Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-17 / 142. szám
I 4 Megyei tükör 1992. JÚNIUS 17. Ha levonjuk a tanulságot . . . A krízis feltétlenül baj nem A közelmúltban országos konferencián tartott előadást dr. Muhari Márta, a Hetényi kórház pszichiátriai gondozójának vezető főorvosa arról, hogyan szervezték át a gondozó munkáját. Lelked is van Korábban a gondozóban biológiai szemléletű orvosi modell érvényesült. A jelentkező beteg valamilyen gyógyszert kapott, vagy a kórházba utalták panaszával. A stílus- és szemléletváltás azt jelenti, hogy biológiai, pszichológiai, szociológiai aspektust figyelembe véve végzik a munkájukat. Vagyis az embert komplexitásában vizsgálják, akinek nemcsak teste van, hanem pszichológiai adottsága is, és él egy közegben, amely hatást gyakorol rá. A most jelentkező betegnél tehát mind a három aspektust figyelembe veszik. Volt-e valami- >' 'ilyen betegsége korábban? Milyen amunkahelye, a családi, baráti környezete? Milyen a páciens tűrőképessége, a más emberekhez való viszonya? - Ezekre a kérdésekre mind választ kapnak a vizsgálat során. Ezután a beteg nemcsak biológiai segítséget (gyógyszert) kap, hanem megtanítják például feszültségoldó módszerekre (autogén tréning) vagy pszichoterápiás kezeléssel segítenek a problémák megoldásában, készségfejlesztő tréninget, konfliktuskezelési technikákat tanulnak. Akadnak betegek, akiknek rövid távú segítségre van szüksége (ez egy-két megjelenést jelent), de olyanok is, akiknek egy-két évre. Ha a gondozótevékenységét háló funkcióhoz hasonlítjuk, azt kell mondani, hogy vannak, akik rövid időre akadnak fenn a hálón, mások hosszabb időre, és több szinten is. A gondozó ugyanis különböző segítő rendszerekkel (például családsegítők, nevelési tanácsadók, gyermekváros) működik együtt, kölcsönösen kiegészítve egymás munkáját. Ha például családterápiáról van szó, akkor a családon való segítésben minden segítő intézménynek van feladata. Annál is inkább, mert egy probléma soha nem egy embert érint, hanem a családot. A pszichiátriai gondozó tevékenységében nem különleges módszereket alkalmaz, hanem olyan technikákat keres, amely hatékony, és sok esetben alkalmazható. A családterápiáról és a készségfejlesztő tréningről van szó. Ez utóbbi során az adott szituáció átértékelődik a páciensben, és megtanítják arra, hogy viselje el, hogyan kezelje. Szégyellik, titokban tartják Arra a kérdésemre, hogy mostanában a romló körülmények hatására több-e a beteg, dr. Muhari Márta azt válaszolta, hogy inkább más jellegű problémák adódnak, mint korábban. A más fajta problémák kezeléséhez másfajta stratégia szükségeltetik. Régen például az volt a jó, ha valaki negyven évig dolgozott egy munkahelyen. Most az a fontos, hogy váltani tudjon. Sokak számára nagyon nehéz elviselni a munkanélkülivé válást. Szégyellik, titokban tartják, státuszvesztésként élik meg. Aki viszont megbetegedett, annak nehezebb a helyzete, romlottak az esélyei a gyógyulásra a korábbi évekhez képest (ugyanis a munkahelyeken is először a gyengébb embertől válnak meg, aki aztán munkanélküli lévén, végképp nem tud megkapaszkodni). Tévhitek nem kellenek A gondozóban eloszlatnak egy olyan hitet is, amely igencsak elterjedt, és inkább tévhitnek nevezhető. A krízis ugyanis - állítják - nem feltétlenül baj. Mert lehet pozitív, amely tanulságokkal zárul az egyén számára. De lehet negatív is, amikor az egyén sodródik, kiszolgáltatottá válik. A krízishelyzetek megoldásában, kezelésében fontos szerepe van a gondozó körül kialakult kis közösségeknek. Három csoport (két önsegítő és egy pszichoterápiás) segítő tevékenysége kapcsolódik a gondozó munkájához. Sokáig várakozott, arra számított, hogy becsönget valamelyik szomszéd, de úgy látszik, egyikük sem hallotta meg a test tompa zuhanását - vagy nem törődött vele. Az előszoba tükre előtt átvizsgálta az öltözékét, áruló nyomokat keresve, de semmi gyanút keltőt nem talált. Leoltotta a villanyt és kinézett: a lépcsőház előterében senki sem mutatkozott. Elszánta magát a távozásra, óvatosan behúzta maga után az ajtót, hallotta, ahogy a zár nyelve a helyére kattan. Borsos a lakótelep szélén keresett egy fém szemétgyűjtő konténert, beledobta a pénztárcát és a véres törülközőt. Néhány lépésre eltávolodott és visszanézett, úgy gondolta, túlságosan feltűnőek a szemét felszínén, vastag réteg hulladékot kotort fölébük. Egy részeg társaság haladt el mögötte, egyikük rászólt:- Mi van, öreg kukabúvár? Mit találtál? Borsos válla összerándult a gúnyos hangtól, sietve eltávozott a környékről.- Nem volna szabad ilyen apróságokkal törődnöm. Ha nagyon biztosra akarok menni, előbb-utóbb lebukok - mormogta magában. Lehajtott fejjel töprengett, hogy mihez kezdjen. Mindenképpen el kellett hagynia Budapestet. Úgy érezte, nem érdemes lemennie Zalába és megkísérelni a határátlépést, mert útlevél és segítség nélkül nem juthat át. Hirtelen apja szabolcsi rokonai jutottak az eszébe, levéltárcájából előkereste a címüket. Busszal átment a Nyugati pályaudvarra, megváltotta a jegyét, utána megnézte a menetrendet; csak kora este indult vonat Nyíregyháza felé. Nem merte megkockáztatni, hogy beüljön a vendéglőbe, céltalan sétára indult a környéken. Bár a lába sajgott, egy pillanatra sem állt meg, tudta, hogy a rendőrök általában nem igazoltatnak mozgó embert. Csak akkor lépett be a csarnokba, mikor a hangosbeszélő már bemondta a vonat közeli indulását. Nem engedte, hogy feltörjön benne a megölt asszony képe, igyekezett elfoglalni magát. Sört vett a büfékocsiban, és behúzódott vele az ablak melleti pult sarkába. Mintha lázas lett volna, gondolatai megtapadtak egy-egy jelentéktelen dolognál; sokáig bámulta a címeket egy ottfelejtett újságlapon, hosszan ismételgette magában az elmaradó állomások nevét. A feszültségtől kimerült, beült egy elsőosztályú kupéba, szeretett volna aludni egy órát, de a mellette hancúrozó gyerekek kiverték szeméből az álmot - már jóval Nyíregyháza előtt kilépett a folyosóra. Mikor lekászálódott a vonatlépcsőn, a homlokzati nagyóra fél tizenegyet mutatott. A délutáni műszakból hazatérők már elvonultak, az állomás környékén csak néhány sietős járókelőt látott. Nem ismerte a várost, tárcájából újra előkereste nagybátyja címét, és beült egy taxiba. A kocsi a sóstói út mellett állt meg, a sofőr egy emeletes villára mutatott:- Az az! Borsos fizetett és kiszállt. Nem akarta elhinni, hogy a nagybátyja ilyen fényűző házban él, a kerítés vasrúdjaiba kapaszkodva benézett az éles higanygőz- lámpákkal megvilágított, betonlapokkal burkolt udvarra: bent négy kocsi is parkolt, felismerte köztük azt a kék Volkswagen mikrobuszt, mellyel a család lent járt a kerkahidasi temetésen. Benyomta a csengő gombját, a zajra két német ,■ juhászkutya rohant elő, és két lábra emelkedve a kerítésnek estek, Borsos hátrahőkölt. A kaputelefonban nagybátyja hangját hallotta: 160 Hadmozdulatok a tejfronton Mozognak a tejtermékek árai, s ráadásul nem is mindig fölfelé. A vásárló már csak olyan, hogy napjainkban gyanakodni kezd, ha valami olcsóbb lesz. Most a Szolnoki Tejipari Vállalat a féltartós tejet adja a normál tej árában, de hogy a meglepetésünk még nagyobb legyen, a trappista sajtnak is 200 forintra ment le a kilónkénti ára 235 helyett. A normál vaj 18 forint lett - egyszóval minden okunk megvolt arra, hogy megkérdezzük dr. Petri Tibor igazgatót, ugyan mondja már el, mivel magyarázható a kedvezményes tejtermékárusítás? Miként az áremelésre, úgy az árcsökkentésre is számos magyarázata volt a vállalat vezetőjének. Hát először is szeretnék, ha a fogyasztók rászoknának a hűtés nélkül tíz napig eltartható féltartós tejre, ami ráadásul extra tisztaságú tejből készül, tartósítót nem tartalmaz, és igényesebben van csomagolva, mint a hétköznapi tejünk. De van egy szélesebb összefüggést is felölelő magyarázat: nyár a tejdömping ideje, és a felvásárlók ilyenkor szoktak hálátlannak bizonyulni a termelőkhöz. A szolnoki vállalat nem kíván ebbe a hibába beleesni, ezért a téli árat adja a tehéntartóknak a nyári tejért is, mivel tudja, ősszel jön majd a tejtermelés neheze, s reméli, akkor a gazdák emlékeznek majd erre a nyári gesztusra. A sok tejnek nagyobb piac kell, ezért a szolnokiak célba vették a főváros, Kecskemét és Miskolc üzleteit is. Az akciójuk a saját üzleteikre szól, ahol diszkontárakat tartanak, és az már az olvasóink érdeke, hogy közöljük is azokat, ahol olcsóbban kaphatók termékeik: Szolnoki Tejüzem Élelmiszer-vegyesboltja, Szolnok, Mártírok útja 15.; Szolnoki Tejüzem Tejmintabolt, Szolnok, Pi- accsamok; Szolnoki Tejüzem, lengyel piac, Szolnok; Karcagi Tejüzem Tejmintaboltja, Karcag, Piaccsamok; Karcagi Te üzem Tejboltja, Kunhegye Ady Endre út 10.; Karcagi Te üzem, Karcag, Jókai u. 6.; Kisú szállási Sajtüzem Tejtermél boltja, Kisújszállás, Rákóczi t 1 ./a; Kisújszállási Sajtüzem Te boltja, Kenderes, Petőfi u. 21 Mezőtej Bt. Élelmiszer-vegye: boltja, Mezőtúr, Rákóczi u. 51 Jászberényi Tejüzem Tejmint; boltja, Nagykáta, Piaccsamol Jászberényi Tejüzem, Jászbe rény, Kossuth L. u. 114.; Jászbe rényi Tejkezelőképző Iskol; Jászberény, Ferencesek tere 3 Kunszentmártoni Sajtüzen Kunszentmárton; Szajoli Sajtéi lelő, Szajol. Kevés a pénz, sok a jó szándék Alapítvány a megye tudományáért Mint az már ismeretes, márciusban a Jász-Nagykun-Szolnok megyei és a Szolnok megyei jogú város önkormányzatainak támogatásával létrejött egy alapítvány egymillió forintos indulótőkével. Az alapítvány célja, hogy a megyében és a városban előmozdítsa a tudományos kutatást, segítse a kutatók továbbképzését, tudományos konferenciák rendezését, s egyúttal egy információs adatbank létrehozását is megkezdik. Ez utóbbi kutatókat, tudományterületeket kapcsolhat össze. Az alapítvány kuratóriumának elnöke Szabó László néprajzos, társelnöke Nyáry Katalin kriminológus. Tagjai közül Nagy Zoltán az orvostudományt, Bartha László a közgazdaság-tudományt, Poló- nyi István a felsőoktatást, Viz- dák Károly a műszaki tudományokat, Nyíri László az agrár- tudományt, Kiss Tamás a társadalomtudományokat, míg Györgyi Lajos a megyei, Sziszik Erika a városi önkormányzatokat is képviseli a kuratóriumban a jogtudomány és a pszichológia mellett. A kuratórium titkára a Verseghy Könyvtár munkatársa, Mondok Ildikó. Az egymillió forint nem túl nagy az az összeg, de szűkös napjainkban mégis valami. Éppen ezért nagy szükség van arra, hogy az alapítványi tőke, s ezzel a kiosztható hozadék is jelentősen megemelkedjék, s önkormányzatok, magánosok, intézmények, vállalatok és magántőkére alapozott vállalkozások egyaránt bármily szerény adakozással növeljék. Az alapítvány számít arra, hogy tudományos vizsgálatok elvégzését elősegítheti, s mind a tágabb megyei é városi közösség, mind vállalkc zások és önkormányzatok szí mára eredményeket nyújthí majd át, ha erre igény és megb zatás van. Másfelől szerén anyagi eszközeivel elősegítheti megyei szellemi kapacitás növi kedését, a kutatás minőségéne emelését. A nemrégen megtartott ülé úgy döntött, hogy pályázatot fo hirdetni folyamatos beadási k hetőséggel, évi két-háromszoi elbírálással. Támogatni kívánj az alapítvány a szakmai képzés továbbképzést, nyelvtanulás könyv- és folyóirat-beszerzést, folyamatban lévő kutatásokat gyorsabb lezárás érdekében, kongresszusok, konferenciá rendezését, azokon való részve telt, illetve elkészült kutatáí eredmények publikálását. Nyári gyakorlaton Galsi József szolnoki kézműves Virág úti műhelyében nyolc szakmunkástanulónak (lakatos, bádogos, esztergályos) biztosít gyakorlóhelyet. Olyan fiataloknak, akik évközben - a vállalatok megszűnése, létszámleépítés stb. következtében - maradtak tanműhely nélkül. Sok diákot küldek el az ÁÉV-től, az IKV-től és a SZOTÉV-től is. A 605. Számú Baross Gábor Szakmunkásképző Iskola tanulói közül százötvenen kerültek ilyen helyzetbe, s negyvenen még most sem tudják, hogy ‘szeptemberben tudják e folytatni 4'tanulást. 'Sajnos a kisiparosok - mivel ez anyagilag kedvezőtlen - nem szívesen alkalmazzák őket. Éppen ezért tartja magát szerencsésnek Tóvizi László másoc éves bádogostanuló (felvételür kön), akit az IKV-től küldek e de Galsi mesternél helyet talál Galsi úr új tanműhelyt alakító ki, és szeptembertől két elsőst i alkalmaz majd. Mint elmondt; azért, mert régebben ő maga i szakvizsgáztató volt, és sajnálj a sok kallódó fiatalt. Fotó: Korányi
