Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-17 / 142. szám

1992. JÚNIUS 17. Gazdasági tájoló 3 Elgondolkodtató - avagy az értékteremtés fékjei Nem kétséges, a válságból va­ló kilábalásunk egyik - talán a legfontosabb - feltétele a vállal­kozási lehetőségek megteremté­se. A jogalkotás során azonban ma még csak ritkán villant fel a törvényhozókban ez az alapkér­dés. Majdhogy hivatalos rangra emelkedett az emberek, ember- csoportok kiszolgáltatott hely­zetbe hozása. A Kis- és Közép- vállalkozások Kamarája (KKVK) rendszeresen feltárja ezen anomáliákat, és fellép meg­szüntetésükért. írásomban né­hány példával igyekszem bizo­nyítani állításomat. A 34/1991. (XII. 18.) PM- NGKM együttes rendelet 37. -a az árunyilatkozaton helytelenül feltüntetett statisztikai adat után 10.000 forint bírság kirovását tette lehetővé. Csak éppen az nem rendeződött a jogszabály megfogalmazásáig, hogy mi a hiba kritériuma, az egymásnak tartalmilag ellentmondó jogsza­bályok közül melyek képezik a döntés alapját. így bármikor bár­kit óriási összegekre lehetett vol­na büntetni. Szinte példa nélküli, 1 ahogyan a KKVK előterjesztése alapján, az NGKM államtitkárai, szakértők bevonásával, a PM-el egyeztetve rendezték a 2/1992. (II. 29.) PM-NGKM együttes rendelet 14.. (2)-ben az alkot­mányellenes jogszabály sorsát: „csendben” töröltették, kiiktat­ták. Minden racionalitást nélkülöz többek között a társada­lombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására ki­adott rendelet módosítása és egységes szerkezetbe foglalt 48/1992. (III. 13.) kormányren­delet 103/D.. (2)-e is. Ezek sze­rint az egyéni vállalkozó „a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért személyi jö­vedelemadó alapját képezőjöve- delme egy naptári hónapra jutó lösszege, de legalább a tárgyév első napján érvényes minimális bér után köteles negyven­négy százalékos mértékű társa­dalombiztosítási járulékot fizet­ni...” Ha tehát 1991-ben jó éve volt a vállalkozónak, most pedig j„vegetál”, keresi az új piacokat stb., jogilag garantáltan tönkre­megy. Hiszen nem az elért jöve­delem alapján, hanem „fiktív” módon kell járulékot fizetnie. Akkor is, ha az adott évben egyetlen fillér - társada­lombiztosítási járulék alapot ké­pező - személyi jellegű kifizetés sem történt. Elvileg persze lehet a folya­mat fordított is: az előző év rossz volt egy adott vállalkozás szem­pontjából, az idei pedig kiugróan jó. Mégis, mind a TB-nek, mind a vállalkozónak az lenne a meg­felelő, az lenne az etikus, ha - például - negyedévenként elké­szített mérleg jelentené a követ­kező negyedév járulékfizetési alapját. Ha nem változik a jog­szabály, sok vállalkozó „fölös­legesen” megy tönkre vagy „kiskapukat” lesz kénytelen ke­resni. Mint ismeretes, a nyolcvanas évek közepén bevezetett úgyne­vezett tőkésimport-lízing vissza­élésekre adott alkalmat. Mára a manipuláció visszaszorítása a társasági adó oldaláról úgy tű­nik, sikerült. Kár, hogy az egé­szet a feje tetejére állította egy félreérthető, de egyértelműen al­kalmazott, a nemzetközi jognak és szokásoknak ellentmondó vámjogszabály, a 34/1991. (XII. 18.) PM-NGKM együttes rende­let 30.. (7)-e: „A lízingszerződés alapján behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt termelőeszközökre - a lízing fu­tamidejére, de legfeljebb 60 hó­napra - a vámkezelést végző vámhivatal a kiszabott vámra részletfizetést engedélyezhet.” A 2/1992. (II. 29.) PM-NGKM együttes rendelet 9. -ában tett ki­egészítés pedig csak olaj a tűzre: „Amennyiben az importlízing­ügyletre az exportfejlesztő pá­lyázati rendszerben kötött meg­állapodás alapján kerül sor, a részletfizetést kamatmentesen kell engedélyezni.” Vagyis ajogalkotók nem elég­szenek meg azzal, hogy vámot és az „egyebeket” a lízing tárgya maradványértékének többszörö­sére vettetik ki, hogy belföldi forgalom számára vámkezeltetik a tulajdonjog átszállása előtt a lízing tárgyát, hanem azonnal az egész vámot és „egyebeket” be is fizettetik, mert különben a mindenkori jegybanki kamat kétszeresében megszabott ka­matot fizethet a vállalkozó a részletfizetési „kedvezményt” igénybe véve. Hacsak nem sike­rül bekerülnie egy exportfejlesz­tő pályázati rendszerbe.” A jogszabály nem azt mondja ki, hogy az egyébként is erősen vitatható, kivetésre kerülő im­portlízing-vám és „egyebek” beszedésére nem ad még kamat­mentes részletfizetési „kedvez­ményt” sem, hanem indirekt módon közli, hogy-ezt'-» (j.gesz-^ tust” csak ki vételeK esetheti’tekzi'' meg. Mivel a nemzefkezfjo^báh és gyakorlatban az aktiválás, az amortizáció és az adó jellegű be­fizetések a tulajdonjogot köve­tik, fel sem merül első olvasásra, hogy a tulajdonjog átszállása előtt a belföldi forgalom számá­ra vámkezelik a lízing tárgyát és azonnal kemény vámot és „egyebeket” kell fizetni. A szakemberek ismerik azokat a vámeljárásokat, melyek szerint az ideiglenesen behozott, váme­lőjegyzésbe vett ügylet tárgyát (ha a határidő lejárt vagy a tulaj­donjog időközben megszerzésre került) a vámelőjegyzésből kell, illetve lehet a belföldi forgalom számára vámkezeltetni. Financiális lízing esetén a fu­tamidő lejártával, a tulajdonjog megszerzésével a maradványér­tékre terjed ki a vámérték számí­tási alapja. Nyilvánvaló, hogy mások a vámfizetési kötelezett­ségek, ha a vámelőjegyzésbe vett ügylet tárgya a határidőn túl „ittfelejtődik”. A mai magyar gyakorlat tör­vény-, illetve jogellenes. Alig kerültünk le a COCOM-listáról, máris önmagunknak állítunk korlátokat. A vámtartozások óri­ásiak (egészen egyértelmű szá­mot azonban ez idáig nem tudott mondani senki), ez kétségtelen gond. De még nagyobb gond, hogy a kérdést a jog megkerülé­sével, „elhajlásával” kívánják megoldani, bénítva ezzel a kül­kereskedelmi áruforgalmat. A 26/1991. (XII. 27.) PM- NGKM együttes rendelete 1. (2)-e egyértelműen rögzíti: „A külkereskedelmi áruforgalom­ban behozott vámárut a kiszabott vám megfizetése előtt, de a vám­kezelés céljából tartott vámvizs­gálat után - ha más jogszabály nem tiltja - ki kell adni, ha a vámfizetésre kötelezettnek vám­tartozása nincs.” A jogszabály rendelkezik arról is, hogy milyen vámbiztosítási módokat lehet al­kalmazni, ha nincs nemzetközi, úgynevezett vámszavatossági igazolványa az árut szállítónak vagy vámtartozása van a cím­zettnek. Az azonban nem a vál­lalkozók feladata, hogy kitalál­ják, hogyan kell nyilvántartást vezetni a vámtartozásokról, ho­gyan kell ezt behozatalkor a ha­tárnál igazolni. Dr. Jernei Balint . a KKVK társelnöke' ^ A gazdasági tájoló a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének közreműködésével készül. Nincs becsülete a hazai turistának Nemzetközi konferencia Jász-Nagykun-Szolnok megye turisztikai adottságairól, idegenforgalmáról Már második alkalommal ren­dezett konferenciát a Vállalko­zói Társadalom Kultúrájáért Alapítvány javára a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Szolgálat a Me­gyei Népművelők Egyesületével karöltve. Az első, hagyományte­remtő konferencia tavaly június­ban „Vállalkozó Társadalom - Vállalkozói Kultúra” címmel került megrendezésre az önkor­mányzatok, a munkanélküliek vállalkozási lehetőségeit vizs­gálva. A hazai, ezen belül is el­sősorban a megyei idegenforga­lom, illetve az idegenforgalom­ban rejlő, még fel nem fedezett lehetőségek feltárása és haszno­sítása volt a témája a mostani összejövetelnek, melyre neves hazai és külföldi szakértőket, idegenforgalmi szakembereket hívtak meg. A konferencián előadók ki­emelték vizeink (Tisza, Tisza-tó, termálkutak és -fürdők), az er­dők, a művészeti, kézműipari Kislexikon V_________________________/ J járadék: minden olyan jövede­lem, amelyet valamely tulajdon után élveznek anélkül, hogy ter­melőtevékenységet folytatnának ! jegyzés: 1. hivatalos tőzsdei ár- | folyam megállapítása és közzété- 1 tele 2. új kibocsátású értékpapírok vásárlása jelzálog: olyan tárgy (többnyire ingatlan), amelynek elzálogosítása nem birtokba adással, hanem csak jelképesen, nyilvántartókönyvi be­jegyzéssel történik jelzáloghitel: jelzálog által biz­tosított hitel joint venture: (angol) vegyes vállalat jövedelmezőség: egy vállalko­zás nyereségtermelő képessége K kamat: a kölcsönbe adott vagy letétbe helyezett pénzösszeg hasz­nálatáért fizetett díj kamatláb: a kamat meghatáro­zott időszakra, rendszerint egy év­re vonatkozó összegének és a köl­csönadott összegnek a százalékos aránya kamat-marge: a kereskedelmi bankoknál az aktív és passzív mű­veletek közötti kamatkülönbség kamatszelvény nélküli köt­vény: (angolul zero coupon bonét) formailag nem kamatozó kötvény, a kibocsátás névérték alatt törté­nik, a visszafizetés névértékken, a futamidő végén egy összegben kedvezményezett: (rendelvé­nyes) a váltó első jogosultja, az a személy, akinek a részére a fizetést teljesíteni kell kézizáloghitel: forgalomképes ingósággal (áruval, arannyal, ér­tékpapírral stb.) mint záloggal fe­dezett hitel. Egyes meghatározá­sok szerint csak rövid lejáratú, ér­tékpapírral fedezett hitelt jelent. Más néven lombardhitel. kibocsátás: értékpapírok forga­lomba hozatala, amit többnyire bankok, illetve értékpapír-keres­kedők vállalnak klíring: bankok vagy országok közötti kölcsönös követelések el­számolása. Célja a kész­pénzelszámolás minimalizálása. know-how: a gazdasági életben széles körben használt fogalom, szó szerinti jelentése: „tudni ho­gyan”. Lényegében a gazdasági tevékenységben előnyösen fel­használható ismeret- és tapasz­talathalmaz összességét magában foglalja konverzió: átváltás kötvény: kamatozó, általában hosszabb lejáratú értékpapír, hitel- viszonyt hoz létre. A kötvény ki­bocsátója arra kötelezi magát, hogy előre meghatározott idő- pont(ok)ban a kötvény névérté­kének megfelelő összeget visszafi­zeti és addig az esedékes kamato­kat kifizeti. közraktárjegy: közraktár által kiállított értékpapír, amely a tárolt ám feletti tulajdonjogot testesíti meg. Két önálló része az árujegy és a zálogjegy. központok, a falusi turizmus ad­ta lehetőségeket. A megye tu­risztikai adottságaival foglalko­zott AlanL. Godsave, angol mar­ketingszakember is, aki részt vett a szolnoki idegenforgalmi stratégiai terv elkészítésében. Véleménye szerint ahhoz, hogy a szolnoki idegenforgalom iga­zán hatékony legyen, a városnak nemcsak a megyei, hanem egy koordinált országos fejlesztési terv részesévé kell válnia. Az or­szágos projecten belül ugyanis a megyék komparatív előnyei ki­egészítik egymást, erősítik más megyék idegenforgalmi „termé­keinek” (szálláshelyek, étter­mek, programok stb.) vonzását. A térség fő problémája - véle­kedett az angol szakértő -, hogy túl gyorsan akarták a fókuszt a keleti piacokról a nyugati pia­cokra áthelyezni, így a szolgálta­tás színvonala igen egyenletlen maradt. Hiányos az idegenfor­galmi „termékek” minősége és megjelenítése, arculatuk nem egységes. Tanulmányuk épp ezért leg­fontosabb feladataként egy mar­ketingszervezet felállítását sür­geti, melynek célja: vonzó „cso­magolás” segítségével megte­remteni a megye image-ét, ezt követően pedig ezen látnivalók a hazai és külföldi piacokon való ; értékesítése, az idegenforgalmi információk hozzáférhetőségé­nek biztosítása. A konferencia magyar szár­mazású osztrák előadója a bel­földi turizmus fontos szerepére hívta fel a figyelmet. Hangsú­lyozta, Ausztriában az idegen­forgalmi bevételek több mint 50 százaléka a hazai turistáktól származik. Kedvezőtlen ma­gyarországi tapasztalatai szerint hazánkban a magyar turisták „megbecsülése” ma még sok kí­vánnivalót hagy maga után. A konferencián szó volt az idegenforgalmi magánvállalko­zások pénzügyi biztonságáról, jövedelmezőségéről is, a részt­vevők megismerhették a fran­ciaországi falusi turizmus né­hány jellemzőjét és nálunk is hasznosítható tapasztalatait. Cserta Krisztina A KERESKEDELMI SZÁLLÁSHELYEK VENDÉGÉJSZAKÁINAK SZÁMA Megnevezés 1992 1991.1-IV. hó aránya az 1991. évi­ből % március április jan.­ápr. ezerben KÜLFÖLDI Szálloda 383 496 1307 22,2 Panzió 16 20 61 16,1 Turistaszállás 18 18 68 22,2 Nyaralóház 2 11 15 3,4 Kemping 2 19 21 0,7 Fizető-vendéglátás 49 54 195 11,4 Összesen 472 617 1666 13,8 BELFÖLDI Szálloda 124 151 464 27,3 Panzió 18 34 77 . . ' 1 Turistaszállás 14 24 64 18,0 Nyaralóház 2 10 16 5,1 Kemping — 0 0 0,1 Fizető-vendéglátás 177 160 659 28,0 Összesen 335 379 1281 23,1 Moldova György: A félelem kapuja- Ezt nem maga dönti el.- Egyszerűen nevetséges egy vágyálmot valóságnak elkönyvelnie és pénzt követelni érte. Egyáltalán: mennyit akar?- Legalább háromezer forintot.- Maga megőrült!- Nekem jogom van ehhez a pénzhez, és követelem vissza a kéziratokat is. Tudom, hogy itt tartják magánál, addig nem megyek el innen, amíg meg nem kapom.- Takarodjon a lakásomból, vagy rendőrt hívok!- Csak tessék, nyugodtan. A rendőrök örülnek majd, ha végre bejöhetnek ide. Martinné megtorpant:- Jöjjön vissza holnap reggel, átszólok Gyurinak, és előkeresem az anyagot. Valami pénzt is szerzek magának.- Maga nem fog becsapni engem, holnap már ki se nyitná az ajtót. Ha nem adja ide most, akkor majd én magam keresem meg a verseket. Borsos felállt a székéből, és a belső szoba felé indult. Martinné elébe állt, a vállába kapaszkodva tolta visszafelé. Kezei szinte görcsbe merevedve szorították a lemberdzseket, a fiú hiába próbálta lerázni magáról:- Hagyjál, te öreg, zsidó kurva!- Fasiszta! Mocsok! Hosszú dulakodás után Borsos elgáncsolta az asszonyt, és félrelökte az útjából, Martinné az asztal lábához zuhant, szemüvege csörrenve tört össze a konyha kövén. Borsos a hóna alá rejtett tokból előhúzt a Rambo-kést, fenyegetően felmutatta.- Ha megmoccansz, meghalsz! Sántikálva folytatta volna útját a szoba felé, de alig tett egy-két lépést, mikor hátulról fejbe vágták. Koponyája megreccsent, elharapta a nyelvét és elszédült, a fájdalomtól hörögve mély lélegzetet vett. Visszafordult: Martinné ott állt mögötte, kezében egy villanyvasalót tartott, és rövidlátó szemeit összehúzva újból ütésre emelte. Borsos bal karjával elhárította a támadást, és egész testsúlyát beleadva, az asszony felé döfött. Úgy érezte, a szúrás túl magasra sikerült, de a kés hirtelen elakadt a testben, a vállában érezte, hogy egy csont visszalöki a hegyét,, egy vérsugár az arcába fröccsent. Martinné a hátára esett, kétszer-háromszor megrándult, véres hab tört fel a szája szélén, aztán hirtelen megmerevedett - a szúrás a nyaki ütőerét vágta el, és a gerincét is megsértette. Borsost elfogta a menekülés vágya, de le akarta győzni a pánikot, kényszerítette magát, hogy egy helyben maradjon a konyha közepén. Végiggondolta a helyzetét, hogy szerezhetne minél több esélyt a menekülésre. Körülnézett: a konyhában csak az asztalon fekvő üzenőfüzet vallott arra, hogy itt járt, begyömöszölte a sporttáskájába. Nem merte megkockáztatni, hogy felforgassa a szobát kéziratai után, bár tudta, hogy a versek is útbaigazító nyomot jelenthetnek. Meglátta az asszony retiküljét, óvatosan kiemelte belőle a pénztárcát és megnézte: hétezer forintot talált benne. A fürdőszobafogasról levett egy törülközőt, ledörzsölte arcáról a vért, aztán a táskájába tette. 159

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents