Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-13 / 191. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. AUGUSZTUS 13. ,, Volán-csokor’ ’ í. Legyenek megértőbbek a sofőrök! címmel július 24-én számoltunk be a szolnoki városházán tartott lakossági Volán-farumról. A közlekedési vállalat személyszállítási üzletága invitálta az érdekelteket, hogy meghallgassa az 1992/93-ás menet-' renddel kapcsolatos észrevételeiket. Nos, kezdéskor egyetlen érdeklődő ült a kérdezők oldalán; később érkezett még néhány. Sándor János szolnoki olvasónk levele a minap érkezett a témával kapcsolatban. Javaslata: Korrigálja a Jászkun Volán az 1-es busz járatát, pontosabban útvonalát! Érzése szerint mintegy hatezer embernek kedvezne vele. A MÁV-háznál lévő megállót ő odébb helyezné vagy húsz méterrel (a Széchenyi út végére), amely nem lassítaná a forgalmat. Bekapcsolná az 1-es vonalába az Indóház, a Tompa Mihály utcát, a kenyérgyárat. A Széchenyi út mindkét végén megállhatna a busz - írja. Úgy véli, a megállók kiépítésére bőven volna hely. (A már említett lakossági fórumon hangzott el az illetékesektől: a buszmegállók kiépítése, áthelyezése költséges! - a szerk.) „...Kérem, vegyék fontolóra, a fordulók jól beláthatok... járják be az általam javasolt útszakaszt, gondoljanak az említetteken kívül a Tompa, a Rákóczi, a Toldi, a Dobó, a Meder úti területre és vonzáskörzetére...” 2. Szabó Sándor szolnoki olvasónk észrevételeit július 27-én közöltük „Ha egy prést is beállítanának” címmel. Szabó István, a Jászkun Volán igazgatója így válaszolt rá: „A nyári menetrendünkben a 6-os vonal kertvárosi rész, illetve az üdülőterületek és a Tiszaliget kiszolgálására új járatokat állítottunk be. A 6-os és 6 Y-os vonal nagyobb forgalmú járatait a nyári időszakban csuklós autó- bu^seSf. végezzük... Az olvasói lev^l Trtegjelenésének napjától, j útiul 27-től a konkrétan kért, a vasútállomástól 8.25 és 9.25 órakor induló 6-os járatokat is csuklós ^ü^pbusszal teljesítjük. Az előfoAult zsúfoltságért elnézést kérünk.” 3. Bizám György (Szolnok) levele július 20-án jelent meg „Lehet, hogy ez a nyár örökké tart?” címmel. A kifogás az volt: a nyári menetrendváltozás lényegében a Tallinn körzetben lakókat érinti kedvezőtlenül. „A Tallinn városrészből induló és ide érkező járatok számát a - szeptember 6-ig érvényes - nyári menetrendünkben azért csökkentettük, mert egyes járatok utas nélkül, vagy igen kevés utassal közlekedtek. A menetrendünkkel és szolgáltatásunkkal igyekszünk a legmesszebbmenőkig alkalmazkodni az utazási igényekhez. Az egyirányú utazási csúcsok elsősorban reggel a lakóhely-munkahely irány kiszolgálása érdekében visszaútban üresen kell átirányítani a járműveket, hogy mielőbb újra indíthatók legyenek a tömeges közlekedési irányba. A módosítási jegyzékünkben tudatosan használjuk a Városmajor út megnevezést, miután földrajzilag itt van a végállomásunk. A szeptember 7-től érvényes őszi-tavaszi menetrendünkről hirdetményt jelentetünk meg, és a menetrendfüzetek szeptember 1-jétől megvásárolhatók lesznek” - olvashattuk Szabó István igazgató úr levelében. Egy szem burgonya A képen látható egy szem búr- kertjében termett az egy kiló ti- gonyából akár egy öttagú, jó ét- zenöt dekás gumó. Vasárnap vágyú családnak is bőven ele- hozta be szerkesztőségünkbe - gendő levest, főzeléket, vagy mutatóba. Köszönjük! Még húshoz köretet lehet(ne) készíte- annyit tudunk, hogy a szaporító- ni. Nem, nem tréfálunk, Gyuri- anyagot a Vetőmag Vállalatnál cza Miklós szolnoki olvasónk vásárolta. J Pongó panasza Tíz hónapos koromban ért az a megtiszteltetés, hogy felléphettem a Friderikusz-show-ban. Sikertelen szereplésem után azon töprengem, hogy miért okoztam csalódást a kedves nézőknek és szeretett gazdimnak. Kutyabecsületemre mondom, hogy annál, amit hallottak, sokkal-sokkal többet tudok. De gondolja el a kedves olvasó, hogy életemben először utaztam autóval, s akkor is 40 fokos melegben. Tíz órakor indultunk Szolnokról, útközben rá-rámorogtam a gazdámra: Taposs a gázra, mert engem vár a Friderikusz-stáb. De előtte még volt itthon, Szolnokon a „meghallgatás”. Az erre érkezőket a gazdám - ahogy illik - vendégül látta. Igaz, akkor ők is ígértek fűt-fát... A lényeg az, hogy tulajdonképpen Pesten kis híján éhen pusztultam. A gazdám aggodalmára pedig, hogy mi lesz, ha a stúdióban nem énekelek, azt mondták, ezzel ő ne foglalkozzon. Értik ők a szakmájukat, az az ő dolguk. Délután a próbán szépen énekeltem, gondoltam közben, a nagyokos tévések tudják, hogy a kutya csak nem ember, s rögzítik a „szólóm”. Az akkor ott lévő újságírók szerintem el is voltak tőlem ragadtatva. Az Esti Hírlap munkatársa meg is írta: higgyék el neki az olvasók, hogy énekeltem! Ezután este fél 8-kor szólítottak, hogy siessek, mert a porond rögtön „megnyílik” számomra. Komolyan mondom, akkor már kutyául éreztem magam, s nem csak a kutya meleg miatt. Délelőtt a kocsiban is volt talán olyan hőség, mint este a stúdióban. (Le)szereplésemre mentségemül a körülmények szolgálnak. Nem szoktam én a nagy fényhez, a sok idegenhez. De kutyaésszel - különösen így utólag - azt gondolom, szerencsésebb lett volna a felvételt itthon elkészíteni, s bejátszani a tévében, a család meg elmondta volna rólam, amit kell, amit tudni érdemes egy gyerek dalmatáról. Ha a kedves néző és olvasó nekem továbbra is bizalmat szavaz, hívja a 74-637-es telefonszámot. Akkor a szolnoki tévében esetleg közkívánatra dalra fakadok. Türelmüket, hogy meghallgattak, köszöni: Pongó, az éneklő kutya („akiről” április 27-i lapunkban munkatársunk Jut eszembe!, majd május 5-én A kutyafáját! címmel már hírt adott - a szerk.) Tavirózsa, hattyú és szférák zenéje... Az Alföld ékköve lehet - Az alcsiszigeti Holt-Tisza címmel június 19-én jelent meg egy információ lapunkban. Egy-két mondatot idézünk belőle az érthetőség kedvéért, mivel most adjuk közre Sipos András környezetvédő (Szolnok) kissé késve, augusztus 11-én érkezett reagálását. „...A Holt-Tisza kialakulását, történetét, az eddig elvégzett munkákat, az üzemelést, a jelenlegi helyzetet és jövőbeni célokat felvázoló szakmai előadásokat élénk vita követte... szóba került többek között a magánvízhasználatok, a lekerítések, az erdősítések, a haltelepítések, a stégek, a környezet- és vízminőség-védelem, az egészségügy, a partrendezés és iszaptalanítás és a vízbázis tartalékkénti hasznosításának kérdésköre is. A jelen lévő szakemberek szerint reális az esély az elöregedési folyamat lelassítására. Meg lehet és meg is kell menteni a megyeszékhely egyik legfontosabb természeti környezetének flóráját és faunáját. E cél érdekében a közeljövőben megalakul az Alcsiszigeti Holt-Tisza Bizottság, amely...alapítványt is létesít...” És akkor most következzék a hozzászólás: „...A teljesen tönkretett, szennyvíztározóvá silányított, hajdan festői képet, tiszta öntözővizet, hasznos foglalkozást (évenként több száz mázsa, összetételében jó minőségű halat) szolgáltató holtág partján ücsörgő horgászok hónapokig áztatják a zsineget egy méretes ponty reményében, a hajnali szélcsendben bűzösen párolgó vízparton. Kezelői és használói évtizedeken keresztül a szolnoki Munkás Horgász Egyesület és Horgász Szövetségek voltak a MOHOSZ égisze alatt. Megindult a vizek használati jogáért való kapaszkodás, és a kérdés az, kié lesz a víz, és ki uralkodik fölötte? Lesz szőlő, lágy kenyér, csak higgyetek jászok, kunok, avarok és magyarok, lesz tavirózsa, hattyú, és a szférák zenéje szól, csak bízzatok azokban, akik tönkretették a Holt-Tiszát is. Szolnok és környéke lakói remélik, hogy megszabadulnak a parazitáktól, és az elkövetkezendő változások lehetővé teszik, hogy a táj kedves színfoltja és hasznos része lesz újból az alcsiszigeti Holt-Tisza.” r \ Élethelyzet Gúzsba kötve Az a vdág legtermészetesebb dolga, Hogy ha két taxis találkozik, pillanatok alatt a munkára, a megélhetésre terelődik a szó. Drága a benzin...nincs utas:..kevés az utas... drasztikus intézkedés kellene droszt- ügyben... most ilyen, most amolyan alkatrészt nem lehet kapni... Nos, hasonló történhetett esetünkben is. Az egyik taxiscég „pilótája” - nevezzük E.-nek (Éladó) - mondhatta a másik személyfuvarozó gépkocsivezetőjének - ő legyen V. (Vevő) -: van nekem vízpumpám, ugorj el érte. V. örült, hogyne, nagyon kell neki, dolgozni se tud nélküle. S már ment is E. szüleinek a lakására az alkatrészért. Azonban V. nem fizette ki E. szüleinek a vízpumpáért s még valamilyen csőért járó 700 forintot. Kiderült, hogy E.-nek sem számolta le a pénzt. Ezért E. édesapja üzent neki: vigye vissza a cuccot vagy az érte járó pénzt. Augusztus 9-én V. ismét elment E. szüleinek a lakására. B.J.-né szerint a fia segíteni akart taxistársán, akinek láthatóan nem volt ínyére a fizetés- kényszer. Egyre csak dobálta csomagtartójából a különféle szerszámokat, s ócsárolta a fiuktól vásárolt - szerinte használhatatlan - vízpumpát... Közben nem éppen illő szavakkal illette-az asszonyt, majd valami szerszámfélével hatalmasat csapott a csuklójára. Akkorát, hogy a Hetényi Kórház baleseti sebészetén kötött ki... Természetesen ott megkérdezték, mi történt vele. Elmondta, s „hivatalból” már ott is termett a rendőrség... Meghallgatás, jegyzőkönyv. V ____________________ N ehéz Szó nélkül „elmenni” az eset'ijiellett! Igazán nem mondhatjuk, hogy napjainkban tejben-vajban fürdünk, s nincs az égvilágon semmi gondunk. Van! Nagyon is sok! Amiből éppen a^legtöbbre lenne szükségünk - sajnos abból vagyunk szűkében. Ami nem is pénzkérdés! Türelmünk, tűrőképességünk, tapintatunk, toleranciánk olykor a nullával egyenlő. Az udvariasság, a figyelmesség, a belátás, az előzékenység hovatovább divatjamúlt szavakká válnak. S az emberség... Ezek a gondolatok kavarognak bennem, miközben látom magam előtt B.J.-né könyékig begipszelt jobb karját-csukló- ját. Mutatóujja is rögzítve. Egy bizonyos, egyelőre az asszony képtelen ellátni a családját. Nem tud mosni, főzni, takarítani. Jó, ha saját magát kínlódva rendben tartja! S majd még ezután derül ki: szükség lesz-e műtétre? „Gúzsba kötve” - pontosasbban begipszelve várja sorsa jobbra fordulását. Magam meg azon tűnődöm, 700 forint bolygatta fel vasárnap tulajdonképpen két család életét? Mennyi pénzt „nyel” majd el ez az ügy, mire tisztázódik minden? Hogy pontosan miként zajlott az eset, nem a mi dolgunk tisztázni. Sajnálatos, hogy idáig fajultak a történtek. V. a rendőrségnél nem tagadta, hogy az asszony sérülése az ütés következménye. Csak a körülményeket másként mondta el. Bűnvádi eljárás indul ellene súlyos testi sértés bűntett elkövetésének alapos gyanúja miatt. Tettéért a bíróság előtt felel... Kárpótlási nyomtatványok Furfangos nyomtatványok címmel június 23-i lapunkban szó volt arról, hogy akadnak, akik pórul járnak nyomtatványvásárláskor. A példát Jászberényből „vette” a cikk szerzője. Kuthy Antal, a Debreceni Posta- igazgatóság postaforgalmi ellenőrzési és üzembiztonsági osztályvezető leveléből tudjuk a következőket: A „furfangos” nyomtatványokkal kapcsolatban ellenőrzést tartottak. Jászberény 1. és Jászberény 2. sz. postahivataloknál decemberben lejárt kárpótlási borítékot nem találtak, azokat a hivatalok 1992 januárjában beszolgáltatták. Az 1. sz. postán pillanatnyilag négy fajta kárpótlási nyomtatványt árusítanak, a 2. sz. postahivatalban egy fajtát. A dolgozók a kárpótlási nyomtatványt vásárlók elmondásából igyekeznek pontosan megállapítani (kitalálni! - a szerk.), hogy melyikre van szüksége az ügyfélnek... A vizsgálat során nem tudták pontosan megállapítani, melyik dolgozó tévedett a postán. Ha. történt tévedés, az abból származhatott, hogy az igénybe vevő sem tudta elmondani, melyik nyomtatványra van szüksége. Végezetül: a hivatal dolgozóit kioktatták, hogy a jövőben biztosítsák a kárpótlást igénylő nyomtatványok pontos, szakszerű kiszolgálását. Mi fizetünk rá a , .boltra” Mi, szegény vásárlók olykor már azt se tudjuk, mikor, miért, mennyit fizetünk. Ne ijedjenek meg, nem akarom minden bosszúságom forrását megírni. Most csupán egyet teszek szóvá. Veszek például sört. Most már egyáltalán nem tudom, hogy is van ez? Az üvegért hat forintot fizetek, vissza már csak négyért váltják. A szörpösüvegért tizenkettőt számolnak, tízet kapok érte. Ez valamilyen új kereskedelmi politika? Nekem az az érzésem, hogy mi mostanság úgy ki vagyunk szolgáltatva a kereskedők kénye- kedvének, hogy az szinte már szégyen. Gondolom, nem nekünk kell szégyenkeznünk! Az biztos, hogy mi fizetünk rá minden esetben! Talán éppen azt használják ki a kereskedők, hogy tudják: szemérmesek vagyunk. Nem kellene! Nap mint nap rá kellene kérdeznünk, hogy ez miért van így, az meg miért amúgy? Aki szemérmes, látom, nem megy semmire, aki meg nem... Az „arat”, de nem úgy, mint a mezőgazdaság... Mi csak bámulunk a luxusházak mellett járva, az extraautók porát nyelve. Unalmas is ez már kicsit (nagyon)! J.F.-né Szolnok Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné
