Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11 / 163. szám
1992. JÚLIUS 11. Nézőpontok 7 Kártyázgatunk, kártyázgatunk- Nem tudom, hogy ez az egész egyáltalán kiért van? - fakadt ki a minap vidéki körzeti orvos ismerősöm, amikor az új társadalombiztosítási rendszer került szóba közöttünk. - Mert hogy a betegért meg az orvosért nincs, az ma már a napnál is világosabb - folytatta, és hosszan sorolta gondjait. - Jóllehet, hogy július elsejével életbe lépett a jogszabály, ám mégis teljes a káosz. Már csak azért is, mert nem jött ki a törvény összes végrehajtási utasítása. így aztán azt sem látjuk előre, hogy mi lesz. Azt viszont már most is tapasztaljuk, hogy jóval nehezebbé válnak a dolgaink. Mert például ha bejön ide X vagy Y, és elpanaszolja, hogy fáj a jobb térde, akkor én megvizsgálom. Érzékelem, hogy nem meleg, mozgatásra nem recseg, s mivel nincs ízületi gyulladása, felírok neki valamilyen fájdalomcsillapítót, mondjuk Algopyrint. Na már most, ahogy ezt elmondtam, ugyanúgy le is kell könyvelnem. Mert ha nem teszem meg, és jönnek a társadalombiztosítási igazgatóság ellenőrei, s nem találják nyomát annak, hogy milyen jogcímen írtam fel a tablettákat, és nem is tudom ezt bizonyítani, akkor a 7 és a 35 forint közötti különbséget velem fizettetik meg. Ennyi ugyanis egy doboz Algopyrin ára között a különbözet, attól függően, hogy van-e rajta támogatás vagy nincs. Szóval alaposan megnő az adminisztráció, s emiatt biztos, hosszabb sorok kígyóznak majd a rendelők előtt, mint eddig. Ezzel persze visszaszorítható a gyógyszerrendelés, a beteg meg szenvedhet. De úgy látszik, ez senkit sem érdekel. „Válámi várt, de nem az igazi” - Arkagyij Rajkin orosz humorista mondása jut eszembe, miközben hallgatom orvos ismerősömet. De ugyanez a megállapítás ráillik a következő esetre is. * * *- Jászapáti tízezres lélekszámú település - vág bele dr. Gle- dura Éva gyermekgyógyász, amikor megkeresem -, és ugyanakkor tíz esztendeje nincs gyermekorvos a városban. Én eredetileg jászberényi vagyok, ám ott sem kapkodnak a gyermekorvosok után. Pedig a közelben sokfelé szétnéztem, ám sehol sem találtam magamnak állást. Már két éve próbálkoztam itt, Jász- apátin is, akkor azt mondták, hogy nincs szükség ilyen státuszra. Most viszont már támogatták, hogy jöjjek ide magánorvosnak. így aztán az idén márciusban megkezdtem a rendelést.- Akkor végül is mi a gondja?- Az, hogy július 1-től életbe lépett az új társadalombiztosítási rendszer, aminek lényege, hogy ingyenes orvosi ellátásban csak azok részesülhetnek, akiknek érvényes betegbiztosítási kártyájuk van. Ezek hozzám is leadhatók, hisz kötöttem szerződést a biztosítóval. Csakhogy a kártya fejében én mégsem tudom vállalni az ingyenes gyermekgyógyászati ellátást, mivel főállású egyéni vállalkozó vagyok, s így nincs fizetésem. A kártyák után a társadalombiztosítástól is csak egy jelképes összeget kapok.- Mennyit?- A három év alatti gyermekek után 80, afölött pedig 40 forintot havonta. Ennyiért, sajnos, nem tudom ellátni a betegeket, mert ez az összeg a rezsiköltségeim - amelyek 20 ezer forintra rúgnak- töredékét sem fedezi, hisz bérelem a rendelőt, fizetek a fűtésért, a világításért, a takarításért, s ugyanakkor minden hétköznapon kijárok Jászberényből ide, Apátiba, s az is pénzbe kerül. Éppen emiatt a családos szülők hiába adják ide nekem a kártyát, a vizsgálatokért kénytelen vagyok felszámolni 300, illetve 150 forintot.- Nekünk egy négyéves kisfiúnk van, és most várjuk a másodikat - mondja Illés Péter, akihez csak úgy találomra csöngetek be.- A gyermekorvos hiányát már eddig is megszenvedtük, s így nagyon örültünk, amikor a doktornő idekerült. Hisz korábban Szolnokra hordtuk a kicsit, ha valami baj volt vele. Mi mérlegeltük a dolgokat, s még annak ellenére is leadtuk a doktornőnek a kártyát, hogy tudjuk, fizetni kell a vizsgálatokért. * £ * Csakhogy így pontosan az az alapelv szenved csorbát, miszerint ha valakinek érvényes betegbiztosítási kártyája van, akkor jogosult az ingyenes orvosi ellátásra - gondolom magamban. Ám - mint megtudtam - ha a helybeli polgármesteri hivatal kötne a doktornővel szerződést, akkor megkapná tőlük a fizetését, állnák helyette a rezsit, s mindemellett még a hozzá leadott kártyák után járó összeg is az ő zsebébe vándorolna. Vajon az önkormányzat miért nem alkalmaz gyermekgyógyászt? - ezt a kérdést már dr. Pál Istvánnak teszem fel, aki többszörösen is illetékes a válaszadásra, mivel egyrészt ő a városi főorvos, másrészt pedig a helyi képviselő-testület tagja.- Nézze, az önkormányzat - feleli - azért nem köt szerződést dr. Gledura Évával, mivel itt a városban két olyan orvos is dolgozik, akiknek gyermekgyógyászatból és belgyógyászatból is szakvizsgájuk van.- És ezt nem tudják az itt élők? Hisz közülük addig, míg a doktornő nem rendelt a városban, Jászberénybe, Hevesre meg Szolnokra vitték a gyerekeiket, ha betegek lettek. Most viszont örülnek is, hogy végre van egy gyerekgyógyász a településen.- Elég jól ismerem a Jászságot, hisz tizenhat éve vagyok itt orvos. S most, hogy jött a doktornő, őt elég sokan kipróbálják, többen hozzá viszik a gyerekeket, szóval felkapott lett. De higgye el, hogy eddig is elláttuk a kicsiket, ha hozzánk fordultak.- Ezzel azt akarja mondani, hogy nincs szükség Jászapátin eggyel több orvosra?- Sajnos itt nincs újabb státusz, mert az egy évben másfél millió forintos pluszkiadást jelentene. De erre a társadalombiztosítás nem ad pénzt.- Kérték már?- Igen. Ugyanis nekem évek óta az a véleményem, hogy négy orvos helyett öt kellene .. . $ £ sjs Nos, itt, ezen a ponton mintha megfeneklene a dolog. Mert ugye úgy néz ki, hogy képletesen szólva ma még jobb „téesztag- nak” lenni, hisz ha valamelyik orvost alkalmazza az önkormányzat, akkor kapja a havi bérét, a TB fizeti az orvosi rendelő fenntartási költségeit, és a leadott kártyák után is pénzhez jut a doktor. Ám ha valaki „saját szakállára”, vagyis magánorvosként mer praktizálni - számtalan hátrány éri. Ebből az esetből nagyon könnyen azt a következtetést vonhatja le a kívülálló, hogy az egészségügyet, ahelyett, hogy privatizálták volna, még inkább államosították. Ezt a fajta véleményt erősítheti egyébként az a tény is, hogy a magánorvos jelenleg még nem veheti táppénzes állományba a beteget. így hiába állapítja meg, hogy otthon kellene maradnia a páciensnek, kénytelen elküldeni a másik - az önkormányzat által alkalmazott - doktorhoz, aki viszont biztos nem nézi majd jó szemmel ezt az egészet. Ugyanis nagyon könynyen azt gondolhatja, hogy nem bízik meg benne az a beteg, aki először nem hozzá fordult. S ebből egy kisvárosban akár még harag is kerekedhet, aminek megint csak azok isszák meg a levét, akikért tulajdonképpen létrehozták a rendszert. £ £ * Természetesen ezeket az aggályaimat elmondom a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezető munkatársainak is. Dani Csaba igazgatóhelyettes, miután türelmesen végighallgat, így válaszol:- Legelőször is abból kellene kiindulnunk, hogy a háziorvosi hálózat kiépítése mindenhol a helybeli önkormányzat feladata és hatásköre. Nyilván ez így is helyes, mivel ők tudják legjobban, hogy az adott településen hány orvosra van szükség.- Ha így van, akkor miért nem teljesítik a jászapátiak kérését? Hisz ők állítólag már jelezték, hogy tudnának foglalkoztatni még egy orvost.- Most, hogy belépett az új egészségügyi finanszírozási rendszer, mi egyelőre úgy döntöttünk, hogy csak a régi létszámot finanszírozzuk. Ugyanakkor az is erősen vitatható, hogy indokolt-e Jászapátin egy újabb státusz létrehozása, hisz ha jól tudom, a doktornő mindössze csak negyven kártyát gyűjtött össze.- Nem gondolja, hogy ebben egyrészt az is közrejátszik, hogy dr. Gledura Éva nem régóta rendel a városban, tehát kevesen ismerik, másrészt pedig ö, mint magánorvos, nem veheti táppénzre a hozzáfordulókat?- Ez pillanatnyilag így igaz - szól közve dr. Sinka Mária, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság egészségügyi és gyógyszerügyi osztályának vezetője. - Jóllehet, a miniszteri rendeletek egymást követik, de a táppénzen tartási jog valóban még a régi szabályok szerint él.- Ez azt jelenti, hogy megszületett egy törvény, de nincs végrehajtási utasítása?- Egy csomó új rendelet kész van, csak ez az egy hiányzik már. De az is hamarosan megszületik, s akkor már a magánorvosok is kiírhatnak betegállományba bárkit.- Végül is van valamilyen megoldás? - fordulok ismét Dani Csaba felé.- Nézze, a doktornő csak akkor kaphatna tőlünk megfelelő térítést, ha vagy az önkormányzattal vagy pedig velünk szerződést kötne. De mondom, mindössze negyven kártyát gyűjtött össze, s ez nagyon kevés. Ugyanakkor az is kétségbe vonható, hogy jogosan vette-e el a betegbiztosítási kártyákat, hisz annak pont az a lényege, hogy térítésmentes az orvosi ellátás, miközben ő pénzt fogad el a vizsgálatokért. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy a doktornő két helyen - Jászberényben és Jászapátin - is rendel, így miként tudja a beteg gyerekek folyamatos ellátását biztosítani? Hisz az apróságok általában éjszaka lázasodnak be. Akkor a szülők mit csináljanak? Merre keressék az orvost, ha hol itt van, hol ott? Sorjáznak tehát a kérdések, ám jó részükre sehonnan sem érkezik válasz. Mindenesetre annyit azért megjegyeznénk, hogy Angliában állítólag négy éven át fokozatosan vezették be a miénkéhez hasonló betegbiztosítási rendszert, de ott sem lett túl nagy sikere. Most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi lesz nálunk négy év múlva. Nagy Tibor MINTHA HOSSZÚ ÁLOMBA MERÜLTEM VOLNA. . . Alina látja a belső szerveket Külsős kollégánk megállt a különleges képességgekkel megáldott asszony előtt. Levessem az ingemet? - Nem szüksége.%-:i * így a válasz. Az asszony - ajcipel^ , életében először ekkor találkozóit - elmondta, hogy van egy folt a tüdején, megmondta azoknak a csigolyáknak a számát, amelyek megkoptak, s közölte, hogy: önnek volt már egy alapos homloküreg- gyulladása, van a lábában egy érszűkület is. Kollégánk mindezekről már tudott a korábbi kórházi vizsgálatok nyomán. Tehát minden stimmelt. Kecskeméten munkáját nap mint nap szerényen végzi, 12 órát is dolgozik. Az ország minden részéből érkeznek az emberek hozzá, bízva kozmikus gyógyító erejében és diagnosztizáló képességében. Nagy a sorban állás a váróteremben. Vannak, akik már reggel 5-6 óra körül ott ácsorognak. Alina rendszerint 7 óra körül érkezik. Arcán nyugalom és kiegyensúlyozottság, ami tudtul adja a várakozóknak, hogy kész a „kozmikus diagnosztizálásra”. Szinte pillanatok alatt sorolja az emberek bajait. Olyan képessége van, hogy röntgenszemeivel látja a belső szerveket, azok működését és rendellenességeit. Ezzel a nem mindennapi tehetséggel nagyon pontosan diagnosztizál. Az emberek bíznak és hisznek munkájában, hiszen már többen az ismerőseiket és rokonaikat is elhozták a rendelésre. : ' - Élmondaná, mikor és hogyan fedezete fel különleges képességét, mi volt, ami kiváltotta?- Moszkvában, a kijevi pályaudvaron összeestem, a következő napokra nem emlékszem. Orvosaim elmondása alapján - bevittek a moszkvai Gorkij Klinikára, azt hitték, hogy meghaltam. Volt egy Le- begyev nevű professzor, aki azonban kételkedett halálomban. Megnézte a testemet, az arcizmaimban és a kezemben életnek a jelét találta. Ekkor a lélegeztetőgépre tettek, de a szervezetem nem működött. Elvittek egy másik intézetbe, ott is megfigyeltek, de itt is ugyanazt tapasztalták. Úgy éltem át 1989. április 15-től 21-ig a napokat, mintha sokáig aludtam volna. Amikor fölébredtem, a nővér, aki ott volt mellettem, rosszul lett.- Mit érzett, amikor a kórházi ágyon fölébredt és visszatért a földi életbe?- Mintha hosszú álomba merülten aludtam volna. Ezt követően az orvosok elkezdtek vizsgálni, és megállapították, hogy nagyon nagy „energiamezőm” van. Ki akarták próbálni. Elleneztem, hogy bármit is csináljanak velem. Ezt követően kikerültem a mindennapi életbe, és éltem az egyszerű emberek életét.- Elmondaná, hogyan történt az első kozmikus látása, kit látott meg először röntgenszemeivel?- A kórházból hazatérve, egy hét után, amikor a nagyobbik fiamat fürdettem, észrevettem, hogy látom fiam belső szerveit. Akkor azt hittem, hogy teljesen megbolondultam. Telefonáltam barátnőmnek, és elmentem hozzá. Éjjel 12 óra volt, amikor odaérkeztem. Nem szóltam neki semmit, csak azt, hogy vetkőzzön le. Ezt követően barátnőmnek elkezdtem porolni a betegségeit'. Kértem, hogy menjen el a kórházba és vizsgáltassa ki magát, de ne mondja meg, amit én felsoroltam neki. Egy hét múlva kivizsgálták, és mindent úgy találtak, ahogy akkor éjjel elmondtam.- Mondja, hogyan látja a belső szerveket, meg tudná eztfogalmazni?- Azt hiszem, akkor kikapcsolok. Nem is tudom, én beszélek vagy sem. Ha végig diagnosztizálom az előttem álló személyt, és valamit nem összefüggésében mondtam, akkor újból elölről kell kezdenem. Sokkal könnyebb ezt oroszul mondani, mert a beteg egyből érti, magyarul ez csak a tolmács segítségével sikerül.- Gondolom, egy hosszabb nap mán, amikor 80-100 ember is megfordul rendelőjében, alaposan elfárad. Az elhasznált energiáját hogyan pótolja? Hogyan megy végbe a feltöltődése?- Azt tudom, hogy holnap egész biztos feltöltődöm, mert tegnap este már belázasodtam, és nagyon nehéznek éreztem a lábaimat. Ilyenkor érzem, hogy nem szabad mennem sehová, otthon maradok. Holnap reggel 9-10 óra között lesz a feltöltődésem, és 2-3 percet vesz igénybe. Amikor még nem tudtam, hogy milyen a kozmikus energia fogadása, egy boltban összeestem, de pár perc múlva magamhoz tértem. Azóta tudom, ilyenkor le kell feküdnöm. A feltöltődést előre érzem. Minden alkalommal előző este belázasodom. Az energiaátadáskor teljesen kilépek saját testemből, nem emlékszem semmire. Amikor „visszatérek magamhoz”, először a lábamat kezdem érezni, majd a fejemet.- Erről a kozmikus érzésről, feltöltő- désről tud-e mondani bővebbet, ki adja az energiát?- Nem tudom az érkező kozmikus energia forrását megnevezni, ezt az energiát, úgy érzem, valaki irányítja, de ezt nem tudom megfogalmazni.- Mit gondol, ezek a misztikus dolgok egyszer világossá válnak előttünk?- Az a baj, az emberiség tulajdonképpen nem hisz semmiben. Minden túlvilágból elzárkózunk. Az emberiség nagyon lemaradt valamitől. Ebben nagy fordulat a következő generációnál lesz. Mindent elfelejtettünk. Mindent megpróbáltunk másként fölfogni, így még nagyobb űrt képeztünk. Minden idevonatkozó irodalmat szintén megsemmisítettünk. Mindent újra kell kezdeni és előre kell gondolni. Az emberiség összességéről beszélve ez nagyon nagy munka, és csak fokozatosan lehet majd valamit elérni. * * * Nem tudom, de Alina szavain elgondolkodom. Valóban elérhető közelségbe kerülhetnek egyszer azok a távlatok és tőlünk még ismeretlen emberi képességek, amelyeket a jövő generációja már lehet, hogy a génjeiben hordoz? Számtalan kérdés fogalmazódik meg bennem, de a válaszadást, úgy érzem, a jövőnek kell megadnia. - kés „Válámi ván, de nem az igázi”
