Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-09 / 109. szám
'I __ 1 992. MÁJUS 9. Megyei körkép 3 Angolul vizsgáznak matekból Érettségiznek az első kéttannyelvűek a Vargában Mostanság Régi történet Akkor történt mindez, amikor még kiemelt ünnep volt november hetedike Feladataik kidolgozásán dolgoznak az „úttörő” érettségizők. Fotó: Korényi Éva Ismét elérkezett a nagy pillanat. Ballagnak a negyedikesek. Számukra tegnap volt az utolsó „tanítási” nap. Lényegében már csak búcsúzkodtak az iskolákban. így volt ez a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban is, ahol három negyedikes osztály áll közvetlenül érettségi előtt. Eddig a ballagás úgy történt itt, hogy péntekenként végigvonultak az iskolán az osztályok, majd szombatonként a városnak intettek istenhozzádot. Idén azonban megbomlott az eddigi nagy hagyomány. Míg egyesek könnyeztek, mások máris izzadtak. Egy osztály, az 1989-ben indult két tannyelven tanuló csapat tegnap történelmet írt. Először tett úgynevezett célnyelvi vizsgát 22 tanuló a Vargában. Négy évvel ezelőtt 24 tanuló vágott neki „úttörőként” az izgalmas feladatnak. Az akkor még csak a városból és a megyéből felvett diákok öt tantárgyat angolul tanultak. (Meg kell említeni, hogy a hiányzó két tanuló sem morzsolódott le, hanem egyik évüket amerikai középiskolában végezték. Ezt az évet az eltérő képzés miatt újrajárják idehaza.) Sajátosan egyedi, kísérleti program szerint folyt a tanítás. Most tehát nemcsak angolból, hanem a program sikeréről is tanúbizonyságot kellett tenniük. A pénteki négyórás angol nyelvi vizsgán négy feladatot kaptak. Mivel ezek mennyisége és minősége olyan magas fokú, hogy aki az írásbelin és szóbelin kapott összesen hat osztályzatból négyes vagy ötös átlagot ér el, az megkapja a C-típusú felsőfokú angol nyelvvizsga-bizonyítványt is. Minthogy öt tantárgyat tanultak angolul, maguk választhatták meg, hogy milyen nyelven érettségiznek a jövő héten ezekből. Tíz tanuló döntött úgy, hogy matematikából angol nyelvű vizsgát tesz. A magas szintre jellemző egyébként, hogy mindenki tovább kíván tanulni valamilyen egyetemen vagy főiskolán. Legtöbbjük tervei alighanem teljesülnek is. Tóth András Május 5-én a Szolnoki Kenyérgyárban francia technológiával készülő pékárukkal ismerkedhettek a minipékségek üzemeltetése iránt érdeklődők. A bemutatón nagy számban megjelent vállalkozók tájékoztatást kaptak a fagyasztással megszakított sütőipari technológiáról, a készre- sütéshez szükséges ke- lesztöberendezések, kis- kemencék beszerzési lehetőségeiről. Szűcs Ferenc, az OTP Rt. megyei igazgatója a vállalkozáshoz felvehető hitelfeltételekről, Rohr- böck Iván a Merkantil Bank Rt. részéről a lízingelés lehetőségeiről adott tájékoztatást, (x) Tiszamenti Vegyiművek Szolnok pályázatot hirdet gazdasági vezérigazgató-helyettesi munkakör betöltésére Bérezés megegyezés szerint. Pályázati feltételek:- szakirányú felsőfokú végzettség, legalább 5 éves felsőszintű vezetői gyakorlat, - idegen nyelvtudás és a privatizációs munkában való jártasság előnyt jelent. A pályázat tartalmazza:- részletes önéletrajzot,- végzettséget igazoló iratok másolatát. A pályázat benyújtásának határideje: 1992. május 20. Ezen a jeles napon vörössel dekoráltak, munkaszüneti nap volt, ;és nagygyűlést rendezték: Tész- VésZ Városban rendszerint a helyi főiskola növendékei énekeltek s szavaltak. A főigazgató rajtaütésszerűen, általában kávéivás közben jelölte ki az ünnepi beszédmondó tanerőt. Ez a tény e jeles nap előtti hetekben kimondottan elhagyatottá tette a kávézóhelyiséget. Ezen joviális világot reszkettette meg a pártbizottság döntése, miszerint központi városi ünnepség lesz, központi beszédmondó elvtárssal. Az énekkart és a szavaiét természetesen a Tesz- vesz városi magasiskola biztosította. A főigazgató a kávézó piros betűs nap előtti katasztrofális elnéptelenedése miatt portyára kényszerült. Megpillantotta G-t, az ifjú titánt, aki nemrég került az iskolához „Titán”-ként, azzal a használati utasítással: - Ti tán tudjátok valamire használni. Röviden kiadta G-nek a feladatot, kerítsen szavaiét, aki egy alkalomhoz illő verset szépen elszaval, és egy prózamondót, aki felolvas valahonnan tanulságos részt. G. munkához látott, első aznapi óráján feltette a cseles kérdést a hallgatóságnak:- Hölgyeim, ki vett már részt amatőr színjátszó szakköri munkában? Mintegy félpercnyi kínos csönd után egy kedves, félszeg leány karja emelkedett fel. G. sörtől megpatinásodott, amúgy vonzó arca felderült, amint a leány csillogó türkiz szemeit mosolyogni látta. Kijelölte a verset. A szavaló leány, a gyönyörű türkizszemű tündér kikölcsönözte a könyvtárból a megfelelő kötetet, és tanulni kezdett. A prózamondót is eligazította ä derék gazda gondosságával G. tanár úr. Néhány óra múlva természetesen elfelejtkezett az egész ünnepségről, és élte mindennapi életét. Az ünnepség előtt két nappal eszeveszetten keresték G.-t, pedig azt utálta legjobban, ha keresték. A pártbizottság munkatársnője végül is ráakadt, és konok kitartással követelte, hadd vehessen részt a próbán. G. legalább másfél percig bámulta, míg rájött, mit akar tőle eme követelőző hölgy révén a pártállam. Néhány perces keresés, folyosói kutatás után megtalálta a csillogó türkizszemű leányt, és a réve- teg tekintetű prózamondó ifjút. Elkezdődött a próba, amely minden várakozást alulmúlt. A prózamondó ifjú révetegsége valószínűleg másnaposságból adódott, de a leány ... A leány szendén, enyhe pírral körülnézett, és elkezdte a verset. A hallgatóságot alkotó pártmunkások arcán színjátszó foltok jelentek meg. Néhányan azt tanácsolták atyaian G.-nek, ha sokáig akar magasiskolái oktatóként ténykedni, válasszon másik szavalót és prózamondót. A többség azonban lemondóan legyintett, és botrányszagot érzett. Az idő rövidsége miatt már nem lehetett másik fellépő hallgatókat keríteni. G. számára csak a keserű bizonyosság maradt, ennek szőnyeg széíére állítás lesz a vége. Felvirradt a nagy nap, volt karének, majd a szavalat következett. A szavaló leány hősiesen küzdött a pöszeségével, és csak a vers második felében mondta, hogy „Szösze hull le a vörösz cillag”. Mindenkinek felderült az arca, csak az emelvényen álló pártbizottsági vezértitkár arckifejezése lett olyan, akár a gyurmaemberé. A prózamondó is emberül meg- küzdött a részére kijelölt szöveg tolmácsolásával. G. egy életre a szívébe zárta a türkizszemű tündért, aki azzal, hogy nagyrészt leküzdötte pöszeségét, megmentette a szőnyeg szélére állítástól. Ha ideje és financiális helyzete engedte, szorgos oktatótársával a Borosedényről elnevezett vendéglő ablaknál elhelyezett asztalánál üldögéltek. Kemény sörhab és sok jó adoma közt néha eszébe jutott, messze sodorhatta az élet azt a türkizszemű tündért, aki verset mondott egy kiemelkedő napon. Éppen így ábrándozott és iddo- gált hűséges szesztestvérével, amint egy köpcös, aktatáskás, öltönyös, nyakkendős úr lépett hozzá. Megkérdezte, G. úrhoz van-e szerencséje, az igenlő válasz után így folytatta:- Köztünk a helyed. G. értetlenül nézett, mire az aktatáskás megmagyarázta.- Mi tudjuk, hogy te három éve kicikizted a pártbizottsági vezértitkárt, direkt azért választottál pö- sze szavalót, mert tudtad, hogy ő is pöszeséggel küzd. Mjad elmondta, hogy pártot alakítanak, és készülnek a választásokra, G.-t mindenképpen szeretnék tagjaik sorában tudni, úgy is, mint jól képzett értelmiségit, de úgy is, mint aki küzdött a pártállam ellen. G. riadtan gondolkodási időt kért. Most értette meg igazán, mennyire veszélyesek a szép türkiz szemek és a sörközi kocsmaházi álmodozás. Gambrinus Moldova György: A félelem kapuja- Senki, kitalált név.- Jól hangzik, rendben van. De most már mennem kell.- Pálinkát ittál, és most kocsiba ülsz? - kérdezte Martinná ingerülten.- Engem nem ezért fognak lecsukni. Búcsút intett anyjának, és kifelé indult, Borsos is elköszönt Martinnétól, együtt mentek le a lépcsőn. Martin új japán gyártmányú kocsija lent parkolt a ház előtt, előkereste a kulcsát:- Merre mégy? - kérdezte Borsostól.- Újpestre, ki a szállóba.- Akkor sajnos nem tudlak elvinni. Most épül a lakásunk, ki kell mennem elszámolni.- Nem itt laksz?- Csak egyelőre, ez az anyám lakása. Nem sokára kész lesz az enyém is, remélem, hamarabb, mint a srácom megszületik. Majd egyszer látogass el hozzánk.- Nem segíthetnék valamit? Kőműves vagyok.- Nagyon kedves vagy, de nincs szükség rá. Szervusz. Martin újra elmosolyodott, felcsillant hibátlan fogsora, aztán beült a kocsiba és elhajtott. Kisvártatva motorzaj hallatszott, a lakótelepi belső út szegélyétől egy szürke Zsiguli vált el, és a sárga japán kocsi nyomába eredt. Borsos körülnézett, úgy látta, őt senki sem figyeli, sántikálva elindult a már ismert autóbusz-végállomás felé. Végiggondolta a történteket: Martin lesújtó kritikája ugyanolyan elkeseredést váltott ki belőle, mint néhány hónappal korábban az irodalmi hetilap rovatvezetőjének visszautasító levele. Most is megfordult a fejében, hogy elégeti az írásokat. Lelassította lépteit, és megpróbálta kiválasztani, hogy mit hasznosíthat az elhangzottakból. Úgy érezte: el kell fogadnia Martin tanácsát, hogy minden erejét fel kell tennie az írásra, ha vinni akarja valamire. Elhatározta, hogy átrendezi az egész életét. A buszvégállomáson nem állt benn kocsi, várnia kellett. Borsos kísértést érzett, hogy benyisson az egykori futballista által bérelt kocsmába, és iszik valamit, de mintegy erőpróbaként lemondott róla. Az elkövetkező napokban Borsos valóban megpróbált változtatni az életformáján. Átgondolta a lehetőségeit, és felhagyott azzal a tervével, hogy telket vegyen egy Pest környéki faluban és valamikor majd házat építsen rajta. Ez a vállalkozás hosszú évekre lekötötte volna minden erejét, és nem maradt volna ideje az írásra. Kiszámolta, hogy ha csak a közvetlen napi szükségleteire költ, lemondhatja a pályaudvari másodállását is, szabaddá teheti az estéit. Mint mindig, ha elhatározó döntést kellett hoznia, most is elbizonytalanodott, úgy érezte, hogy a mellékmunkával az utolsó esélyeit adja fel a nyomorból való kiemelkedésre, újra és újra meg kellett győznie magát, hogy helyesen cselekszik. Bent a szállón továbbra sem talált olyan helyet, ahol zavartalanul kirakhatja füzeteit-köny veit. Munka után bent maradt a városban, és beszokott egy Rákóczi úti cukrászdába. Egy sarokasztalt választott ki magának, bár a falikarok gyenge fényében még'kelleft éfőjtejni a/skpmet, itt -viszonylag nyugodtan dolgozhatott. 93
