Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-18 / 143. szám

A szerkesztőség postájából 1992. JUNIUS 18. „Nem megy a fejembe!” Azt hiszem, valamennyien em­lékszünk még az elmúlt év kenyér­gabona-felvásárlása körül kiala­kult helyzetre, amikor a gabona- és malomipari vállalatok felrúgták az érvényes termékértékesítési szer­ződéseket; a termelők - kény­szerhelyzetbe kerülve - kénytele­nek voltak tonnánként 5000-5500 Ft-ért átadni a felvásárlónak. Ezzel szemben mi, fogyasztók magas árat fizetünk a kenyérért, amely­nek tonnája eléri, sőt meghaladja a 35 ezer forintot. Nem megy a fejembe, hogy fel­dolgozva hatszoros áron értékesí­tik a kenyérgabonát. Hogy lehet az, hogy tonnánként 30 ezer forint bruttó haszonhoz jut a Gabona- és Malomipari Vállalat és a Sütőipari Vállalat? Nem létezik, hogy a táro­lás tetemes összeget emészt fel! De ha mégis, változtatni kell a mód­szereken. Tudomásom szerint minden mázsa búzából - 72-74 %- os őrlést figyelembe véve - csak­nem egy mázsa kenyeret lehet süt­ni. S akkor még nem beszéltünk a külön értékesíthető korpáról, amit a GMV majdnem a búza felvásár­lási árában ad el. A betakarítás kezdetének kü­szöbén helyes lenne, ha az illeté­keseken kívül az állami vezetők is felülvizsgálnák a gabonafelvásár­lás és -értékesítés körül támadt visszásságokat, és olyan felvásár­lási (garantált!) árat állapítanának meg, mely a gabonatermelés foko­zására serkent. Azt hiszem, ebben a kérdésben intézkedések soroza­tára van szükség - országosan. Farkas László Kisújszállás egyéb nevezetességeit - gyűjtve a bélyegzéseket és az ezekért járó arany fokozatokat. Most, az évfor­duló alkalmából az országos köz­pont jutalom-hajókirándulást szer­vezett a Dunán - Budapest-Rácke- ve útvonalon - azok számára, akik régóta és aktívan tevékenykednek a mozgalomban. Az eseményre Jászjákóhalmáról négyen kaptunk meghívást. A kétszázötven részt­vevő Ráckevén ellátogatott az Ár­pád Múzeumba, a szerb templom­ba, majd - a közös ebéd után - a Savoyai-kastélyt tekintette meg. A képen: a kastély előtti parkban gyülekezik a csoport, hogy a han­gulatos túráról, a Dömös hajó fe­délzetén - visszainduljon Buda­pestre. Fodor István Jászjákóhalma Legalább az egyik járatot hagyják meg A szolnoki vasútállomásról 6.35 vagy 6.45 órakor induló 16-os járattal mentünk naponta a munka­helyünkre, hogy zavartalanul beér­jünk hétre. Június 15-től azonban mind a két járatot megszüntették, s így nincs más lehetőségünk, mint hogy a vonattól a Bajcsy-Zsi- linszky úti buszmegállóba gyalo­goljunk, szaladjunk, ahol 6.50-kor áll meg a 10-es számú busz. Ha szerencsénk van, ezzel épphogy beérünk a munkakezdésre. Azt hi­szem, utastársaimmal együtt jogo­san zúgolódunk a kiszolgáltatott­ság miatt, hiszen havonta nem ke­veset, 400 Ft-ot fizetünk buszbér­letre. Ezért a pénzért elvárnánk, hogy a vonatról leszállva, a vas­útállomástól jussunk el zavartala­nul a munkahelyünkre. A két járat egyidejű megszün­tetését azért sem értjük, mert min­dig zsúfolásig megtelve közleke­dett. Ezúton is kérjük a Jászkun Vo­lán vezetőségét, ha csak egy mód van rá, szíveskedjenek az egyik 16-os járatot visszaállítani. Tisztelettel Maróthi János Kengyel Az emberekben él még a jó szándék! Az évforduló alkalmából Tizenöt éves a Tájak-Korok- Múzeumok Egyesület bélyegző­mozgalma. Tagjai azóta járják az ország műemlékeit, természeti és Az ERME-ház kezdeményezé­sére (ERME = Elesettek és Rászo­rulók Megsegítő Egyesülete), s a Jász-Nagykun Szolnok Megyei V akok és Gyengénlátók, Szövetsé­gének támogatásával, tavaly Kar­cagon is újraéledt a Vakok és Gyengénlátók, Hallássérültek Klubja - azzal a céllal, hogy a helyi sorstársak összefogásával, problé­máik intézésével segítse a megyei szövetség munkáját. No és nem utolsósorban összehozni a város­ban és környékén élő, közös gon­dokkal küszködő hallássérült, gyengén látó vagy már az örök sö­tétségben élő embereket - egy-egy emlékezetes szórakoztató gond­oló délután vagy hétvége erejéig. Ilyen emlékezetes két hétvégén ve­hettek részt a klubtagok nemrég. Május utolsó vasárnapján a Déry­né Művelődési Központ adott in­gyen otthont egy író-olvasó talál­kozónak, ahol a klub vendége volt: Rithnovszky János sorstárs író, aki negyedik könyvét, a Fény túlsó ol­dalán címűt mutatta be - videón lejátszott képekkel színesítve. Kí­séretében volt állandó segítője, felesége és bernáthegyi vakvezető kutyája. Palásti Tibor, aki szintén kutyával közlekedő sorstárs, arról beszélt, a vak ember számára mi­lyen segítséget nyújthatnak a jó szándékú emberek. Sajnos a sors­társakon kívül nem sok kívülálló jött el közénk, pedig elég sok névre szóló meghívót küldtünk széjjel, s á Szuperinfó, az AT-BT. Express szerkesztőségei is tájékoztatták a város lakóit - ingyenes hirdetéssel. Segítségüket ezúton is köszönjük. Örömmel üdvözöltük körünk­ben a szövetség megyei elnökét, Kiss Endrét, Víg Juliannát - a kar­cagi önkormányzat képviselőjét. Örsi Lajost, a mozgássérültek egyesületének tagját, Gyökeres Ju­liannát, az ERME-ház vezetőjét. Itt szeretnénk megköszzönni Szí­vós Imréné pékmester munkáját, aki finom tepertős pogácsával lep­te meg a résztvevőket, s Kovács József István segítségét, aki az ese­ményt videón rögzítette. A város lakói közül sajnos nem mindenki­ben váltott ki osztatlan örömöt a vendégek érkezése. Volt, aki fel­háborodva, tiltakozva fogadta a kutyák megjelenését a buszon. Az, hogy mégis zökkenőmentesen s időben értünk a vasútállomástól az előadásra, a Volán karcagi üzem­egység ügyeletes pilótájának kö­szönhető. Kissé fáradtan ugyan, de élmé­nyekben gazdagon hajtották álom­ra fejüket azok is, akik június 6-án - a Csepeli Vakvezető Kutyakikép- zőlskolameghívására-jól sikerült kiránduláson vettek részt, mely a Kátai Gábor Kórház vezetésének, Fűtő Miklós gazdasági igazgató­nak, a Karcagi Vérdóál lomásnak és Budai István buszvezetőnek kö­szönhető. (Az útra ingyen kaptuk a buszt.) Pártfogásukra, segítő keze­ikre a jövőben is számítunk, és re­méljük, példájuk másokat is arra ösztönöz, hogy örömet szerezze­nek sorstársainknak. 162 Élethelyzet Kölcsönös megértéssel Fiókba süllyesztik egy negyven éve hűséges olvasó leve­? leit, s egy sort se közölnek - nagy felháborodással kezdi így levelét B. J. szolnoki nyugdíjas olvasónk, aki kétségtelen, már az ötvenes években megtisztelte a megyei újság szer- 0 kesztőségét gondolataival. Most haragszik, szemünkre veti, hogy épp a szólásszabadság idején nem közöljük írásait. Nos, kritikájában van némi igazság is. Levelei ugyanis, ahogy az évek múlnak fölöttünk, egyre hosszabbak, s nyilvánvalóan olyan témákról ír, amely korosztályát, a nyugdíjasokat érdekli - ha érdekli. Az idén például írt gyulai üdüléséről is. Nem biztos, hogy minden nyugdíjas érdeklődne az emlékek iránt, hiszen többen lennének, akik kicsit irigyen könyvelnék el: lám, van köztünk, akinek üdülésre is telik. Ehhez csatlakoztathatjuk egy másik levelét: előzetest írt az ünnepi könyvhétről, mely természetesen nálunk is téma volt - nem is egyszer -, nem akartunk ismételni csakúgy, mint a közelmúltban Szolnokon megrendezett MSZOSZ-fórumról. Másnap tudósítottunk róla, egy­szerűen nem volt hely egy levélíró ismétlésére. Aztán néhány olyan kérdése is van olvasónknak, amelyre nem a mi, hanem az MNB, a Magyar Posta, a különböző üzemek stb. illetékesek válaszolni. A nyugdíjasoknak havonta egy egész oldala van lapunkban - időnként érdekvédelmi téma is szerepel benne, elégségesen közte jogi tanácsadás is; külön melléklet szólt az új Munka Törvénykönyvről, a kárpótlási törvényről, hogy csak a legutóbbi példákat említsük. A munkahelyi könyvterjesztés meg az üzemi újságok megszű­nésének egyszerű oka van: nincs rá pénz, nehéz az üzemek gaz­dasági helyzete - de nehéz az ott dolgozóké is. Nem biztos, hogy könyvre, újságra telik, telne. A nyugdíjasok szakszervezeti ügyeiben épp a szakszervezetekhez kellene fordulnia, ott minden bizonnyal azt is megtudhatja, hogy az őszi választásokon hol, kikre szavazhatnak az idősek. Különben elhiheti, se öreg, se fiatal levelezőnk ellen nincs, nem is lehet semmiféle kifogásunk. Örülünk, hogy a drága postabélyeget se sajnálják. Azt azonban a jövőre nézve is megmondjuk: válogatunk a levelek között, s csak azokat közöljük, amelyek vagy közérdekűek, vagy teljesen új témát hoznak tudomásunkra, s ezáltal az újság olvasói számára is. - És kedves B. J., ugye, azt is elhiszi, hogy a negyven éve hűséges levelező nem megunt, nem félretett - hanem egyformán bíráljuk el a fiatalokkal, az újakkal beküldött írásait. Ám ha azok olyan hosszúak, mint az Öné az utóbbi időben, kevesebb esélyük van a közlésre. S nehogy azt gondolja, hogy a nyugdíjassal már csak így „bánnak”, mindezt egy nyugdíjas írta, aki e levélfélét a Nyugdíjasok fórumába tervezte, de mégse vártunk vele a legközelebbi megjelené­sig. Szíves megértését kérjük.-sj­Szeptemberig van idő ... Egyetértek azokkal, akik a szol­noki általános iskolák „címertele- nítésével” kapcsolatban fejtették ki véleményüket nemrég az Új Néplapban. Megdöbbentő, hogy az iskolák homlokzatáról egyik nap­ról a másikra leemelték a magyar nép ezredéves történetét szimboli­záló címert. Érthetetlen, hogy még a Magyar Pedagógus Kamara me­gyei elnöksége sem tudott a történ­tekről. Talán a kettős kereszttől idegenkedett a sárga lemez terve­zője? Ha ..még” az osztályokban nincs a falon feszület, legalább a bejáratnál látnák a nebulók és min­denki, hogy milyen szép is az a koronás köztársasági címer. Ennek továbbra is a bejárat másik oldalán lehetne a helye. Tudomásom sze­rint az elmúlt 40 évben is az állami címer volt kint minden iskolán, nem a varost. Ha előbb nem is, jó lenne, ha szeptemberben már az új címerünk ékesítené az iskolák homlokzatát. Gál Sándor Szolnok A szolnoki, Jósika úti, 3-as Sz. Óvodai Intézmény a „Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport az Egészséges Életmódért Alap” pályá­zatán 200 ezer forintot nyert tavaly. Az óvoda közössége az ebből vásárolt sporteszközökkel mutatta be június 6-án a város sportolói­nak, a szülőknek és minden érdeklődőnek, hogyan tölthetik szabad­idejüket sporttal, hasznosan. (Beküldött kép, mely az eseményről készült.) Szerkesztői üzenet Harsányt Istvánná a VGYH Karcagi Klubjának vezetője V. J., Szandaszőlős: Észre­vételét megértéssel fogadtuk, hi­szen nem árt az óvatosság, ám a múlt hó 16-i, a szandaszőlősi is­kolától 6.35 órakor induló 8-as sz. járatra - az 5-ös km-kőnél ­nem „álellenőr” szállt föl, s kér­te a jegyeket, a büntetési díjat, hanem azok (ketten voltak), akik jogosultak az ellenőrzésre - tájé­koztatott a Jászkun Volán ille­tékese. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Ol B « >1 . ,£r 31 1 OUt .f; isi jhinagki n qt a te a ii >, 'ij i sj ju o i^ ír íi ^ jí ói njr iá ßiniJ e 33íi Az öregember elgondolkodott.- Elrejthetnélek itt a lakásban, vagy kint a tanyán, de ott nem maradhatsz örökké. Lebuknál, ha nem most, akkor egy fél év múlva. Ki kell menned külföldre.- Én is arra gondoltam, de nem kapnék útlevelet.- Majd meglátjuk. Most próbálj pihenni. Jó éjszakát. Borsos a szomszéd szobában feküdt le, ágya fölött zöld futónövények liánjai között egy Szűz Mária-képet világított meg egy villanykörte, a gyerekkora jutott eszébe, ugyanilyen festmény alatt aludt. Hallotta, hogy az öregember telefonál, a szokatlanul hosszú tárcsázásból úgy gondolta, hogy egy külföldi számot hív. Mikor a túloldalon jelentkeztek, cigány nyelven köszönt, és sokáig beszélt a kagylóba. Álmatlanul figyelte, hogy világosodik ki a plafon, hét óra körül nagybátyja beszólt:-Kelj fel! A család már ott várta az asztal mellett, sorra köszöntötték és arcon csókolták, tekintetükből Borsos nem tudta kivenni, mennyire ismerik az ügyét. Az öregember végigmérte a külsejét és szólt legkisebb fiának:- Andor, hozz egy öltönyt a magadéból, inget és nyakkendőt is. Vedd feli perj > ; ti b n -\ / ■ i; o Borsos felpróbálta, az öltöny illett rá, csak vállbán érezte szűknek. A ' ■ családfő bólintott: '<Á'- Rendben van, hasonlítotok egymásra. Most el kell mennünk, tíz óra körül jövünk haza, Andor, várj meg minket. Elvitte Borsost egy gyorsfényképészhez, igazolványfotókat csináltatott róla. Megvárták, amíg elkészülnek a másolatok, az öregember a filmet is elkérte. Hazafele a főpostán utlevéligénylő lapot és okmánybélyeget vásárolt. Felesége otthon egy távirattal fogadta:- Most hozta a postás Andor nevére. Meghalt Danilo felesége Muraszombaton, meghívtak a temetésre. Elengeded?- El kell mennie, a keresztanyja volt - odaadta a fiának az útlevélkérő lapot.- Töltsd ki, de vigyázz, hogy ne rontsd el. Előbb írd le egy papírra a válaszokat. Az asszony elképedve nézett rá:- Honnan tudtad előre? Megérezted?- Nem. Az éjszaka beszéltem velük. Andor nem boldogult a nyomtatvánnyal, az öregember pofon vágta, elvette tőle a lapot és ő fejezte be a munkát:- Menj el a rendőrségre, vidd magaddal a táviratot, és mondd meg, hogy azonnalos útlevelet kérsz. Kapsz maid egy papírt, azzal keresd meg Peterdi főhadnagy urat és hagyd ott nala. Csat annyit mondj neki, hogy én küldtelek.- Nincs fényképem hozzá!- De van - mondta az öregember. Elővette Borsos frissen készült fotóját, fia arca mellé tette, sokáig nézegette, aztán elégedetten bólintott. - Senki sem fogja észrevenni, hogy nem a tiéd. Martin nehány napot egy soproni üdülőben töltött feleségével és fiával. Mint mindig, ha hosszabban tartózkodott idegenben, esténként most is felhívta az anyját, de a túloldalon nem vették fel a kagylót. Attól tartott, hogy az öregasszony megbetegedett, ezért a megérkezése utáni hétfő reggel kiment hozzá a lakótelepi házba. Kocsijából kiszállva rutinszerű pillantást vetett az ablakokra, csodálkozva konstatálta, hogy még mindig zárva vannak - anyja ébredés után órákig szokott szellőztetni, Martin önkéntelenül felgyorsította a léptéit. , Ál , , , ,, n x \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents