárlabdabarátok Köre. E cél­ból augusztus 13-án, csütörtö­kön 18 órakor a Tiszaligeti Sportkaszinóban várja a kosár­labdasport híveit a szervezőbi­zottság. Ízelítőül egy fotó az el­múlt bajnokság egyik mérkőzé­séről. ‘Ébressz - ajánlva És a víz csak apad . . . Azt hiszem, az aszály okozta kárt nem elég úgy fölmérni, hogy kimegyünk a kukorica- vagy napraforgótáblákhoz. A hetek óta tartó szárazságnak sokolyan következménye is van, amelyre nem is gondolunk. Egy ilyen ügyben keresett meg bennünket szolnoki olvasónk. Elmondása szerint Tiszapüspökiben a Holt-Tiszából a szajoli téeszvezetők „ levették’ ’ a vizet, hogy azzal a saját háztáji földje­iket öntözzék. Nem régen valaki szétverte az öntözőberendezést (vagy szivattyút) is. A Holt-Tiszában mindössze félméteres a víz, a halak döglenek, a vízimadarak sínylődnek... A Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása sze­rint olvasónk nem túlzott, amikor a helyzetről beszámolt. A holtág szerencsétlen helyzetben van. A vízellátást csak szi­vattyúval lehet biztosítani, és nehezen pótlódik a víz, mert elszi­várog a rendszerben. Ezért drága is a víz. Az idén egy köbméter már több mint 2 forintba kerül. Ezt persze annak kellene megfi­zetni, aki használja. Vagyis a rákóczifalvi Rákóczi Téesznek, no meg azoknak a telektulajdonosoknak, akiknek zártkertjük van a holtágnál. A téesznek van engedélye az öntözésre - azonban szerződést is kellene kötni az üzemeltetővel - a Tisza Menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalattal. Tavaly sikerült is egyez­tetni az érdekeket, és fizettek a vízért. Az idén erre a kötelezett­ségre a felügyelő szerv, a vízügyi igazgatóság föl is hívta levélben a termelőszövetkezet figyelmét, de eredménytelenül. Az újabb levelük már arról számol be, hogy ha nem Fizet a téesz, kénytelenek módosítani az engedélyt. De vajon mit érhet el a felügyelő szerv ezzel a lépéssel? Pillanatnyilag éppen két jogszabály között ülünk... a földön. Az a jogszabály, amely lehetővé tette az engedély nélküli öntözés büntetését (ha esetleg kénytelenek lennének visszavonni a téesz öntözési engedélyét) már nincs hatályban. Új meg még nem született... A holtág partján lévő zártkertek a téesz tulajdonában vannak, és ezeket bérlik a téesztagok. Tehát ezért az öntözésért is a téesznek kellene fizetni. A többi telek - amelynek tulajdonosa van - öntözési sorsa is rendezetlen. A tulajdonosok szeretnének fizetni a vízért. Arról volt szó, hogy majd a szajoli önkormányzat fogja össze ezt az akciót, de eddig nem sikerült. A helyzetet súlyosbítja az aszály is, az erős párolgás. Elő­fordul, hogy egy nap alatt egy centit is apad a víz. Mitől lehet várni megoldást? A szajoli önkormányzat át akarja venni tulajdonba a holtágat, de kérdés, hogy lesz-e a kezükben olyan eszköz, amellyel - ha kell - ki tudják kényszeríteni azt, hogy fizessenek a vízért? De a legjobb az lenne, ha mindenki, aki használja a vizet, megkötné az öntözési szerződést és fizetne a vízpótlásért, hogy megtarthassák azt a vízszintet, amely biztosítja az ökológiai egyensúlyt... Szerkesztői üzenetek Pápay Gyula, Szolnok: Ér­deklődésére levélben válaszol­tunk, amelyet a posta „Ismeret­len” jelzéssel visszahozott. Ut- ca-házszámot írt a neve alá, meg kellett volna kapnia sorainkat, amelynek lényege: Bizonyára elkerülte figyelmét, hogy a fel­vetett témával A szerkesztőség postájából c. rovatunkban május 14-én foglalkoztunk. Egyik ol­vasónk azt írta: „...A kis nyugdí­junk mellett nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyszer­re 500 forintért vásároljunk, mert jószerével már csak kenyér­re és tejre telik, azt pedig nem vehetjük meg előre...” Ezek után mindjárt közöltük is a Szol­nok és Vidéke Afész Tagsági Irodájának a válaszát, mely sze­rint: a szövetkezeti tagok - tagsá­gi viszonyból eredően - részje­gyük és üzletrészük után oszta­lékra jogosultak, a 10 százalékos vásárlási kedvezmény csupán pluszlehetőség számukra, mely kizárólag az 500 forinton felüli vásárláskor jár. E kedvezményt a szövetkezet valamennyi üzle­tében, áruházában, Tüzép-tele- pén - december 31-ig igénybe vehetik. Ezzel a kedvezménnyel a céljuk: tagjaikat érdekeltté ten­ni abban, hogy náluk vásárolja­nak. Egy fiatal édesanya (Szolno­kon) ebben a melegben még me­legebb helyzetbe került féléves kisbabájával a város elég forgal­mas helyén, fényes nappal - há­rom tízévesnyi forma gyerek „jóvoltából”. Egy zöldesszürke, nyugati márkájú kocsi volánja mögött ülő taxis sietett segítsé­gére, amit hálásan köszön. Saj­náljuk, hogy a levelét nem írta alá! M. Lászlóné, Túrkeve: Elő­nyugdíjat kaphatnak azok az 53. évüket betöltött nők (férfiaknál 57. év után), akik legalább hat hónapon át munkanélküli-jára­dékban részesültek. Előnyugdí­jazásukat a lakóhely szerint ille­tékes munkaügyi központnak kell kezdeményeznie, s a megyei társadalombiztosítási igazgató­sághoz kell benyújtani. A nyug­díj mértéke a szolgálati időtől és a figyelembe vehető átlagkere­settől függ, és a számítás alapjá­ul vett időszakban elért átlagke­reset 75 százaléka; vagyis ameg­előző öt naptári év közül az a négy, amelyben az elért nettó ke­reset a legmagasabb volt. (Ezt az ellátást a szolidaritási alapból fo­lyósítják.) Másik kérdésére: a nyugdíjas munkavállalók 4 szá­zalékos egészségbiztosítási járu­lékot kötelesek fizetni, és ön­kéntes vállalás alapján 6 szá­zalékos nyugdíjjárulékot fizet­hetnek, mely esetben - 36 hó­nap után - új nyugdíj-megálla­pítást kérhetnek. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné

Next

/
Thumbnails
Contents