Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25 / 175. szám

1992. JÚLIUS 25. Kulturális panoráma 9 Nyomdában a kézirat Szülőföldem, a Jászkunság Megyénk településeinek története „Szaladtak a pusztítók, Rátzok előtt túl a Tiszára, a’ Rátz-telekre vagy a Nenei partra, onnan ismét vissza a Tiszán a Hugyinra, onnan a Szigetbe, onnan vissza meg vissza mindaddig, míg az Ország megtsendesedett, aztán szállodták meg újra Tószeget” - olvashatjuk a község 1700 körüli történetéről egy régi feljegyzésben. Szinte nincs megyénknek olyan települé­se, melyről - legfeljebb más dá­tummal - ugyanezt az űzött vad­ként való menekülést ne lehetne említeni. Az évszázadok során anyagi ja­vaiktól megfosztva százezrek me­nekültek, „míg az Ország meg­tsendesedett”. De hiszen sohasem csendesedett le végképp, csupán néhány villanásnyi évre, parázsló évtizedekre enyhültek országunk felett a pusztulást hozó viharok. Lám, ebben az évszázadban is két világháború gyötrelmeit, ínséges éveit, atyáink, testvéreink százez­reinek elvesztését, országunk megcsonkítását, az 1956-os év és az azt követő idők döbbenetéit kel­lett elviselnünk. S alkalmazkod­nunk a történelem számunkra gyakran kedvezőtlen, kiszámítha­tatlan útvesztőihez. Mennyi érték pusztulását, elő­deink milyen iszonyatos sorsát őr­zi a múltunk! S mit tudunk mind­erről, s mit tudnak gyermekeink? Legyünk őszinték: az átlagember múltismerete meglehetősen hiá­nyos. És elsősorban talán nem az érdektelenség hiánya miatt, hanem azért, mert igen kevés a könnyen hozzáférhető forrásanyag. Az Axel Springer - Magyarország Kft. ezt a hiányt próbálja enyhíteni a „Szülőföldem, a Jászkunság’ ’ cí­mű kötet kiadásával. Ebben a kö­tetben Jász-Nagykun-Szolnok me­gye minden településének törté­nete külön fejezetben megtalálha­tó. A településtörténet mellett kü­lön alcímek alatt szerepel az adott helység iparának, mezőgazdasá­gának, oktatásügyének, közműve­lődésének, kereskedelmének, ven­déglátásának és egészségügyének fejlődése. Megtalálható a kötetben a helyi képviselő-testületek tagjai­nak s mindazoknak a névsora, akik valamilyen poszton (egyházi ve­zetők, iskolaigazgatók, postahiva­tal-vezetők, könyvtárosok, terme­lőüzemek, gazdaságok vezetői stb.) vezető szerepet töltenek be. A szerkesztő és a kiadó őszintén reméli, hogy ezzel a kötettel új is­meretekhez juttat, elgondolkodtat és talán további kutatómunkára serkent embereket. Meggyőződé-, sük, hogy kömyezetismereti te­kintetben az iskolákban is haszno­san forgathatják ezt a kötetet, me­lyet szándékaik szerint az önkor­mányzati választások után újabb kiadásokban mindig megjelentet­nek, hogy nyomon követhető le­gyen megyénk valamennyi jelen­tősebb társadalmi és gazdasági változása. A „Szülőföldem, a Jászkunság” című, 880 oldalas, képekkel il­lusztrált kötet kézirata már a Ver­seghy Nyomdában van. Megjele­nése októberben várható. Ára 500- 600 forint között lesz. A korláto­zott példányban megjelenő kötet terjesztését az Axel Springer - Ma­gyarország Kft. megyei irodája szervezi. Ha fiataljaink e kötet révén job­ban megismerkednek szűkebb ha­zájuk, Jász-Nagykun-Szolnok me­gye múltjával, és annak alapján erősödik bennük az a tudat, az a megingathatatlan hit, hogy né­pünk képes bármilyen nehézség leküzdésére, ha ezáltal is szilárdul hazaszeretetük, akkor a szerkesztő és a kiadó elérte célját. Szívük mé­lyén azt remélik, hogy tiszta szán­dékuk megértésre és pártfogásra talál megyénk lakosai körében. A csodák máig hatnak? Szent László emlékezete Minden mozgatható kincset a pincébe vittek. Csak a talán legér­tékesebb tárgy, a Szent László-pa- lást maradt a kincstárban. Mert a nagyméretű üvegszekrényt, amelyben az 1094-ből származó textíliát őrzik, nem tudták meg­mozgatni. A nemzeti múzeumbeli kiállításra mégis készséggel köl­csönadta a zágrábi Szent István- székesegyház. (A templomot Szent László király alapította, lévén hor- vát király is.) Ez a palást és a győri székes- egyházban őrzött Szent László- herma - a szent király koponyáját őrző pompás ötvös ereklyetartó - a szeptember 20-ig nyitva tartó Szent László emlékezete című kiállítás legbecsesebb műtárgya. Kódexek, oklevelek, pénzérmék, imaköny­vek, szobrok, festmények, fotók vannak kiállítva a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében, a múzeum saját anyagából és harminc hazai köz- és egyházi, valamint magán- gyűjteményéből. I. László szentté avatásának 800. évfordulója van az idén. Ez az év­forduló ad kereteket a kiállítással is gazdagított ünnepségsorozatnak. Árpád-házi Szent László csoda­tevéseinek, vízfakasztó vesszejé­nek, kővé váló aranyának, lánysza- badító alakjának megannyi emléke él máig a néphitben, mondákban. Életében is szeretet és tisztelet övezte a népszerű királyt, a kima­gasló hadvezért, a szigorú törvény­hozót, a hős lovagot, az egyház megerősítőjét, a gazdaság felvirá- goztatóját. Tisztelete különösen szentté avatása után vált általánossá. Száz­harmincöt templom választotta vé­dőszentjévé, tizenkilenc falu pedig nevét felvéve tisztelgett előtte. Templomok oltárain, freskókon tű­nik fel alakja, Nagy Lajos korától kezdve pénzeken örökítették meg. Korabeli anyag nem sok maradt. Mindössze egy faragott kő, egy szentélykorlát a somogyvári apát­ságból. Még az 1092-es adomány­levélnek is - amely összeírás Pan­nonhalma birtokairól - csak későb­bi másolata maradt fenn. A többi kiállítási tárgy későbbi Szt. László- ábrázolás. Van közöttük 14-18. századi misekönyv, szenteket for­mázó kályhacsempe a füleki vár­ból, ötvöstárgy, gótikus kés, 19. századi szobor, herendi porcelán, pénzek és érmék - köztük az évfor­duló tiszteletére a Magyar Nemzeti Bank által a napokban kibocsájtott ezüst ötszáz forintos. Itt van a király családfája. Életé­nek, harcainak jeleneteit a Képes Krónikából és a Vatikáni Legendá­riumból vett képek illusztrálják. Az Aquilla János által Bántomyán festett freskóknak e század eleji másolatai, s az erdélyi és határőrvi­déki templomok freskómaradvá­nyainak fényképei - Moser Zoltán felvételei - futnak körbe a falakon. Vitrinekben a László nevéhez kap­csolódó egyházak, a zágrábi, a so­mogyvári, a nagyváradi, a váci apátság irat- és tárgyanyaga. Szent László körül ma is történ­nek csodák. Mert már-már csoda­számba megy, hogy rövidesen megjelenik László Gyula tudós professzornak a Szent László könyve, amelyet tíz évig talonban tartott a Corvina Kiadó. Most le­mondott a kiadás jogáról, s így a kötet a Tájak-Korok-Múzeumok kiadásában lát napvilágot. (MTI- Press) (kádár) Jelenetek Szent László legendájából a Thúróczy-krónikában (1488) Nyelvében el a nemzet igazsága Beszélgetés Grétsy Lászlóval Dr. Grétsy Lászlót, az ismert nyelvészt hivatásáról, nyelvünk mai állapotáról, az idegen hatás veszélyéiről kérdeztük.- Mindig magyar szakos tanár akartam lenni. Mivel a középis­kolában jó tanuló voltam, fölvet­tek Moszkvába a Lomonoszov Egyetemre orosz szakosnak. Mondtam is: én nem általában nyelvész szeretnék lenni, hanem magyar nyelvész. Erre megfe­nyegettek: „Semmi garancia ar­ra, Grétsy elvtárs, hogy ha erről lemond, akkor ott fel fogják ven­ni.” Mégis zavartalanul kezd­hettem el tanulmányaimat, s több mint négy évtizede magyar­történelem szakon végeztem az ELTE-n. Amikor odaértem, ak­kor irodalmi ambícióim is vol­tak, de ennek ellenére a nyelvé­szet ragadott meg. Kandidátusi disszertációmat a szóhasadásból írtam. Ezt a szóalkotási módot addig nem tartották nyilván. Daruk és darvak Egy szó hangalakjában és je­lentésében kettéválik, osztódás­sal szaporodik. Akár olyan szó, amelyet külföldről veszünk át, akár olyan, amit mi, magyarok alkottunk. Például a család és a cseléd a szláv cseljádból szárma­zik. Magyar földön azonban két szóvá vált. De a hempereg és a hömpölyög is szóhasadással ke­letkezett. t |Q Azóta még több száz szóalakra bukkantam, ami ilyen módon jött létre. Kiderült, hogy termé­keny ez a terület; érdemes vele foglalkozni. Az utóbbi két évti­zedben azt látom, hogy a ma­gyarban egy csodálatos új irány­zat van kibontakozóban. Ezt én szóalakhasadásnak nevezem. Az alapalak azonos; hangalakjában és jelentésében nem válik ketté, de bizonyos toldalékos alakban kiderül: két szó él egymás mel­lett. A jelentés attól függ, milyen toldalékot teszünk hozzá. Példá­ul a daru egyetlen szó. De a da­ruk és a darvak már megmutatja: két szóval állunk széniben. Cso­dák tehát a nyelvben is vannak. Ilyen az a sok száz szóalak-szó- alkotás pár, amelyet az iskolá­zatlan ember is tud használni. Menet közben természetessé vá­lik, hogy más a neje, mint a nője, más a fia, mint a fiúja...-1962-heti könyvben is megje­lent disszertációja, s azóta cik­kek, tanulmányok, kötetek sora született, és a képernyőn is fel­feltűnik... Lőrincze korszaka- A Nyelvtudományi Intézet­ben több mint három évtizedet töltöttem el. 1971-ben átvettem Lőrincze Lajos magyar nyelvi osztályát. 1987-től oktatással foglalkozom. Az egyetem tanár­képző főiskoláján vezetem a nyelvi tanszéket. Itt nem a nyelv- művelés az elsődleges, hanem a jövő tanárainak az oktatása. De ez a kettő összekapcsolódik. Az én munkám igazából hobbi is. Leghasznosabbnak, legértéke­sebbnek a Nyelvművelő kézi­könyv két vaskos kötetét tartom, ami egy munkaközösség pro­duktuma. Úgy érzem, hogy ezek a munkák előbbre viszik a nyel v- tudományt. Főleg a magyar nyelvészetet és a nyelvművelést. A korszak azért Lőrincze Lajos korszaka. A háború után a nyelv- művelést ő teremtette meg. A most is élő magyar nyelvműve­lés elsősorban Lőrincze ötperce­inek köszönhető. Ezek negyven évet megértek már, és most szü­netelteti őket a rádió. Nagy sze­génységi bizonyítvány, ha ezt véglegesnek gondolták.- Gyakorló oktatóként hogy ér­tékeli a mai anyanyelvi nevelést?- A nyelvművelés voltaképpen az iskolán kívüli anyanyelvi ne­velés. A magyar nyelvtanítás pej- dig intézményen belüli. Mi taga-T, dás: nem sikerül mindig megte­remteni a kellő összhangot a ket­tő között. Az iskolai nyelvokatás napjainkban nagyon sok gond­dal küzd. Azért, mert magának a pedagógiának is új elvei küzde­nek egymással. Nem volt jó, amíg egyetlen irányzat érvénye­sülhetett. Míg egy - akár jó, akár rossz - hivatalos nyelvtankönyv volt, a minisztérium ráütötte a pecsétjét, s azt mondta: ezt kell tanítani. Hiányzott a verseny­helyzet.- Most pedig átestünk a ló má­sik oldalára... A fürdővízzel együtt...- Valóban. Napjainkban mind­egyik iskola csak a maga értékeit bizonygatja, de a többit figye­lembe sem veszi. Az ideális az volna, ha a tanulók emelnék pie- desztálra. Ha azt néznénk meg, hogy hogyan lehet a diákot hat­éves korától kezdve valóban megtanítani az anyanyelvére. Sajnos, ott tartunk, hogy a fürdő­vízzel együtt a gyereket is kiön­tik. Mivel az általános ismeret- anyag növekszik, így egyre ke­vesebb lesz a magyaróra. A gim­náziumokban van két-három magyaróra, máshol ennyi sincs. Nem csoda, hogy a diákok he­lyesírása csapnivaló, és elfogad­hatatlan a kifejezésmódja is. Nyelvében él a nem­zet (?)- Számos negatívumot sorolt fel. Ennek ellenére lehet-e okunk optimizmusra?- Én alapjaiban derűlátó va­gyok, mégis ilyenről kellett szá­mot adni. Nem hiszem el, hogy egy olyan kormányzat, amely a nemzeti értékek tiszteletét hirde­ti, hosszú ideig tarthatná ezt az állapotot. így én csak ideiglenes­nek tekintem a helyzetet. A ma­gyar nyelvművelés ugyanis iszonyú nehézségekkel küzd. Folyóiratai élet-halál küzdelmü­ket vívják, alapítványokkal kí­sérleteznek. A rádióból, televízi­óból folyamatosan kiszorulnak az anyanyelvi műsorok, s más nemzeti műsorok is. Az anyanyelv nagyobb meg­becsülését várom. Úgy érzem, hogy ez el is jön majd. De most nem lehetek derűlátó. A nyelvé­ben él a nemzet igazsága ma még csak jelszó, nem valóság. Abban bízom, hogy a parlament, amelynek túlnyomó része alkotó értelmiségi, egy idő után már nem tűri tovább, hogy a legfőbb .nemzeti kincs, az anyanyelv ennyire háttérben maradjon. Te­hát csak a távlatok tekintetében vagyok derűlátó.- Egyre több nyelvtanfolyam csalogatja résztvevőit. Az an gol­és a némettanulás révén nem to­pa kod hat-e be nyelvünkbe az idegen hatás? Egyáltalán kell-e tartanunk az anglicizmustól és a germanizmustól?- Politikai, történelmi okokból következően ma sokkal több idegen hatás ér bennünket, mint valaha. Idegen szavakat nyakló nélkül átvenni - nyelvellenes- ség. Napjainkban, amikor az an­golszász területekről egyre több angol szó szűrődik be, úgy ér­zem, valamiféle védőhálórend­szerre van szükségünk. Nem azt mondom, hogy ne fogadjuk be őket. Használjuk is mindaddig, amíg szükség van rá, amíg nem találunk helyette magyar megfe­lelőt. Aki idegen környezetben ta­nul, az mindig gondoljon Ko­dály intelmére! A Visszatekintés című kötetben valahogy így fo­galmazta meg: Az idegen nyel­vekről pedig nem mondhatunk le. Sőt arra kell törekednünk, hogy minden magyar legalább két nyelven tudjon. De az ide- gennyelv-tudásunk ne gyengít­se, hanem erősítse a magyart! Az idegennyelv-tanulással párhu­zamosan tanuljuk a magyart is! (MTI-Press) Lőrincz Sándor Lapozgató - Holmi Vázlat a kultúrák pusztulásáról Gondolkodásra serkentő re­mek esszék és tanulmányok ol­vashatóak a júniusi folyóiratszá­mokban. Egyikük azt is bizo­nyítja, hogy az autonóm világú személyiség alkotása évtizedek múltával is izgalmas marad. A Holmi most közli az egyik leg­kiválóbb magyar zenetudós, Szabolcsi Bence esszéjét, amely a hatvanas évek közepén kelet­kezett. Az Aquileia gólyái „váz­lat a kultúrák pusztulásáról” - és megmaradásáról. Érett kultúra és barbárság három nagy törté­nelmi korszakát: a Római Biro­dalom, a középkori világ és a huszadik századi Európa-centri­kus kultúra pusztulását vizsgálja elegánsan nagyívű esszéjében a szerző, s közben számos érdekes megállapításra jut. Nem valami­féle világvége hangulat, kultúrfi- lozófiai pesszimizmus irányítja gondolatmenetét, hanem annak megértése, hogy bár a siránkozás és a kétségbeesés az egyik lehet­séges és reprezentatívan jellem­ző magatartás, mégsem ez hatá­rozza meg a világtörténelem me­netét, hanem sokkal inkább a há­tai ómra törő „barbár”, „új” erőknek és a „régiből” kitömi, kiszökni képes, s valamilyen módon az újhoz kapcsolatot, hi­dat találó erőknek az együttmű­ködési készsége. Nekik köszön­hető, hogy bár van, ami véglege­sen elpusztul a régi kultúrákból, a lényegből valami mégis meg­őrződik, pusztulás és teremtés együtt jár. A hatalmas művelődés- és ze­netörténeti háttérrel rendelkező esszé egyik végkövetkeztetése az, hogy ma Európa-Aquileia már nem tarthatja magát sokáig, a másik pedig az, hogy a nagy korszakzáró összegzések, mint amilyen például Bartók műve, egyúttal újrakezdések is, egy új városalapítás cselekvő részesei. V.G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents