Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-30 / 179. szám

4 1992. JÚLIUS 30. A szerkesztőség postájából „Ha az orvos szabadságra megy...” A július 23-án e rovatban megjelent, Ha az orvos szabad­ságra megy . . . című olvasói levélre az alábbiakat válaszo­lom: Az orvosok szabadsága esetén - lehetőség szerint törekszünk ar­ra, hogy a helyettesítés helyben történjen. így van ez jelenleg is a szolnoki volt Vosztok úti házi­orvosi rendelőben. Félreértésre az adhat okot, hogy ugyanitt a fogászati rendelés az orvos sza­badsága miatt szünetel, a Hubay Ferenc úti rendelőben helyettesí­tik. A „ Levél a Volán igazgatójá­hoz” című, július 13-i írásra a következőket válaszoljuk: Uta­sunkkal személyes beszélgetés során egyeztettünk, melynek eredményeképpen július 27-től a 6-os, 6Y-os vonalon - a hétköz­napokon délelőtt közlekedő jára­tokon időnként tapasztalható Fontosnak tartom megemlíte­ni, hogy a helyettesítő'orvosnak - a szabadságon lévő kollégája betegei mellett - saját'feladatait változatlanul el kell látnia, tehát csak a saját rendelési idejében fogadja a betegeket. A sürgősségi betegellátással kapcsolatban a lap hasábjain a közelmúltban több vélemény már elhangzott, a folyamatos sürgősségi ellátás biztosítása mind a betegek, mind a házior­vosok igénye. Dr. Hoksári László vezető orvos zsúfoltság megszüntetése érde­kében - csuklós autóbuszt állítot­tunk be; a 21.25 órakor vasútál­lomásról induló 6-os buszt köve­tően, 22:25 órakor újabb járatot indítottunk. Ezzel a vonal üzem­idejét egy órával meghosszabbí­tottuk. Szabó István igazgató kulturált helyen, itt sem lesz eb­ből bonyodalom. Nem úgy Jász- kiséren! A postáskisasszony nem tudta eldönteni, hogy kicserélhe- ti-e, hívta a főnökét, aki az erő­sebb kutya elvét alkalmazva döntött: nem adhat helyette má­sik lottószelvényt. Szegény hú­gom zavartan kisomfordált a ma­gas hivatalból. Igaz, egy rongyos 20 forintból ekkora faksznit csinálni, hiszen el is dobhattam volna a szelvényt ... Másnap éppen Jászberénybe vitt az utam, ahol a lottózóban egy szóra kicserélték, még egy Mint arról az Új Néplap is be­számolt, július 11-12-én nemzet­közi meghívásos lovasversenyt rendeztünk Zagyvarékason. Őszintén meg kell mondani, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben ez lehetetlen lett vol­na megfelelő szponzorok, támo­gatók nélkül. Ezúton is köszöne­tét mondok mindazoknak, akik a verseny sikeres, színvonalas le­Jászjákóhalma sportját - immár több mint hét évtizede - szinte egyedül a futball jelentette, így mindig nagy érdeklődés kísérte, ha valaki megpróbálkozott mással. Alig néhány hónappal ezelőtt vál­lalkozó kedvű fiatal lányok döntöt­tek úgy, hogy ma már a foci nem­csak a férfiak sportja, ők is „labdá­ba rúgnak”. Aztán nem várt sike­rek jöttek: tavasszal Farmoson, há­rom megye versenyzői közül - Gyöngyöst megverve - szerezték meg a kupát, július végén pedig - a rekkenő hőség ellenére - itthon tar­tották a Galambdúc büfé által ala­pított kupát. kedves mosoly is járt hozzá - korábbi bosszúságomat felol­dandó. Kedves Hölgyeim! Ezt a dol­got így is el lehetett volna intéz­ni. De amikor az ügyfél azt ta­pasztalja, hogy ő van a hivata­lért, és a hivatalnokokat az ön­elégültség émelyítő pacsuliként lengi körül, akkor csak az a ma­napság gyakran hangoztatott gondolata támad, hogy Európa Jászkisérhez még nincs belátha­tó távolságra. Fazekas Lajos Jászkisér bonyolításában anyagi és egyéb segítséget nyújtottak. Külön köszönettel tartozunk a Zagyvarékasi Béke Mg. Terme­lőszövetkezetnek, amely már évek óta biztosítja a lovak elhe­lyezését, a versenyekre való fel­készülést. Szabó Béla a lovasszakosztály elnöke Zagyvarékas A férfi szurkolók is szívesen ki­járnak a mérkőzésekre, hiszen egy testesei a lányoknál sem kevésbé látványos, mint a fiúknál. A csapat tagjai - a képen állnak: Kasnya Nikolett, Nagypál Éva, Muhari Kornélia, Palcsó Katalin, Banya Mária, Sóspataki Éva és Fejes At­tila, a lányok körében igen népsze­rű edző. Elöl: Kaszab Tímea, Vígh Éva, Nagypál Andrea. A kapus a labdával: Koczka Erika. Reméljük, hogy sok ellenfél há­lóját megremegtetik még ebben a felállásban. Fodor István Jászjákóhalma A Tisza szennyezettségéről A folyó szerelmesei, hprgászai közül többen is megkerestek, mert reagálni szeretnének az Új Néplapban megjelent, lelkendező hang­vételű írásokra, amelyeket a tiszavirágzásról közöltek. A Martfűi Horgászegyesület négy tagjával, Szöllősi Béla elnökkel. Bodnár András gazdasági vezetővel, Lovász Sándorral és Zagyi Sándor titkárral beszélgettem. Ők tolmácsolják a martfűi horgászok és természetszerető emberek véleményét: Szép és jó dolog, hogy vizsgálják, figyelik a tiszavirág élettanát, előfordulási helyeit - s ezt vállalatok, cégek szponzorálják. Ennek csak örülhetünk. De mi, Szolnok „alatt’ ’ lakók azt szeretnénk, ha nem csak azokon a területeken vizsgálnák meg a tiszavirágzást, amelyek még „érintetlenek” a nagyvárosok és az ipar szennyezésétől. Mivel minden évben június 11-15-e körül indulnak vízi túrára, s két hetet töltenek a vízen, már a nyolcadik tiszavirágzást figyelték meg. Kis­körétől Tiszaburán át még Szajolig észlelték - du. hat és hét óra között - a csodálatos virágzást. Szolnok alatt azonban csak elvétve találkoz­tak néhány példánnyal. A vízi túrázók nem elemzik vegyileg a vizet, de elég végighajózni a folyón, szabad szemmel is látható a szennye­ződés. Nem egyszer látták a döghalakat, ami a vízszennyezés követ­kezménye. Egyik tiszacsegei család mesélte, hogy a Tisza-tó fölött még ittak a vízből. Nem élvezhető ugyan, de nem lett beteg egyikük sem tőle. Próbálna csak valaki az új Tisza-hídnál kortyolni belőle! Ezen a szakaszon olyan büdös a víz, hogy a horgászok igyekeznek minél hamarabb túlhaladni rajta. S talán az sem véletlen, hogy a szolnoki csónakosok is mind Szolnok fölé járnak. A martfűi horgá­szok fogási naplójából is kitűnik, hogy jó, ha két kiló nemes halat fogtak fejenként az egész horgászidényben ... Martfűtől mintegy 30 kilométerre, Tiszainokánál már jobb a víz minősége, de nem valamiféle külső beavatkozás, hanem a víz öntisz­tulásának az eredménye. Mert az ember csak tönkreteszi a környeze­tet, és tudják ezt az illetékesek is, de sajnos nem látjuk, hogy a védelem érdekében bármit is tennének. Máté Gizella Intézkedtek Változás a 6-os, 6Y-os vonalon Köszönet a segítségért Labdába rúgnak a lányok Jó egészséget a véradóknak Hozzászólás cikkeinkhez Hogy lesz-e béke a Diófa utcában? Kunhegyesen véradónapot tervezett a Mezőtúri Vértransz­fúziós Állomás és a Vöröske­reszt városi szervezete július 22- én. Az állomás autóbusza útköz­ben sajnos kétszer is meghibáso­dott, emiatt vissza kellett fordul­nunk. így az előzetesen közölt időponttal ellentétben, 8 óra he­lyett 9.30-kor tudtuk a vérvételt megkezdeni. (A Kunhegyesi Polgármesteri Hivatal segítségé­vel volt lehetőségünk arra, hogy a várakozókat erről gyorsan tájé­koztassuk.) A véradók türelmét, segítő­A jászkiséri postahivatalban öt lottószelvényt vásároltam júli­us 20-án. Ezekből egyet elrontot­tam. Bekarikáztam a nem kívá­natos számot, és ráírtam, hogy ez az, ami nem kell. Sajnos a hibát akkor vettem észre, amikor „a készségét ezúton is szeretném megköszönni, hiszen - a rajtunk kívül álló okból bekövetkezett késés ellenére - valamennyien megvártak bennünket. E napon hatvannégyen járultak hozzá - térítésmentesen - a betegek gyó­gyulásához, és összesen 25,2 li­ter vért adtak. Remélve, hogy a legközelebbi véradónapon nem történik mű­szaki hiba, valamennyi vér­adónknak jó egészséget kívá­nunk. Gáli Mihály intézetvezető játékosnál marad” részt le­nyisszantottam. Celluxszal visszaragasztottam, s miután már nem szándékoztam a posta felé menni, odaadtam a húgom­nak, hogy cserélje ki a rontott szelvényt. Gondoltam, mint más Először is szeretném leszögez­ni, hogy az alábbi soraimat nem a törökszentmiklósi Diófa utca, ha­nem három lakója nevében írom - reagálva a Néplapban július 20-án megjelent, Béke lesz a Diófa utcá­ban? című írásra. Valójában hogy is zajlott le a , gázvezetés a már említett utca fe­lében? S mi az, amire 3 évig sem kaptunk választ? Ezzel kapcsolat­ban néhány észrevételt szeretnék a nyilvánosság elé tárni. A gázvezeték lehetősége 1986- ban jött szóba, akkor be is szedtek házanként 2000 Ft-ot, amit több mint egy év után 60 Ft ellenében (kezelési költség?) kaptunk vissza. Aztán 1988 őszén ismét szóba ke­rült, majd az 1989. februári beszá­molón a tanácstagunk bejelentette: készülhetünk a gázvezetéshez, megkaptuk az engedélyt, és ha nyit az idő, lehet kezdeni a munkát. Házanként 23.200 Ft-ot szedtek össze, és ekkor még 12 családra készült a rajz, a költségvetés. (Megemlítettem a társadalmi mun­kát, de az ügyintézőnk azt mondta, ő beteg ember, nem tudja vállalni, de más bőrére sem.) Először meghozták a vezetéke­ket, és nyomban össze is szedték a fuvarköltséget, aztán jött a homok, amire házanként 175 Ft-ot fizet­tünk. (Erről elismervényt is adtak.) A Béke Tsz gépe ásta ki az árkot, a becsatlakozókat, amiért 12.500 Ft-ot utaltak át a tanácsnál leadott, most már 16 család/23.200 Ft-ból. Ettől kezdve az összföldmunkát - noha a tervek szerint 100 ezer fo­rinton felül van a díja - az első és az utolsó lapátig az utca végezte el. Az útátfúrást pedig - legnagyobb meglepetésünkre - zsebből fizet­tük, ami például nekem 1600 Ft-ba került - azzal a magyarázattal, hogy két embernek kellene be­menni a tanácshoz, hogy a befize­tett összegből kivegyenek; a sok munka miatt erre nincs idő, majd a Európa még nincs belátható távolságra Élethelyzet „Még vendégeik vagyunk, de vajon leszünk-e?”' A megyében élő értelmi fogyatékosokat és családtagjait ? számtalan esetben látta vendégül a szolnoki önkiszolgáló Centrum éttermet vezető Módos házaspár. „Irénke néni és Zoli bácsi’ ’ sokszor szállítottak a közgyűléseink szíiihelyé- 0 re (tombolatárgyként) ingyen sütött tortát, kísérőként 5-6 láda üdítőt. Nem volt olyan rendezvényünk, ahol nem az általuk készített finomságokkal kínáltuk volna tagjainkat. A „Kézenfogva” ÉFÉE nyári napközis táborában részt vevő gyermekekkel jelenleg naponta ebédelünk az étteremben, és a közkedvelt 60 forintos diákmenü adagban, ízben kifogástalan. Nem beszélve az udvarias kiszolgálásról. Jó, hogy ebben a rohanó világban ráfigyelnek a csetlő-botló beszédű gyermeke­inkre, s érezzük, szeretetük őszinte. Az étterem bejáratánál senkinek nem kerülheti el a figyelmét a privatizációt hirdető, hatalmas tábla. Hallottuk, többen is pá­lyáznak, ám nem sokan akarják vállalni, hogy továbbra is önki- szolgálóként működtessék az egységet. Sajnálatos lenne, ha a megyeszékhelyen, a központban lévő egyetlen, nagy tömege­ket kiszolgáló étterem privatizáció miatt profilt váltana - megfosztva a kispénzű embereket az egytál meleg ételtől. Reméljük, az illetékesek - döntésük meghozatala előtt - mér­legelik a Módos házaspár által rangra emelt önkiszolgáló étterem szükségességét, az ott dolgozók kifogástalan munkáját. Bízunk abban, hogy nem csak voltunk, vagyunk, hanem le­szünk is a Módos házaspár vendégei, mert szeretnénk még sok­szor megköszönni a minket mindig segítő, önzetlen munkájukat. A „Kézenfogva” Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Értelmi Fo­gyatékosok Érdekvédelmi Egyesületének vezetősége és tagsága nevében: Pomáziné Farkas Katalin Hofgárt Györgyné elnök megyei titkár végén visszakapjuk. Következett a védőcső, amit megint saját zsebből vásároltam meg, 560 forintért. Nem mondták, hogy a földmunká­ra nincs kivitelező (szerződés), nem kérdezték, hogy magunk akarjuk-e ezúwfehéz munkát meg­csinálni ... A lakók 30 fokos melegben ás­ták a 7-9 méteres árkot (az időseb­bek, ha nem volt hozzátartozó, aki segítsen, embert fogadtak). Meg­jegyzem, a 30 ezer Ft-os csatlako­zót végül is megoldották egy 2 ezer Ft-os hegesztési móddal. S ezután jön a bűvös kérdés, hogy vajon kinek számlázták a föld­munkát, az 52.500 Ft-ot? Ugyanis 40 ezer + az árokásásért 12.500 Ft oda lett, és erre még nem kaptunk elfogadható választ. Igaz, a 70 va- lahányezer áfából 7701 Ft-ot há­zanként visszafizettek az egyne­gyedével csökkent gerincvezeték költségéből, a csatlakozónál meg­takarított pénzből (20 ezer fölött), plusz 40 ezer, amit a saját munkán­kért, a saját pénzünkből volt szíves a tanács visszaadni. A gázvezetés­sel kapcsolatos problémánkra a ta­valy novemberi közmeghallgatás után 4 hónapra Sem kaptunk vá­laszt, majd írásban azt ígérte a pol­gármester úr, hogy a bevonásunk­kal átnézik az iratokat. Sajnos el­intézték azzal a válasszal, hogy számla szerint minden rendben van stb. - elkerülve a kérdésünkre adandó konkrét választ. (Meg­jegyzem: a geodéziai költséget nem Karcagon kellett kifizetni, ha­nem a helyi tanács számlájáról utalták át - 1990. január 25-én, 17.075 Ft-ot, ebből 3405 Ft az áfa.) Tehát elfogadható válaszra várunk a mai napig is, és az utca uszítása ellenére, az ott lakó 16 család kö­zül három kivételével, én gázról, aláírásgyűjtésről, s hogy esetleg bírósághoz fordulunk az igazság kiderítéséért, nem beszéltem - írta többek között olvasónk. Seres Jánosné, Törökszentmiklós Tiszabőn sem „legelnek” az emberek A Néplap június 27-i számában egy cikk jelent meg Tiszabőről, Hogyan élnek a cigányok? cím­mel. Ebben többek között olvas­hattuk, hogy „Elmondták, ismer­nek gyerekeket, akik tavasszal fü­vet esznek. Mert otthon más enni­való nincs, és azt már tízévesen is tudják, melyik a jobb, ehető fű”. Nos, hadd szóljak ehhez én is hoz­zá, mint aki tősgyökeresen tisza- bői származású lennék, s mostan­ság is fél éveket töltök ott. így tökéletesen ismerem a tiszabői helyzetet. Áz a fű, amit tavasszal esznek - méghozzá nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is -, borsikafű. Csakhogy nem egyéb ennivaló hi­ányában, hanem zsíros kenyérhez, szalonnához, mert tormához, re­tekhez hasonló ízű. (Magam is et­tem, kitűnő.) Ez mindig is kedvelt csemege volt. Ennyit erről. A ti­szabőiek tudják, miről van szó, ez nem okoz nekik problémát, de ne adj Isten, elolvassa a cikket a Ro­ma Parlament vagy egymással ép­pen nem hadakozó cigányszerve­zet, netán a felhördülésre hajlamos pártok kákán is csomót találó szó­szólói, az lehet a véleményük, hogy ebben az országban már idá­igjutottunk: az emberek füvet esz­nek ... Jó szívvel megnyugtathatok mindenkit, hogy Tiszabőn sem legelnek az emberek. Egyelőre van tisztességes ennivalójuk a ci­gányoknak is, ha nem is túlságo­san választékos, no meg ha nem viszik a munkanélküli-segélyt, a családi pótlékot egyenesen a Dóra cukrászda pénznyerő (nyelő) auto­matáiba, vagy az egyre szaporodó italmérések valamelyikébe. Rézsó Pál Kisújszállás Szerkesztői üzenet „Cent/Cent” jeligére: A dolgozók ebédhozzájárulásának mértékét, feltételeit a vállalat vagy intézmény kollektív szerződésében kell meg­határozni úgy, hogy a munkavállalók érdekeit képviselő üzemi tanácsok, valamint a szakszervezeti bizottság együttműködési jogát is biztosítani kell. A támogatás összege munkahelyenként lehet eltérő, ezt ugyanis jogszabályban nem határozzák meg. így előfordul, hogy valahoí 800 Ft-ot, míg máshol a dupláját is kaphatja a dolgozó - ha nem is kész­pénzben. Ha az ebédtérítést a munkabérrel együtt, pénzben fizetik ki, jövedelemadó alá esik. A természetben nyújtott étkezés viszont adó­mentes, és ide soroljuk a munkáltatók által adott, a dolgozók élelmi­szervásárlására, étkezésére beváltható jegyet is. Ez utóbbi lehetőség­gel ma már sok munkahelyen élnek. Áz oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents