Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-19 / 196. szám

I 1992. AUGUSZTUS 19. 90 éves a Szolnoki Müvésztelep Szolnok, mint a festők, szobrászok múzsája Alábbi összeállításunk a Jász-Nágykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának tallózását tartalmazza művésztelepünk múltjából vagy hőskorából, ha úgy tetszik A hajdan nagy hírű művészte­lepre ma rosszabb idők járnak, pe­dig lakói ma is többnyire jól is­mert, elismert művészek, kiknek méltó lakhelyül, sőt alkotásra ser­kentő otthonul kell hogy szolgál­jon e Zagyva-parti szép környezet. Tűzvész pusztította nemrég a hí­res alkotásokat, felbecsülhetetlen értékek mentek tönkre. Azután nem volt zökkenőmentes vagy in­kább problémamentes a külsőleg az általuk tervezett művészkolóni­ák létesítéséhez. A kérvényező művészek maguk részéről első ko­lóniának Szolnokot jelölték meg. Wlassich Gyula erre fölszólítot­ta a művészeket, hogy tervüket részletesen fejtsék ki és nevezzék meg képviselőjüket, akivel ő tár­gyalásokba bocsátkozik. Az illető művészek: Mednyánszky László, Bihari Sándor, Olgyay Ferenc, Mi- halik Dániel, Szlányi Lajos, Hege­szek használatába való átengedé­se, c. ) a művészet megismerésének és szeretetének kultusza, d. ) Szolnokon egy képzőművé­szeti múzeum létesítésének elő­mozdítása.” 1902. június 29-én - 90 évvel ezelőtt - avatták fel a Szolnoki Mű­vésztelepet. Részlet az ünnepélyes megnyitóból: esztétikus, de a célnak talán nem százszázalékosan megfelelő új műteremlakások átadása sem. így foglalható össze a jelenkor leg­utolsó három éve. A 90 éves születésnapját ünnep­lő művésztelep augusztus 20-án kezdődő kiállítására készülve azonban nem illik ünneprontónak lenni, hanem csak a szépre emlé­kezni, s a még szebbre törekedve átvészelni a jelenkor nehézségeit. Ezzel a céllal készült az alábbi összeállítás, s nyílik meg a mű­vésztelep kiállítása a Szolnoki Ga­lériában augusztus 20-án 11 óra­kor. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1899. október 5. „Körülbelül három évtizede múlt annak, hogy a sarjadozó ma­gyar festőművészet vándor apos­tolai Szolnok festői egét, levegőjé­nek ragyogó színpompáját, nádfö- deles építkezésének, sokadalmá­nak magyar motívumait és vonzó pittoreszk különlegességeit felfe­dezték. S azóta alig múlt esztendő, hogy egy-egy művészkaraván föl ne kereste volna Szolnokot. A nagy Munkácsy, a hatalmas Pettenkofen. a híres Otto von Tho­ren, az orientalista Müller volt elit­je a művészgárdának, s a fiatalabb nemzedékből Bihari, Bruck, Nád- ler, Aggházy, Mednyánszky, Eb­ner és Paczka haladtak nyomuk­ban. Más genre, más felfogás, más technika: de azért Szolnokon a leg­több év őszének évadján találkoz­tak... egész művészkolónia telepít­tetnék Szolnokra, amely kiállítása­ival művészi szempontból is a Ti- szavidék empíriumává emelné Szolnokot. S a koloniális kiváló festőink... lesznek tagjai, s ezek közül Bihari és Fényes már ma is Szolnokon dolgoznak." 1899 őszén már megvalósulás előtt áll a művésztelep ügye. „...több magyar művész memo­randumot nyújtott be a vallás- és közoktatási miniszterhez, amely­ben a miniszter támogatását kérték Aba Novak \ ilmos: Cserept asar dűs László, Boruth Andor, Pong- rácz Károly, Katona Nándor, Va- szary János, Kemstok Károly és Fényes Adolf most megszerkesz­tették válaszukat és Mihalik Dáni­Szolnoki Lapok, 1902. június 29. „...a mai szép magyar Alföl­dünknek központján, a szolnoki el tegnap (okt. 13.) nyújtotta be a minisztériumhoz. 1901. április 28-án Szolnokon megalakult a Művészeti Egyesü­let. Az egyesület célja: „Általában a képzőművészeteknek és művé­szeti iparnak felkarolásával a köz­ízlést fejleszteni, s a nemzeti köz- műveltségbe a műérzéket és műíz­lést bevinnni. Különös céljai közé tartozik: a. ) művészeinknek a magyar Al­föld természetvilágához és népé­hez való vonzása, b. ) Szolnok városában műter­mek építése, fenntartása és művé­régi várban, tizenkét műteremmel, s ugyanannyi lakosztályával ké­szen áll a két művészház, hogy művészlakóit új otthonukba befo­gadja - ...Valamikor véres harcok, a magyar nemzet életének létkér­dését eldöntő csaták dúltak e he­lyen. Ez a hely a múlt századokban feltűnni és leszállni látta az ozmán holdat, hallotta Rákóczi tárogatói­nak kesergő szavát, s a szabad­ságharc győztes honvédéinek má­moros diadalénekét. - Most a kép­zőművészet egyik legszebb fegy­verével, az alkotó ecsettel indul Bolt ill Pál: Parasztiéi innen magyar festőművész-gár­dánk hódító körútra.” A Szolnoki Müvésztelep jubileumáról a Művészet 1913-ban a következőket írja: „Tízéves fennállását ülte meg május 25-én a szolnoki Művészeti Egyesület, egy jól rendezett na­gyon érdekes művészeti kiállítás­sal, díszközgyűléssel, Wlassics Gyula és Mihalik Dániel szobrá­nak leleplezésével. Szolnok híre Pettenoffen munkálkodásával kapcsolatba került a művé­szettörténetbe, oly nevek, mint Bi­hari Sándor, Deák Ebner Lajos tar­tották fenn hírnevét, amelyet hat­hatósan gyarapítón aztán fent ne­vezett egyesület, pompás helyen műtermeket építvén festők számá­ra, pompás helyen műtermeket építvén festők számára, s ezzel az­után „helyhez kötötte” a művé­szek egész sorát, akik nagyon ki­adós munkásságot fejtettek ott ki tíz éven át. A jubiláris kiállítás mint egy retrospektive mutatta be a régi és a modem szolnoki művé­szetet sok új, műtörténeti mozza­natra is fényt vetve. A tízéves év­fordulót méltó módon ülte meg az egyesület a jubiláris ülésen: a telep egyik fő-pátrónusa, báró Kohner Adolf, a finom ízlésű és nemes lelkű műbarát elnöki megnyitó- beszédében kiemelte a telep művé­szeti jelentőségét, Kovács Dezső dr. pedig vázolta telep történetét. Az egész magyar művészvilág ün­nepe volt ez a nap, hiszen a Szol­nokon munkálkodó nem egy kitű­nő munkájuk révén gyarapítói let­tek nemzeti művészeti kincsük­nek.” Szolnoki Művészeti Egyesület Évkönyve - 1927 Farkas Zoltán Szolnok művé­szetijelentőségét abban látja, hogy „Szolnok vitte belé elsőnek a ma­gyar Alföld levegőjét a magyar piktúrába. Az alföldi kisvárosi élet mozgalmas színességét, a végtele­nül egyhangú tájak mélységes nyugalmát, a napsütéstől izzó le­vegő csillámló fátyolát ott borítot­ták festőink vásznaikra. Ez már nem Nagybánya kristálytiszta he­gyi levegője volt, amely mindent olyan magátólértetődően kirajzo- lódottnak modellált, ez az atmosz­féra elnyelőbb és átalakítóbb volt, az alföldi tájak egének hatalma­sabb, minden megjelenést erőseb­ben befolyásoló egyhangúbb meg­nyilvánulása. Az élet képe pedig, mely a szolnokiak művészetében kirajzolódott szintén egészen más volt... Kevesebb motívumra épí­tett, de ezek a motívumok a ma­gyar Alföld világának amaz ősi erői voltak, amelyek nem változa­tosságukkal, hanem elementáris hatalmukkal nyűgözik le a bennük gyönyörködőket. ’ ’ Lyka Károly megállapítja, hogy az Alföld „egyszerű nagyságának ereje csak olyasvalakiben válhatik vérré, aki életét is odaköti. E tekin­tetben meg nem becsülhető szol­gálatot tett a telep művé­szetünknek... Nagyon érdekesen indult meg Szolnokon az Alföld nagyvonása­inak, egyedülálló karakterének meghódítása, s megható nézni, mint próbálkozik meg egymásután a kisebb-nagyobb tehetségek egész sora a rejtélyes szfinksz megszólaltatásával. A Mihalik- Olgyay-Szlányi triász eleinte még kisebb részletek megragadásával igyekezett vászonra vinni az Al­föld arculatát. Mednyánszkyt a messzefutó tér végtelene érdekel­te, amely fölé költői hangulatot bo­rított. Fényes e líra helyett kötöt- tebb nyelvű epikai vonásokat raga­dott meg, s a forma határozott ke­reteibe feszítette bele az Alföld monumentális lapját... ’ ’ Pogány Ö. Gábor a „Hetvenöt éves a Szolnoki Müvésztelep” c. tanulmányában a következőket írja: „A Szolnoki Művésztelep Jubi­láris Kiállítása, 1902-1977” ünne­pi megemlékezésnek készült, célja az, hogy háromnegyed század mű­vészi terméséből az értékesebb ké­pek, szobrok kiválogatásával átte­kintést adjon a kolónia érdemi mű­ködéséről, művelődéstörténeti je­lentőségéről. A Szolnoki Galériá­ban rendezett tárlat gazdag, érde­kes anyaga arról számol be, hogy a századforduló óta elterjedt mű­vészi felfogás miként hódított teret a telep törzstagjai körében, később pedig hogyan jelentkeztek itt azok a szándékok, melyek a változó vi­lágban korszerűbb hangvétellel igyekeztek a képzőművészet szak­mai és társadalmi teendőiről szóla­lni. ..A hetvenöt esztendőre vissza­tekintő összeállítás tulajdonkép­pen folytatja azt a nagyszabású be­mutatót. mely két éve a Szolnoki Patay Mihály: Mennyegzős pár Galériában, a Magyar Nemzeti Galériában, majd az Österreichi­sche Galerie-ben és a Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum­ban, Grazban is látható volt, s amely az osztrák gyűjteményekkel együttműködve a Szolnoki Mű­vésztelep előzményeit tárta a kö­zönség elé. Az évfordulóra felso­rakoztatott művek jól érzékeltetik, milyen termékeny, eredményes munka folyt a Zagyva folyó tiszai torkolatánál épült tizenkét műte­remben. Aki ezt az emlékkiállítást átta­nulmányozza, örömmel fogja ta­pasztalni, hogy a Nemzeti Galéria tulajdonában lévő képek és szob­rok mellett milyen sok oll-yan kva­litásos alkotás van a tárlaton, mely a szolnoki Damjanich Múzeum ál­lagából való. Ha tekintetbe vesz- szük, hogy a második világháború során nemcsak a művésztelep pusztult el, de az első négy évtized történetét őrző dokumentumok nagy része, a Szolnokon maradt és gyűjtők, közületek által megvásá­rolt művek legtöbbje is, akkor di­csérni kell azt a gyűjtőtevékenysé­get, melyet a múzeum folytatott a telep múltjának rekonstruálása, a jelen produkciójának megörökíté­se érdekében.” Részlet a 90 éves jubileumi kiállítás katalógusából: „A második világháború után egy új nemzedék folytatta és végzi azt a művészi munkát, amely las­san másfél évszázadra tekint vissza itt Szolnokon. E nemzedék is nap mint nap írja a művésztelep történetét. A művésztelep 90 éves törté­netében elkülöníthető korszako­kat. kiemelhetünk nagy egyénisé­geket, azonban a Szolnoki Mű­vésztelep úgynevezett festőiskola sohasem volt, hiszen a művészek jelentős része már kialakult egyé­niséggel érkezett ide. Festői meg­oldás, stílus, témaválasztás, a mű­vészek egyénisége, művészi tehet­sége szerint különbözött ugyan egymástól, de az emberközpontú alkotás, a táj, a művészi etika és a művészethez való viszony folytán egy jellegzetes művészi összhang mégis jellemző az itt alkotó művé­szekre. A valóság megbecsülésé­ben voltak egységesek, az intellek­tuális és érzéki festés nagy viasko- dásában ez utóbbi mellett kötelez­ték el magukat, realisták maradtak. A jelen kiállítás ünnepi megem­lékezésnek készült, úgy azonban, hogy nemcsak a 90 év alkotásai­nak legjobbjaiból, a művésztelep működéséből, művelődéstörténeti jelentőségéből ad egy válogatást, hanem a telep előtörténetét - ha jelzésszerűen is - be kívánja mutat­ni. S hogy milyen művek születtek és születnek itt, a Szolnoki Mű­vésztelepen, arról a kiállítás láto­gatói maguk is meggyőződhet­nek.” A képeket és a szöveget válogatta: Tálas László-Zsolnay László Az oldalt szerkesztette: Madaras László Fényes Adolf: Két falusi lány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents