Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-24 / 199. szám

* Kerékpár Csak szolnokiak a dobogón Harminchatodik alkalommal ren­dezték meg a tiszántúli kerékpáros kör­versenyt, melyen Steig Csaba kivételé­vel a teljes magyar élmezőny, valamint francia és német „drótszamarasok” áll­tak rajthoz. A szolnoki kerekesek szép emlékeket őriznek a legnagyobb hagyo­mányokkal rendelkező hazai viadalról, hiszen tavaly is közülük kerültek ki a dobogósok. A négynapos viadal nyitányára Gyu­lán került sor, ahol nézők százai buzdí­tották a kritériumverseny résztvevőit. Bemelegítésként a cukorgyáriak ven­dégmunkása, Suvi Tovio szerzett egy harmadik helyezést, ezzel megadva az alaphangot a másnap délelőtti időfuta­mokra, valamint a Szegedig tartó 128 kilométeres országúti menetre. Úgy lát­szik, a litván fiú semmit sem akart a véletlenre bízni, elszakadt a mezőnytől - közel két perccel nyerte a szakaszt -, csak hárman tudták tartani vele a lépést. Köztük volt csapattársa, az 1990-es győztes Molnár Péter is. Csütörtök reg­gel az egyetem mellől rajtolt a hatvan­egy fős mezőny. Hódmezővásárhelyig együtt tekertek, innen azonban egy ti- zennyolcas társaság „meglógott” - öt cukorgyári legény tartott a csoporttal -. s egyre jelentősebb előnyre tett szert. Jó volt látni, amerre elhaladtak a kerék­pározók, érdeklődők százai hangos ová­cióval lelkesítették őket. A Szolnok kertvárosi befutó után világossá vált mindenki számára, ha valami váratlan esemény nem jön közbe, ezúttal is a Tisza partján marad a győztesnek járó serleg. Az utolsó napra két részre bontották a rendezők a még megmaradt 148 km-es távot. Délelőtt Karcagig, délután Püs­pökladánytól Debrecenig taposott a me­zőny. Törökszentmiklósnál két fradista - Eisenkrammerés Antalfi - megpróbált meglépni, de a cukorgyáriak időben kapcsoltak, nyolcán összeálltak, s 60 km/h-s átlaggal „lánctalpat” menve - húszméterenként váltották a vezetőt - lehetetlenné tették az előzést. Ezáltal annyira elkészültek erejükkel fővárosi ellenfeleik, hogy rövid idő múlva felad­ták a kilátástalan küzdelmet. Szeren­csétlen sportolóknak nem volt elég, hogy harminckilenc fokos hőségben kellett tekerniük, még ráadásul „oldal­pofa” szél is volt. Ez már soknak bizo­nyult az ifjúságiak számára, így több Harris Károly (balról) edző és győztes csapata részre szakadt a mezőny. Karcagról gépkocsikkal vitték át Püspökladányig a versenyzőket, onnan azonban ismét nyeregbe kellett szállni. Debrecen előtt összeállt egy harmincfős élboly, ahon­nan sajnos váltóbovden-szakadás miatt nem tudott kilőni Suvi Tovio, így egy­szerre haladtak át a kerekesek a célvo­nalon. A négynapos versenyt összesítésben nagy fölénnyel nyerték a Szolnoki Cu­korgyár kerékpározói, hiszen a dobogó mindhárom fokára ők állhatták fel: 1. Suvi, 2. Kukk, 3. Szabó. Ezek után ter­mészetes, hogy a csapatversenyben is a zöld-fehérek (Szabó, Molnár, Suvi, Kukk) diadalmaskodtak, megelőzve a francia és a német együttest. A legjobb magyarnak, járó Kucsera Kupát Szabó Lajos nyerte. Egy évig őrizheti vitrinjé­ben. (géléi) Ez év februárjában azonban megalakult az igencsak hosszú nevű ML Motocross és Old Bo\ Speedvay Team Sport Club Szolnok egyesület, melynek lel­ke - stílusosan motorja - Mészá­ros László, a sokszoros magyar bajnok. A jelenleg tizenhat főt számláló társaság azt a célt tűzte maga elé, hogy elfogadtatja, mi több. újra népszerűvé teszi itt is az egyre sikeresebb és egyre na­gyobb tömegeket vonzó sport­ágat. Első lépésként a hét végén rendeztek motocross versenyt.A tűző nap és a közel negyvenfo­kos meleg ellenére jó néhány ér­deklődő látogatott ki a Beseny- szögi úti laktanya melletti pályá­ra. A szolnoki indulókon kívül rajthoz álltak túrkeveiek, török- szentmiklósiak, sőt még Nagy- kátáról is érkeztek „porfelhőlo­vagok”, akik két kategóriában - speciál és széria - szerepeltek a tíz perc plusz két körös futamok­ban. Ezen a napon - hűen Cou- bertin báró eszméjéhez - valóban nem az eredmény, hanem a rész­vétel volt a fontos. Az első jól sikerült találkozót remélhetőleg követi a többi. Amint Mészáros László elmond­ta: jövő évtől szeretnének leg­alább három versenyt rendezni. Persze ehhez az is szükséges len­ne, hogy a pályát hosszabb időre Lövészek a Turul Vándorkupáért Jól tüzelt a légvédelmi tüzérdandár Fegyverropogás töltötte be szombaton az MTTSZ Szolnoki MÁV Lövészklub Véső utcai lő- terét. De ez a fegyverropogás egészen más célt szolgált, nem olyant, mint amilyen a földrész j egyes országaiban napjainkban ' történik. A MÁV LK Szent Ist­ván napjára írt ki egyéni és csa­patversenyt a Turul Vándorkupá­ért. Indulhatott minden büntetlen előéletű, 14. évét betöltött ma­gyar állampolgár, aki az idén hi­vatalos versenyen még nem vett részt.- Szeretnénk újra feléleszteni és megvalósítani a régi szép ha­gyományos polgári lövészéletet - egyben népszerűsíteni is a sport­ágat - hangsúlyozta Dobos Mi­hály, a MÁV LK edzője. - Egye­lőre azonban nehéz helyzetben vagyunk, hiszen támogatást már nem kapnak a lövészklubok, önállóak, saját magukat kell el­tartani, ehhez támogatókat keres­nek, de nem sok sikerrel. Bizonytalan a sorsa a hat évvel e/előtt épült, de már felújításra szoruló szép székháznak is, a lő­térre] együtt. A nehézségek elle­nére is tizenkét háromfős csapat és öt egyéni versenyző nevezett a Turul Vándorkupára. Előzőleg némi térítési díj ellenében lehető­ség nyílt edzésre is, sőt, akinek nem volt fegyvere, pisztolyt is kölcsönözhetett. Sajnálatos, elő­zetes nevezése ellenére távol ma­radt a rendőrség, egyes honvéd­ségi alakulatok, de mint megtud­tuk, a közbejött szolgálati elfog­laltság miatt. Jöttek viszont a me­gye régi lövészklubjai Török- szentmiklósról, Kenderesről, Ti­szafáid várról, Kisújszállásról és természetesen Szolnokról. A Tu­rul Kft. Fegyver-és Vadászboltja vándorserleget ajánlott fel a győztes csapatnak, az egyéni első három helyezettnek pedig tiszte­letdíjat. A versenyen tíz próbalö­vést negyven értékelt lövés köve­tett standard pisztollyal, a fegy­verfogás pedig történhetett egy, illetve két kézzel. Elénk érdeklő­dés kísérte Hering István egykori válogatott kerettag szereplését. de ezúttal messze elmaradt régi formájától. Nem úgy a tiszaföld- vári Kocsi István, aki jó teljesít­ménnyel utasította maga mögé a mezőnyt. Csapatban a légvédel­mi tüzérek egyenletes teljesít­ménnyel győztek. Az ünnepélyes eredményhir­detéskor Molnár János, a MÁV LK ügyvezető elnöke osztotta ki a díjakat, zárószóként pedig el­hangzott az a remény, hogy anyagiak hiányában sem szűn­nek meg a klubok és jövőre is megrendezhetik a Turul Vándor- kupát. Egyéniben: I. Kocsi Ist­ván (Tiszaföldvári LK) 359, 2. Erős Mihály (Légvédelmi Tü­zérdandár) 358, 3. Kézér Gyula (Szolnoki Vegyiművek SE LK) 356 kör. Csapatban első és egy­ben a Turul Vándorkupa védője: Légvédelmi Tüzérdandár Szol­nok (Révész Sándor 348, Erős Mihály 358, Fekete Ferenc 339 kör), 2. Szolnoki MÁV LK A, 3. Tiszaföldvári Lövészklub. (pi) megkapják. így talán Szolnokra lehetne hozni az országos baj­nokságegyik futamát. Emellett a motorsport másik ága, a salak­motorozás is otthonra találhat a Tiszaligeti Stadionban, ha sike­rül megegyezni az illeték­esekkel. Akkor pedig akár nem­zetközi versenyeket rendezhet­nek a városban. Ha mindezt sikerül megvaló­sítani, Szolnok a magyar motor­sport új fellegvára lehet. Sok si­kert hozzá! Eredmények:SpeciáI kát.: 1. Zsíros Zoltán (Honda) Nagy- káta, 2. Bíró Attila (Yamaha) Szolnok, 3. ifj. Mészáros Lász­ló (Kawasaki) Szolnok, 4. Ber- kó Lajos (CZ) Tiszavárkony, 5. Egedi László (Yamaha) Abony. Széria kat.:l. Győri József (MZ) T úrkeve, 2. Makai Sándor (CZ) Szolnok, 3. Ur- bán Zsolt (CZ) Rákóczifalva, 4. Földvári Gábor (MZ) Tö- rökszentmiklós, 5. Kálmán Csaba (CZ) Szolnok. (Szilvási) Fotó: Novák Negyedszázad után Bizony régen rendeztek már Szolnokon motoros derbit! Utol­jára három évvel ezelőtt volt me­gyeszékhelyünkön old boy ver­seny, azelőtt pedig majd’ hu­szonöt esztendeje. Akkor bezá­ratták a Mátyás király úti salak­pályát, és a szolnoki motorsport azóta „Csipkerózsika-álmát” aludta. Földvári (56-os) „talajfogas" előtt Motocross Célra tartas. Balról Szabó Janos ( MÁV LK), Serfőző Imre és Kiss Gábor (Sz. \ eg\ imúvek).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents