Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-24 / 199. szám

4 1992. AUGUSZTUS 24. A szerkesztőség postájából A városszépítők napjai Kisújszálláson A Kisújszállási Városvédő és Szépítő Egyesület 1987-ben ala­kult. A kitűzött célok mögé jó néhány tanár is felsorakozott. Okosan és előrelátóan magukkal vitték a gondolattal rokonszen­vező növendékeiket. így tett Nagy Gy. Róza általános isk<%i tanár is. „Hatodik alkalommal rende­zünk a gyermekek közreműkö­désével tábort. Céljaink megva­lósításához ez idáig minden eset­ben megkaptuk a szükséges anyagi támogatást. Nélküle a ta­nulók lelkes és önzetlen hozzáál­lása hamar lelohadna” - vála­szolta kérdésemre a kollegina. Szerencsére nem így van. Évről évre növekszik a táborba jelent­kezők száma. Öröm nézni és lát­ni, amint egyikük-másikuk telje­sen belefeledkezik a munkálja. Tennivaló akad bőven. Izgalmas feladat a szobrok, az emlékmű­vek tisztogatása, ápolása. Ara­nyat érő Fekete Józsi bácsi szak­mai hozzáértése, irányító mun­kája. Tökéletesen együtt tud mű­ködni a gyerekekkel. „Az idén több időt és energiát fordítottunk a játszóterekre. A padok és a ját­szótárgyak egész sorát festették át a táborlakók. A virágtartó kő­edények külső tisztogatása ala­posan megkoptatta a kézbe vett drótkefét. Hozzá viszonyítva .szinte gyerekjáték volt, a.'kerté­szeti munkák végzése” - vallotta a tanárnő. A nebulók tevékenysége a dé­lelőtti órákra esett. A szponzorá­ló üzemek - a Tejipari és a Bor­forgalmi Vállalat, a Tisza II. Té- esz - jó szívvel látták vendégül az iskolásokat. Ingyen strandol­hattak, mozizhattak a városszé­pítő ifjak. A városért tett ötnapos munka megközelíthető pontossággal forintosítható. Nem kis érték, de a haszon mégis máshol keresen­dő. A városhoz tetteken keresztül való kötődés túlmutat önmagán. Mi ez, ha nem az áldozatvállalás lelkesítő többlete? Szenti Ernő Civódó cigányszervezet Jászfény szarun két cigányszervezet működik. A helyi szintű 1991 decemberében, a megyei szintű 1992. március 1 -jén alakult. Azt lehet tapasztalni, hogy a helyi szervezet induláskor sem a cigányok képvi­seletét tűzte célul; tevékenysége egyetlen személy, Radics Flórián lejáratására irányul... Aki az önkormányzatnál az egészségügyi, szo- ciálisés gyermekvédő bizottságban dolgozik. A segélyek odaítélésé­nél javaslatait és bírálatait a demokratikus szellemnek megfelelően teszi meg. Ez a helyi cigányszervezet egyes vezetőinek nem tetszik. Az utóbbi időben tapasztalataink szerint már nemcsak őt támadják, hanem bennünket is, akik állítólag a helyi szervezet ellen intézke­dünk. Augusztus I-jén a helyiek fórumra hívták az érdekelteket, ugyanekkor mi egy labdarúgótornán vettünk részt Jászfelsőszent- györgyön. A Jászfényszarun élő mintegy hétszáz cigányból a fóru­mon körülbelül harmincán jelentek meg. Szerintünk ez nem miattunk történt, hanem a szervezetlenség következménye. A sikertelenség nem fogható rá a mi párhuzamos programunkra, talán a hozzá nem értést tükrözi. Azt tartanánk helyesnek, ha Jászfényszarun figyelem­mel kísérnék a munkatervükben rögzítetteket, s aszerint valósítanák meg programjaikat. Demagóg politikával ne vezessék félre a község­ben élő cigányságot! - olvasható Radics István, a JNK-Szolnok Megyei Cigányok Független Érdekvédelmi Szervezete elnökének levelében. Jutalomhéten Kőteleken Mindannyian nagyon vártuk már a jutalomként kapott egy hét pihenést. Az elmúlt tanévben a Vöröskereszt által szervezett versenyek győztesei vehettek részt a táborban, felkészítőikkel együtt. Kicsit félve indultunk el július végén Kőtelekre; vajon milyen környezetben tölthetjük majd el a megérdemelt pihenést? Aggá­lyaink hamar szertefoszlottak, hiszen egy jól felszerelt tábor várt bennünket festői környezet­ben a Tisza partján, amelynek szervezésében, felállításában, valamint a programok lebonyo­lításában rendkívül sok segítsé­get kaptunk a megyei Vöröske­reszttől, a kőteleki polgármesteri hivataltól, s az ottani Szabadidős Társaság tagjaitól. Köszönjük valamennyi szervezőnek a kelle­mes hetet. Egyben mindenkinek figyel­mébe ajánljuk: segítőkészségből jelesre vizsgáztak a Tisza-parti községben. - Minderről Pusztai János táborvezető (Szolnok) soraiból értesültünk. Vasárnapi séta Szolnokon a Szolnok ispán körúton láthattuk ezeket a legelésző teheneket vasárnap délelőtt. Úgy látszik, nem mindenki tudja, hogy a város „EURÓPAI TELEPÜLÉS”, s belvárosában nem illik lege­lészni, annál is inkább, mert az önkormányzat nemrégiben alkotta meg az állattartásról szóló rendeletét. Fotó: Korányi (Pénteken, 21-én telefonált egy olvasónk: déli egy-két óra között két tehenet látott legelni a Tisza partján a református templom és a Tisza Szálló térségében - ahonnan a „kutyás gazdákat” kitiltották... Kérdés, vajon a „mi”, Szolnok ispán körúti tehenünket láthatta a telefonáló? - a szerk.) Játékcsodák bűvöletében ... r ‘Ébressz - ajáníva Mellékelni kell a menetjegyet! u > A gépkocsit nem fizetik .♦ * A betegek utazási költségeivel kapcsolatos változások alapo­san felborzolták a kedélyeket. Olvasóink lapunkban is kifejezték elégedetlenségüket emiatt. Nos, mi is változott július elseje óta? A megyei társada­lombiztosítási igazgatóság tájékoztatta erről lapunkat. A biztosított (tehát aki kártyával rendelkezik) utazási költségét akkor támogatja a társadalombiztosítás, ha olyan egészségügyi szolgáltatást vesz igénybe, amely a társadalombiztosításhoz tar­tozik (tehát kórházba, rendelőintézetbe, klinikára stb. utazik az illető, és mondjuk, nem a csontkovácshoz). Szeptember elseje után ingyen utazhatnak az orvoshoz a biz­tosítottak a MÁV, a Győr-Sopron-Ebenfurt vasút magyar vona­lain, a BKV és a HÉV vonalain. Az ilyen jellegű utazás nem úgy történik, hogy csak úgy felszáll az illető a vonatra, hanem hitele­zett vasúti utalványt vesz igénybe. Ezt az utalványt a háziorvos vagy a szakorvos állítja ki. Ha valaki olyan helyről utazik, ahon­nan nem megy vonat, akkor az adott közlekedési eszköz (pl. autóbusz) jegyének ára illeti őt meg. (Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha valaki a betegsége miatt nem tud vonaton utazni.) A beteget vagy a 14 éven aluli gyermeket kísérőket is az elmondottak alapján illeti meg utazási költségtámogatás. Aki viszont a vasúti utalványt nem veszi igénybe, az egyéb költségtérítést (pl. gépkocsi) nem kap. Július elsejétől megszűnt a helyi autóbusz-közlekedés támoga­tása. Több olvasónk is szóvá tette, hogy indokolatlan és bürokra­tikus a menetjegy csatolása. Ezt azért tartotta célszerűnek a társadalombiztosítási', igazgatóság, mert előfordult, hogy keve­sebb utazási költséget számfejtettek, mint amennyit a beteg kifi­zetett. A menetjegycsatolásvi1 k. Kovács Barnabás szolnoki, négygyermekes családapa levele a minap érkezett. Azt „panaszol­ja”, hogy a városban nemrégi­ben nyílt egy üzlet. Nem írjuk meg hol, úgy tűnik, (ingyen)rek- lám nélkül is „megy a bolt”... .....milliónyi játékot árulnak és e gyebeket. A szemet gyönyör­ködtető árukat az ajtóba rakják... sokan körülállják, felnőttek is. Szegény gyerekekkel szemben ez kegyetlenség! Láttam már, hogy a síró gyereket ott verte az apja, hogy mehessenek tovább. Az én gyerekeim is oda hordják a pénzt. A tulajdonos egy fiatalember, nagyon kedves, mindenkit meg­fűz, hogy vásároljon, és az ember ilyen csodajátékoknak nem tud ellenállni...” Dehogynem! Muszáj! Az em­lítettek miatt nem lehet - és nem is kell - a játékboltot bezárni! Jól válaszolt a tulaj: az üzlet, az üz­let... A családok gazdasági hely­zete pedig egy másik „üzlet”. Bizony, nem könnyű gyereke­inknek - esetleg egyre gyakrab­ban - nemet mondani, amikor kémek valamit, a mindennapok gondjai viszont erre kény­szerítenek sokunkat. Elítéljük azt a szülőt, akit levelében emlí­tett. Egy kisgyereket ne az utcán, ne veréssel „neveljen” az apja, azzal úgysem megy semmire. Önt is arra biztatjuk: kertelés nél­kül mondja el gyerekeinek - ter­mészetesen koruknak megfelelő szavakkal -, most ennyi pénzünk Nem vagyunk egyformák, nem is fogadtuk egyforma lelke­sedéssel a tévé és a rádió marato­ni közvetítéseit az olimpiáról. Nem vagyok kifejezett sportra­jongó, de a barcelonai esemé­nyeket érdeklődéssel figyeltem. Csak nem mindegy, hogy ki­csiny, maroknyi hazánk sporto­lói miként álltak helyt a nagy világversengésben. Termé­szetesen azokat a sportágakat néztem feltétlenül, amelyek ér­dekeltek, s ahol a magyarok eséllyel indultak. Amikor a Him­nuszt hallhattam - tizenegyszer -, nekem is elszorult a torkom, olykor a könnyem is kicsordult. Meghatódva figyeltem a legfelső dobogón álló magyarokat; egyi- kőjük-másikójuk ugyancsak „nehéz” pillanatokat élt ott át. Láthatóan elérzékenyültek, ami érthető, s nincs is mit restellkedni miatta. Közben volt időm azon is el­gondolkozni: Istenem, mennyit dolgoztak, küzdöttek, sínylődtek ezek a fiatalok, mennyi minden­ről mondtak le, míg eljutottak Barcelonába. Ismeretes már az Augusztus 13-i lapjuk Iskola­táska betétjében jelent meg a ..Kényes’ ’ téma - parkolópályán. Ennek lényege: egyik hon­anyánk azon erősködött, legyen kötelező az iskolákban a szexuá­lis felvilágosítás. Az írásból ki­tűnt: tulajdonképpen családi, szülői nevelési feladat (lenne) ez a téma. így igaz! Remélem, a szexuális felvilágosítás alatt fő­leg azt értik, hogy nem kell tizen­évesen... akárkivel... akárhol... akárhogyan... Mert magát a „té­mát” mind-mind megtanulhat­ják gyerekeink - a legkisebbek is! -atelevízió reklámjaiból,ocs- mány filmelőzeteseiből. A dol­gozó szülő - (ha van munkahe­lye) beülteti gyerekét a tévé elé: van, amiből erre meg arra kell költenünk. Tudom, hogy nagyon szeretnétek, mégsem vehetjük meg, mert nem telik rá. Bízzon gyerekeiben, hogy az értelmes, okos magyarázó szót megértik, s különösen az édesapjuktól el is fogadják! Biztos lehet benne, hogy egy közös séta, társasjáték, filmnézés, labdázás, kerék­pározás, barkácsolás maradan­dóbb élményt nyújthat, mint a játékcsodák. Gondoljon vissza: kiskorában Ön is megkapott mindent, amit meglátott?... Ennyi „erővel” sok-sok bolt rolóját le lehetne húzni. Számta­lan szemlélője akad a Salaman­der lábbeliknek; az veheti meg, akinek telik rá. Sóvár szemekkel bámulják a hölgyek a méregdrá­ga kosztümöket, estélyi öltözé­keket - ne soroljuk tovább. Azo­kat is csak kevesek tudják meg­fizetni. Végül „menjünk be” egy élelmiszerboltba is. Van, aki pá­rizsit visz és csirke far-hátat, fél liter tejet, egy üveg kőbányai vi­lágost. Egyes kosarakból Pick szalámi kandikál ki a pénztár előtt, gépsonka, sajtok, külföldi kozmetikumok, Metaxa, egyéb „olsó áruk” ellenértékét szur­kolja le a vásárló szemrebbenés nélkül. Nem állítjuk, hogy öröm a szépről-jóról-finomról sokszor, hosszú ideig lemondani, s azokat éppen gyerekeinktől megtagad­ni! Hébe-hóba azért csak-csak meg tudjuk lepni őket játékok­kal, kedvességekkel. is, hogy aki tudta - beleértve a kormányt -, anyagilag is segítette a felkészülést, a kiutazást. Örömmel hallottam a minap a televízióban, hogy valaki ILLE­TÉKES felvetette: finanszírozni kell a tömegsportot, azt is, hogy minél többen mozoghassanak, csupán kedvtelésből. Ez azért is üdvös dolog lenne, mert köztu­domású, hogy fiataljaink fizikai „állaga’ ’ egyáltalán nem dicsér­hető. Arról is hallunk-olvasunk, hogy emiatt nagyon sokan nem alkalmasak katonai szolgálatra. Ezen túlmenően azért is jó lenne, ha a fiataloknak minél több spor­tolási alkalmat biztosítanának, mert így erejüket legalább a sportpályákon, -csarnokokban próbálnák ki, energiájukat ott ve­zetnék le, nem a telefonfülkéken, virágartókon, kerítéseken, sze­méttartókon s ki tudja, min még! Elég lenne, ha iskolák, kerületek, szomszédos települések ifjai ve­télkednének egymással. Minden szempontból tiszta haszon len­ne! B.I.-né Karcag nézze a mesét, a természetfilmet, míg elkészül a vacsora... amíg anya kimos stb. Vége a mesének - amit anya nem is vesz észre a konyhából, a fürdőszobából (a szomszédból...), s szeme fénye máris olyan jelenetek szemtanú­ja, amiről ő nem szívesen beszél a gyerrekkel. (Nem is tud!) Jobb is tehát, ha ezt felvállalja az isko­la... Téves nézet egyébként, hogy az iskolában tanulják meg csemetéink a legelemibb illem- szabályokat (is)! Kényelmes, biztos is lenne - hisz egy-két kor­osztály - nagy tisztelet a kivétel­nek! - az alapvető illik-nem illik ismeretekkel sincs tisztában! Akkor hogyan taníthatná meg ezekre saját gyerekét? Aprósá­gokra gondolok. Köszönni illik a szomszédnak, annak, akit anya, apa üdvözöl. Az autóbuszon illik átadni helyünket az idős, beteg embernek, kisgyerekes anyának, terhes asszonynak. Meg kell(ene) tanulni a kérem, köszö­nöm, legyen szíves, elnézést, bo­csánat szavakat - többek között. Soroljam? Azt hiszem, nem Őszintén megvallom, augusztus 15-e óta irigylem a tiszasasiakat. Ekkor olvastam ugyanis „A dok­tor úr a betegekért ingerült” című írást. (Azt beszélik Tiszasason - a szerk.) Le a kalappal dr. Szűcs Im­re körzeti orvos előtt. Nem csupán őszintesége miatt! „Vannak orvo­sok, akik nem fogják ezt a bürok­ratikus rendszert követni addig, amíg nem lesz kimódolt, zökkenő- mentes rendszere... Nem leszünk bürokraták.” Azért is tisztelem is­meretlenül. mert mondandójából kitűnik: neki valóban a betegek a legfontosabbak. Igaza is van, ő az emberek gyógyítására esküdött fel, amikor a diplomáját megkapta, nem az észvesztő bürokráciára. Biztos vagyok benne, hogy Tisza­Nem vezetek listát az Új Nép­lapban megjelent cikkekről. Va­laki valamikor - nemrégen - azt írta: örülnek az olvasók, hogy megszüntette a szerkesztőség a Nyílt tér oldalt. De mennyire! Kit érdekel, hogy marakodnak a koncon, a beosztásokon, pocs­kondiázzák egymást, olykor már a jó ízlés határát is bőven túllép­ve! Nekem az a véleményem, hogy a vitatkozók - a pártok ve­zetői, és mások - beszéljenek meg egy időpontot, egyeztesse­nek, s tépjék-cibálják egymást kedvükre, hajnaltól napestig. Ők megélnek abból is. Nem kell reszketniük, hogy mikor kötnek „útilaput” a talpuk alá. Ha vélet­lenül ilyesmi mégis megesne ve­lük, nekik aztán igazán lehet tar­talékuk, nem úgy, mint a kétkezi munkásnak, aki régebben is, most is máról holnapra (máról tegnapra?) él! Választani a magyar nép fog.... - ez volt egy cikk címe augusztus 7-én. Ezennel ünnepé­szükséges, nagyon sokan egyet­értenek velem! Véleményem, hogy ezt első­sorban mind-mind otthon kelle­ne „összeszednie” a gyereknek. Az iskolában tanuljon csak meg többek között - folyékonyan ol­vasni. Nagy Károlyné Kisújszállás sason becsülik, szeretik, tisztelik őt. Remélem, hogy ha Németor­szágban akármilyen segítségre szorulna a doktor úr, visszakapná, amit ő adott Tiszasason. Úgy tűnik azonban, ebben ő sem hisz egyér­telműen... Jó lenne, ha minél több dr. Szűcs Imre lenne a megyében - és Magyarországon. Kívánom, hogy sokáig gyógyíthassa betege­it, s ő is maradjon egészséges, s ha lehet, ne mérgelődjön egy-egy bosszantó rendelet miatt. Nézete, hozzáállása miatt biztosan lesz kellemetlenségé. Pedig nem kelle­ne elvenni á kedvét - másnak se! - a hivatásától! B.J.-né Töröks/.entmiklós lyesen megígérem, hogy én ezentúl soha, sehová nem me­gyek választani. Tőlem ezután (is) az uralkodik a parlamentben, az önkormányzatban, az ilyen­olyan bizottságban stb., aki akar. Nekem, nekünk ez teljesen mindegy. ígértek korában is, most is mindenféle jót, az úgy­sem kerül, került semmibe. Az­tán feledésbe ment az ígéret. Aki felkerül a polcra, saját egziszten­ciájával van attól kezdve elfog­lalva. Akkor meg mi minek stra­pájuk magunkat? A választá­sokra fordított tetemes összeg­ből fizethetnék inkább az ország adósságait, munkahelyet teremt­hetnének, építhetnének iskolát, kórházat, akármit! Bármivel jobban járnánk, mint hogy vá­lasztásra költenek milliókat. S ki tudja még, hol, mennyi úszik el semmi haszon fejében. H.M. Szolnok Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné Akik Barcelonában jártak, és ... Hozzászólás cikkeinkhez Tudni illik ... Le a kalappal ­Marakodjanak maguk között!

Next

/
Thumbnails
Contents