Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15 / 193. szám

1992. AUGUSZTUS 15. 5 Az Uj Néplap Csataszögön Vissza a mécseshez? Ahogy betoppanunk a falato­zóba, furcsa kép fogad bennün­ket. Egy asztal előtt állnak sor­ban a falubeliek, és fizetnek. Megtudjuk, hogy az áram díját fizétik be ezen a sajátságos mó­don. Eddig kéthavonta egyszer jött a takarékszövetkezettől a hölgy, de most majd a Titász át­tér a havonkénti számlázásra. A helyszínen mindjárt megtudhat­tuk azt is, hogy mi a véleménye az embereknek az áramdíjeme­lésről.- Még megvan a petróleum- lámpánk, csak az a baj, hogy a petróleum is drága. Majd olaj­mécsessel világítunk, mint ré­gen. Az meg nagyon kormoz. Legénykorunkban mindig azt égettük, amikor kártyáztunk. Aztán mire befejeztük, csupa korom lettünk tőle.- Spórolni kellene persze, de min? Talán kevesebbet nézzük majd a tévét. De világítani csak kell. Én sokszor nem tudok el­aludni éjjel kettőig, és akkor ol­vasok.- Én őszintén megmondom, huszonötös égőt használok a szobában, de abból is csak egyet. Ahhoz elég, hogy lefe­küdjek.- Az a baj, hogy a faluban sok helyen villanybojlerrel melegí­tik a vizet.- Az a helyzet, hogy mi még főzni is árammal főzünk. Vil­lanytűzhelyünk van. A felesé­gem beteg, nem használhatok gázt. Ami jár, annak én vagyok gazdája! Emődi István azok közé tar­tozik, akikből nemcsak itt, ha­nem az országban is kevés van. O ugyanis ki akarja venni a föld­jét a téeszből, és gazdálkodni raj­ta. Fölkerestük hát, hogy elhatá­rozása okait kérdezzük.- Az apai örökségem két hold, ahhoz még jönne a tagi föld, azt nem tudom pontosan, hogy mennyi... Ami jár nekem, annak én vagyok gazdája!- Jobb lesz maszekként?- Én több mint húsz éve va­gyok a téeszben, de nem tudom elérni, amit akarok. Akármeny­nyit dolgoztam, mindig háttérbe szorítottak. De nem csak engem. Ha a faluban valaki akart vala­mit, szólt, vagy morgott, azt is... És mivel? Hát a fizetséggel! Most mindketten, a felesége is, ő is, munkanélküliek. Mind­ketten a téeszből...- Önök nem is úgy néznek ki, mint aki itthon ül, és várja a já­radékot...- Én 1934-ben születtem, de 1943-ban már marokverő vol­tam - lelkesedik neki a gazda. - Hamarosan nyugdíjas leszek, és a nyugdíj mellett csinálnám a földet. Tapasztalatom már van, hiszen a háztájiban régóta papri­kázunk, és megvannak a kapcso­lataink is.- Láttam, hogy traktor is áll az udvaron.- Kiselejtezett volt, úgy vet­tem, és megjavítottam. Szerin­tem a falusi ember szívesen meg- I termeli, ami kell, csak el lehes- ' sen adni. A legnagyobb bajnak én azt tartom, hogy a falusi em- t bér előtt nincs cél, hogy ha vala­mivel, jószággal vagy termény­nyel foglalkozik, azt el is tudja adni... Együtt vagy külön? Azt mondják, az egyesüléssel - a hetvenes évek közepén vonták össze a falut Nagykörűvel - sokat veszített a falu. Elvitték az iskolát, aztán üresen ma­radt a kultúrház is. Azt mesélik, azelőtt volt itt élet, a kultúrházban olyan diszkókat rendeztek, hogy még a környékről is idejártak! De mindez már a múlté. A kultúrház üresen tátong, legfeljebb falugyűlésre jön­nek össze ott az emberek. Minden elhalt, nemrégen még a fodrász is otthagyta a falut. Az iskola, az óvoda, a művelődési ház épülete most mind üresen áll. Bár az iskola-óvoda épületét éppen most hozzák rendbe, hogy a gyerekek újra itt tanulhassanak. *3K Ide járnák majd a/ iskolás g\el ekek, ha a s/.ulok is akarjak. Az ültetvényes Bendó András is olyan em­ber, aki ritka errefelé: neki ugyanis ültetvénye van. És nem akármilyen: komló. Három éve lakik Csataszögön a családjával, a Dunántúlról jöt­tek ide. Komlóval egy éve fog­lalkoznak, akkor vették meg egy agrármérnöktől az ültetvényt 600 ezer forintért. A komló nem lenne rossz üz­let, de most hihetetlenül megnö­vekedtek a költségek - évi 200 ezer forintból már ki se jön. Rá­adásul az idei év pechesnek mondható, mert a komlót elverte jég, és hiába permeteztek három­szor, ellepték a tetűk. No meg mukaigényes is. Pél­dául egy nap alatt kell leszedni az egészet. Ilyenkor 20 embert hívnak segítségül. Aztán meg a leszedés után 6 órán belül szállí­tani kell. A metszés is kézi mun­ka, és néhány napon belül végez­ni kell vele, mert mire a végéhez érnek, az elejét már futtatni kell.- Ha ilyen sok baj van vele. miért vállalták? - kérdeztük a há­zaspárt.- Fantáziát láttunk benne - mondja a feleség. - Meg jött a munkanélküliség is. Nekem ta­valy nyáron lejárt a gyed, a fér­jem meg januárban vált munka- nélkülivé. Az ember belevág, és utólag derül ki, hogy mit vállalt. Ez az ültetvény 7 ezer 600 négy­zetméteres, és több mint 3 ezer komiótő van rajta.- Hogyan tanulták jneg, hogy kell bánni a komlóvalf- Az előző tulajdonostól meg könyvből. A baj az, hogy szinte duplájára nőttek a költségek. És persze minden évben kell beru­házni. Úgyhogy a vétel után körülbe­lül egy évig csak áll benne az embernek a pénze. Itthon jobb Visszajöttek Pestről A bolt képe most teljesen más, mint néhány hónappal ezelőtt volt. Mindjárt meg is értjük az okát, ugyanis vállalkozásban megy most már. Az üzletet veze­tő házaspár férj tagjától, Berényi Ferenctől meg is kérdeztük: hogy megy a holt?- Hogyan lettek vállalkozók?- Pesten laktunk a feleségem­mel, albérletben, és úgy döntöt­tünk, hogy hazajövünk. Mind a ketten falun nevelkedtünk, nem tudtuk megszokni a fővárost. Az áfész pályázatot írt ki a boltra, és mi jelentkeztünk. kül nem is boldogultunk volna. Még így is van hitelünk. Volt egy induló árukészletünk, és a pénzünket mindig visszaforgat­juk, áruba fektetjük.- Mit vásárolnak leginkább az emberek?- Alapvető cikkeket. Nagyon észen kell lenni, hogy mit hoz­zon ide az ember, lehetőleg olyan árut, amelyik gyorsan el­kel, nem áll a polcon.- Nem nehéz a beszerzés?- Nem. Mi a Füszérteken ke­resztül próbálkozunk. Ha az em­bernek van pénze, akkor min­dent kap.- Elfogynak-e a kurrens cik­kek, drágább áruk is?- Amit a tévében reklámoz­nak, az igen. De tény, hogy in­kább az olcsó áruk keresettek, például a csirkeaprólék. Most próbálunk úgy kedvezni a vásár­lóknak, hogy cukrot és lisztet a termelőtől szerzünk be, és így olcsóbb.- Megérte ezt a boltot bérelni?- Erről egy év múlva beszél­gessünk...- Nagyon nehéz így kezdeni. Ha lenne az embernek több mil­lió forintja, amit most rögtön be­letenne...- Hogyan láttak neki az üzlet átalakításának ?- Több százezer forintos beru­házás volt. Szülői segítség nél­Ami nyitva van Az élelmiszerbolt és a falato­zó az, amelyéfr a legtöbbször nyitva talál az ember.- Lehet itt , falatozni” is? - érdeklődünk Sípos Sándortól, aki a falatozót vezeti.- Most már nem nagyon. Nincs igény az evésre. Régebben többen laktak a faluban, több mint ötszázan, most már úgy 300 körüli a lélekszám. A falatozó a többi falusi ital­bolthoz viszonyítva kulturált. Az asztalon térítők. Sipos Sán­dor jégkrémet is árul, és ő a fele­lős a gázpalackcseréért is.- Nincs fagylalt a faluban, ezért próbálkozunk jégkrémmel. Ilyenkor, nyáron van is keletje. Nemrégen hoztunk dobozosat, családit, éppen most próbáljuk ki, hogy fogy, nem fogy.- Milyen a forgalom a falato­zóban?- Csökken itt is, ahogy a fize­tés csökken, meg ahogy a munka nélkül maradtak száma nő. Itt, helyben nem találnak munkát az emberek. Aki tud, eljár dolgozni Szol­nokra meg a téeszbe.- És a gázpalackcsere? Annak csak van forgalma?- Havonta több mint 100 pa­lackot cserélnek. De december­ben, januárban, amikor a disznó­ölések szezonja van, elfogy a 160 is.- Olyankor nincs ellátási gond?- Hát néha egy-két napig nincs palack.- És akkor mit csinálnak az emberek?- Soknak van már otthon tarta­lékpalack. Akinek nincs, az el­megy Szolnokra.- Nem Nagykörűbe? Az köze­lebb van.- A, a nagykörűiek egy része is idejár... írta: Paulina Éva Fotó: Korányi Éva

Next

/
Thumbnails
Contents