Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-18 / 143. szám

1992. JÚNIUS 18. Hazai krónika 3 Falusi hírek s Uj szász Május 12-én tartotta legutób­bi képviselő-testületi ülését az újszászi önkormányzat. Ezen be­számoló hangzott el az építésü­gyi hatósági feladatokról, a házi szociális gondozás helyzetéről és az idősek klubjának működé­séről. * A testület tárgyalt az áfész ve­zetőivel a Szász étterem megvá­sárlásával kapcsolatban. A szö­vetkezetiek küldöttközgyűlése felajánlotta eladásra az épületet az önkormányzatnak, mivel azt kihasználatlannak minősítette. Az étteremért tízmillió forintot kérnek, de elképzeléseik nyitot­tak, akár közös üzemeltetésben, bérletben, részletfizetésben, résztulajdonban is tudnak gon­dolkodni. A tárgyalások egyelő­re még folyamatban vannak, döntés a későbbiekben várható. * A kulturális és sportbizott­ság május 30-án gálát szerve­zett, amelynek bevételét a „Tornateremért” Alapítvány javára ajánlották fel. A műve­lődési ház színháztermében 100 forintos belépődíj befizeté­se után mintegy 350-en gyűltek össze, hogy megtekintsék a kö­zel háromórás programot, me­lyet újszászi vagy a községhez valamilyen módon kötődő sze­replők adtak elő. Az estét Nász Imre nyitotta meg, elmondva, hogy az új csarnokot szeptem­berben vehetik birtokukba a gyerekek. A továbbiakban al­só tagozatosok táncoltak, majd erdélyi népdalok csendültek fel, a Rozmaring Népdalkor pedig egy „csokorral” kedves­kedett. Ezenkívül felcsendült Mozart Figaro házasságának egyik áriája is, nem beszélve a Nyomorultak című rockopera egyik részletéről, végül a kö­zépiskolás lányok érdekes fényhatású buzogány gyakor­lata következett. A napot haj­nalba nyúló bál zárta, termé­szetesen az alapítvány javára. * Május 19-én, rendkívüli ülé­sen az általános iskola igazgatói állására benyújtott pályázatokat tárgyalta a testület. Döntés nem született, ugyanis egyik jelölt sem tudta megszerezni a szava­zatok kétharmados többségét. * A tanév végének közeledte természetesen egyik tanuló ré­szére sem marad izgalmak nél­kül, de Jenes Barbara számára nemrégiben újabbak adódtak. A hatodikos diák ugyanis első he­lyen végzett a Verseghy nyelv­művelő verseny megyei döntőjé­ben, amely eredménnyel jogot szerzett arra, hogy induljon az Országos fináléban. Erre június 27-én kerül sor, de előtte egy szolnoki nyelvművelő tábor vár Barbarára, augusztusban pedig Káptalanfüreden tölthet egy he­tet jutalomból. Rajta kívül az el­ső tíz között végzett Bat hó Tünde is, aki nyolcadikos lévén immár búcsút intett iskolájának. * Felhívjuk a újszászi gázfo­gyasztók figyelmét, hogy júni­us 18-án 0 órától 19-én 18 óráig szünetel a gázszolgáltatás, a szállító- és gázelosztó vezeték karbantartási és javítási mun­kálatai miatt. Az illetékesek kérik, hogy a lakók erre az idő­re a gázmérőnél felszerelt csa­pot fordítsák elzárt állapotba. Mivel a lakások ismételt üzem­be helyezésének érekében a szerelőknek meg kell győződni a gázcsap elzárásáról, azt ké­rik, hogy a gázszünet időtarta­ma alatt tegyék lehetővé a la­kásba való bejutást este 22 órá­ig. Ha ez nem lehetséges, írásos nyilatkozattal igazolják az el- zárás tényét. ________________ E melnek-e kalapácsot a Vasipari Vállalatra? (Folytatás az 1. oldalról) Feltételei: az eladási árnak fe­deznie kell a ma mintegy 25 mil­lió forintos pénzügyi tartozáso­kat, és a vevőnek vállalnia kell minden dolgozó foglalkoztatá­sát. Ha a meghirdetett pályázat résztvevői közül valamelyik fel­tételnek nem tud eleget tenni a vevő, kiesett a versenyből. Ha senki nem felel meg, a vállalatot felszámolják, és vagyona ré­szenként kerül kalapács alá. A cég eszközeinek könyv sze­rinti értéke hozzávetőlegesen a kifizetetlen tartozásokkal egyen­lő. Vagyonértékelés nélkül ennyiért hirdették meg a „Vas­iparit”, és aki ennyit fizet, az szinte ingyen jut a városban igen kedvező helyen lévő telekhez. (A belterületi föld ugyanis „0 ér­téken” szerepel a vállalat nyil­vántartásában.) „Ezt az áldoza­tot vállalni kell - vélekedik a vál­lalati biztos -, ha a vevőtől elvár­juk a dolgozók foglalkoztatá- sát.” Az AVÜ persze nem enged­heti át a belterületi földet teljesen ingyen az új tulajdonosnak, de remélhetőleg hajlandó egészen minimális árat is elfogadni - állí­totta a vállalat megvételére már eddig is több kísérletet tevő szol­noki Elektrosoft Kft. ügyvezető igazgatója, Nagy Gábor. Ennek jegyében tett vételi ajánlatot a kft. május végén: a vállalati biz­tossal aláírt előszerződésben a belterületi földért fizetendő összeget 2 millió forintban jelöl­ték meg. (A vételi árajánlat teljes összegét az ügyvezető érthető okokból nem kívánta nyilvános­ságra hozni: az említett előszer­ződés az eladót semmire nem kö­telezi, csak a pályázatra beérke­ző azonos árajánlat mellett biz­tosít elsőbbségi jogot az Elektro- softnak.) A telek persze ennél jóval töb­bet ér, Kéri József szolnoki al­polgármester szerint a hasonló adottságú környékbeli területek pillanatnyi forgalmi értéke 3000 és 5000 forint között van négy­zetméterenként. A szóban forgó terület árának meghatározására és az előbbi határok között tett a polgármesteri hivatal javaslatot az AVÜ-nek. (Dönteni a kérdés­ben az Á VÜ, illetve megbízottja, a vállalati biztos fog.) Az önkor­mányzat vezetői azonban min­denképpen célszerűnek tartják, hogy a nyolcvan-egynéhány vá­rosi munkahely és a lakossági szolgáltatási kapacitások meg­tartása fejében lemondjanak a te­lekár önkormányzatnak járó 50 százalékáról. Ha a vállalat a fel­tételeiket teljesítő vevőre talál, javaslatukat a város döntésre hi­vatott képviselő-testülete elé ter­jesztik. A „Vasipari” meghirdetése óta érkezett pályázatokról ter­mészetesen nem szerezhettünk információkat. A korábbi érdek­lődők közül az Elektrosoft kitart vételi szándéka mellett, a céget megvásárolni azonban csak az általa az előszerződésben megje­lölt (velünk nem közölt - a szerk.) áron tudná. Több pénzt nem tud fizetni. A másik korábbi érdeklődő, az autószalonját a Vasiparitól bérelt helyiségekben üzemeltető Inveszta Kft.-nél vi­szont a pályázaton való részvé­telről még nem döntöttek. V. Sz. J. Régi bolt - UJ emberek. Szolnokon, a volt 11-es Élker élelmiszerbolt, mely jelenleg Körút ABC névre hallgat, teljesen megváltozott. Nem kerültek új bútorok a boltba, csak sokkal nagyobb és bővebb lett az áruválaszték. A csemegerész most zsúfolásig teli gazdasági és húsipari termékekkel. A régi vásárlók újra visszatérnak a boltba, s ennek a változásnak mindössze annyi oka van, hogy új személyzet, eladók és vezetők kerültek a boltba. (A cukorgyári bolt kollektívája vette át az üzletet.) Képünkön a csemegerészleg, bő áruválasztékkal. (Fotó: Nagy Zsolt) Pénz, money, das Geld REÁLESÉLYEK A Pénzügykutató Rt. rend­szeresen a nyilvánosság előtt je­lentkezik értékeléseivel, amelyek többnyire vitákat váltanak ki, bár nem valószínű, hogy ez a szerzők ellenére volna. Tavaly tulajdon­képpen csak az inflációt illető prognózisuk nem jött be, ezért is tartjuk lényegesnek az idei évre vonatkozó jóslataik némely elemé­nek kiemelését. Alapvető megállapítás, hogy az idei év nem az év eleji kormányzati prognózisok szerint alakul. A reál- folyamatokban ugyanis változatla­nul nem következtek be azok a tör­ténések, amelyek lehetővé tennék a fordulat előrevetítését. Ebben a vonatkozásban talán az a leglénye­gesebb, hogy a beruházások visszaesése még nem állt meg. Az élénkülés bekövetkeztéhez viszont minimálisan az szükséges, hogy ez a folyamat először megálljon, majd lassú növekedésbe csapjon át. Ez látható jele annak, hogy a befektetők várakozása megfordult. A várakozás ugyan szubjektív té­nyezőnek látszik, a közgazdasági gyakorlatban viszont fontos szere­pe van. Az inflációval való kapcso­latáról mi is írtunk korábban. A beruházások indításánál viszont még az inflációnál is fontosabb té­nyező. A beruházások megélénkü­lése azt is jelzi, hogy megindult a nagyobb méretű szerkezetválto­zás. Ez viszont azért lényeges, piert a kormányzati élénkítést szor­galmazók. dilemmája éppen az, hogy a jelenlegi szerkezetben lehe­tetlen élénkíteni. A beruházások jelenlegi elma­radása persze nem csak a válság elhúzódásának a jele, hanem annak is, hogy a magyar gazdaság olyan speciális helyzetben van, hogy még ezt az alacsony beruházási szintet sem tudja finanszírozni. A kormányzat ugyan az utóbbi idő­ben hangoztatja azon véleményét, hogy ma már nincs tőkehiány, ami látszólag igaz is, de csak látszólag. A tőkehiány-jelenség pont azt bizonyítja, hogy gazdaságunk - speciális helyzeténél fogva - nem úgy reagál a különböző helyzetek­re, ahogy az a nyugati fejlett tőkés gazdaságokban elvárható. Egy­részt nálunk a bankok valóban egyre nehezebben tudják kihelyez­ni a náluk lévő tőkét, s ilyen érte­lemben tőkefelesleg van, ugyanak­kor - a helyzet paradoxona - a tőkét igénybe vevők a tőkehiány miatt nem tudják felvenni a hitelt. Nincs fedezetük erre, másrészt a nagyobb befektetéshez nagyobb saját tőke kell, ezzel pedig nem rendelkez­nek. A kis befektetők pénzének összegyűjtéséhez kellenének a be­fektető társaságok, ezek azonban még inkább csak tervek. A várako­zások abban is szerepet játszanak, együtt a befektető társaságok hiá­nyával, hogy a lakossági pénzek egyelőre nem áramlanak ki a ban­kokból. Erre őket ma már az enyhe mértékű pozitív kamat is ösztönzi, meg az, hogy a beruházások nyúj­totta profit ma még nem túl vonzó lehetőség a banki kamatnyereség nyújtotta előnyökhöz képest. A tő­kehiányt fokozza az is, hogy a kül­földi tőkebeáramlás mérséklődni látszik, a spekulációs tőke első hul­láma már beérkezett, a „komo­lyabb” tőkéhez pedig „komo­lyabb” feltételek kellenek. A reálfolyamatok szempontjá­ból fontosak az exportlehetőségek is. Az rt. jelentése szerint a keleti piacok szűkülése nem állt meg, vi­szont nyugaton enyhe konjunktú­rát jósolnak. A lehetőség tehát megvan az exportra, sőt - a belföldi kereslethiány miatt - a kényszer is. Nagy kérdés azonban, hogy ez a kényszerhelyzet milyen konkrét formákat ölt. A nagyipar és a kor­mány érdekei ugyanis mind több ponton esnek egybe, s minél in­kább sikerül a régi vezetőket kicse­rélni, annál inkább hárul el az utol­só akadály is a korábbi monopol- struktúrák fenntartására irányuló igény megvalósítása elől. Fennáll az a veszély, hogy a könnyebb ellenállás felé mozdul el a kormányzat, minthogy stratégia­ilag megváltoztatni ezt a helyzetet ma már nem áll érdekében, többek között azért sem, mert nincs ideje rá. A választásokat fjedig szeretné megnyerni, illetve ha ez nem megy, akkor legalábbis a kulcspo­zíciókat megszerezni a gazdaság­ban is. Erre több esély van, s ez akkor realizálódhat, ha minél több dolog a „központban” dől el. A dolog másik oldala, hogy ez­zel a kormány is zsarolhatóbbá vá­lik, mind a hazai, mind a külföldi tőke által. Igen közel kerülhetünk tehát a nyolcvanas évek közepének állapotához, aminek a legnagyobb problémája, hogy az áhított reálfo­lyamatok változásai lelassulnak. A változtatás feltehetőleg egy új kor­mányra vár, amiben persze csak az a rossz, hogy mind távolabb kerül a magyar gazdaság egészséges irá­nyú elmozdulása. A vesztesek köre megjósolható. Ugyanazok, akik eddig is. Számuk feltehetőleg még bővülni is fog. Az átalakuláshoz szükséges törvények, ha lassan is, készülnek. A gond ezzél az, amit eddig leírtunk. A már elfogadott törvények inkább a leépülést segí­tik, a reálfolyamatok pozitív irá­nyú változását már nem. Ez annak a veszélyével jár, hogy a gazdaság irányíthatatlanná válik. Csak re­mélhetjük, hogy ez nem követke­zik be. Füle István Moldova György: A félelem kapuja |- Ki az?- Én vagyok, Zsiga bácsi, Borsos Ferenc.- Várj, kimegyek érted, mert megesznek a kutyák. Bent az épületben villany gyűlt, árnyékok úsztak át a függönyön, mikor kitárult az előszobaajtó, zeneszó szűrődött ki az udvarra. A közeledő, vastag bársony házikabátot viselő férfiban Borsos alig ismerte fel a nagybátyját. Az öregember a helyükre küldte a farkaskutyákat, aztán kinyitotta a kaput:- Lasor gyorgyesz! Áv máj ándre Feri!- Nem tudok cigányul, Zsiga bácsi.- Igaz. Isten hozott! Kerülj beljebb! A vékony és alacsony háziasszony már lefekvéshez készülődött, hosszú ősz copfját fonta:- Bachtalo!- Nem érti, magyarul beszélj vele, Vilma.- Ünnep nekünk, hogy eljöttél hozzánk.- Teríts meg, tegyél ki mindent az asztalra, amink csak van. Teli töltött két poharat pálinkával, és koccintásra emelte:- Szólíts apádnak, és én az apád leszek szegény testvérem helyett. Bachtalo, Feri!-Egészségére, apám. Összeölelkeztek, Borsos soha nem tapasztalt biztonságot és otthonosságot érzett az öregember testéből áradó dohány- és enyhe izzadtságszagban, fejét hosszan otthagyta a bársony házikabát vállán.- Kelts fel mindenkit, Vilma! Köszönjenek Ferinek! Borsos felemelte a kezét:- Nem akarok zavarni, apám, majd reggel. Beszélni szeretnék magával.- Ahogy akarod. De előbD egyél. A fiú sült húst és savanyúságot szedett a tányérjára, a székén hátradőlve körülnézett. Megcsodálta a nehez faragott bútorokat, a fémesen csillogó nyugatnémet zeneszekrényt és a szokatlanul nagy képernyőjű televíziót. Tekintete megakadt a világos perzsaszőnyegen, le akarta venni a cipőjét, de az öregember leintette:- Hagyd, ne törődj vele. Nem nekünk kell szolgálni a szőnyeget. Borsos lassan és étvágy nélkül evett, inkább csak arra vigyázott, hogy folyamatosan mozogjon a szaja, mikor az öregember letette a kést és a villát, ő is követte a példáját.- Nincs étvágyad, Feri?- Nincs.- Fáradt ember nem tud enni rendesen. Elmehetsz aludni, Vilma, de csináld meg előtte Feri ágyát. Megvárta, amíg becsukódik az ajtó az asszony mögött, aztán előre­könyökölt az asztalon:- Beszélj, ne hallgass el semmit. Borsos tudta, hogy csak nagybátyjától remélhet segítséget, mégis nehezen szólalt meg, szavai mintha visszhangoztak volna a torkában. Elmondott mindent, amit fontosnak vélt Pestre kerülésétől Martinné megöléséig, nem érezte az idő múlását, csak mikor elhallgatott, vette észre, hogy órákig beszélt. Az öregember is végig mozdulatlanul hallgatta, csak most változtatott a testtartásán, homlokát a tenyerébe támasztotta, a fény megcsillant őszülő fekete haján.- Isten adjon neked bocsánatot és nyugalmat, ne szálljon rád a halottnak a vére - töltött a poharakba. - Most mi a szándékod? _____- Nem tudom, mihez kezdjek.______________________________________ ’ U 161 !<t iv • ....

Next

/
Thumbnails
Contents