Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-09 / 109. szám
4 1992. MÁJUS 9. Az Üj Néplap Jászberényben Csökken a kisdiákok száma Segítség az újrakezdéshez Az elsősök beiratkozása a várakozásnak megfelelő eredményt hozott a Jászság fővárosának általános iskoláiban. Amint azt országosan a demográfiai előrejelzések már sejtették, csökkent az 1992/93-as tanévre beíratott első osztályosok száma. A négy önkormányzati, a Tanítóképző Főiskola Gyakorló és a Katolikus Egyházi Iskola már a jelentkezéseket megelőzően különböző fórumokon ismertette a jövő tanévre szóló elképzeléseit az érintett szülőkkel. Az érdekeltek a városi újság oldalain és a kábeltelevízió csatornáján is sok információt kapnak az iskolaválasztás megkönnyítése érdekében. Voltak, akik attól tartottak, hogy a bevezetett szabad isko- laválasztás komoly problémát okoz majd. Egyes iskolákba tömegesen jelentkeznek, míg mások tanuló nélkül maradnak. Nos, ez Jászberényben nem következett be. „Túlkínálat” csak a Bajcsy Általános Iskolában jelentkezett, s várhatóan a többi iskolában is az előre tervezett osztályszámot sikerül megtölteni. A Bajcsyból néhány jelentkezőt - összesen három osztályban 88-an voltak -, akik a körzethatáron kívülről jelentkeztek, másik iskolába kell irányítani, mert ekkora létszámmal ugyanis nem számoltak. A Bercsényiben éppen abban bíznak, hogy 10-15 kis elsőst „kapnak” majd a Bajcsytól, és akkor a terveknek megfelelően itt is három osztályt tudnak indítani. A hat általános iskolában egyébként várhatóan tizenhat elsős osztályban, mintegy 320-330 gyermekkel kezdődik majd meg az oktatás szeptemberben. Ä választék most is meglehetősen széles, hiszen Jászberényben lesz zsolna- is, testnevelés-néptánc, valamint zenei tagozatos osztály is az általános tantervűek mellett. A kisemberkék oktatására mindenütt meg-’ felelően képzett és elegendő számú pedagógus áll rendelkezésre. A Jászság fővárosában nem lesz tanerőfelesleg, bár valószínűleg csökkenni fog a napközis csoportok száma. Munkanélkülivé ezen a területen sem válik senki, mert a nyugdíjaskort elérő pedagógusok fel- szabadulásáról lesz szó. Ok pedig már igazán megérdemlik a pihenést. Szántai Tibor Kertbarátboltból magánpatika. A >áros eddig ellálattan résíén , Kossulh utcában a Caritas Kft. május 6-án megnyitotta gyógyszertárát. Az egykori kertbarátüzlet helyén kialakított magánpatikának legjobban a környékbeli idős emberek örülhetnek, hisz hiába volt a közelben két orvosi rendelő, eddig a városközpontba kellett menniük a nélkülözhetetlen tablettákért, kenőcsökért, injekciókért.________________________________________________________________________ Többet és alaposabban olvasott, mint korábban. Vásárolt néhány új verseskötetet, gimnáziumi irodalmi tankönyveket, és az antikváriumban talált egy régebbi kiadású költészettant is. Új ismereteit igyekezett rendszerezni, a használhatónak vélt szabályokat feljegyezte a füzetébe. Ahogy látóköre tágult, egyre kevesebb önbizalommal látott neki az írásnak. Már nem mert elindulni egy-egy felbukkanó dallam vagy elképzelt helyzet nyomán - abban bízva, hogy a kezdősor majd szinte automatikusan vonzza maga után a folytatást. Változtatott a módszerén: először az utolsó mondatot vagy legalábbis a zárógondolatot próbálta megfogalmazni, és ehhez szabva, mintegy visszafelé haladva építette fel a verseit. Lassan és kevés eredménnyel dolgozott, füzete lapjai egymás után teltek meg áthúzott mondatváltozatokkal, előfordult, hogy egy hosszú, estébe nyúló délutánon egy olyan sort sem tudott összehozni, mellyel elégedett lett volna. Időnként, ha káprázó szeme előtt fekete „legyek” táncoltak a rosszul megvilágított papíron, hátradőlt a székén, és megpróbálta pihentetni fáradt idegeit. Egyik ilyen pihenőjén arra rezzent fel, hogy valaki odalép hozzá, felnézett: Káplár állt az asztal mellett.- Szervusz, Ferikém! - ugye, Ferinek hívnak?- Igen.- Mit szólsz a memóriámhoz?! Nem zavarlak, ha leülök egy pillanatra? Igazán csak egy pár percre tartalak fel, megbeszélésem van, várok ide valakit.- Tessék csak - mondta Borsos, és leemelte táskáját a másik székről. Ahogy az öregember leült vele szemben, arcát megcsapta a leheletéből áradó italszag. Káplár most is két konyakot rendelt, Borsos felemelte a kezét:- Nem kérek, még szeretnék dolgozni.- Egy jó cimborám emlékére! Tisztelj meg azzal, hogy elfogadod a meghívásomat. Most jövök a temetéséről, úgy kaparták el, mint egy kutyát. Gyűlölte a papokat és a párttitkárokat, a sírja mellett sem tűrte volna meg őket. Ne félj - mondta mindig -, azért nem maradok a föld fölött! Csak én beszéltem a ravatalnál - az öregember egyenes testtartással és rezzenéstelen arccal sírni kezdett -, kőműves volt, ahogy régen mondták, „a hétköznapok hőse”. Épített magának egy házat, eladta, az árából kinyomatta a verseskötetét, aztán újra elkezdett egy építkezést, azt is pénzzé tette egy újabb könyvért és így ment egész életében. Hat könyv maradt utána, többet ér, mint hat felhőkarcoló. Ittak, utána az öregember az asztalon heverő kéziratokra mutatott:- Belenézhetek? Még egyetlen írásodat sem láttam. Borsos vonakodva húzta fel a vállát:- Még nem készek.- Elhiszem. Ötven éve élek az irodalomban, de még egyetlen kész verset sem láttam, mindegyiken lehetett volna tovább dolgozni, még a remekműveken is. Káplár feltette a szemüvegét, és az egyik lapot a másik után emelte maga elé. Mikor az utolsóval is végzett, szabályos kötegbe rendezte a kéziratot:- Martin olvasta már ezeket? ^ ^ 94 Beszélgetés a jászberényi Alkoholellenes Klub vezetőjével Jászberényben, a Táncsics Mihly utcában lévő, Pincegaléria fölötti épület több szervezetnek is gyülekezőhelye. Egy idő óta itt tartja foglalkozásait hetente, pénteken 15-től 18 óráig a volt alkoholbetegek klubja is. Megalakulásukról, céljaikról kérdeztem Pál Pétert, a klub vezetőjét.- 1990 szeptemberében hat fővel kezdett el működni Jászberényben a volt alkoholbetegek klubja. Ez a kezdeményezés azonban kellő támogatás híján csakhamar meg is szakadt. Tervünkről azonban továbbra sem mondtunk le, így az újszászi kórház főorvosának, dr. Horváth Endrének, valamint a helyi családsegítő közreműködésével tavaly júliusban újra indítottuk a klubot, immár nagyobb létszámmal. Tulajdoképpen a kórházban már működő, terápiás jellegű közösségi munkát kívántunk - sokkal önállóbban, öntevékenyebben folytatni. Ezzel a mondattal egyúttal arra is utaltam, hogy kik a klub tagjai: főként Újszászról kikerült, gyógyult, azaz abszti- nens, egykori betegek.- Ezek a ma már országos hálózatban működő alkoholellenes klubok miként próbálják megvalósítani a nevükben jelzett célt?- Mi egyszerre tevékenykedünk rehabilitációs és szabadidős kisközösségként. Elsődleges vezérlő elvünk a gyógyulni vágyó és a már gyógyult betegek összetartása, utókezelése, a beilleszkedés, az újrakezdés segítése a családban, a munkahelyen, a társadalomban. Szeretnénk számukra modellt nyújtani ahhoz, hogy miként lehet az örvényből kikerülni és a keservesen visszaszerzett emberi tartást megőrizni. Szeretetet, hitet, önbizalmat igyekszünk adni a hozzánk fordulóknak, egymásnak, s mindehhez a saját magunkon aratott győzelemből merítünk kellő erőt. De nemcsak a volt betegeknek kívánunk segítő kezet nyújtani, hanem az alkolista családjának is. Bevonásul a gyógyulás folyamatánál nélkülözhetetlen, hiszen a sokszor szinte teljesen szétzilálódott emberi életek, kapcsolatok megerősödése nélkül a szenvedélybeteg képtelen a változtatásra. Szeretnénk tudatosítani mindenkiben, hogy az alkoholizmus - bármilyenek is a tünetei - igenis betegség, és kezelésre, nem pedig takargatásra, rejtegetésre szorul.- Ón hogyan lett a klub vezetője, hiszen civilben egészen mással foglalkozik?- Sajnos úgy alakult az életem, hogy magam is majdnem elsodródtam. A kezelésem alatt fogalmazódott meg bennem, hogy én is szeretnék másoknak segíteni, hiszen én is annyi jót kaptam ott a kórházban, annyi figyelmességet, szeretetet. Azóta úgy érzem, egy alkoholbetegnek az adhatja vissza igazán az életerejét, ha ő maga is segíthet más bajbajutottakon.- Miből tarja fenn magát a klub?- Tagdíjakból, pályázatok útján kapott összegekből. Az Országos Klubhálózattól nyertünk 20 ezer forintot, de benyújtottuk támogatásigényünket a helyi ön- kormányzathoz is. Szűkös keretünkből finanszírozzuk a társasklubot, a látogatásokat, a családi kirándulásokat. Néhány súlyos gonddal küszködő tagunknak pedig olyan gyorssegélyt is adtunk már, amely ahhoz kellett, hogy a kórházba vonulásához legalább egy minimális ruhatárat össze tudjon magának állítani.- Milyen a klub visszhangja a városban, hogy érzi, mennyire ismerik és keresik önöket?- Elmondhatom, hogy egyre többen tudnak már rólunk, és jó néhány an fordultak már hozzánk azért is, hogy segítsünk a saját vagy a családtagja gyógyulásában, soron kívül intézzük el a kezelésre való felvételét Újszászra. Szívesen állunk bárki elé, hiszen mondtam már: egy volt alkoholbetegnek a legjobb gyógyír, ha segítettből segítővé válhat. Katona Mónika Az emlékmüavatás programja Mint arról már beszámoltunk, jelentős közadakozás eredményeként épül fel a Szentkúti téren a II. világháborús emlékmű, Győrfi Sándor szobrászművész alkotása, melynek ünnepélyes felavatását, megáldását május 17-én rendezi meg az Emlékmű Bizottság és a város önkormányzata. Az emléknap programja délelőtt 9 órakor gyászistentisztelettel kezdődik a református templomban. Tíz órától gyászmise színhelye lesz a Szentkúti templom, majd 11 órától a Himnusz után dr. Magyar Levente polgármester köszöntőjét hallgathatják meg a résztvevők. Az emlékmű leleplezését követően dr. Szabad György, a parlament elnöke tart megemlékezést. A Szentkúti téri ünnepség koszorúzással és díszsortűzzel zárul, majd jelképes katonatemetés lesz a Szent Imre temetőben. Elsőként a megyében Munkanélküliek egyesülete alakul A munkanélküliek, pályakezdők támogatása, vállalkozóvá válásának segítése, átképzések, továbbképzések, valamint közhasznú munkák szervezése a fő célkitűzése a Munkanélküliek és Állástalanok Jászberényi Egyesületének, amely május 15-én tartja alakuló közgyűlését a városházán. A megye első ilyen egyesülete különféle bevételekből szeretné megvalósítani elképzeléseit. A dolgozni akaró állástalanok szervezete egyrészt kis összegű havi tagdíjakból és önkormányzati, illetve alapítványi támogatásból kívánja működtetni magát. íme a herényi „Bagaméri”, ki a fagylaltját maga méri. Mindenekelőtt mozgékonyságának köszönheti népszerűségét az Apostol kávéház három keréken gördülő fagylaltozója. A jármű további, nem elhanyagolható előnye, hogy környezetbarát, hisz meghajtásáról nem valamiféle belsőégésű motor, hanem izomerő gondoskodik. Felvételi nélkül az egyetemre A Liska József Erősáramú Szakközépiskola tanárai méltán lehetnek büszkék diákjaikra. Az itt tanulók szinte minden tanévben kimagasló eredménnyel szerepelnek az országos versenyeken. Az idén Nagy Gyula, 4/a osztályos tanuló öregbítette az iskola hírnevét, aki első helyezést ért el a háromfordulós, komplex megméretésen, az országos szakmai tanulmányi versenyen, és megkapta az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium különdíját. A jászárokszállási diák e mellett felvételi vizsga nélkül beiratkozhat bármelyik műszaki egyetemre vagy főiskolára. Természetesen az iskola sem feledkezik meg a tehetséges és szorgalmas diákról, Nagy Gyula ma veheti át az elmúlt tanévben alapított Liska József-díjat, az oklevelet és pénzjutalmat. Viszketőpor és bűzspray Főként a fiatalabb generáció tagjai látogatják a Lehel Vezér Gimnázium tövében április 21-én megnyílt Tini-dili butikot. Hogy mit lehet itt kapni? Nos, például ehető szalvétát, köhögő hamutartót, viszketőport, bűzspray-t, dili szívószálas szemüveget, durranó borsót, röhögő zsákot, nyávogó dobozt, de nem hiányzik a füstbomba, a fröcskölő öngyújtó és a tüsszentőpor sem. Természetesen használati utasítást is mellékelnek az üzletben a tréfás, meghökkentő vagy nem egyszer kissé morbid játékszerek mellé. A kérdés csupán az, hogy a vevőknek igazán mi szükségük van ezekre a tárgyakra? Az oldalt szerkesztette: Laczi Zoltán Fotó: Nagy Zsolt A minap ismét új lakókat sikerült lencsevégre kapnunk az állatkertben. Néhány hete születtek meg a kis leopárdok, illetve nemrégen keltek ki a tojásból az emucsalád legfiatalabb tagjai. A hírek szerint hamarosan tigriskölykökkel is gazdagodik az állatkert, hisz a csíkos bundájú nagymacskák három hét múlva várják kicsinyeik világrajöttét.
