Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15 / 193. szám
4 Azt beszélik Tiszasason 1992. AUGUSZTUS 15. Csendes kocsma családi vállalkozásban Levágta a szakállát a polgármester / \ Az oldalt írta: Palágyi Béla Fotó: Korényi Éva V _____________) E gy családi ház udvarában takaros kis italboltra bukkanunk: ' A kocsma hűvösében ül dogéba gazda, Braxa József, miközben a felesége a pult mögött tüsténkedik. Ha valahol, hát itt összegyűlnek a hírek. ,- Miról beszélnek az emberek a fröccs, az üveg sör mellett'*'- kérdem Braxa Sándort.- A munkanélküliség meg a szűkös élet a téma. Tele lett a falu munkanélkülivel, elküldték a dolgozókat a téeszből, és most küldenek mindenkit Kecskemétről is haza a Konzervgyárból. Jelenleg még úgy húszán ingáznak reggelente a szomszéd megyében, de már mondták nekik, hogy nézzenek más munka után.- Önökön azért nem fog ki a munkanélküliség, hiszen ez az italmérés csak egy biztos kenyér .,.- Nézze, nem a miénk a készlet, egy nagyobb kereskedőnek mérjük bizományból, de biztos, hogy jó, hogy belevágtunk. Én traktoros voltam harmincnyolc évig, aztán leszázalékoltak, mert a gyomromat kivették, a gerincemet műteni kellett volna, de nem engedtem. Mindezért ma kapok 5040 forint nyugdíjat.- Pedig a traktoros szakma valamikor megbecsült foglalkozás Itraxa József a/, unokajuxal a családias hangulatú xendeglatocgi sebben volt, hiszen önök ilyentájt az újságok első oldalán szerepeltek.- Az biztos, hogy nem a leghitványabb embereket vették fel traktorosnak, de ők se voltak egyformák. Voltak ott is kiválasztott emberek, akik párttagok voltak, ők évente kétszer is kaptak új gépet, a magamfajta emberét meg csak bütykölték évről évre. Az biztos, hogy én nem voltam benne a kalapban. Pedig sokat számított az új gép, a hidraulikus ülés, a légkondicionálás. Kezdtem a Hoffer nyergében, nyitott ülésben, aztán jöttek a K25-ösök, az MTZ-k, végül a Rábák. Fiatal koromban rá se rántottam, ha aratás táján egy héten csak egyszer aludtam otthon, mert megvolt a pénz is szépen. De aztán kezdődött a gyomorfájás, a gerincfájás, s végül ráment az ember.- A nyugdíjhoz nyilván valami pótlás is kellene. Milyen megoldáson gondolkodik?- Hát egyelőre még nem ötlöt- tem ki semmit, itt vagyok a kocsmában, és segédkezek, amit tudok. Biztos azonban, hogy valamihez rövidesen kezdeni kell. A doktor úr a betegért ingerült A községben járva-kelve az emberek mind többen hozták szóba, hogy több mint két évtizede minő odaadással gyógyítja a polgárokat dr. Szűcs Imre körzeti orvos. Egy derűs beszélgetést szerettünk volna a doktor úrral folytatni az eltelt huszon-valahány esztendőről, de ez nem jött össze. Fotós kolléganőm a rendelés közben kívánta lencsevégre kapni dr. Szűcs Imrét, ám ő meglehetősen ingerülten kiparancsolt bennünket a rendelőből. Azt mondta, a beteg nem fotótéma, hanem a gyógyítás alanya. Mi tagadás, igazat kellett neki adni. Aztán a továbbiakban kiderült, hogy a rendelés végére kissé feszültté vált hangulatának más oka is van, mint a mi megjelenésünk. Erre próbáltunk tőle magyarázatot kérni.- Mondja, doktor úr, miként sikerült bevezetni Tiszasason az oly sokat emlegetett kártyarendszert?- Nézze, kis településen nem gond az, hogy ott van-e valakinél a kártya vagy nincs. Éppen ezért nem is értem, manapság az egészségügyben miért ez a legnagyobb probléma? Egy negyvenéves formát örököltünk, ami a régi szociálpolitikában talán a legjobban működött, és ezt egy új, nyugati mintára változtatjuk át minden- Mégis, a fenntartásai ellenére, működik a körzetében a kártya- rendszeren alapuló betegellátás?- Én orvos vagyok és nem bürokrata. Ha nyaralók jönnek, és teszem azt fogpanasszal állnak elő, segítek, pedig kártyájuk sincsen, és fogorvos sem vagyok. A gyerek, aki éppen most távozott - és azért nem engedtem fényképezni, mert éppen elájult -, egy hatalmas duzzanattal érkezett az ínyén. Két dolgot tehetek: vagy adminisztrálok, és hazaküldöm oda, ahonnan jött, vagy kártya nélkül felírok neki két-háromezer forintba kerülő gyógyszert. Tudja mit, egyiket sem teszem: ellátom a saját keretemből, és elvégzem azt, amit legjobb tudásom szerint a fogával tenni tudok.- Azért csak érdekelne, hogy ebben a községben, ahol a szegénységre panaszkodnak, s az egyre növekvő munkanélküliségre, nincs-e esély arra, hogy bárki is pénztelenség miatt kiessen az egészségügy szociális védőhálóján?- Vannak orvosok, akik nem fogják ezt a bürokratikus rendszert követni addig, amíg nem lesz kimódolt, zökkenőmentes rendszere. Nem leszünk bürokraták, nem fogunk könyvelni, a beteget e! Vígjuk látni, akár van kártyája. akár nincs. Akinek pedig a pár forintos gyógyszerre sem lesz pénze, megtaláljuk a módját, hogy hozzájusson a medicinához. Az én szememben a beteg az ember, és nem a kártya. Egyébként is helyzetünknél fogva velünk szemben úgymond más az elvárás. Valamelyik éjjel felköltöt tek, mert egy német házaspárnak nem tetszett a szomszéd falubeli orvos. Kimentem, elláttam őket. udvariasak voltak, köszöntek, de azt sem kérdezték, mivel tartoznak. Nem tudom, én számíthatnék-e erre Németországban? Ezután a doktor úr megmutatta a rendelőjét, ahol egyebek mellett ultrahangos diagnosztikai készüléket láthattunk, de egyébként is a felszereltség egyáltalán nem egy kis falu körzeti orvosi rendelőjéről vallott. Kiderült, hogy ezt a számítógép-vezérlésű eszközt Németországból szerezte be nem kis ügyeskedéssel. A község kapott 160 ezer forintot fejlesztésre, és egy szanatóriumban már éppen kiszuperálták ezt a hároméves masinát, mivel az újat leírhatják odakinn az adóból. L)r. S/.ücs Imre es a mindentudó diagnos/.li- kai készülék Tiszasason még nagyon jó ideig szolgál ez a mindenttudó szerkezet. Igaz, nem könnyű kezelni, dr. Szűcs Imre is kéthetes tanfolyamon sajátította el a működtetését, és még fél évig járt Szolnokra, hogy teljesen ura legyen, de mindennek a betegek látják majd a hasznát. A beszélgetés végén biztosítottuk, hogy semmi nyoma nem maradt a nem túl szerencsés bemutatkozásnak. Sajnos a rendelők tájékán a feszültség mindinkább közhangulattá válik. ban vagyunk, és a közönség máris „szétspriccel”, mindössze egy szem ember, Barta Sándor marad a társaságunkban. O viszont szívesen nyilatkozik, szemmel láthatóan bátor, szókimondó ember. „Nézzék, ez az életem!” A fiatal mesteren nem látszik meg az, hogy éjjel egy órakor már talpon volt, kiszedett egy eresztést öt órakor, aztán egyet kilenckor, talpalt a pokoli kánikulában; egyszóval talán a számára olcsó, de semmikképp nem könnyű kenyeret eszik. Ötéves gyakorlattal mondott búcsúi Kunszentmártonban a vállalatnak, és hét év óta dolgozik a saját műhelyében. Mint mondja, szerencsére a vevők megszerették a Molnár-féle kenyeret, várják is Csépán és a kürti szőlőben. Igaz, most már egyre nagyobb a konkurencia, mert Csépán és Lakitelken is nyílt új pékség, de azért a napi 3-4 mázsa kenyér még elfogy, így egyelőre van mit a tejbe aprítani. Néha a bucik mellé nagykifli is kikerül a kemencéből, lakodalmi megrendelésre pedig egyéb más tésztaféle is. Nem könnyű szakma, különösen így, a döglesztő melegben, de meg lehet belőle élni. Hej, valamikor megyeszerte híre volt a tiszasasi brassói aprópecsenyének! A község kisvendéglőjének konyhájáért akár fél megyét is került a vidéket járó hivatalnok. Most a falul nem nagyon keresik az idegenek, ennek ellenére a helybeliek jól elvannak maguk között. Az útszéli fák koronájában szilvaszedő asszonyok kopaszt- ják a fákat, pedig mint mondják, nem érdemes, mert hol van már a tavalyi kilónkénti 30 forintos felvásárlási ár! Jó, ha tíz forintot megkapnak a magvas gyümölcsért, de kimagozva sem adnak érte többet 13 forintnál. Az egyik ház előtt tisztes társaság ül a pádon, megállunk hát mellettük, s arról érdeklődünk: - Miről beszélnek most Tiszasason? Elég elmondani, mi járatA s/.iliat leszedni sem érdemes, oh an keleset adnak erte ISarta Sándor s/.odast érthetően a \iz. minősege érdekli- Hogy mi a legnagyobb újság? Hát az, hogy Laskai István polgármester levágatta a szakállár Már majdnem derékig ért neki, most meg alig ismertem meg, amikor beállított szódáért.- Milyen élete volt Önnek, aki azért már nem mai legény?- Nézze, tizenhét évig dolgoztam a Borforgalminál, aztán beléptettek a téeszbe, de hét év után úgy otthagytam a szövetkezetét, mint Szent Pál az oláhokat. A földet még az anyámtól elvették úgy, hogy arra nem is volt gond.- Ön min zsörtölődik mostan- ság?- Hát van min, az már biztos! A hatvanas években premizálták a tanácsi vezetőket, hogy minél több helyre köttessék be a vezetékes vizet. Volt a faluban négy fúrott kút, igazán príma, jóízű vízzel. Ezeket leszűkíttették, aztán hozzák Csépáról a meleg, ihatatlan vizet. A kutakat pedig meg lehetne menteni, én úgy vélem. Képzelje el, hogy én, aki szódás vagyok, mennyire hozzá vagyok kötve a vízhez.- Szeretik a tiszasasiak a szódát?,- Úgy hat-hétszáz darab üveg van a faluban, ezek forognak rendesen, darabonként öt forintért töltöm újra őket. Egy időben divatba jött ez a huszonöt literes alumíniumballon is, ami talán háromszáz forint volt. Most kapaszkodjon meg, hogy mennyit kérnek érte: 7200 forintot! Hát mondja meg nekem, milyen világ ez? A falu közepén beszélgetünk éppen, amikor lélekszakadva érkezik egy kerékpáros. Mátyus János hozzánk ér, és a sietségtől elfúló hangon mondja:- Jöjjenek utánam, mutatni akarok valamit! Gépkocsival követjük az előttünk bicikliző embert, aki a takaros háza előtt megáll, betessékel bennünket, és büszkén végigvezet a gondosan karbantartott, gazdag portán.- Hát látják, ez az, amire vittem. Kilencéves koromban már cseléd voltam, de a gazdám, Hajdú bácsi megtanított dolgozni. a kertemben meg minden megterem. Aztán az életéről beszél, ami egy külön regény lehetne. Van abban halálos szerelem, válás, öngyilkossági kísérlet, aztán most egy nyugalmas szakasz, harmonikus családi élettel. Pedig közben volt néhány infarktus, bonyolult szívműtét érátültetésekkel kombinálva, egyszóval Mátyus János alighanem az élet valamennyi stációját megjárta. A ragyogó tiszta ólban szinte ölbe kapja kedvenc malacát, és úgy táncoltatja. Órákat töltünk nála. miközben hallgatEgy asztalnál ettünk, a konyhában aludtam, semmi rosszat nem mondhatok rá, s neki köszönhetem azt, amire vittem. Most adok le nyolc kocát, valamit megtartok, aztán saját szükségletre levágni is kerül vagy három, látják, van saját szőlőm, borom is. juk szerteágazó élettörténetét, melynek sodrából egy pillanatra nem lehet kizökkenni. Azzal válunk el, hogy egyszer majd őrá, és csak őrá szánunk egy terjedelmesebb írást. Addig pedig a boldog és elégedett embernek adjon a sórs erőt és ió égészséeet! Molnár Ferenc pékmesterhez istenkísértés betévedni egy kor- gó gyomrú embernek. A pompás illatok valósággal ledöntik a lábáról. Mi éppen akkor érkeztünk, amikor a meleg kenyér illatos párájába a rotyogó kecskepörkölt gyomornedvet zubogtatö aromája keveredett. Hát aki ezt úgy déltájban el tudja viselni anélkül, hogy a nyál össze ne futna a szájában, alighanem fakir ember. Ahol a kánikulai melegre rátesznek ine« eg\ lapultál. Molnár Ferenc munka közben Mikor alszik a pék?
