Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-29 / 204. szám
1992. AUGUSZTUS 29. Megyei tükör 3 Mint Marci Hevesen?- Hatezerkétszáz forint a nyugdíjam, abból élünk - közli Szabó István.- Segítség ?- Semmi, pedig a lány szülei segíthetnének. Szép lakásuk van a Liget utcában, s van egy pad- lásbeépítéses nyaralójuk is. S tudja, hogy bántak el ezzel a lánnyal? Mondd csak el szépen - fordul az élettársához. Bognáménak eddig egy szavát sem lehetett hallani. Egykedvűen ült, s merengve a távolba nézett. Vajon hol jártak gondolatai?- Azt mondta az anyám, ad tizenkétezer forintot, ha kijelentkezem tólük... Milyen döbbenetes életsorsok húzódhatnak meg egy ilyen mondat mögött. Nem kérdezem a kiváltó okot, nem akarok ítélőbíró lenni.- Előfordult, hogy betevő falatunk sem volt - folytatja Szabó István. - A lány elment üveget szedni. A fél várost összejárta, hogy ehessünk valamit.- Sokszor nem tudom, merre vagyok fejjel - panaszkodik Bog- námé. - Félfehér kenyeret negyven forintért vettem. De kell bugyi is, meg gatya is, meg annyi minden...- Hetvenhárom óta becsületes kaját nem ettem - folytatja Szabó István. - Azóta nem tudom, milyen a jó csirkepörkölt.- Maguknál akkor nem járnak betörök...- Képzelje, kétszer is betörtek. Egyszer elvitték az egész nyugdíjamat.- A környékbeliekkel milyen a viszonya?- Úgy ismernek, mint egy mesét. Azt mondják: gyere be, kisfiam, igyál valamit... Simon Béla Fotó: Mészáros János Ez a szoba né és Szabó István. A házigazda harciasán fogad:- Elzavartam már innen a tévéseket is - mondja, de hirtelen megenyhül, s még borral is megkínál.- Kaptam a bort, bátyám, kaptam - mentegetődzik, mintha oka volna rá. A fák között pattogott zomán- cú kályha. Az a konyha. Nemrég készülhetett el az ebéd, a haldarabok még ott vannak a tányéron. A dinnyések nyári kunyhóit idézi a kép, de az egymásra dobált fahasábok jelzik: itt télen is lakni fognak. S laktak is.- Tavaly költöztünk ide. Azelőtt évekig ott állt a kunyhó, ahol az új útvonal halad. Ha nem jövök el, még most sem állna a Szent István híd.- Télen nem fáztak a kunyhóban? A mindent kibíró ember elnéző mosolyával az arcán válaszol a házigazda: KELET-TÜZÉP Pb. valamennyi telepén Rt. jamina termékei kaphatók ÉGETETT nflTOa ÉS EESTETT CSEREPEK,- ÉGETETT FALflZÖflíWAGOK, -VÁZKERÁIT1IA BÉLÉSTESTES 8 raklapot meghaladó igény fölött valamennyi terméket mm HÁZHOZ SZÁLLÍTJUK. ÉRDEKLÖDM fl TELEPEKEÍl. 1 1 1 I 1 i 1 1 |ljiafc:T.A.| bj 1 ____1 1 1...il 1 i m 1 1 1 1 II ! i __j Suhanckorban lévő tölgyes az egyik pisaion, a másikon zöldes fels2;ínű ülepítő. Azon túl a Szent István laid. A Mezőgép szolnoki gyára karnyújtásnyira van innen. A cukorgyár úgyszintén, s az egész lüktető város is csak madárlépésnyire. A modern idők ezernyi jele mindenfelé. Itt viszont mintha megállt volna az élet. Náddal, nejlonfóliával borított, kunyhónak is csak jó szándékkal titulált tákolmányban lakik két ember: Bognár Kálmán- Néha még az ajtót is ki kellett nyitni, úgy befűtöttünk.- Kié ez a terület?- Nem érdekes. Ideköltöztem, nem bánt senki. Úgy élünk, mint Marci Hevesen. Van egy kutyám, annak barátja egy kis őz. Azok játéka szórakoztat. A kiserdő szépsége enyhíti a szállás kedvlohasztó látványát. Nyomasztó hangulatot kelt itt egyébként minden.- S miből élnek? Ez a ház Kutya a kútban Levél Kedves Barátom, tudom, te önkormányzati képviselő vagy. Lassan két éve. Vannak-e kérdéseid? Igen? Kihez? Másokhoz? Senkihez? Önmagadhoz? És mit kérdezel önmagadtól? Hogy miért eszed a sok mérget? Hogy mivégre ez a nagy erőlködés? Hogy meddig bírod még cérnával? Mit is? A hallgatást? Hallgatást miről? Hogy némelyek a régi párttitkárokat is felülmúlva képzelik magukat atyaistennek? Hogy némelyek gátlástalanul kihasználják helyzetüket saját anyagi gyarapodásukra? Hogy némelyek egyéni ügyeiket közüggyé akarják emelni? Hogy már tudod, ki mikor fog megszólalni, és mi mellett, kik ellen, mert ismered a szereposztást? Hogy e szereposztásban részt vevők szép lassan elfoglalnak minden fontos helyet? Hogy a település érdekeire hivatkozva gürcölnék a saját gyarapodásukért? Hogy mindehhez csak statiszr tálnak a naivak, a jóindulatúak, a restek? Hogy mindez a te bőrödre is megy? Hogy te nem így képzelted? Hogy a te fejedben nem egymást kizáró fogalom a politika és az erkölcs? Hogy néha te pirulsz mások helyett is? Hogy lebeszéltek a megszólalásról különféle érdekekre hivatkozva? Milyen érdekekre? Városérdekre? Pártérdekre? És még? Mit kérdezel még magadtól? Hogy miért őrlődsz belül? Hogy a hallgatás meddig hallgatás és mettől cinkosság? Hogy akarsz-e cinkos lenni? Es ha megszólalsz, hogyan teszed? Halkan, a saját stílusodban? Pedig tudod, hogy annak van igaza, akinek erősebb a hangja? És mi a fontos? Hogy csendben, botrányok nélkül teljen el a következő két esztendő? Vagy az igazság? Hogyan kell hát viselkedned, mint képviselőnek? Ahogy elvárják? Kik? A lakosság? Képviselőtársaid? A szereposztás művészei? Vagy te? És mit vársz el te önmagadtól? Hogy viselkedj természetesen? Mert mi a természetes? A kimondás? Az öröm kimondása? A kis gaztettek kimondása? A kettő együtt? Vagy a hallgatás? És hogy érzed magad hallgatás közben? Jól? Rosszul? Mint kutya a kútban? Körmendi Lajos Godot-ra várva Kátay Endrével A Szigligeti Színház új évadjának első bemutatója már szeptember 25-én lesz a Stúdió Színpadon. Tompa Gábor rendezi Beckett Godot-ra várva című világhírű színművét, melynek egyik szereplője Kátay Endre. Ebből az alkalomból kerestük fel a népszerű művészt, akit a szolnoki közönség jól ismer és szeret, mégis aránylag keveset tudunk róla. Kátay Endre 66 évesen is fiatalos. Öltözőjéből elém jött, úgy fogadott, mintha régi ismerősök lennénk:- Na, milyen? - kérdezte a darab kedvéért kopaszra borotvált fejét simogatva.- Jól áll, nem is túl skinheades. Öltözője asztalán egy üveg jégbe hűtött Tisza szállói gyógyvíz. Rögtön a lényegre térünk:- Hogy mennek a próbák? Ebben a hőségben Beckett-et próbálni gondolom még nehezebb.- Ez egy kiváló Beckett-sze- rep, nagyon jó szerep. Életemben Beckettet még nem játszottam, és kíváncsi vagyok, milyenek leszünk. Borzalmasan nehéz, elképesztően nehéz, de menni fog.- Ont évek óta látjuk Szolnokon, mégis méltánytalanul keveset tudunk az életéről.- Nincs méltánytalanság, én tartozom ennek a városnak, hiszen itt születtem. Tudja, hol? A Tulipán vendéglőben, mert az én apám egy nagy vendéglős volt. Régen, az Arany János utca végén volt egy gyönyörű fűszerüzlet, amellett volt az én apám vendéglője kuglipályával, minden jóval, ami egy jól menő vendéglőhöz kell. Az apámat egyébként Vidák Sándornak hívták, de később elváltak a szüleim, és én a nevelőapám nevét vettem fel. A szüleim válása után Tiszaföld- várra kerültem, nagyanyámék neveltek, de gyönyörű, izgalmas életem volt.- És később?- Amikor 1943-ban elvégeztem az iskoláimat, 18 évesen önként jelentkeztem az V/I-es vadász osztályhoz. Tobak Tibor volt az oszályfőnököm. Az a Tó- bak Tibor, aki most a repülőkről írt könyvet. Mi fiatalok már ’43- ban tudtuk, hogy a háborút elvesztettük, de harcoltunk, mert szerintünk így volt becsületes.- A háború után?- Nekem nincs testvérem, nem nagyon volt, ami visszahozzon Szolnokra, így azután Szegedre kerültem. Harmincegy évig voltam a szegedi színházban, amikor Pestre hívtak a Nemzetibe. Két évig voltam ott. Szép, jó, fontos, de epizódszerepek - ez volt a Nemzeti két év. Ezután újabb két év a Katona József Színházban. Ekkor figyeltem fel újra Szolnokra. És már jöttem is.- Az itt játszó művészek legnagyobb része bizonyára csak a jónevű Szigligeti Színház kedvéért választja Szolnokot. Ön is így van ezzel?- Én szeretem a várost, de hiányzik a Tabán. Nagy marhaság volt kitalálni ezeket a betonépítményeket. Amúgy én Szegeden lakom a feleségemmel. Gyerekünk nincs, de kellemesen é- lünk. Beszélgettünk még szerepekről, tervekről, politikáról. Megtudtam, hogy filmet forgat Bere- ményivel.- Mutatok valami csodát! - mondta, és vitt, vitt keresztül a sötét folyosókon, színpadon, míg elénk tárta a „csodát”. Az új színház új lakóit: a tv-szoba erkélyének villanybúrájára fészkelt fecskepárt, három éhes fecskefiókával. - Milyen kedvesek, milyen szépek! Meg ne zavarjuk őket, intézkedni kell, hogy vigyázzanak rájuk.- Vigyázzanak rájuk, s mindarra, ami ilyen sokáig gyermekien tiszta marad. Kátai Szilvia Fotó: Mészáros János
