Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-18 / 143. szám

12 Hazai tükör 1992. JUNIUS 18. Suzuki-akkumulátorok Az Akkumulátor és Szárazelemgyár sikerének könyvelheti el, hogy megkezdődhetett a Suzuki gépkocsikban használható akkumulátorok kísérleti gyártása. A 12 voltos, 35 amperes, japán licenc alapján készülő telepből várhatóan jövőre - ha a szigorú követelményeknek megfelelnek - húszezer darabot készítenek. (MTI - Balaton József) Jatton Nem kellettek csodaszerek A kengyeli kis kémikus az első Kész szónok vagy, de nem sza­bad elbízni magad - mondotta az általános iskolásoknak meghir­detett országos kémiaverseny el­ső helyezettjének Pais István egyetemi tanár. A kengyeli álta­lános iskola hetedikese, Zagyi Péter nem felejtette el a dicséretet és a tanácsot. Nem bízta el magát. Amikor május utolsó napjaiban hazaérkeztek a rendezvény hely­színéről, Szombathelyről, elő­vette kémiakönyvét, és olvasgat­ni kezdte. Csak úgy kedvtelés­ből, immár tét nélkül. Keresztneve hallatán a televí­zióban hajdanán vetített rajzfilm­sorozat szemüveges Petije és Mézgáék alkimista-fizikus fia ju­tott eszembe, ám ez a kép egyál­talán nem illik a fiatal győztesre. Othon nem gőzölögnek lombi­kok és kémcsövek. Éli világát, mint minden gyerek. E tudo­mány alapjaival kortársaival együtt kezdett ismerkedni, s csak akkor mélyült el jobban az „anyagban”, amikor az év elején elindult a TIT szervezésében év- ről-évre megrendezett Hevesy György-versenyen. Olyan pla­kettet, amilyet ő kapott, a megyé­ben eddig még senki nem vitt haza ebből a tárgyból. Az iskola szertárában megta­lálhatóak a szemléltetéshez nél- külözheteten eszközök, vegyi anyagok, ám nem versenyezhet­nek olyan neves nagyvárosi, bu­dapesti intézményekkel, melyek diákjai közül többen is a döntőbe jutottak. Kengyelen - s ezzel va­lószínű nincsenek egyedül - meglehetősen vegyes az egy osz­tályban tanulók érdeklődési és tudásszintje. Általában pedig: itt sem a számítógép képernyője rontja el a gyerekek szemét.- A győzelem kulcsa a felkészí­tés szabályainak ismerete - vall­ja dr. Rucz Istvánná kémiatanár. - Többször is bemutattam példá­ul, miként kell egy „igazi” labo­ratóriumban dolgozni. Kiegyen­lítettük a technikai hátrányunkat. Kilencven százalékban ilyenkor a tanulóé az érdem, a többi a pe­dagógus feladata. Az órákon a jók külön felada­tokat kapnak. Péter túlságosan egyszerűnek találta az általáno­san használt tankönyv leckéit, ezért úgynevezett alternatív könyvekből tanult. A szerencse a sikerben csak annyi lehet, hogy a kémia meg- kedveltetésének útjait ismerő szakember tehetséges diákot ka­pott - és mindez éppen Kengye­len történt. De talán ez mégsem véletlen. A hetedikes tanuló múlt évben prózamondó versenyen országos döntőbe jutott. A tanárnő nélkül lehet, hogy most ott nyer. De le­het bármilyen tanár és diák, ha a Tudományos Ismereterjesztő Társaság nem indítja el ezt a ve- téledőt, és a megyei szervezet nem érzi fontosnak a tehetség- gondozást. Zag)i Peter es s/.ülei török- szentmiklósiak, Kengyelre jár­nak tanítani. Az otthon tanult minta az, ami végső soron a szép eredmény alapja volt. Mi lesz később? „Mi leszel, ha nagy leszel?” Hiábavalóság most még firtatni. Annyi bizo­nyos, nyolcadikosként is indul, Nem felejtette el az elnök, Pais István kémikus elismerő gondo­latainak másik felét: a tudás fel­ezési idejé 4-5 év. Utána fel keíl újítani. Sz. Z. „A szállítói tevékenység legyen valóban szolgáltatás!” Beszélgetés Peredi Péterrel, a MOIT elnökével Feltehetőleg a címben foglalt óhaj is szerepet játszott abban, hogy szűkebb pátriánk szállítással foglalkozó magánvállalkozói a kö­zelmúltban létrehozták a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Közúti Közlekedési Szolgáltatók Kamará­ját. A megyei szállítói kamara ala­kuló ülése kapcsán Szolnokon járt Peredi Péter, a Magánfuvarozók Országos Ipartestületének elnöke. Ezt az alkalmat használtuk fel egy rövid beszélgetésre.- A magánfuvarozás „újabb ke­letű” története tízéves, elsőként engedélyezték a magánvállalkozá­sok közül. Talán ezért is nagy a szabályozatlanság és a létszámfe­lesleg a szakmánkban. Mi megala­kulásunk óta a szakmai tevékeny­séget segítő jogi szabályozást és az ésszerű létszámszűkítést szorgal­mazzuk - kezdte az elnök.- Miként lehet ezt megvalósítani?- Csakis egy igen szigorú köve­telményrendszer - meghatározott műszaki, személyi, illetve pénz­ügyi feltételek - következetes be­tartásával. Úgy véljük, hogy ez a nemzetközi közúti árufuvarozás­ban lényegében már megvalósult, az autóbusz-forgalomban a máso­dik félévtől kezd majd működni, a taxisokra vonatkozó jogszabály- tervezet most van a kormány előtt, míg a belföldi közúti árufuvarozás­ban egyelőre nem tudtunk „dűlőre jutni”. 1992 végéig minden jelenleg dolgozó taxisnak is újra kell folya­modnia engedélyért. Szigorodik a műszaki vizsga, amely a négy év­nél nem idősebb gépkocsik esetén a fő alkatrészek megbontása nél­kül, ennél idősebbeknél azok meg­bontásával igazolja a műszaki al­kalmasságot. 1993 első negyed­évétől megkülönböztető sárga rendszámot kapnak a taxizásra használt gépkocsik. Ennek alapján a helyi hovatartozás is megállapít­ható lesz, aminek a fuvarvállalás­nál is lesz jelentősége, mert a taxis csak saját illetőségi helyén vállal­hat fuvart, a tartós munkavállalás­hoz más területen pedig külön en­gedély kell majd. 1994. január 1- től kötelező lesz a „fekete dobo­zos”, blokkolós taxióra használa­ta. Javasoljuk viszont, hogy ennek árát az adóhatóság térítse vissza. Ugyanettől az időponttól lesz szük­séges a taxizáshoz egy - terv szerint - 100 ezer forint összegű kaució letétele, pontosabban a lehetséges variációk: letét, bankgarancia, il­letve veszélyközösségi garancia. 1995. január 1-től lesz kötelező a katalizátoros gépkocsik haszná­lata, egy évvel később pedig már kizárólag üzemi használatú jármű­vekkel lehet csak taxizni. Ez négy­vagy többajtós, öt-kilenc személy szállítására alkalmas limuzin, kombi vagy mikrobusz lehet majd.- Azt hiszem, az ilyenre szokták azt mondani, hogy „nem semmi”. \ Ki tudja piajd pzeket a gépkocsikat megvenni?, '- Remélhetőleg többen is. Ennek érdekében folytatunk tárgyaláso­kat több autógyárral is katalizáto­ros, dízelüzemű gépkocsik elfo­gadható áron (kb. 850 ezer forin­tért) való beszerzéséről. Úgy ter­vezzük, hogy ha valaki ezt még 1994 előtt megvenné, akkor a kau­ció összege beszámítható lenne.- Tesznek-e valamit a szakmai alkalmasság javításáért és az árakkal való visszaélések csökken­téséért?- Elképzelésünk szerint új taxis csak egy 120 órás szaktanfolyam („taxisegyetem”) elvégzése után léphetne be, illetve kaphatna mű­ködési engedélyt. A tananyag a gyakorlati és a helyismereti tudni­valók mellett vállalkozói (adózás, TB stb.) ismereteket is tartalmaz­na. A viteldíjakkal való manipuláci­ót azok limitálása csökkenthetné, ezt azonban a mai magyar jogsza­bályok nem teszik lehetővé. Tár­gyalunk a Versenyhivatallal egy úgynevezett pozitív árkartell ki­dolgozásáról, ami sok gondot megoldhatna.- Mit gondol, megéri majd ilyen feltételek mellett taxizni?- Aki teljesíteni tudja ezeket, an­nak feltétlenül. Mi azt szeretnénk, hogy ha a taxis tevékenységet szol­gáltatásnak nevezik, akkor az le­gyen valóban szolgáltatás, akár­csak Nyugat-Európában, ahol ha­sonlóan szigorúak a feltételek. Ott viszont ez a korántsem veszélyte­len szakma művelőinek tisztessé­ges, középosztálybeli megélhetést tud nyújtani. Ezt kívánjuk mi is elérni, de ez áldozatok nélkül - itt az anyagi és szellemi „ráfordítá­sokra” gondolok természetesen - nem sikerülhet.- székely ­Mi és az embargó Távolságtartó politikaként jellemezte Für Lajos honvédelmi miniszter Magyarország jövőbeni maga­tartását a déli szomszédságunkban dúló súlyos konf­liktussal kapcsolatban. Mit jelenthet ez? 1. Magyarország az ENSZ hatá­rozatához tartja magát, de magyar katonák semmikép­pen sem vennének részt egy esetleges jugoszláviai ENSZ-beavatkozásban. 2. Abból indulunk ki, hogy Jugoszlávia konkrétan nem fenyegeti Magyarorszá­got, az ottani harcok nem ellenünk irányulnak. 3. A magyar politikának ezúttal is elválaszthatatlan eleme a határon túli magyarság sorsa iránti nagy figyelem. Számíthatunk-e tehát tudatos óvatosságra? A visszafogottságot a történelem, a közös határ, az oda- áti magyar kisebbség bonyolult helyzete és az ember- gót elkerülhetetlenül kísérő sok milliárdos gazdasági kár eléggé indokolja. Senkinek sincs szüksége több cserépre, mint amennyi ez ügyben így is, úgy is összegyűlik magától. Az más kérdés: megfelelően értékeli-e a szerb vezetés a budapesti jelzéseket? Bízzunk benne, hogy Belgrádban is úgy ítélik meg, nem hiányzik számukra még több feszültségforrás. S reméljük, hogy nem zúdulnak újabb terhek a magyar kisebbségre sem. Szomszédok vagyunk, s azok leszünk akkor is, amikor ez az embargó már rég történelem lesz. A felelősséget ezért viselni kell. A szomszédság is olyan, mint a természet: igaz, hogy elődeinktől örö­költük, de főként a gyermekeink előtt vagyunk felelő­sek azért, hogy életképesen megőrizzük. Kocsis Tamás (Ferenczy-Europress) Átalakulóban \an Szolnok vendéglátásának arculata, es mi tagadas, nem az. igényesség növeke­dése jellemzi a változást. Egymás után zárnak be a vendéget szakadt székeikkel, pecsétes abrosza­ikkal elriasztó presszók és éttermek, ám ami helyettük nyílik, azon sincs mit szeretni. Gombamód szaporodnak a csak a vendég torkán keresni akaró, az olajos padlójú kültelki kricsmiket is alulmúló „beállós kocsmák”, a palackozott italokat pult alatt nyitogató új bögrecsárdák. „Dobd be, és állj tovább, vagy kérj még egy kupicával” - így szólhat az új „vendéglősök” jelszava. Hogy a vendégnek a „kocsmában” sem csak a torka működik - nagyon kevesen veszik észre. Sajnos, nem sok olyan új vállalkozás van a városban, mint a Tabán peremén június elején nyílott Robinson Club, ahol a vendégmarasztalást nemcsak a harmatos falú poharak tartalmára bízzák. Ott a kellemes környezet kísérőnek. Vagy épp fordítva: a beszélgetés, a biliárd mellé kísérőnek egy pohár ital.

Next

/
Thumbnails
Contents