Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

1992. AUGUSZTUS 1. Magazin 7 Szolnok kapja a rendezés jogát? Olimpia idején világbajnokságról álmodik a horgász A legforróbb nyár kellős kö­zepén aligha akad olyan ember - hacsak víziszonyban nem szen­ved, vagy a napsütés meg nem ártott neki -, aki ne töltené szíve­sen szabadidejét a vizek közelé­ben. Különösen áll ez a horgá­szokra, akiknek - ha úgy tetszik - „hivatásszerűen” is ott a he­lyük. Azaz megyénkben többek­nek, hiszen itt a száz lakosra jutó „pecások” száma duplája az or­szágos átlagnak. Sőt, Szolnok városában még ennél is maga­sabb, közel hétezer engedéllyel rendelkező horgászt tartanak nyilván. Mindezt Jánosi Imrétől, a Mohosz Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Intéző Bizottságának tit­kárától tudjuk, aki - stílszerűen szólva - még egy rövid beszélge­tés erejéig is meglehetősen nehe­zen „akadt horogra”, lévén igen elfoglalt ember, különösen így főszezonban. Ennek oka az, hogy megyénk horgászainak szervezete az egyik legjelentő­sebb az országban (amit egyéb­ként a korábban említett számok is indokolnak), hiszen 74 egye­sület érdekképviseletét látja el. A titkár kiemelte, hogy nemcsak szűkebb pátriánk horgászklubjai tartoznak hozzájuk: ide jelentke­zett át három Pest megyei is (két ceglédi és az abonyi); ez az or­szágban egyedülálló. A „rendha­gyó” tagság nem csak területi okokkal magyarázható, de mun­kájukat is dicséri. Munkájuk pedig van bőven. Az érdekképviselet ellátása mel­lett fáradhatatlanul szervezik például a versenyeket. 1992. évi versenynaptáruk májustól októ­berig nem kevesebb mint tizen­ötöt tartalmaz. Van ezek között a szövetségi válogatóversenytől kezdve az ifjúsági horgászvetél­kedőn keresztül az országos hor­gász-csapatbajnokságig sok minden, így páros versenyek, sőt családok és házaspárok verse­nyei is. Ám nem csak a szerve­zésben, magában a versenyzés­ben is eredményesek: a megye válogatottja közel égy évtizede a 12 csapatot számláló első osz­tályban szerepel, s eddig öt eset­ben volt „dobogós”. Majdnem ebben az évben is, annak ellené­re, hogy az egyik legeredménye­sebb versenyzőjük szákja kisza­kadt, így valamennyi hala „kere­ket oldott”; így is negyedik lett a csapat. Az eredményesség és az eh­hez szükséges kellő számú ver­senyeztetés egyik alapvető felté­tele az, hogy a megyei intézőbi­zottság mintegy 150 hektárnyi halastóterület felett rendelkezik. Fontos feladatuk e vizekben biz­tosítani a „pikkelyes utánpót­lást”. No és persze nem csak ezt, hanem azokét is, akik majdan ki­fogják a halakat. Ennek jegyében - immár nem az első és nem is az utolsó alka­lommal - Tiszafüreden szervez­tek tíznapos ifjúsági horgásztá­bort 62 gyermek (köztük négy gyermekvárosi) részvételével. Itt a fiatalok elleshetik a „szakma” mesterfogásait. Emellett környe­zet- és természetvédelmi jelleget is adtak a tábornak a program összeállításakor. Utóbbi ugyanis feltétele volt annak a 120 ezer forintos alapítványi támogatás­nak az elnyeréséhez, amely összegből a költségeket bizto­sítják. Az eddig leírtakon kívül az intézőbizottság más módon is igyekszik a megye horgásztársa­dalmát „összekovácsolni”. Ta­báni központjuk ugyanis jócskán eltér a más megyékben megszo­kottaktól. Ok ugyanis nem jel­legtelen irodakomplexumot, ha­nem a horgászokat - szó szerint is - kiszolgáló klubházat építet­tek abból a pénzből, amelyet a Mohosz részükre (és termé­szetesen a többi intézőbizottság részére is) biztosított. Itt irodai célra mindössze két „kis lyukat” tartanak fenn, ugyanakkor az emeleti nagyobb helyiség bár­mely szervezett vagy spontán „rendezvény” megtartására al­kalmas, lent pedig - igen hangu­latos - büfével ellátott klubhelyi­ség található. Mindez teljesen Elad üzletrészéből / az Óbudai Hajógyár Megvételre ajánl a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft.-ben lévő üzletrészéből 450 millió fo­rint névértékű üzletrészt a Ganz Danubius Óbudai Hajóépítő Rt. Az ügylet célja egyrészt további források teremtése a hajógyár adósságainak rendezéséhez, ugyanakkor kiderülhet az is, mennyire piacképes a cég. A Hajógyári Sziget Vagyon­kezelő Kft.-t eredetileg az Óbu­dai Hajógyár és az Állami Va­gyonügynökség hozta létre azzal a céllal, hogy a kft. az óbudai Hajógyári-sziget hasznosítását megszervezze és lebonyolítsa. Ehhez a cég megkapta azt a 32 hektáros telekrészt, amelyen a hajógyár található. A vagyonke­zelő kft. alaptőkéje ily módon 3,5 milliárd forint lett, amelyből vagyonjogi többséggel a hajó­gyár, szavazati többséggel vi­szont az ÁVÜ rendelkezett. A tulajdonosi arányok azóta némi­képp változtak, mivel a hajógyár hitelezői között voltak olyanok, akik hajlandók voltak az adóssá­got üzletrészre kicserélni. Az Óbudai Hajóépítő Rt. je­lenleg 1,7 milliárd forintos - mintegy 60 százalékot kitevő - üzletrésszel rendelkezik a kft.- ben, a mostani akcióval mintegy 15 százalékos részt ajánl megvé­telre. Az MTI kérdésére Kovács Gyula ügyvezető igazgató el­mondta: a hazai piaci viszonyok ismeretében egyelőre nehéz fel­becsülni, mekkora lesz az érdek­lődés az üzletrész iránt, vagyis mennyire piacképes a cég. Re­ményre ad azonban okot, hogy a hajógyár hitelezőinek több mint fele jelezte, hogy elfogadja az adósságcserét is. A Ganz Danubius Óbudai Hajógyár egyébként a felszámo­lási eljárás során adósságait már mintegy felére csökkentette. (MTI) nyitott, hiszen utóbbi a tabáni gyermekek kedvenc fagylalto- zóhelye, s az „erősebb nem” képviselői is szívesen térnek be egy-két korsó jófajta, hideg, csa­polt sörre ebben a melegben. Ugyanakkor a horgászokon kí­vül más szolnoki egyesületek is egyre gyakrabban tartják itt összejöveteleiket. A házat 1991. szeptember 1 - jén nyitották meg, szinte hihetet­len, hogy mindössze 4 millió fo­rintból (áfa nélkül) „ki tudták hozni”. Rövidesen lejár az egy­éves garancia, s eddig semmi gond nem volt: ez feltétlenül di­cséri a fegyvemeki építőket. A ház egész környéke, rendezett­sége, tisztasága pedig a szolnoki horgászokat, akiknek igen sok önzetlen segítsége, társadalmi munkája fekszik mindebben. Ez is mutatja, hogy a horgá­szat Szolnokon közügy. A titkár elmondta, hogy érzik ennek tár­sadalmi, politikai súlyát a város és a megye vezetői is, akik - eb­ben az évben már anyagiakkal is - támogatják tevékenységüket. Az anyagi és erkölcsi támoga­tás általában is jól jön, most azon­ban egy igen jelentős, konkrét cél érdekében is szükség lenne rá. 1995-ben lesz ugyanis hazánkban a horgász bajnokcsapatok világ- bajnoksága, s az országos szervek elvi állásfoglalása szerint - amennyiben erre helyben „igen”-t mondanak - Szolnok kapja e jelentős világverseny megrendezésének jogát. S, ha a jog maga nem is, a rendezés azon­ban bizony pénzbe kerül...- székely ­Veszélyben van-e a magyar termőtalaj? Beszélgetés dr. Kuti Lászlóval A tulajdonviszonyok változá­sa a mezőgazdaságban, a szerke­zetátalakítás, a kemikáliák széles körű alkalmazása mind közvet­len vagy közvetett hatással van a termőföld minőségére. Milyen­nek látják a szakértők a magyar termőtalaj állapotát? - kérdeztük dr. Kuti Lászlót, a Magyar Föld­tani Intézet talajgeológiai osz­tályának vezetőjét.- Vannak fekete földek, amik gabona számára alkalmasak, vannak szikes, homokos talajok. A talajtérkép, a domborzati vi­szonyok igen változatosak. A ta­lajok - ezeknek a tényezőknek arányaiban - sokfélék. Ami jó, arra vigyázni kell, hogy ne ront­suk el, ne segítsük a szikesedést, mocsarasodást, savanyodást.- Tehát nem csak a megőrzés, de a megakadályozás, illetve ja­vítás is feladat?- Természetesen. A szerke­zetváltásnál erre nagyon oda kell figyelnünk, mert a művelés mód­ja erősen befolyásolja a talaj mi­nőségét, állapotát.- A talajviszonyokat nyilván befolyásolja az iparosítás, és fő­leg a káros anyagokat elvezetni, tisztítani képes infrastruktúra hi­ánya?- Az ipar már létesülésétől be­folyásolja a mezőgazdasági tala­jokat. Egyrészt óriási területeket vesz el. Kémiailag befolyásolja a mikro- és nem mikro élővilágot. Ide tartozik az utak, lakótelepek, a közlekedés kiépítése is. Ezt tu­domásul kell venni, de hosszú távon érdemes a füstszűrést, a szennyvíztisztítást, a hulladék- kezelést, -tárolást is megoldani, mert ez évek múlva sokkal na­gyobb károkat okoz, mint amennyibe létrehozásuk ma ke­rülne. Egyik legfőbb veszély, ami termőföldjeinket fenyegeti, sajátos módon összefügg az el­múlt évtizedek egyik legjelentő­sebb eredményével: a vezetékes vízhálózat kiépítésével. Ugyanis nem szabad vízvezetékhálózatot létrehozni a vele párhuzamosan épülő csatornahálózat megépíté­se nélkül. Ez pedig így történt: vízöblítéses WC csatorna nélkül, ipari létesítmény részleges csa­tornával és így tovább. A fekália harminc-negyvenszeresére hí­gítva, mosószerekkel, vegyi anyagokkal dúsítva került a talaj­vizekbe, így a termőtalajba. Az úgynevezett felső talajvizek e helyeken elszennyeződtek. Sze­rencsére ez még nem országos jelenség, de sok helyen idéz elő veszélyeket egészségügyileg is. A legnagyobb baj az, hogy ez a veszély az emberekben még nem tudatosult. Sok helyütt az emész­tőgödrök szerepét a már csak ön­tözésre használatos ásott kutak vették át. Ezek megtelítődtek mezőgazdasági kemikáliákkal, sőt még a fertőtlenítésre szánt klórmésszel is.- Milyen módon hat a termő­földre a belvíz?- Magyarországon vannak olyan folyóvölgyek, Duna-Tisza közi laposok, amelyek termé­szetes úton elszikesednek. A szi- kesedés és a talajvíz, illetve a belvíz között van összefüggés. Ahol két méternél magasabban van a talajvíz, ott a föld felszínén szik képződik, a víz kémiai tar­talmától függően. Ez lehet nátri- umhidrogénkarbonátos vagy nátriumszulfátos. Az előbbi a Duna-Tisza közén, az utóbbi a Tiszántúlon jellemző. Közreját­szik a hőmérséklet is, melytől a víz párolgása függ. Apajpusztán és vidékén alakult ki Európa egyik legnagyobb kiterjedésű szikje, itt csapódtak ki legerőtel­jesebben a nátriumsók. Ä Tisza völgyében és a Tiszántúlon ilyen veszélyekkel kell számolni. Ve­szély ez, mert a szik vízzáró, így a csapadék megáll a felszínen, nem jut be a talajba. Belvíz ke­letkezik.- Mit lehet tenni ellene?- Egy időben pánikot okozott. Azt mondták, hogy minden ilyen belvizet el kell vezetni. Ennek következménye lett - párosulva a gyakoribbá vált aszállyal, nö­vekvő vízkiemeléssel, a vízigé­nyes fásítással -, hogy a talajvíz lejjebb szállt. Bács megyében például körülbelül 4 méterrel csökkent a talajvíz szintje. A ví­zelvezetés árt a talajnak. Fontos elv, hogy nem a természetnek kell a mezőgazdasághoz alkal­mazkodnia, hanem fordítva. A természet tudja regenerálni ma­gát, de az emberi hibákat nem tudja kijavítani.- Mi lesz a csatornákkal?- A csatornákat nem kell be­temetni, de zsilipelni lehet. Vissza kell tartani egy ideig a lefolyó vizeket, hadd áramoljon vissza lassan a talajba.- Hogy ítéli meg a termésho­zam növelésére irányuló erőfe­szítéseket? A szakma nem tart a termőtalaj kimerülésétől?- Ami a termelési rekordhaj­szolást illeti, egy bizonyos: a tar­tós túlterhelés minden élő szer­kezetet kimerít, a termőtalajt is. A talaj kimerülhet és tönkre­megy, ha például hosszú éveken át monokultúrás művelést foly­tatnak rajta. Ugyanazt a növényt termelik évtizedeken keresztül. A vetésforgó ezt ellensúlyozza. Megválasztásánál figyelembe kell venni a mikroorganizmusok biológiáját is. Állandóan ellenőrizni, mérni kell a talaj változó állapotát. A magyar földtan több mint száz éve működik. Prognosztizálni is tudjuk a problémákat, feladato­kat. A lényeg az, hogy ne rugasz­kodjunk el a természet törvé­nyeitől. (Atlantic) Abony A múzeum barátai a kultúráért Az abonyi Abonyi Lajos Falumúzeum Baráti Köre 1986 októberében alakult. A kör a pusztuló tárgyi emlékek és írá­sos dokumentumok megmen­tését és ezzel a település törté­netének feltárását segíti elő, a történelmi és művészeti isme­retterjesztést teszi szervezet­tebbé. Kiállítások rendezésé­vel, emlékünnepségekkel, ki­rándulások szervezésével gaz­dagítja a nagyközség közmű­velődési, kulturális életét, mű­emlék, műemlék jellegű épüle­A múzeum állandó kiállítása teinek védelme érdekében emel szót. Az Abonyi Lajos Falumúzeum Szép hagyomány az Abonyi Őszi Tárlat, ezáltal több mű­vész értékes alkotásaival is­merkedhettek meg az abonyi- ak. A közeljövőben két kiállí­tás előkészületei is folynak: az egyik a századforduló jellegze­tes arcképfotóiból, a másik te­hetséges fiatal szob­rászművészek legfrissebb al­kotásaiból. Nem más, mint Kő Pál szobrászművész, a Képző- művészeti Főiskola tanárának volt osztálya hozza el az abo- nyiaknak különböző anyagok­ból készített munkáit. Győré Pál, a kör titkára és Fehér Jánosné, a kör elnöke tervei között szerepel, hogy méltóan megemlékezzenek Arany Jánosról. A gyerme­keket, a fiatalabb korosztályt is közvetlenebbül szeretnék be­vonni a „múzeumi életbe”. Órákat, foglalkozásokat tarta­nak, népi játékok készítését szeretnék megtanítani a gyere­kekkel, régi játékokkal ismer­tetnék meg őket érdeklődő pe­dagógusok közreműködésé­vel. A gyűjtőmunkában is kérik segítségüket, s nem lenne elve­tendő az sem, ha minél több tanuló tollából születnének helytörténeti írások, ezzel is gazdagítva a gyűjteményt. b. zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents