Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-18 / 143. szám
1992. JÚNIUS 18. Hazai krónika 3 Falusi hírek s Uj szász Május 12-én tartotta legutóbbi képviselő-testületi ülését az újszászi önkormányzat. Ezen beszámoló hangzott el az építésügyi hatósági feladatokról, a házi szociális gondozás helyzetéről és az idősek klubjának működéséről. * A testület tárgyalt az áfész vezetőivel a Szász étterem megvásárlásával kapcsolatban. A szövetkezetiek küldöttközgyűlése felajánlotta eladásra az épületet az önkormányzatnak, mivel azt kihasználatlannak minősítette. Az étteremért tízmillió forintot kérnek, de elképzeléseik nyitottak, akár közös üzemeltetésben, bérletben, részletfizetésben, résztulajdonban is tudnak gondolkodni. A tárgyalások egyelőre még folyamatban vannak, döntés a későbbiekben várható. * A kulturális és sportbizottság május 30-án gálát szervezett, amelynek bevételét a „Tornateremért” Alapítvány javára ajánlották fel. A művelődési ház színháztermében 100 forintos belépődíj befizetése után mintegy 350-en gyűltek össze, hogy megtekintsék a közel háromórás programot, melyet újszászi vagy a községhez valamilyen módon kötődő szereplők adtak elő. Az estét Nász Imre nyitotta meg, elmondva, hogy az új csarnokot szeptemberben vehetik birtokukba a gyerekek. A továbbiakban alsó tagozatosok táncoltak, majd erdélyi népdalok csendültek fel, a Rozmaring Népdalkor pedig egy „csokorral” kedveskedett. Ezenkívül felcsendült Mozart Figaro házasságának egyik áriája is, nem beszélve a Nyomorultak című rockopera egyik részletéről, végül a középiskolás lányok érdekes fényhatású buzogány gyakorlata következett. A napot hajnalba nyúló bál zárta, természetesen az alapítvány javára. * Május 19-én, rendkívüli ülésen az általános iskola igazgatói állására benyújtott pályázatokat tárgyalta a testület. Döntés nem született, ugyanis egyik jelölt sem tudta megszerezni a szavazatok kétharmados többségét. * A tanév végének közeledte természetesen egyik tanuló részére sem marad izgalmak nélkül, de Jenes Barbara számára nemrégiben újabbak adódtak. A hatodikos diák ugyanis első helyen végzett a Verseghy nyelvművelő verseny megyei döntőjében, amely eredménnyel jogot szerzett arra, hogy induljon az Országos fináléban. Erre június 27-én kerül sor, de előtte egy szolnoki nyelvművelő tábor vár Barbarára, augusztusban pedig Káptalanfüreden tölthet egy hetet jutalomból. Rajta kívül az első tíz között végzett Bat hó Tünde is, aki nyolcadikos lévén immár búcsút intett iskolájának. * Felhívjuk a újszászi gázfogyasztók figyelmét, hogy június 18-án 0 órától 19-én 18 óráig szünetel a gázszolgáltatás, a szállító- és gázelosztó vezeték karbantartási és javítási munkálatai miatt. Az illetékesek kérik, hogy a lakók erre az időre a gázmérőnél felszerelt csapot fordítsák elzárt állapotba. Mivel a lakások ismételt üzembe helyezésének érekében a szerelőknek meg kell győződni a gázcsap elzárásáról, azt kérik, hogy a gázszünet időtartama alatt tegyék lehetővé a lakásba való bejutást este 22 óráig. Ha ez nem lehetséges, írásos nyilatkozattal igazolják az el- zárás tényét. ________________ E melnek-e kalapácsot a Vasipari Vállalatra? (Folytatás az 1. oldalról) Feltételei: az eladási árnak fedeznie kell a ma mintegy 25 millió forintos pénzügyi tartozásokat, és a vevőnek vállalnia kell minden dolgozó foglalkoztatását. Ha a meghirdetett pályázat résztvevői közül valamelyik feltételnek nem tud eleget tenni a vevő, kiesett a versenyből. Ha senki nem felel meg, a vállalatot felszámolják, és vagyona részenként kerül kalapács alá. A cég eszközeinek könyv szerinti értéke hozzávetőlegesen a kifizetetlen tartozásokkal egyenlő. Vagyonértékelés nélkül ennyiért hirdették meg a „Vasiparit”, és aki ennyit fizet, az szinte ingyen jut a városban igen kedvező helyen lévő telekhez. (A belterületi föld ugyanis „0 értéken” szerepel a vállalat nyilvántartásában.) „Ezt az áldozatot vállalni kell - vélekedik a vállalati biztos -, ha a vevőtől elvárjuk a dolgozók foglalkoztatá- sát.” Az AVÜ persze nem engedheti át a belterületi földet teljesen ingyen az új tulajdonosnak, de remélhetőleg hajlandó egészen minimális árat is elfogadni - állította a vállalat megvételére már eddig is több kísérletet tevő szolnoki Elektrosoft Kft. ügyvezető igazgatója, Nagy Gábor. Ennek jegyében tett vételi ajánlatot a kft. május végén: a vállalati biztossal aláírt előszerződésben a belterületi földért fizetendő összeget 2 millió forintban jelölték meg. (A vételi árajánlat teljes összegét az ügyvezető érthető okokból nem kívánta nyilvánosságra hozni: az említett előszerződés az eladót semmire nem kötelezi, csak a pályázatra beérkező azonos árajánlat mellett biztosít elsőbbségi jogot az Elektro- softnak.) A telek persze ennél jóval többet ér, Kéri József szolnoki alpolgármester szerint a hasonló adottságú környékbeli területek pillanatnyi forgalmi értéke 3000 és 5000 forint között van négyzetméterenként. A szóban forgó terület árának meghatározására és az előbbi határok között tett a polgármesteri hivatal javaslatot az AVÜ-nek. (Dönteni a kérdésben az Á VÜ, illetve megbízottja, a vállalati biztos fog.) Az önkormányzat vezetői azonban mindenképpen célszerűnek tartják, hogy a nyolcvan-egynéhány városi munkahely és a lakossági szolgáltatási kapacitások megtartása fejében lemondjanak a telekár önkormányzatnak járó 50 százalékáról. Ha a vállalat a feltételeiket teljesítő vevőre talál, javaslatukat a város döntésre hivatott képviselő-testülete elé terjesztik. A „Vasipari” meghirdetése óta érkezett pályázatokról természetesen nem szerezhettünk információkat. A korábbi érdeklődők közül az Elektrosoft kitart vételi szándéka mellett, a céget megvásárolni azonban csak az általa az előszerződésben megjelölt (velünk nem közölt - a szerk.) áron tudná. Több pénzt nem tud fizetni. A másik korábbi érdeklődő, az autószalonját a Vasiparitól bérelt helyiségekben üzemeltető Inveszta Kft.-nél viszont a pályázaton való részvételről még nem döntöttek. V. Sz. J. Régi bolt - UJ emberek. Szolnokon, a volt 11-es Élker élelmiszerbolt, mely jelenleg Körút ABC névre hallgat, teljesen megváltozott. Nem kerültek új bútorok a boltba, csak sokkal nagyobb és bővebb lett az áruválaszték. A csemegerész most zsúfolásig teli gazdasági és húsipari termékekkel. A régi vásárlók újra visszatérnak a boltba, s ennek a változásnak mindössze annyi oka van, hogy új személyzet, eladók és vezetők kerültek a boltba. (A cukorgyári bolt kollektívája vette át az üzletet.) Képünkön a csemegerészleg, bő áruválasztékkal. (Fotó: Nagy Zsolt) Pénz, money, das Geld REÁLESÉLYEK A Pénzügykutató Rt. rendszeresen a nyilvánosság előtt jelentkezik értékeléseivel, amelyek többnyire vitákat váltanak ki, bár nem valószínű, hogy ez a szerzők ellenére volna. Tavaly tulajdonképpen csak az inflációt illető prognózisuk nem jött be, ezért is tartjuk lényegesnek az idei évre vonatkozó jóslataik némely elemének kiemelését. Alapvető megállapítás, hogy az idei év nem az év eleji kormányzati prognózisok szerint alakul. A reál- folyamatokban ugyanis változatlanul nem következtek be azok a történések, amelyek lehetővé tennék a fordulat előrevetítését. Ebben a vonatkozásban talán az a leglényegesebb, hogy a beruházások visszaesése még nem állt meg. Az élénkülés bekövetkeztéhez viszont minimálisan az szükséges, hogy ez a folyamat először megálljon, majd lassú növekedésbe csapjon át. Ez látható jele annak, hogy a befektetők várakozása megfordult. A várakozás ugyan szubjektív tényezőnek látszik, a közgazdasági gyakorlatban viszont fontos szerepe van. Az inflációval való kapcsolatáról mi is írtunk korábban. A beruházások indításánál viszont még az inflációnál is fontosabb tényező. A beruházások megélénkülése azt is jelzi, hogy megindult a nagyobb méretű szerkezetváltozás. Ez viszont azért lényeges, piert a kormányzati élénkítést szorgalmazók. dilemmája éppen az, hogy a jelenlegi szerkezetben lehetetlen élénkíteni. A beruházások jelenlegi elmaradása persze nem csak a válság elhúzódásának a jele, hanem annak is, hogy a magyar gazdaság olyan speciális helyzetben van, hogy még ezt az alacsony beruházási szintet sem tudja finanszírozni. A kormányzat ugyan az utóbbi időben hangoztatja azon véleményét, hogy ma már nincs tőkehiány, ami látszólag igaz is, de csak látszólag. A tőkehiány-jelenség pont azt bizonyítja, hogy gazdaságunk - speciális helyzeténél fogva - nem úgy reagál a különböző helyzetekre, ahogy az a nyugati fejlett tőkés gazdaságokban elvárható. Egyrészt nálunk a bankok valóban egyre nehezebben tudják kihelyezni a náluk lévő tőkét, s ilyen értelemben tőkefelesleg van, ugyanakkor - a helyzet paradoxona - a tőkét igénybe vevők a tőkehiány miatt nem tudják felvenni a hitelt. Nincs fedezetük erre, másrészt a nagyobb befektetéshez nagyobb saját tőke kell, ezzel pedig nem rendelkeznek. A kis befektetők pénzének összegyűjtéséhez kellenének a befektető társaságok, ezek azonban még inkább csak tervek. A várakozások abban is szerepet játszanak, együtt a befektető társaságok hiányával, hogy a lakossági pénzek egyelőre nem áramlanak ki a bankokból. Erre őket ma már az enyhe mértékű pozitív kamat is ösztönzi, meg az, hogy a beruházások nyújtotta profit ma még nem túl vonzó lehetőség a banki kamatnyereség nyújtotta előnyökhöz képest. A tőkehiányt fokozza az is, hogy a külföldi tőkebeáramlás mérséklődni látszik, a spekulációs tőke első hulláma már beérkezett, a „komolyabb” tőkéhez pedig „komolyabb” feltételek kellenek. A reálfolyamatok szempontjából fontosak az exportlehetőségek is. Az rt. jelentése szerint a keleti piacok szűkülése nem állt meg, viszont nyugaton enyhe konjunktúrát jósolnak. A lehetőség tehát megvan az exportra, sőt - a belföldi kereslethiány miatt - a kényszer is. Nagy kérdés azonban, hogy ez a kényszerhelyzet milyen konkrét formákat ölt. A nagyipar és a kormány érdekei ugyanis mind több ponton esnek egybe, s minél inkább sikerül a régi vezetőket kicserélni, annál inkább hárul el az utolsó akadály is a korábbi monopol- struktúrák fenntartására irányuló igény megvalósítása elől. Fennáll az a veszély, hogy a könnyebb ellenállás felé mozdul el a kormányzat, minthogy stratégiailag megváltoztatni ezt a helyzetet ma már nem áll érdekében, többek között azért sem, mert nincs ideje rá. A választásokat fjedig szeretné megnyerni, illetve ha ez nem megy, akkor legalábbis a kulcspozíciókat megszerezni a gazdaságban is. Erre több esély van, s ez akkor realizálódhat, ha minél több dolog a „központban” dől el. A dolog másik oldala, hogy ezzel a kormány is zsarolhatóbbá válik, mind a hazai, mind a külföldi tőke által. Igen közel kerülhetünk tehát a nyolcvanas évek közepének állapotához, aminek a legnagyobb problémája, hogy az áhított reálfolyamatok változásai lelassulnak. A változtatás feltehetőleg egy új kormányra vár, amiben persze csak az a rossz, hogy mind távolabb kerül a magyar gazdaság egészséges irányú elmozdulása. A vesztesek köre megjósolható. Ugyanazok, akik eddig is. Számuk feltehetőleg még bővülni is fog. Az átalakuláshoz szükséges törvények, ha lassan is, készülnek. A gond ezzél az, amit eddig leírtunk. A már elfogadott törvények inkább a leépülést segítik, a reálfolyamatok pozitív irányú változását már nem. Ez annak a veszélyével jár, hogy a gazdaság irányíthatatlanná válik. Csak remélhetjük, hogy ez nem következik be. Füle István Moldova György: A félelem kapuja |- Ki az?- Én vagyok, Zsiga bácsi, Borsos Ferenc.- Várj, kimegyek érted, mert megesznek a kutyák. Bent az épületben villany gyűlt, árnyékok úsztak át a függönyön, mikor kitárult az előszobaajtó, zeneszó szűrődött ki az udvarra. A közeledő, vastag bársony házikabátot viselő férfiban Borsos alig ismerte fel a nagybátyját. Az öregember a helyükre küldte a farkaskutyákat, aztán kinyitotta a kaput:- Lasor gyorgyesz! Áv máj ándre Feri!- Nem tudok cigányul, Zsiga bácsi.- Igaz. Isten hozott! Kerülj beljebb! A vékony és alacsony háziasszony már lefekvéshez készülődött, hosszú ősz copfját fonta:- Bachtalo!- Nem érti, magyarul beszélj vele, Vilma.- Ünnep nekünk, hogy eljöttél hozzánk.- Teríts meg, tegyél ki mindent az asztalra, amink csak van. Teli töltött két poharat pálinkával, és koccintásra emelte:- Szólíts apádnak, és én az apád leszek szegény testvérem helyett. Bachtalo, Feri!-Egészségére, apám. Összeölelkeztek, Borsos soha nem tapasztalt biztonságot és otthonosságot érzett az öregember testéből áradó dohány- és enyhe izzadtságszagban, fejét hosszan otthagyta a bársony házikabát vállán.- Kelts fel mindenkit, Vilma! Köszönjenek Ferinek! Borsos felemelte a kezét:- Nem akarok zavarni, apám, majd reggel. Beszélni szeretnék magával.- Ahogy akarod. De előbD egyél. A fiú sült húst és savanyúságot szedett a tányérjára, a székén hátradőlve körülnézett. Megcsodálta a nehez faragott bútorokat, a fémesen csillogó nyugatnémet zeneszekrényt és a szokatlanul nagy képernyőjű televíziót. Tekintete megakadt a világos perzsaszőnyegen, le akarta venni a cipőjét, de az öregember leintette:- Hagyd, ne törődj vele. Nem nekünk kell szolgálni a szőnyeget. Borsos lassan és étvágy nélkül evett, inkább csak arra vigyázott, hogy folyamatosan mozogjon a szaja, mikor az öregember letette a kést és a villát, ő is követte a példáját.- Nincs étvágyad, Feri?- Nincs.- Fáradt ember nem tud enni rendesen. Elmehetsz aludni, Vilma, de csináld meg előtte Feri ágyát. Megvárta, amíg becsukódik az ajtó az asszony mögött, aztán előrekönyökölt az asztalon:- Beszélj, ne hallgass el semmit. Borsos tudta, hogy csak nagybátyjától remélhet segítséget, mégis nehezen szólalt meg, szavai mintha visszhangoztak volna a torkában. Elmondott mindent, amit fontosnak vélt Pestre kerülésétől Martinné megöléséig, nem érezte az idő múlását, csak mikor elhallgatott, vette észre, hogy órákig beszélt. Az öregember is végig mozdulatlanul hallgatta, csak most változtatott a testtartásán, homlokát a tenyerébe támasztotta, a fény megcsillant őszülő fekete haján.- Isten adjon neked bocsánatot és nyugalmat, ne szálljon rád a halottnak a vére - töltött a poharakba. - Most mi a szándékod? _____- Nem tudom, mihez kezdjek.______________________________________ ’ U 161 !<t iv • ....
