Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-22 / 146. szám
8 V* 1992. Június 22. I a Az Uj Néplap Mezőtúron Pusztabánréve határában sokáig elhanyagoltan porladt a Hercegkisasszony-kastély. Azok, akik még emlékeztek dicső korára, bizony szomorúan konstatálták, mennyit fogott rajta az idő. Most a vállalkozások korában a szegedi Molnár Sándor tulajdonába került, aki felújíttatta, rendbe hozatta, s nyilván haszonnal forgatja majd az épületet. Kívánjuk, legyen benne öröme. Ünnepi istentisztelet a megújult templomban A mezőtúri református egyházközség presbitériuma szeretettel hív mindenkit június 28-án délelőtt 10 órára az újvárosi templom avatóünnepségére és az azt követő ünnepi ebédre az Újvárosi Iskola színpados termébe. Jeles ünnep lesz ez azok számára, akik ki- böjtölték a templom felújítását, melyet Gózon Gyula festő kisiparos két éven át végzett, míg a kőművesmunkát a téglagyár építőbrigádja tette hozzá. A város egyik büszkesége dr. Kocsis Elemér tiszántúli egyházkerületi püspök igehirdetésével kezd új fejezetet személyes történetében Csak nem rossz üzlet ez a komp Aki Szarvasra akar menni, több mint tíz kilométert takaríthat meg, ha igénybe veszi a mezőtúri kompot. Valamikor a tanács üzemeltette, de azt mondták, többe kerül a leves, mint a hús, stílszerübben szólva, ami bejön a vámon, az elmegy a réven. Egyszóval nem volt gazdaságos a városi kezelésben lévő vízi jármű. Nemrég vállalkozók vették bérbe, s jelenleg Gergely Antal révész a gazda. O nem panaszkodik, úgy van vele, hogy a kis haszon is haszon, egyszóval érdemes beindítani a Trabantból átalakított tolómotort. Akik pedig sürgősen szeretnének Békés megyébe átjutni, a révésszel értenek egyet. Összeállította: Palágyi Béla Fotók: Tarpai Zoltán Hova ballag a vén diák? Azért van abban némi logika, hogy a vizsgára készülő diákok feszült izgalmát iskolai ünnepségek sora próbálja oldani. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Mezőgazdasági Gépész-üzemmérnöki Főiskolai Kara például már május első napjaiban megtartja a gyűrűavató estélyét, mely a Valéta-bállal zárul. A kedves hagyomány igazán felemelő: a főiskolai kar főigazgatója csapra veri a vörösborral telt gépészhordót, majd megízleli és minősíti a benne lévő nedűt, miközben a csapból csur- dogáló borral megtöltik a Valé- ta-kupákat - melyekbe előre belehelyezték az arany gépészgyűrűket, a diákigazgató felszólíták Ballag már a vén diák - de hová'.’ Dr. Lengyel Lajos főigazgató jutalmat ad át a legjobbaknak sára. A cserép ivóedények ösz- szecsendülnek, majd ki-ki a magáét fenékig üríti. Néhány napig ezen is el lehet mélázni - mint mondtam volt, oldva a vizsgadrukkot, majd pedig a ballagási készülődés következik, ami ugyancsak jó szolgálatot tesz az izzadt tenyerű diákoknak a célból, hogy elterelje a figyelmet a marcona vizsgáztatókról. Aztán csak eljön a diplomázás ideje, s aki remekül szerepelt, az azért, aki gyengébben „muzsikált” a zsűri előtt, az pedig azért veti bele magát a ballagás forgatagába. Június 17-én ballagtak az üzemmérnönök Mezőtúron. Szép volt, felemelő az ünnepség- sorozat. Az füllel hallható volt, hogy az iskola tanrendjéből hiányzik az énekóra, így a „Ballag már a vén diák” nem az Operaház énekkarának előadásában került színre, ám a haloványabb előadást az elfogultsággal is magyarázhatjuk. Amikor a sportcsarnokban mindenki elfoglalta helyét, dr. Lengyel Lajos főigazgató emelkedett szólásra. Utra- valóul többek között a következőket adta az üzemmérnököknek:- A mai avatóünnepség valamennyiünk számára azért is nevezetes, mert önök a mezőtúri mezőgépészeti felsőfokú képzés 30., a főiskolai szintű gépész- üzemmérnöki képzés 20. évében szereztek diplomát. E naptól az elmúlt három évtizedben végzett mintegy kétezer üzemmérnököt magába foglaló közösséghez tarzel sem rózsás a helyzete annak, aki most szerzett diplomát, hiszen a gazdasági átalakulásunk kellős közepébe csöppent, és még az útravalóul adott gazdagabb ismeretanyag sem garancia az azonnali elhelyezkedésre. A túrkevei Túri Imre például ezt mondta:- Nagyon kilátástalan a helyzet, nem tudom, hol fogom folytatni. Semmilyen állás nem kínálkozik eddig, de azért reménykedem.- Milyen foglalatosság az, amit elfogadna?- Bármilyen középvezetői beosztással kiegyeznék, szövetkezetbe is elmennék, de magángazdaságba is munkát vállalnék.- Családi alapon van-e lehetősége a szakma folytatására?- Lenne, de ez konkrétan még nem vetődött fel, mindenesetre optimista vagyok. A mezőtúri Bordács András szintén ebben az iskolában végzett, igaz, az 1965-ös esztendőben.- Most András fiam ballag, aki sikeres államvizsgát tett a mai nap folyamán!- Hová ballag tovább?- Egyelőre munkahelye nincs, de bizakodunk. Bevonul katonának, aztán amikor leszerel, véleményem szerint az élet csak fordul valamerre. A kárpótlás során visszakapunk úgy 20 hektárnyi családi birtokot, és ha akar, ott is Túri Imre túrkevéről egyelőre állásajánlatra vár toznak. Önök az első mezőtúri gépészüzemmémökök, akik valamennyien sikeres állami nyelvvizsgát tettek. Szó esett a jövőről is, ezek szerint olyan tanterv van kidolgozás alatt, amely két önálló szakon ad majd végzettséget a jövő mezőgazdaságának. A gazdálkodói, a marketing és pénzügyi, a környezetgazdálkodási, az alkalmazott számítástechnikai szakirányok, a magasabb fokú nyelvképzéssel egyetemben segítenek az elhelyezkedés lehetőségeinek megtalálásában. Az ünnepség során búcsúztatta el a főigazgató dr. Jaksits Dezső főigazgató-helyettest is, aki 35 év szakmai munkálkodás után vonult nyugdíjba. Az ünnepi ceremónia után a jövőről is érdeklődtünk a jelenlévők körében. Kiderült, hogy köÓvatos bizakodás az ifjú üzemmérnökök arcán Egy igazi vén diák: Bordács András 1965-ben végzett dolgozhat. A számítógépes témában nagyon otthon van, ezen a területen is találhat állást.- Ön szeretne most ballagó diák lenni?- Természetesen. Amikor én ballagtam, nagyon szűk lehetőségek voltak a továbblépésre. Gyakornok lettem szerény fizetéssel. Most szélesebb a horizont, igaz, a bukás lehetősége is közelebb van. Amiért különösebben nem aggódunk, a mezőtúri főiskolások jövőjéért, annak az oka az a látvány, amelyik az iskola parkírozójában fogadja az oda látogatót. Nyugati kocsik állnak egymás mellett nap mint nap, s ezek gazdái a hallgatók. Ha pedig ezeket a százezreket érő gépkocsicsodákat indulásként számba vesszük, úgy vélem, nem kell félteni a ballagókat.
