Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-29 / 204. szám
4 Szolnoki Extra 1992. AUGUSZTUS 29. Együttműködve a szakmai szervezetekkel A város és a szállítók közös érdekei Aligha lehet bárki szántára is kérdéses, hogy egy olyan földrajzi helyen fekvő - és ráadásul megyeszékhely - Varos számára, mint amilyen Szolnok, a teher- és személyszállítás kiemelten fontos kérdés, több szempontból is. A közúti részt illető helyi gondokról tartott nemrég megbeszélést a polgár- mester a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közúti Közlekedési Szolgáltatók Kamarájának képviselőivel, s eredetileg erről szerettünk volna beszélgetni Várhegyi Attilával. Aztán úgy alakult, hogy nem csupán az ott elhangzottakról esett szó... Szolnoki agglomeráció Lakáshelyzet- Polgármester úr, úgy tudom, Ön kezdeményezte a találkozót. Ennyire súlyosak a szállítás gondjai a városban?- Valóban vannak gondok, többről Önök is írtak az Új Néplapban. Azonban nem csupán ezért kezdeményeztem a találkozót, és nem csupán a szállítókkal. Velük beszélgettem először - azóta már mások is rajtam kívül a polgármesteri hivatalból -, de e hónapban más szakmai szervezetek is sorra kerültek, később pedig a többiekkel is leülünk. Ennek oka pedig az, hogy a város életét és gazdaságát illető gyakorlati kérdések megoldásábaii' szeretnénk együttműködni a már létező és majd a később alakuló szakmai—érdek-kép viseleti szervezetekkel.- Nem túl korai ez? H isiért' több területen még nem is főtték létre a kamarák, arról nem is beszélve, hogy egyelőre a kamarai törvény is várat magára.- Akik már létrehozták a „maguk” kamaráját, nyilván nem akarnak később az események után kullogni. Mi sem szeretnénk! Nagyjából ismerjük a „forgalomban lévő” kerettörvény-javaslatok lényegét, így tudjuk, hogy körülbelül mire lehet számítani. Mindkét oldalon fel kell erre készülni. A kamarák súlya, hitele, jogosítványa- Mit remélnek a kamarákkal folytatandó együttműködéstől?- Szeretném előrebocsátani, nem hiszem, hogy a kamara „mint olyan’ ’ valamiféle csodaszer, amely minden gondot - még a miénket is - megold. Ez a törvény által meghatározott normatívák szerint működő intézmény lesz, amelynek szava, súlya, hitele, jogosítványai vannak. Azaz a több évtizednyi kihagyás után a törvény bizonyos közhatalmi jogosítványokat fog rájuk ruházni, miközben szabályozza az ön- kormányzatok jogait is ebben a kölcsön viszonyban. Azt hiszem, valóban partnerek leszünk. Városunkban négy katolikus tisztelendő hirdeti az igét. Közülük az egyik Himfy Ferenc. Hetvennyolc éves, pappá 1940-ben szentelték. Fordulatos élete a katolikus hit jegyében telt. Apja pestújhelyi főjegyző, aki 1919-ben - Himfy Ferenc szóhasználata szerint „az első kommunizmus idején” - elvállalja Újpest élelmezési népbiztosságát. Párttag ugyan nem volt, de a Horthy-kor- szakban ez nem jelentett enyhítő körülményt. Apját meghurcolták. A család nehezen élt, nyomorgott. Ennek ellenére Himfy Ferenc 26 évesen eljutott addig, hogy Vácott pappá szentelhessék. Ezek után már hivatalosan szolgálhatott másokat az adakozó szeretet jegyében. Ez az igazi keresztény életforma - mondja a plébános úr - a RáAmi a konkrét együttműködést illeti, ott három fő előnyt tudok már most kiemelni. Az első, hogy a kamarák olyan feladatokat is ellátnak majd, amelyek az önkormányzatok gazdasági, de politikai törekvéseinek az érvényesítésében is sokat segíthetnek; a második, hogy egy sor olyan jó egyéni kezdeményezést felkarolhatnak, amelyek gyorsan individualizálódott világunkban - ez egyébként önmagában nem baj - talán elvesznének; a harmadik pedig az, hogy a helyi, gyakorlati problémák megoldásában az eddigieknél jóval hatékonyabban tudunk majd együttműködni.- Ha már a helyi, gyakorlati problémákat említi, ideje, hogy visszatérjünk eredeti beszélgetési témánkhoz. Milyen gondokról esett szó a szállítói kamara képviselőivel folytatott megbeszéléseken? Taxik és várakozóhelyek- Többről is. És őszintén remélem, végül is valamennyiben találunk majd valamilyen közös megoldást. Önök is többször írtak már a különféle taxisproblémákról. A legfőbb az, hogy sokan vannak, nem tudnak szakmai garanciát vállalni mindenkiért. A végső megoldás nyilván majd a törvény biztosította jogi eszköz- rendszer lesz, amely jelenleg kölcsönösen hiányzik. Ha meglesz, lehet majd létszámot limitálni, követelményt támasztani. Ebben együtt tudunk majd működni. A kamara egyébként most készít egy ún. „etikai kódex”- tervezetet, amelyet a közeljövőben megvitatnak és közzé is szeretnék tenni. Azt tervezzük, hogy a végleges változat, illetve a kamara szakmai követelményeinek teljesítése esetén - csak így - a városban közlekedő taxik azonos színűek lesznek, és a város címerét viselik majd. Ez a működés feltétele lesz.- Mi a helyzet a drosztokkal? kosi- és a Kádár-korszak számára ellenfél volt. Olyannyira, hogy 1958-ban illegális hitoktatás címén letartóztatták. Jogi értelemben a kommunisták szóhasználatában mindez államellenes szervezkedést jelentett. A büntetésem két év szabadságvesztés volt, s ha azt nézzük, hogy mások ilyen vádponttal 8 év alatt nem úszták meg ezt a dúlást, akkor úgy érzem, hogy nekem csodálatos szerencsém volt - emlékszik vissza ma erre az időszakra Himfy Ferenc. Végül 1960-ban a tököli intemá- lótáborból szabadult. Utána segédmunkás lett, mert a papi pályától eltiltották. A Kádár-korszak konszolidációs időszakában ugyan visszakapta az engedélyét, de a hatóságok szemében fekete bárány maradt. Mindezek alapján az egy- A kamara azt szeretné, ha a befizetett használati díjak egy részéből a fenn-, illetve tisztántartást ők végezhetnék. Ezzel nekünk is segítenének. Esély van rá, hogy megegyezünk, de ehhez kölcsönös garanciavállálásra van szükség. Nem szeretnénk ugyanis, ha pl. a csikkek a drosztról leseperve az úton vagy más közterületen kötnének ki.- És a sokat vitatott Volán- droszt a buszpályaudvaron?- Az most is ott van és működik. Sajnos, az az igazság, hogy kizárólagos használati joga sérti a versenytörvényt. Ezt egyszer már jeleztük a Volán igazgatójának, most még egyszer megtesszük. Más lehetőségünk jelenleg nincs. Ha önmaguk addig nem változtatnak, végül a kamarai törvény oldhatja meg a problémát. Telephely a tehergépkocsiknak- Gond a 3 f tonnán felüli teherjárművek telephely-létesítését előíró kormányrendelet betartása is. Tudomásom szerint a kamara azt kérte, hogy valamely volt szovjet laktanya területén hozhassanak létre ilyet, amelyet aztán - vállalkozói alapon - komplex szolgáltatóközponttá fejlesztenének.- Valóban ezt kérték, ám a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet álláspontja ez ügyben eléggé kemény: csak egészben lehetne megvenni a komplexumot, erre pedig jelenleg nincs pénzünk. A „labda azonban az önkormányzatnál van”: ha nem laktanyában, hát másutt, de feltétlenül lesz telephely. Egyébként - ha az „etikai kódex” elkészül - ezzel együtt valamennyi itt elhangzott problémát meg kell tárgyalnia a közgyűlésnek egy napirendi pont keretében. A kérdéskör fontosságával mindannyian tisztában vagyunk.- Befejezésül még egy kérdés a jelenleg több bérlő által is „lakott” iparosház (Szapáry u. 19.) tulajdonjogával kapcsolatos vitáról. Mi most a helyzet?- Az ügyben érdekelt valamennyi felet még szeptember első felében összehívjuk, s ott Kri- zsa jegyző úr közreműködésével megpróbálunk olyan megegyezést kialakítani, amely mindenki megelégedésére szolgál. Bízunk benne, hogy sikerül.- Köszönjük a beszélgetést.- Székely házi hierarchiában igen későn, 56 évesen kapott plébániát, s így 1970-ben Szolnokra került.- Meglepődtem, hogy megkaptam a szolnoki plébániát - jegyzi meg Himfy Ferenc. - Nem hittem azt, hogy ilyen „priusszal” valaha én egy megyeszékhelyen dolgozhatom. Hamar kiderült az, hogy mindez nem szerencse kérdése volt. Egy frekventált helyen egy „fekete bárány” jobban szem előtt van - gondolhatták a hatóságok. Ezt persze ki is használták. Himfy atya életében állandóak voltak a telefonos zaklatások, vendégeit számon tartották, postáját egy ideig felbontották. A kor viszonyaira jellemző az, hogy a fenti cselekményekben egy pályatársa is segített a belügyi hatóságoknak. Az egyház az elmúlt 40 évben kényszerpályán mozgott. A települések fejlődésének szociális oldalára, részben jövedelmi helyzetére is utal a lakáshelyzet alakulása. A mintegy 25 településből álló agglomerációban e tekintetben jelentős területi változások és tendenciák ismerhetők fel. A lakások számának változása nem mutat különösebb kapcsolatot a települések népességszámának változásával. A vizsgált települések - Szolnokon kívül - mindössze egy- harmadán tapasztalható népesség- növekedés. Ezek lényegében összefüggő mikrorégiónak is nevezhető területi egységet képeznek Szolnok délkeleti szomszédságában. Ehhez csatlakozik Újszász és Tószeg. A többi településen csökkenés tapasztalható. A lakások számának regionális változása egészen más képet mutat. Az 1960-hoz viszonyított lakásszámok az egész agglomerációban növekednek. Ez ajavuló tendencia azonban regionálisan jelentősen változó. Vezseny községben például az épülő és lebontott lakások egyenlege zérus. Ez jelzi, hogy a legnagyobb mértékben csökkenő lakosságú településen a lakás- építési kedv elenyésző. Ugyanakkor a Tisza túlsó partján, Ve0 zsennyel szemben, Martfűn a A létért cserébe egyházi emberek jelentéseket írtak egyházi emberekről.- Kétségtelen - folytatja Himfy Ferenc -, hogy a politikai rendszerváltás után az egyházat befogadták mint társadalmi jelenséget. - Ez a megállapítás az ország területének 80 százalékán azonban csak látszat. A legtöbb helyen az egyházi tulajdonokat vagy nem tudják, vagy nem akarják visszaadni. Külső segítség nélkül a katolikus egyház nem is tudná fenntartani az esetleg felajánlott épületet. Az egyházi nagybirtok, aminek jövedelmeiből többek között az oktatást is finanszíroztuk és jobbára európai színvonalúvá tettük, a földosztás után megszűnt. Hála Istennek. A nagybirtok léte ugyanis anakronizmus. Ezért kellene egy új lakásállomány 227 százalékra nőtt 1960. évi állapothoz képest. A martfűi tetemes növekedés nyilván az ipari tevékenység fejlődésének tudható be. Martfűn kívül még: Szolnokon volt jelentős a gyarapodás. Az agglomerációra számított átlagos lakásnövekedési index 1,42 volt 1960 és 1989 között. Átlag feletti volt a növekedés 8 településen. Az átlagtól való eltérés alapján az agglomerációban három térség rajzolódik ki, amelyekben két növekedési tendencia ismerhető fel. Az agglomeráció észak-nyugati - dél-keleti tengelyében az átlagosnál nagyobb a növekedés. Ebbe a zónába tartozik Újszász, Szolnok, Tószeg, Szajol, Tiszatenyő, Rákóczifalva és Martfű. Ettől a tengelytől északra és délre a növekedési arányok egyaránt átlag alattiak maradnak. Ezen belül is a mélyen átlag alatti növekedés az északi és déli peremvidékekre jellemző. Az átlagot jobban megközelítő tendenciák viszont közvetlenül az átlag feletti zónához csatlakoznak. Összehasonlítva a települések népesség- és lakásnövekedési tendenciáinak területi elrendeződését, megállapítható, hogy a növekvő népességű településekben az átlag finanszírozási módot találni arra, hogy tisztességesen újrakezdhessük ilyen tárgyú működésünket is, és vallásos szellemű, de európai műveltségű, lakóhelyükhöz kötődő embereket adjunk az országnak. Az egyház józan gondolkodású szolgái azonban nem lehetnek türelmetlenek. Ismert az, hogy a Kádár-korszakban született generáció többségét vallásellenesen szocializálták. Tudjuk, hogy az elmúlt 40 év tilosvallásosság tudatát, emócióját nem lehet egyik évről a másikra elfelejteni. Az egyházi oktatási formák természetesen nem követelhetnek dominanciát, de ahhoz, hogy egyenlő eséllyel induljanak más iskolákkal szemben, még legalább egy korosztályváltásra is szükség lesz.- Sz. T. felett növekszik a lakásállomány. Kivételt csak Tiszatenyő képez, ahol a népességcsökkenéshez átlag feletti lakásállomány-növekedés tartozik. u i j, r, A lakásellátottság további mutatója, hogy egy lakásban átlagosan hány fő él. Ezt a szakirodalom „laksűrűségnek” nevezi. A fejlődés e tekintetben is jelentős. Az agglomerációban 1960-ban egy lakásban átlagosan 3,6 fő, 1988-ban már csak 2,5 fő lakott. Viszont megállapítható az is, hogy növekedett azoknak a településeknek a száma, amelyekben az átlagosnál többen éltek egy lakásban. Itt a tendencia ellentétes a korábbi adatainkhoz képest, de ez akár logikusnak is mondható. A laksűrűség esetében az átlagos viszonyoktól kedvezőbben alakult a helyzet az agglomeráció északi és déli részén, s ráadásul az arányok a vizsgált 30 év alatt nem változtak. A cikk szerzőjének engedtessék meg itt egy megjegyzés. Az elemzésből ebben a részben nagyon hiányzik az országos összehasonlítás. így a javulás jelzővel nemigen tudunk mit kezdeni, s főleg azzal nem, hogy ebben a vonatkozásban mitől agglomeráció az agglomeráció. Gimbelemgombolom avagy: üzleti jó modor szolnoki módra Herr von Herzog üzleti úton járt szűkebb pátriánkban, amikor a városközpont egyik jónevű butikjában (nevezzük X Modének!) megtetszett neki egy rozsdabarna import anyag. Zakót rendelt belőle potom 6 ezer 200-ért. Mértéket vettek róla, de mert sürgősen vissza kellett térnie hazájába, az elkészült remekművet itteni partnere vitte utána Némethonba. Valóban kiválóan sikerült, úgy állt a megrendelőn, mintha ráöntötték volna. Nosza, felbuzdult a válsztékosan öltöző, szolnoki üzletember is a látványtól, és amint hazaért, a saját részére is kért egy zakót, ha ilyen tökéletesen megcsinálják.- Mi csak tökéletes munkát végzünk - jegyezték meg, így aztán még egy haragoszöld nadrág méreteit is hozzáírhatták. Az öltöny elkészült. Ruzits úr kifizette a 8700 forintot. Csakhogy a zakó valahogy nem akart rajta „kifeküdni”. Emitt húzott, amott ráncot vetett, szóval kénytelen volt minőségi kifogással élni. A butikos megjegyezte:- Fölösleges mikroszkóppal vizsgálódnia, hiszen nem a szabó rontotta el, hanem az úr pocakos. Ekkora sértést nehéz elviselnie egy olyan férfiembernek, aki szálfaegyenes, és egyetlen fölösleges gramm sincs rajta, de nyelt egyet, és kérte, igazítsák meg a zakót. Látszott, nem tetszik a kérés, inkább felajánlották, hogy visszafizetik a pénzét, ám ő ragaszkodott a kiszemelt darabhoz. Némi huzavona után a rozsdabarna kabát bekerült a hátsó műhelybe, ahonnét többek között ilyen megjegyzés hallatszott ki:- Míg a gombjaival szórakozom, addig öt nadrágot kiszabnék ... Herr von Herzog - ha ő jár így - bizonyára nem értette volna, miről van szó, de Ruzits úr nem csak öltözködni tud, hanem anyanyelve árnyalatait is jól érti. Csak azt nem: a piacgazdálkodást hogyan lehet ennyire félreértelmezni? •Vagy olyan sok a megrendelő Szolnokon, hogy a jó modort száműzve el kell őket riasztani?- r F. I. A Várkonyi téri lakók panaszolják: az Éva presszó környékén hónapok óta tart a felvételünkön is látható „ostromállapot”. Vajon meddig? Egy plébános Szolnokról
