Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-13 / 191. szám

1992. AUGUSZTUS 13. Hazai körkép 3 Az első félévben Magyar tőke­kivitel Ez év első félévében 197 kül­földi székhelyű, magyar érdekelt­ségű gazdasági társaság alakult, s a magyar tőkekivitel értéke 837 millió forint volt - tájékoztatta az MTI-t a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának illetékese. Július végén 801 ma­gyar részvételű vegyes vállalat működött külföldön, összesen 8,6 milliárd forint - 110 millió dollár - magyar tőkével. A magyar tőkekivitel célorszá­gai többnyire a volt szocialista országok. A kivitt tőke fele a Füg- getlen Államok Közösségébe áramlott, 55 vegyes vállalatot alapítottak itt a magyar vállalko­zók az első félévben. A megala­kult vegyes vállalatok számát te­kintve második helyen Románia áll 54 magyar érdekeltségű gaz­dasági társasággal. Csehszlová­kiában 28, Németországban 23 vegyes vállalat alakult. A tőkeki­vitel nagysága szerint Litvánia áll a második helyen a FÁK-államok után, igaz jóval,szerényebb ösz- szeggel. Áz összes tőkekivitel nyolc százalékával két magyar részvételű nagyvállalat alakult itt meg. Litvániát Németor­szág,majd Ausztria követi az ér­ték szerinti sorrendben. 1974 óta van lehetőség külföldi székhelyű magyar gazdasági tár­saság alapítására. Az ilyen válla­latok száma az utóbbi két és fél­évben nőtt meg ugrásszerűen. A 801 vegyes vállalat közül 159 1990-ben, 367 pedig 1991-ben alakult. (MTI) Szeptember elejétől termel Szénbánya magántulajdonban Már a is • • A sors kiismerhetetlen akarata következtében há­zamhoz közel működik egy vendéglátóegység. Nem aka­rok bort inni és vizét prédi­kálni, ezért töredelmesen be­vallom, hogy alkalomadtán - házam szerencsés fekvése predesztinál erre - jómagam is elfogyasztottam ott egy­két hideg fröccsöt vagy sört. Ebben a kánikulában kifeje­zetten szerencsés embernek is vallhatnám magamat, de nem teszem. Ez azért van így, mert mostanában egyre szaporodnak itt az önkéntes szerveződésű nótaestek. És köztudott, hogy az elfo­gyasztott alkoholmennyi­séggel a a hangerő egyene­sen arányos. Esténként sú­lyos decibelek nyomasztják a környéken lakók fülét. Tudom, hogy szabad, de­mokratikus ország vagyunk, és állítólag 10 óráig halkan és hangosan, suttogva és ki­abálva mindenki nyugodtan kifejtheti véleményét. Ha ezt nótaszóval - ápolva a népi kultúra hagyományait - teszi, az sem bűn. Valaki azonban szomszé­daim közül „besokallt”. A decibelekkel egyenes ará­nyosan neki az idegessége nőtt. Kihívta a rendőrséget. Ebből lett aztán a kavalkád. Hogy a szerv intézkedett-e, arról nincs információm, te­hát véleményt sem mondha­tok, de történt egy s más. Az önérzetükben megsér­tett vendégek vonulását ököllel megzörgetett roletták zaja, egy betört ablak psö- römpölése jelezte. Érj az olimpiát néztem, és Knézy Jenő kommentálása mellett igen furcsa információkhoz jutottam nyitott ablakom jó­voltából. '- Emberek, segítség...! A házam, az ablak...! - üvöltött fájdalmasan egy hang.- Te piszkos vén kommu­nista...! - válaszolt a „bor­gőz”. Kíváncsiságom elszakított a tv képernyőjétől. Azonosí­tani akartam a hangok gazdá­it. Kimentem tehát a ház elé, de Tücsi nevű éltes kotorék ebem, aki kora ifjúsága óta allergiás a postásra, a lako­dalmas menetre és az artiku- látlan üvöltözésre - gyorsabb volt, mint én. Az utcára ro­hanva hevesen ugatni kezdte a távozó „team”-et. Bár ne tette volna! Megkapta ő is a magáét.- Mit akarsz itt, te vörös kommunista kutya? Téged is kinyírunk! Szerencsétlenségére rozs­davörös színű ebem nem ért­hette az egészet, mert tovább csaholt. Később a magukat büszke magyarnak valló né­pek hazamentek. Reggel a kutyámat Joszif Viszárionovicsnak szólítot­tam, de ő csak a Tücsire hall­gatott.- pm ­Legyen Kunhegyesen zeneiskola? Évek óta feszítő igény van a városban a zeneoktatás iránt. A Művelődési Központ eddig tan­folyami keretben szervezett zon­goraoktatást: Berki László és Lé­vai Éva tanította a 45 gyermeket. A zongoravizsga színvonala to­vábbi lépésre késztette az intéz­ményt. A karcagi Zeneiskola igazgatója, Sipos Antal, a város­ban megrendezett nyári zenei tá­Folytatódna a zongoraoktatás Berki László és Lévai Éva veze-- tésével. Az eddig elvégzett tané­vekről a gyerekek zeéeÜkolai bizonyítványt kapnak. Erre a hangszerre már újabb jelentke­zőket nem tudnak felvenn^ csak esetleg a lemorzsolódók helyére. Tizenöt növendék részére réz- fúvósképzés indul, Hidi János karcagi zenetanár vezetésével. rek részben rendelkezésre áll­nak. i, >. A tanulóknak hetente kétszer 30 perces hangszeres és kétszer 45 perces szolfézsórájuk lesz. Félévkor és az év végén koncer­ten adnak számot a tanultakról. Az engedélyek megszerzése és az állami finanszírozás gazda­sági évhez igazodó tervezése mi­att csak januártól lesz biztosított Berki László tanítványai négykezest gyakorolnak a pianínón bor kedvező tapasztalatai alap­ján felajánlotta, hogy fejlesszék fel a Művelődési Központ tanfo­lyamát a karcagi Zeneiskola ki­helyezett tagozatával. Meg is indultak az előkészítő munkálatok. Elképzelésük sze­rint szeptember 1-jén indulna az oktatás négy hangszeren. Tíz hangszerrel rendelkeznek, a hiányzókat Karcagról biztosít­ják. Hegedű tanszakra, Tóth Má­ria tanárnőhöz öt tanuló jelent­kezését várják. A hangszert a tanulóknak kell beszerezni. Fafúvós tanszak Szopkó Hona tanárnő vezetésé­vel, 20 fő részére indul, hangsze­a fejkvóta. Eddig az időszakig még tanfolyami keretben történ­ne az oktatás, melyért havonta 500 forintot fizetnek a szülők. Januártól viszont csak féléven­kénti 150 forint a tandíj, ha nem változtatják meg. Az érdeklődők a Művelődési Központban jelentkezhetnek. Újraszövik a szociális hálót Megkezdték az ország első nagy teljesítményű magánszén­bányájának kialakítását a Komá- rom-Esztergom megyei Orosz­lány és a Fejér megyei Puszta­vám között. A munkálatokat az oroszlányi székhelyű Koszén Betéti Társaság irányítja, amely az Oroszlányi Szénbányáktól vá­sárolta meg a bányászati jogot. A csaknem 500 ezer négyzetméter­nyi terület ásványvagyona a pró­bafúrásokra alapozott becslések szerint 150 kilotonna. A betéti társaság várhatóan két évig kül­színi bányászkodást folytat, majd a terület rekultivációja után mélyművelésű bányászkodásra tér át. A bt. a termelést az igényekhez igazodva változtatja. Naponta maximálisan 1.500 tonna, lakos­sági felhasználásra alkalmas sze­net termel, amelyet szezonális áron értékesít majd. A magánbá­nya várhatóan 80-110 embernek ad munkát, vállalkozási formá­ban. Belső állandó munkatársai­nak száma minimális lesz. A Koszén Bt. magánbányájá­ban az osztrák gyártmányú mini­szénosztályozó és a számítógép vezérlésű svéd közúti mérleg fel­szerelése után, szeptember elején kezdődik meg a termelés. (MTI) A kormány legutóbbi ülésén a készülő szociális törvény terve­zete is napirendre került. A nagy vonalaiban már megfogalma­zott tervezetről dr.Lakner Zol­tán, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára, a szociá­lis válságkezelő program kor­mánybiztosa a következőket mondta el:- A kormány úgy döntött, hogy nem toldozgatja tovább a szétszakadóban lévő szociális hálót, hanem újraszövi azt. Sze­retnénk a rászorulóknak valódi biztonságot nyújtó rendszert ki­alakítani. Jelenleg a szociális ellátások­ról szóló törvénytervezeten dol­gozunk, amelyet már az ősszel szeretnénk elfogadásra benyúj­tani a parlamentnek. Ebben az 1993-tól bevezetésre kerülő új, illetve a továbbélő ellátási for­mákról intézkedünk, de egyben felvázoljuk majd a teljes elkép­zelések rendszerét is, hogy mód­juk legyen a képviselőknek szándékainkat összefüggései­ben áttekinteni. Első helyen hadd emeljem ki: a kormány szándékai szerint 1993-tól az anyasági segély ala­nyi jogúvá válna. Mint köztu­dott, jelenleg még biztosítási alapon jár, és ezért nem fedi le a teljes lakossági igényeket. Az új ellátások közül első helyen a gyermeknevelési támogatást emelném ki, amit a jövőben a három vagy több gyermeket ne­velő családok vehetnek igénybe, ahol a legkisebb gyermek 3-10 esztendős. A támogatás összege megközelíti a gyes összegét. A másik újdonság a tartósan munkanélküliek jövede­lempótló támogatása lesz. Ezt azok a rászorulók vehetik igény­be, akiknek munkanélküli-jára­déka önhibájukon kívül lejárt, együttműködési készségük elle­nére sem tudtak álláshoz jutni. A harmadik az úgynevezett lakha­tási támogatás, amelyet az ön- kormányzatok fognak megálla­pítani. Azoknak adható, akiknek a lakásfenntartás költségei el­érik az adózott összjövedelem 40 százalékát, és az egy főre jutó összejövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíjmini­mum másfélszeresét. Milyen ki­adásokat vesznek figyelembe a lakhatási költségek kiszámítása­kor? Mindenekelőtt a lakbért, albérleti díjat, a lakáshitelek tör­lesztési részletét, a villany- és gázfogyasztás költségeit, a fű­tés-, a víz-, a csatornadíját, a sze­métszállítás költségeit. Újdonság az átmeneti segély, amelyet szintén az önkormány­zatok kezelnek majd. A helyi vi­szonyoknak megfelelő ellátó- rendszerek kialakítását szeret­nénk ezzel ösztönözni. Életbelé­pésével egy időben megszűnnek majd a jelenleg még működd rendkívüli segélyek: a rendkívü­li nevelési és a rendkívüli szo­ciális segély, de megmarad ezek rendszeres változata. Nem változik a gyes, a gyer­mekápolási díj, a közgyógyellá- tási igazolvány konstrukciója sem. Az utóbbiak az elmúlt években alakultak ki, és jól al­kalmazkodnak az országban ki­alakult szociális igényekhez. Terveink szerint a gyermekne­velési támogatás, az ápolási díj és a gyes nyugdíjszerző idővé lenne, a vita jelenleg a járulék mértéke körül folyik. (somfai) Ferenczy Europress Nagykörű és Fegyvernek között Hát a révész mit csinál? Unatkozik, s nem pipál, mivel­hogy nem dohányzik. Nem is pe- cázik, nem örvend a levegőnek, a csendnek, mivel nem is dolgo­zik annyit, amennyit - szezon lé­vén - joggal szeretne. Szezon ide, szezon oda, éppen most ritkult meg a forgalom, vallják a révészek, akik talán azért vannak ketten, hogy agyon ne üssön egyet a hatalmas „un- csi”. Szépen, ügyesen kihozzák hajnalban az ebédjüket és a va­csorájukat, amit jobbára zavarta­lanul fogyasztanak el, néha rá­dióznak, hogy legyen miről be­szélgetniük. A polgármesteri hivataltól bé­relt komp nem oly jövedelmező, mint volt. Pedig Nagykörű és Fegyvernek között az előbbi té- esz dolgozói és járgányai átjártak a túlsó oldalon lévő földdarabká­jukra, amíg megérte. Most, a benzinár-növekedések után egy­re kevésbé éri meg. Ami vetéskor még úgy tűnt, hogy megéri, beta­karításra átkelésnyit sem ér. A régebbi kirándulók és turis­ták is mindinkább elmaradnak, sorolja bajait a révészek egyike a komp és a letargia szélén állva. Talán csak az egyhangúságot el­űzendő folytatja „bérelt munkát- lanságuk” okait: a fegyverneki oldalon kevés'a komp felé útbai­gazító tábla, nagyon tqssz az út is, nincs gazdája; az „útügyisek’ ’ azt mondják, nem az övék, mert árterület, a polgármesteri hiva­talnak meg nincs pénze; ’58 óta ez az út úgy van, ahogy akkor lerakták, siralmas... Mondják, a pecások sem na­gyon jönnek, panaszkodnak a halállományra, inkább feljárnak Kiskörére. Pedig az átkelési díjak - mint a révészek mondták - elég „primi­tívek” a mai árakhoz képest. Ezen a kompon egy bicaj annyit ér, mint egy ember: annak is, emennek is tíz forintért lehet „átkompoznia”. De az egyik annyira ritka, mint a másik, és ez csakis a harmadiknak, a ritkuló forintnak tulajdonítható. Különben a komp menne, hisz szezon van... M. H. L.

Next

/
Thumbnails
Contents