Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-30 / 179. szám
1992. JÚLIUS 30. Hazai tükör 3 Diákok nyári munkán A pénzt meg kell fogni! Alig pár évvel eze(qtt, több ezer középiskola^ diák jutott el a nyári szünidőben az építőtáborokba, ahol nemcsak élményekkel, de forintokkal meggazdagodva térhettek haza. Az idei nyár különösen nem kíméli a nyaralni vágyó fiatalok és szjjleik pénztárcáját. Egyre többen yanriak, akik megtakarított és „megdolgozott” pénzükből nem is üdülni mennek, hanem az iskolakezdéshez szükséges tanszereket vásárolják meg. Olyan jó és jeles rendű középiskolás abonyi diákokat kerestem meg, akik maguk találtak alkalmat csaknem egész nyárra egy kis munkára. Juhász Anikó, a ceglédi Egészségügyi Szakközépiskola második osztályos tanulója biológiai kutató szeretne majd lenni.- Először dolgozom, nagyon jól érzem így magam, a tavalyi nyár unalmas volt. A strandbüfében és az Egészségmegőrző Központ büféjében vagyok. A fizetésem attól függ, hány napot vagyok itt, és persze a forgalomtól is. Szerettem volna az iskolával építőtáborba menni, de nem sikerült. Határozott elképzelésem nincs, hogy mire is költőm a pénzem, lehet, hogy nyaralni megyek, lehet, hogy félreteszem új fuvolára. Zeneiskolás vagyok. Mészáros Andrea szintén a ceglédi szakközépiskola második osztályos tanulója, szülésznő szeretne lenni.- Barátnőmmel jelentkeztünk március középén újságkihordásra. Ez állandó munka, péntek-szombat délelőtti elfoglaltság. A Pest Megyei Szuperinfóból minden hét végén kilencszáz példányt kézbesítünk egy meghatározott körzetben. így minden héten megvan a zsebpénzem. Jó érzés, hogy várnak minket a lakók, szeretem csinálni. A pénzt meg kell fogni! A keresetemet tanszerekre költőm. A szüleim keveset keresnek, édesapám most éppen beteg. Egyre nehezebb a megélhetés, bár nekünk a korábbi években sikerült egy szép otthont teremteni. Az idén nyaralásról már szó sem lehet, legfeljebb egy-két napos kirándulásról, strandolásról. Péter Bea a szolnoki Egészségügyi Szakiskolába jár majd, csecsemőgondozó szeretne lenni.- Nagypapám találta nekem a munkát. A település szélén lakó idős bácsinak hordom az ebédet a napköziből. Szívesen csinálom, mert ezzel segíthetek is, s közben még kerékpározhatok is. Édesanyám egyedül nevel, rokkantnyugdíjból élünk. Úgy gondolom, a nyári munkámért kapott pénzből vehetek egy pár cipőt, és persze az iskolai felszerelésekre is rengeteget kell majd költenünk. A munka mellett jut időm még strandolásra, olvasásra és tanulásra is. Mi nyaralásra nem is gondolhatunk. i is -zsA jászladányi nyugdíjasoknak: Segítségnyújtásból jeles A jászladányi nyugdíjasklub nyolc éve alakult, és jelenleg már száznál is több tagot számlál. Az éves programúkban országjárások, orvosi előadások, a helyi gazdálkodóegységek, a község vezetőivel való tanácskozások szerepelnek. Jó kapcsolatot alakítottak ki a jászkiséri és a tiszasülyi nyugdíjasklubbal is. Legújabban pedig a Nyugdíjasklubok Országos Szövetségének az ajánlására ők is gyűjtöttek a jugoszláviai polgárháború kárvallottainak, rászorultjainak. Néhány nap alatt körülbelül 12 ezer ruhanemű gyűlt össze. Különösen jeleskedett a Jászapáti és Vidéke Áfész mintegy ötezer darabbal, de adott a rászorulóknak az önkormányzat is tízezer forintot. A Fém- és Faipari Szövetkezet 5 ezer forinttal, a téesz pedig szállítással segített. Az egyéni adományozók közül kitűnt Bakky Gyula nyugdíjas tanár, Kovácsné Szabó Veronika pedagógus, valamint Pomázi Dénesné. Noha az adományozók között fiatalabbak, idősebbek is akadnak, az anyagok rendszerezését, csomagolását a nyugdíjasok végezték, így elmondható róluk: önzetlenségből, segítségnyújtásból jelesre vizsgáztak. Szent Flórián is büszke lehet rájuk Látogatóban a pusztamonostori tűzoltóknál i- j - ■ • . ' A gyakorlat egy pillanata A pusztamonostori Önkéntes Tűzoltók Egyesülete elfogultság nélkül állíthatná, hogy sikerült elismerést és tiszteletet kivívnia a községben és szakmai körökben egyaránt. Jutalma ez a komolyan vett vállalásnak, a példamutató összetartásnak. Történetükről Szekeres Károly parancsnokkal beszélgettem.- Gyökereink a 30-as évekből erednek - kezdi a parancsnok. - Ezeknek az időknek „élő emléke” legidősebb tagtársunk, a nyolcvannégy éves Vakos Andor bácsi. Újraszerveződésünk 1981-ben kezdődött. Ekkor ugyanis, ha csekély létszámmal is, de már szerepeltünk egy megyei versenyen az Állami Termékigazgatóság tűzoltóival közös csapatban. 1987-ben sikerült kivívnunk, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesületek járási versenyét Pusztamonostoron rendezzék meg. A látványos, hangulatos rendezvénynek olyan nagy sikere volt a faluban, hogy hatására jelentősen megemelkedett a létszámunk. Jelenleg hat csapatunk van. A hatvanfős egyesületet férfi, női, valamint a pártoló tagoknak számító - tizennyolcadik életévüket még be nem töltött - leány- és fiúcsapatok alkotják. Barátok, komák, szomszédok, apák a fiúkkal, anyák a lányukkal, mondhatni, hogy a „fél falu” csatlakozott hozzánk. Év közben, tavasztól őszig rendszeresen edzünk. A nagy fizikai erőbedobást és összpontosítást igénylő gyakorlatokat férfiak, nők, gyerekek egyaránt lelkesen végzik. Hogy őszinte legyek, volt már, amikor az asz- szonycsapat a szerelést jobban végezte, mint mi. A folyamatos edzések célja egyrészt az önkéntes tűzoltók kiképzése tűzvédelmi, tűzelhárítá- si feladatokra - bár, hála Istennek, a „piros kakas” idáig ritka vendég volt a faluban -, másrészt felkészítés az évenkénti csapat- versenyekre. Mi ugyanis ’81 óta ott vagyunk minden „seregszemlén”. Örömmel mondhatom el, hogy nem is eredménytelenül. A legtöbbször dobogós helyen végzünk. Az idei járási versenyről sikerült továbbjutnunk az országos erőpróbákra. Miskolcon hetvennyolc, Zalaegerszegen pedig harminckét csapattal kellett megmérkőznünk. A különböző kategóriákban első helyezéseket értünk el. Felkészülésünk is azt mutatta, mennyire fontos volt számunkra, hogy az országos döntőben jól szerepeljünk. A verseny előtt, heteken át, minden este munka és iskola után rohantunk a pályára valamennyien, hogy újból és újból végigpróbáljuk a gyakorlatsort. Felkészülésünk idején jó volt érezni, hogy mellettünk van a falu, drukkol értünk. Most nyu- godtabb hónapok következnek az egyesület életében. Rendbe szeretnénk tenni ez idő alatt a polgármesteri hivatal udvarában lévő szertárt és klubhelyiséget, hogy a téli elméleti foglalkozásokat, baráti találkozókat „megszépült” teremben tarthassuk. Úgy érezzük, hogy az eltelt évek alatt sikerült olyan közösséggé formálódnunk, amelynek létezése, fennmaradása sokak számára fontos. A helyi polgár- mesteri hivatal, mint első számú fenntartónk, rendszeresen nyújtott támogatása is ezt bizonyítja számunkra, ebben a hitünkben erősít bennünket. De akadnak mások is, akik egész évben segítik az egyesületet, a munkánkat. Gáspár Sándor vállakozó üdítővel „enyhíti” a kemény edzéseket, az Állami Termékigazgatóság dolgozói szaktudással, gépkocsival állnak rendelkezésünkre, és közülük való „fő vízszállítónk”, Sebők József is. Az egyesületről fennállása óta - egészen az „ősidőktől” - rengeteg emlék, írásos anyag, fénykép gyűlt össze. Ezekből nyílt július 22-én bemutatkozó kiállításunk a pusztamonostori művelődési házban. Katona Mónika Még mindig a kártyapénzről Ötvenezer forint volt a legtöbb Panaszkodnak a házi felnőtt- és gyermekorvosok, hogy még nem kapták meg a kártyapénzt. Nos, a megyei társadalombiztosítási igazgatóságtól kaptuk a következő információkat a témával kapcsolatban. A megyében 250 felnőtt- és gyermekszolgálat (ezt a szót használják most már a körzet he- lyett) van. A társadalombiztosítási igazgatóság nem a doktorokkal, hanem a munkáltatójukkal, a rendelők üzemeltetőjével (kórház, önkormányzat, üzem) kötött úgynevezett finanszírozási szerződést. Nyolcvan szerződést kellett volna megkötni, ebből hetvenkilencet sikerült. Az egyetlenegy kivétel Tisza- derzs. Ott ugyanis sajátos helyzet alakult ki, mivel a polgármester egyúttal háziorvos is. Ő mégsem lehet a saját munkáltatója, tehát nem írhatja alá a finanszírozási szerződést a társadalombiztosítással. Az önkormányzatnak kell tehát megbíznia valakit - ez azonban eddig nem sikerült. A társadalombiztosítás nemcsak azokra az állásokra kötött szerződést, ahol jelenleg nem dolgozik doktor, hanem üres állásokra is, amelyeket később töltenek be. (Tizenegy ilyen szolgálat van a megyében.) Májusban a megye 440 ezer lakosából több mint 56 ezer adta le a kártyáját választott doktorának, köztük körülbelül 6 és fél ezer szolnoki lakos. Júniusban ez a szám 152 ezernél többre nőtt (tizenkét és fél ezer Szolnokon). Júliusban már ezek után a kártyák után fizetik az úgynevezett kártyapénzt, a területi és a szakvizsga után járó pótlékot. A pénzt nem a szolgálatoknak utalják, hanem a működtetőnek (önkormányzat, kórház, üzem stb.). Kitétel, hogy a háziorvosi szolgálat céljára kell fordítani az összeget, mégpedig annyit, amennyit egy-egy szolgálat „keresett”. A pénzből lehet munkabért is képezni, ám ekkor ugyanazok a terhek (TB-járulék, személyi jövedelemadó) vonatkoznak rá, mint más bérekre. De fordítható ez az összeg továbbképzésekre, műszervásárlásra is. A működtetőnek az orvos bevonásával kell döntenie a kártyapénz sorsáról. Májusra több mint 3 millió forintot utaltak ki a megyében (ebből több mint 400 ezret a Hetényi kórház alapellátásában dolgozó szolgálatok részére), júniusra 9- 10 millió várható. A társadalombiztosításnál igyekeznek az ügyeket minél gyorsabban intézni. Volt rá eset, hogy szerdán kapták meg a kártyákat, és pénteken már utalták is a pénzt. Az orvosok egy része azonban tájékozatlan; a háziorvosi rendszert illető kérdésekben, jogszabályokban nehezen igazodnak el. A működtető, a munkáltató feladata lenne, hogy fölkészítse őket a változásokra, illetve megismertesse velük az ezekkel kapcsolatos szabályozókat. Sokszor azonban a jogszabály keretei szűkek, a valóság nem mindig fér be közéjük. A területi pótlék például csak településtípusokat ismer. A városokban 2000 forint a pótlék, amíg a tanyás településen 4 ezer 500. Csakhogy nem mindegy, hogy a városban valakinek a szolgálata a centrumot érinti vagy a kertvárost. Ilyen különbségeket azonban a jogszabály nem tesz. A kártyával kapcsolatos érdekességek közé tartozik, hogy amíg néhány településen vita volt a leadásokkal kapcsolatban, másutt már júniusra szépen összejöttek a kártyák: volt olyan orvos, akinél több mint ezerhét- százan, másutt több mint két- ezerötszázan adták le a kártyájukat. A legtöbb kártyapénz, amelyet eddig szolgálatnak kiutaltak: 50 ezer forint volt. P. É. Nem a nyugati kocsi _____a hibás_____ S ok a közlekedési baleset Hazánkban hosszú évek óta nagyon sokan meghalnak a közutakon. 1989-ben 1618, 1990- ben 2185, 1991-ben 1875 személy szenvedett halálos sérülést. A balesetszám trendje az 1991 -es látszólag kedvező adatok ellenére emelkedést mutat. Szakemberek véleménye szerint a magyar közutakon legalább kétszázzal többen vesztik életüket, mint ahány közúti halállal kellene számolnunk a motorizá- ciós színvonal és a lakosság száma alapján. A balesetek súlyosságának növekedését számos körülmény magyarázhatja. A se- bességkülönségek és az éjszakai balesetek relatív gyakoriságának növekedésével, valamint az ittasan okozott katasztrófák gyakoribb előfordulásával alapvetően nő a balesetek súlyossága. A biztonsági öv viselési arányának csökkenése szintén növeli ezt az értéket. Gyakran hangoztatják mindenfelé, hogy a nyugati típusú személygépkocsik rohamos ütemű elterjedésénél kitüntetett szerepe van a közlekedési balesetek számának ijesztő mértékű növekedésében. Friss kutatások éppen az ellenkezőjét igazolják: velük kevesebb a gázolásos balesetek száma, s vezetőik között kisebb arányban szerepelnek ittas gépjárművezetők. És noha balesetek általában nagyobb sebességi kategóriákban következnek be, közöttük nem magasabb a halálos balesetek aránya. Az viszont tény, hogy az elöregedő gépjárműállomány hozzájárul a halálos balesetek magas számához. Az amúgy is alacsony passzív biztonsági színvonalú szocialista konstrukciók, a korrózió s a nem mindig szakszerű javítás következtében egyre kevésbé védik a kocsiban ülőket. A halálos balesetek számának további növekedése úgy látszik, megállíthatatlan. Fejletlen infrastruktúránk, önemésztő, rohanó életvitelünk további bajok forrása. És egyre inkább bebizonyosodik, hogy a közlekedésbiztonság legfőbb őre, a rendőrség és a halálos balesetek száma között nem nagy a korreláció. Ettől függetlenül a még mindig belső nehézségekkel, hatásköri gondokkal küzdő közlekedési szolgálat igyekszik rendet tartani a közutakon. (A közlekedési bűncselekmények számának évi növekedési aránya csupán 6-8 százalkékos, más kategóriákban ez az arány 30-40 százalékos is lehet.) Ezt szolgálja többek között az Országos Rendőr-főkapitányság közlekedési főosztály- vezetőjének április végén kiadott intézkedése, amely fokozott rendőri szolgálatot, ellenőrzést rendel el az autópálya-rendőrség számára a nyári hétvégeken és ünnepnapokon. (Atlantic) Falusi hírek Tiszaföldvár Június 25-én tartotta legutóbbi ülését a helyi önkormányzat, s nem kevesebb mint tizenhat)!) napirendi pontot vitattak meg a képviselők. Ezek között legfontosabb a szociálpolitikai rendelet módosítása, az önkormányzati vagyonról szóló rendelet megalkotása volt, döntöttek a Szolnok Térségi Szövetséghez való csatlakozásról, az 1993-as céltámogatási igénylésekről, valamint Marosfalvi Ernő, a nagyközség polgármestere kezdeményezte Tiszaföldvár várossá nyilvánítását. * A legközelebbi ülésen fontos személyi kérdésekben születik döntés, ugyanis a megbízatás határidejének lejártával igazgató- választásra kerül sor a belterületi általános iskolában, a Tisza- földvári Művelődési Házban és a Nagyközségi Könyvtárban. Azt kővetően, hogy a művelődésügyi- és oktatási bizottság véleményezte a beérkezem pályázatokat, döntenek a testületi ülésen. , fii £ Pontot tettek a strandon és környékén kialakított telkek eladásának végére. A parcellázás és a közművesítés már megtörtént, az üdülőhelyek ügyében szakértői vélemények után, ugyancsak a következő testületi ülésen határoz az önkormányzat. * A közvélemény nyomására módosítás előtt áll a homoki terület tornatermének tervezése és építése, hiszen a lakosok nagyobb, versenysportra alkalmas csarnokot szeretnének Földvárra és környékére. A német tervrajzokkal és technológiával készülő terem áz elképzelések szerint referencia- munkaként készül majd el, és a 35x45 méteres pálya minden labdajátékra alkalmas lesz. A küzdőtérhez természetesen csatlakozni fognak a kiszolgálólétesítmények, sőt az egyik oldal egy 250 fős lelátónak ad helyet. Á negyvenmillió forintos költség felét céltámogatásként kapta meg a nagyközség, a másik felét az önkormányzat állja. * Most indul a település másik nagy beruházása, a csatornahálózat bővítése és a szennyvíztisztító telep átépítése, amelynek az idén mindenképpen meg kell valósulnia. A terveket éppen tegnap kapta kézhez a polgármester, sőt a nyomvonalat is kitűzték már. A két munka során a jelenlegi ötszáz munkanélküliből harmincnyolcat foglalkoztatni tudnak. * Miután csődöt jelentett a helyi termelőszövetkezet, 32 millió forint értékben eladták a székházát, amelyet a falu vezetői alkalmasnak tartanak arra, hogy egészségügyi központnak adjon helyet. Ha a tsz némileg csökkentené a „kikiáltási árat”, az ön- kormányzat hitel felvételével azonnal lecsapna az épületre. * Egyelőre nem dolgozik a téglagyár. Az Állami Vagyonügynökség megpályáztatta a létesítményt, de a magas ár miatt nem akadt jelentkező. Ha az ügynökség ingyen továbbadná, akkor az önkormányzat üzemeltetésre szíves örömest átvenné - üzemeltetőről is tudna gondoskodni. Községi tulajdon lévén véghezvihetőnek tűnik az elképzelés, de a második forduló végét még mindenképpen meg kell várni.
