Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11 / 163. szám

1992. JÚLIUS 11. Nézőpontok 7 Kártyázgatunk, kártyázgatunk- Nem tudom, hogy ez az egész egyáltalán kiért van? - fakadt ki a minap vidéki körzeti orvos isme­rősöm, amikor az új társadalombiztosítási rend­szer került szóba közöttünk. - Mert hogy a betegért meg az orvosért nincs, az ma már a napnál is világosabb - folytatta, és hosszan sorolta gondjait. - Jóllehet, hogy július elsejével életbe lépett a jog­szabály, ám mégis teljes a káosz. Már csak azért is, mert nem jött ki a törvény összes végrehajtási uta­sítása. így aztán azt sem látjuk előre, hogy mi lesz. Azt viszont már most is tapasztaljuk, hogy jóval nehezebbé válnak a dolgaink. Mert például ha bejön ide X vagy Y, és elpanaszolja, hogy fáj a jobb térde, akkor én megvizsgálom. Érzékelem, hogy nem meleg, mozgatásra nem recseg, s mivel nincs ízületi gyulladása, felírok neki valamilyen fájda­lomcsillapítót, mondjuk Algopyrint. Na már most, ahogy ezt elmondtam, ugyanúgy le is kell könyvel­nem. Mert ha nem teszem meg, és jönnek a társa­dalombiztosítási igazgatóság ellenőrei, s nem ta­lálják nyomát annak, hogy milyen jogcímen írtam fel a tablettákat, és nem is tudom ezt bizonyítani, akkor a 7 és a 35 forint közötti különbséget velem fizettetik meg. Ennyi ugyanis egy doboz Algopyrin ára között a különbözet, attól függően, hogy van-e rajta támo­gatás vagy nincs. Szóval alaposan megnő az admi­nisztráció, s emiatt biztos, hosszabb sorok kígyóz­nak majd a rendelők előtt, mint eddig. Ezzel persze visszaszorítható a gyógyszerrende­lés, a beteg meg szenvedhet. De úgy látszik, ez senkit sem érdekel. „Válámi várt, de nem az iga­zi” - Arkagyij Rajkin orosz hu­morista mondása jut eszembe, miközben hallgatom orvos isme­rősömet. De ugyanez a megálla­pítás ráillik a következő esetre is. * * *- Jászapáti tízezres lélekszá­mú település - vág bele dr. Gle- dura Éva gyermekgyógyász, amikor megkeresem -, és ugyan­akkor tíz esztendeje nincs gyer­mekorvos a városban. Én erede­tileg jászberényi vagyok, ám ott sem kapkodnak a gyermekorvo­sok után. Pedig a közelben sok­felé szétnéztem, ám sehol sem találtam magamnak állást. Már két éve próbálkoztam itt, Jász- apátin is, akkor azt mondták, hogy nincs szükség ilyen stá­tuszra. Most viszont már támo­gatták, hogy jöjjek ide magánor­vosnak. így aztán az idén márci­usban megkezdtem a rendelést.- Akkor végül is mi a gondja?- Az, hogy július 1-től életbe lépett az új társadalombiztosítási rendszer, aminek lényege, hogy ingyenes orvosi ellátásban csak azok részesülhetnek, akiknek ér­vényes betegbiztosítási kártyá­juk van. Ezek hozzám is leadha­tók, hisz kötöttem szerződést a biztosítóval. Csakhogy a kártya fejében én mégsem tudom vál­lalni az ingyenes gyermekgyó­gyászati ellátást, mivel főállású egyéni vállalkozó vagyok, s így nincs fizetésem. A kártyák után a társadalombiztosítástól is csak egy jelképes összeget kapok.- Mennyit?- A három év alatti gyermekek után 80, afölött pedig 40 forintot havonta. Ennyiért, sajnos, nem tudom ellátni a betegeket, mert ez az összeg a rezsiköltségeim - amelyek 20 ezer forintra rúgnak- töredékét sem fedezi, hisz bére­lem a rendelőt, fizetek a fűtésért, a világításért, a takarításért, s ugyanakkor minden hétközna­pon kijárok Jászberényből ide, Apátiba, s az is pénzbe kerül. Éppen emiatt a családos szülők hiába adják ide nekem a kártyát, a vizsgálatokért kénytelen va­gyok felszámolni 300, illetve 150 forintot.- Nekünk egy négyéves kisfi­únk van, és most várjuk a máso­dikat - mondja Illés Péter, akihez csak úgy találomra csöngetek be.- A gyermekorvos hiányát már eddig is megszenvedtük, s így nagyon örültünk, amikor a dok­tornő idekerült. Hisz korábban Szolnokra hordtuk a kicsit, ha valami baj volt vele. Mi mérle­geltük a dolgokat, s még annak ellenére is leadtuk a doktornő­nek a kártyát, hogy tudjuk, fizet­ni kell a vizsgálatokért. * £ * Csakhogy így pontosan az az alapelv szenved csorbát, misze­rint ha valakinek érvényes be­tegbiztosítási kártyája van, ak­kor jogosult az ingyenes orvosi ellátásra - gondolom magamban. Ám - mint megtudtam - ha a helybeli polgármesteri hivatal kötne a doktornővel szerződést, akkor megkapná tőlük a fizeté­sét, állnák helyette a rezsit, s mindemellett még a hozzá le­adott kártyák után járó összeg is az ő zsebébe vándorolna. Vajon az önkormányzat miért nem alkalmaz gyermekgyó­gyászt? - ezt a kérdést már dr. Pál Istvánnak teszem fel, aki több­szörösen is illetékes a válasz­adásra, mivel egyrészt ő a városi főorvos, másrészt pedig a helyi képviselő-testület tagja.- Nézze, az önkormányzat - feleli - azért nem köt szerződést dr. Gledura Évával, mivel itt a városban két olyan orvos is dol­gozik, akiknek gyermekgyógyá­szatból és belgyógyászatból is szakvizsgájuk van.- És ezt nem tudják az itt élők? Hisz közülük addig, míg a dok­tornő nem rendelt a városban, Jászberénybe, Hevesre meg Szolnokra vitték a gyerekeiket, ha betegek lettek. Most viszont örülnek is, hogy végre van egy gyerekgyógyász a településen.- Elég jól ismerem a Jászságot, hisz tizenhat éve vagyok itt or­vos. S most, hogy jött a doktor­nő, őt elég sokan kipróbálják, többen hozzá viszik a gyereke­ket, szóval felkapott lett. De higgye el, hogy eddig is elláttuk a kicsiket, ha hozzánk fordultak.- Ezzel azt akarja mondani, hogy nincs szükség Jászapátin eggyel több orvosra?- Sajnos itt nincs újabb státusz, mert az egy évben másfél millió forintos pluszkiadást jelentene. De erre a társadalombiztosítás nem ad pénzt.- Kérték már?- Igen. Ugyanis nekem évek óta az a véleményem, hogy négy orvos helyett öt kellene .. . $ £ sjs Nos, itt, ezen a ponton mintha megfeneklene a dolog. Mert ugye úgy néz ki, hogy képletesen szólva ma még jobb „téesztag- nak” lenni, hisz ha valamelyik orvost alkalmazza az önkor­mányzat, akkor kapja a havi bé­rét, a TB fizeti az orvosi rendelő fenntartási költségeit, és a le­adott kártyák után is pénzhez jut a doktor. Ám ha valaki „saját szakállára”, vagyis magánor­vosként mer praktizálni - szám­talan hátrány éri. Ebből az eset­ből nagyon könnyen azt a követ­keztetést vonhatja le a kívülálló, hogy az egészségügyet, ahelyett, hogy privatizálták volna, még inkább államosították. Ezt a fajta véleményt erősítheti egyébként az a tény is, hogy a magánorvos jelenleg még nem veheti táppén­zes állományba a beteget. így hiába állapítja meg, hogy otthon kellene maradnia a páciensnek, kénytelen elküldeni a másik - az önkormányzat által alkalmazott - doktorhoz, aki viszont biztos nem nézi majd jó szemmel ezt az egészet. Ugyanis nagyon köny­nyen azt gondolhatja, hogy nem bízik meg benne az a beteg, aki először nem hozzá fordult. S eb­ből egy kisvárosban akár még harag is kerekedhet, aminek megint csak azok isszák meg a levét, akikért tulajdonképpen létrehozták a rendszert. £ £ * Természetesen ezeket az ag­gályaimat elmondom a megyei társadalombiztosítási igazgató­ság vezető munkatársainak is. Dani Csaba igazgatóhelyettes, miután türelmesen végighallgat, így válaszol:- Legelőször is abból kellene kiindulnunk, hogy a háziorvosi hálózat kiépítése mindenhol a helybeli önkormányzat feladata és hatásköre. Nyilván ez így is helyes, mivel ők tudják legjob­ban, hogy az adott településen hány orvosra van szükség.- Ha így van, akkor miért nem teljesítik a jászapátiak kérését? Hisz ők állítólag már jelezték, hogy tudnának foglalkoztatni még egy orvost.- Most, hogy belépett az új egészségügyi finanszírozási rendszer, mi egyelőre úgy dön­töttünk, hogy csak a régi létszá­mot finanszírozzuk. Ugyanak­kor az is erősen vitatható, hogy indokolt-e Jászapátin egy újabb státusz létrehozása, hisz ha jól tudom, a doktornő mindössze csak negyven kártyát gyűjtött össze.- Nem gondolja, hogy ebben egyrészt az is közrejátszik, hogy dr. Gledura Éva nem régóta ren­del a városban, tehát kevesen is­merik, másrészt pedig ö, mint magánorvos, nem veheti táp­pénzre a hozzáfordulókat?- Ez pillanatnyilag így igaz - szól közve dr. Sinka Mária, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság egészségügyi és gyógyszerügyi osztályának ve­zetője. - Jóllehet, a miniszteri rendeletek egymást követik, de a táppénzen tartási jog valóban még a régi szabályok szerint él.- Ez azt jelenti, hogy megszü­letett egy törvény, de nincs vég­rehajtási utasítása?- Egy csomó új rendelet kész van, csak ez az egy hiányzik már. De az is hamarosan meg­születik, s akkor már a magánor­vosok is kiírhatnak betegál­lományba bárkit.- Végül is van valamilyen megoldás? - fordulok ismét Da­ni Csaba felé.- Nézze, a doktornő csak ak­kor kaphatna tőlünk megfelelő térítést, ha vagy az önkormány­zattal vagy pedig velünk szerző­dést kötne. De mondom, mind­össze negyven kártyát gyűjtött össze, s ez nagyon kevés. Ugyanakkor az is kétségbe von­ható, hogy jogosan vette-e el a betegbiztosítási kártyákat, hisz annak pont az a lényege, hogy térítésmentes az orvosi ellátás, miközben ő pénzt fogad el a vizsgálatokért. Ez az egyik do­log. A másik pedig az, hogy a doktornő két helyen - Jászbe­rényben és Jászapátin - is rendel, így miként tudja a beteg gyere­kek folyamatos ellátását biztosí­tani? Hisz az apróságok általá­ban éjszaka lázasodnak be. Ak­kor a szülők mit csináljanak? Merre keressék az orvost, ha hol itt van, hol ott? Sorjáznak tehát a kérdések, ám jó részükre sehonnan sem ér­kezik válasz. Mindenesetre annyit azért megjegyeznénk, hogy Angliában állítólag négy éven át fokozatosan vezették be a miénkéhez hasonló betegbiz­tosítási rendszert, de ott sem lett túl nagy sikere. Most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi lesz nálunk négy év múlva. Nagy Tibor MINTHA HOSSZÚ ÁLOMBA MERÜLTEM VOLNA. . . Alina látja a belső szerveket Külsős kollégánk megállt a különleges képességgekkel megáldott asszony előtt. Levessem az ingemet? - Nem szüksége.%-:i * így a válasz. Az asszony - ajcipel^ , életében először ekkor találkozóit - elmondta, hogy van egy folt a tüdején, megmondta azoknak a csigolyáknak a számát, amelyek megkoptak, s közölte, hogy: önnek volt már egy alapos homloküreg- gyulladása, van a lábában egy érszűkület is. Kollégánk mindezekről már tudott a korábbi kórházi vizsgálatok nyomán. Tehát minden stimmelt. Kecskeméten munkáját nap mint nap szerényen végzi, 12 órát is dolgozik. Az ország minden részéből érkeznek az em­berek hozzá, bízva kozmikus gyógyító erejében és diagnosztizáló képességé­ben. Nagy a sorban állás a váróterem­ben. Vannak, akik már reggel 5-6 óra körül ott ácsorognak. Alina rendszerint 7 óra körül érkezik. Arcán nyugalom és kiegyensúlyozott­ság, ami tudtul adja a várakozóknak, hogy kész a „kozmikus diagnosztizálás­ra”. Szinte pillanatok alatt sorolja az emberek bajait. Olyan képessége van, hogy röntgenszemeivel látja a belső szerveket, azok működését és rendel­lenességeit. Ezzel a nem mindennapi tehetséggel nagyon pontosan diagnosz­tizál. Az emberek bíznak és hisznek munkájában, hiszen már többen az is­merőseiket és rokonaikat is elhozták a rendelésre. : ' - Élmondaná, mikor és hogyan fedez­ete fel különleges képességét, mi volt, ami kiváltotta?- Moszkvában, a kijevi pályaud­varon összeestem, a következő na­pokra nem emlékszem. Orvosaim elmondása alapján - bevittek a moszkvai Gorkij Klinikára, azt hit­ték, hogy meghaltam. Volt egy Le- begyev nevű professzor, aki azon­ban kételkedett halálomban. Meg­nézte a testemet, az arcizmaimban és a kezemben életnek a jelét találta. Ekkor a lélegeztetőgépre tettek, de a szervezetem nem működött. Elvit­tek egy másik intézetbe, ott is meg­figyeltek, de itt is ugyanazt tapasz­talták. Úgy éltem át 1989. április 15-től 21-ig a napokat, mintha soká­ig aludtam volna. Amikor fölébred­tem, a nővér, aki ott volt mellettem, rosszul lett.- Mit érzett, amikor a kórházi ágyon fölébredt és visszatért a földi életbe?- Mintha hosszú álomba merülten aludtam volna. Ezt követően az or­vosok elkezdtek vizsgálni, és meg­állapították, hogy nagyon nagy „energiamezőm” van. Ki akarták pró­bálni. Elleneztem, hogy bármit is csinál­janak velem. Ezt követően kikerültem a mindennapi életbe, és éltem az egyszerű emberek életét.- Elmondaná, hogyan történt az első kozmikus látása, kit látott meg először röntgenszemeivel?- A kórházból hazatérve, egy hét után, amikor a nagyobbik fiamat fürdettem, észrevettem, hogy látom fiam belső szerveit. Akkor azt hittem, hogy teljesen megbolondultam. Telefonáltam barát­nőmnek, és elmentem hozzá. Éjjel 12 óra volt, amikor odaérkeztem. Nem szóltam neki semmit, csak azt, hogy vet­kőzzön le. Ezt követően barátnőmnek elkezdtem porolni a betegségeit'. Kér­tem, hogy menjen el a kórházba és vizs­gáltassa ki magát, de ne mondja meg, amit én felsoroltam neki. Egy hét múlva kivizsgálták, és mindent úgy találtak, ahogy akkor éjjel elmondtam.- Mondja, hogyan látja a belső szerveket, meg tudná eztfogalmaz­ni?- Azt hiszem, akkor kikapcso­lok. Nem is tudom, én beszélek vagy sem. Ha végig diagnosztizá­lom az előttem álló személyt, és valamit nem összefüggésében mondtam, akkor újból elölről kell kezdenem. Sokkal könnyebb ezt oroszul mondani, mert a beteg egyből érti, magyarul ez csak a tolmács segítségével sikerül.- Gondolom, egy hosszabb nap mán, amikor 80-100 ember is meg­fordul rendelőjében, alaposan el­fárad. Az elhasznált energiáját ho­gyan pótolja? Hogyan megy végbe a feltöltődése?- Azt tudom, hogy holnap egész biztos feltöltődöm, mert tegnap es­te már belázasodtam, és nagyon nehéznek éreztem a lábaimat. Ilyenkor érzem, hogy nem szabad mennem sehová, otthon maradok. Holnap reggel 9-10 óra között lesz a feltöltődésem, és 2-3 percet vesz igénybe. Amikor még nem tudtam, hogy milyen a kozmikus energia fogadása, egy boltban összeestem, de pár perc múlva magamhoz tértem. Azóta tudom, ilyenkor le kell feküdnöm. A feltöltő­dést előre érzem. Minden alkalommal előző este belázasodom. Az energiaát­adáskor teljesen kilépek saját testem­ből, nem emlékszem semmire. Amikor „visszatérek magamhoz”, először a lá­bamat kezdem érezni, majd a fejemet.- Erről a kozmikus érzésről, feltöltő- désről tud-e mondani bővebbet, ki adja az energiát?- Nem tudom az érkező kozmikus energia forrását megnevezni, ezt az energiát, úgy érzem, valaki irányítja, de ezt nem tudom megfogalmazni.- Mit gondol, ezek a misztikus dolgok egyszer világossá válnak előttünk?- Az a baj, az emberiség tulajdonkép­pen nem hisz semmiben. Minden túlvi­lágból elzárkózunk. Az emberiség na­gyon lemaradt valamitől. Ebben nagy fordulat a következő generációnál lesz. Mindent elfelejtettünk. Mindent meg­próbáltunk másként fölfogni, így még nagyobb űrt képeztünk. Minden idevo­natkozó irodalmat szintén megsemmi­sítettünk. Mindent újra kell kezdeni és előre kell gondolni. Az emberiség összességéről beszélve ez nagyon nagy munka, és csak fokozatosan lehet majd valamit elérni. * * * Nem tudom, de Alina szavain elgon­dolkodom. Valóban elérhető közelség­be kerülhetnek egyszer azok a távlatok és tőlünk még ismeretlen emberi képes­ségek, amelyeket a jövő generációja már lehet, hogy a génjeiben hordoz? Számtalan kérdés fogalmazódik meg bennem, de a válaszadást, úgy érzem, a jövőnek kell megadnia. - kés ­„Válámi ván, de nem az igázi”

Next

/
Thumbnails
Contents