Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-07 / 107. szám
4 1992. MÁJUS 7. A szerkesztőség postájából Segítsenek kilábalni a súlyos helyzetből Tisztelt Autóklubtagok, Autósok! A Magyar Autóklub Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezet vezetősége ezúton teszi közzé - még 1991. novemberében kelt - állásfoglalását, ami tulajdonképpen az egész klub helyzetéről, a fő problémák felvetése mellett, a megoldás lehetséges módozatairól szól. Hogy az alábbiakban miért csak most kerül sor az állásfoglalás közlésére? (Rövidített formában. A szerk.) Mert a Magyar Autóklub elnökének címzett levelet a klub lapjának szerkesztősége - kifejezett kérésünk ellenére - sem volt hajlandó megjelentetni az Autóséletben. Ezért most úgy döntöttünk, felkérjük az Új Néplap szerkesztőségét, adjon helyet az állásfoglalásnak, hogy Önök is megismerhessék. Kérjük a tagságot és azokat, akik még nem döntötték el végleg, elhagyják-e a klubot, ha tehetik, maradjanak velünk, véleményükkel, javaslatukkal segítsenek kilábalni a súlyos helyzetből. Higgyék el, a megyei vezetőség komoly erőfeszítéseket tett és tesz, de minél többen támogatnak bennünket, annál hatásosabban léphetünk fel a klub szervezetének, szerepének a megváltozott helyzethez igazításában. Mindez szükséges ahhoz, hogy új, korszerű, mielőbb európai szintű formában álljunk a tagság, de általában a magánautósok rendelkezésére is. Várjuk tehát önöket a helyi csoportoknál, illetve a megyei műszaki állomásunkon (Szolnok, Thököly u. 48-56.), vagy keressenek telefonon (44- 633; 34-801), illetve levélben. A megyei szervezet vezetősége * * * Tisztelt Elnök Úr! A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezet társadalmi vezetőiként megütközéssel vettük tudomásul, hogy - írásban előterjesztett kérésünk ellenére - megjelent az Autóséletben az elnökség határozata - az 1992. január elsejétől tervezett új tagdíjról. Az 1991. szeptember 28-án tartott megbeszélésünkön elemeztük a megyei helyzetet, és döbbenetesnek találtuk, hogy milyen gyorsan romlanak pozícióink. Értesüléseink szerint a társmegyék többségében is hasonló a helyzet. Nálunk 1990 végén 23.000 volt a klubtagság létszáma, ez év augusztusában már csak 13.680 a fizető tagok száma. Anyagi kihatását már most érezzük - oly formában, hogy a közeljövőben fizetésképtelenség állhat be. A drámai mértékű csökkenés okait vizsgálva megállapítható, hogy közöttük kettő döntő jelentőségű: az egyik a tagdíj emelése, ami először a kiskeresetűek elfordulását jelentette, a másik a kötelező felelősségbiztosítás, amit tiltakozásunk ellenére vezettek be. Mindez a klubtagokkal folytatott beszélgetésekből egyértelműen kitűnt. Elhangzottak olyan kritikai észrevételek is, hogy klubunk még mindig centrális szervezésű, a központjelenlegi létszáma - a csökkenő tagsági számhoz képest - túl nagy, fenntartása indokolatlanul sok pénzt emészt fel. Más indok alapján is felvetették a klub szövetségi rendszerre való áttérésének szükségességét. Jóstehetség nélkül is látható, hogy az említett gondok összhatásaként újabb tömegek hagyják el a klubot, és ebből oly mértékű bevétel- kiesés adódik, hogy azt közel sem ellensúlyozza a tagsági díj emelése! Ez olyan lépésre kényszeríti a megyei szervezeteket, mint a „karcsúsítás” (létszámcsökkentés, egyes tevékenységek megszüntetése), majd pedig - ha már az energia fedezésére sem lesz pénz - következhet a műszaki állomások bezárása is. Mindezzel számolni kell, ha a taglétszám a közelmúltban elért rekordszám töredékére zsugorodik. Mivel a klub helyzetének alakítása - tekintettel a rendkívüli helyzetre - már meghaladja az elnökség kompetenciáját is, még ebben az évben szükségesnek tartjuk a küldött közgyűlés öszehívását. Napirendjére javasoljuk: 1. Jelentés a klubtagság csökkenéséről, várható következményéről; a bevételek, kiadások alakulásáról. 2. A tagsági díj mértékének és a fizetés módjának újratárgyalása, a bevezetés időpontjánál elhalasztása. 3. A klub megyei szervezetei önállóságának további erőteljes növelése; a központ hatás- és jogkörének szűkítése végett ki kell mondanunk, hogy áttérünk a szövetségi rendszerre. A küldöttgyűlés soraiból bizottságot küldjön ki az áttérés részleteinek kidolgozására, az alapszabály módosítására, mely tervezetet újabb küldöttgyűlés elé terjesztik. 4. Az új segélykocsik elosztásának felülvizsgálata. 5. A klub elvi és gyakorlati álláspontjának kialakítása - a kötelező felelősségbiztosítás részleteinek módosításával, az új adónemekkel kapcsolatosan -, s annak meghatározása, hogy e téren a klub mit vállal tagsága, az autóstársadalom érdekében. 6. Személyi kérdések. Szolnok, 1991. november 11. Hollósi Mihály a megyei szervezet elnökhelyettese- Borsos Ferenc?- Igen.- Itt Martin György beszél. Nem tudna átjönni hozzánk?- Mikor?- Most indulok haza, egy ideig otthon maradok, de nem sokáig. Ha korábban jön, többet tudunk beszélgetni.- Egy órán belül ott leszek.- Helyes, akkor várunk. Borsos sietve készülődött, befáslizta a bokáját, felöltözött és taxit rendelt. Az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy ajándékképpen magához vegyen egy üveg pálinkát. A korlátba fogódzkodva kapaszkodott fel a panelház bejárati lépcsőjén, így is meghúzta a bokáját, a folyosón várt néhány pillanatig, amíg megenyhülnek a fájdalmai. Belülről Martin hangja hallatszott ki:- Már többször is kértelek, hogy tartsd tiszteletben a felségvizeimet, és ne szólj bele azokba a dolgokba, melyek kizárólag énrám tartoznak. Legjobb tudomásom szerint nagykorú vagyok és ivarérett. Martinné ugyanolyan élesen válaszolt:- Lehet, de az biztos, hogy nem mindig viselkedsz ennek megfelelően. Borsos habozott, hogy becsöngessen-e, megzavarva a családi veszekedést, de váratlanul kivágódott az ajtó és Martin jelent meg, láthatólag távozni készült. Csodálkozva nézte a folyosón álldogáló fiút, csak sokára ismerte fel:- Ugye, veled beszéltem az előbb?- Igen.- Jobb lett volna máskor találkoznunk, de most már mindegy, gyere be. Rögtön jövök, ülj le addig a konyhában. Borsos helyet foglalt és körülnézett: a keskeny lakótelepi konyha falán aránytalanul nagynak tűnt a tölgyfából készült szekrénysor - mintha eredetileg egy tágasabb helyiségbe szánták volna -, alig hagyott helyet a többi bútornak: az asztalnak és támla nélküli székeknek. Az egyik polcon fémdobozban, üvegekben és zacskókban valóságos teagyűjtemény sorakozott, a fiú a rajtuk levő feliratokat és ábrákat nézegette, mikor bejött Martin, hóna alatt hozta a Borsos verseit tartalmazó dossziét. Mielőtt leült volna, egy energikus mozdulattal kinyitotta a vízcsapot.- Nem zavar?- Nem nagyon.- Sajnos, csak így lehet kivédeni a lehallgatást. Igyunk egy csésze teát?- Elfogadom.- Melyikből akarsz?- Nem ismerem ezeket a fajtákat. Maga melyiket szereti? Martin türelmetlenül legyintett:- Hagyd ezt a magázást, ne csinálj fegyvert a gátlásaidból! Ha neked úgy könnyebb, igyuk meg a pertut. 90 Levél az / Édesanyához Ritkán jelentetünk meg közvetlen hozzátartozónak szóló nyílt levelet, ám ezúttal különleges személyiség, a mezőtúri Mahatiné Kupái Erzsébet a címzett, s bár nem sokkal a születésnapja tananyáit nppja f után v‘ag\’uhk, 'lányi köszöntő sorait - benne egy élet kiteljesedése - közreadjuk. Drága Édesanyám! Kilencven esztendővel ezelőtt - fiútestvéred után - jöttöddel különösképpen megörvendeztetted szüléidét, és egyedüli leánygyermek maradtál a felnövő három fiú mellett. A hosszú béke időszakban születtél. Amikor már ébredő nagylányságod örömeit élvezhetted volna, végig kellett szenvedned az első világháborúnak a hátországot sújtó terheit. Szigorú nevelést kaptál áldott jóságú, makulátlan tisztaságú szüléidtől. Otthonodban a munkának tisztelete és tisztessége volt. Amikor a milliókat elpusztító spanyolnáthából - az Úristen kiváltságos kegyelmével - felgyógyultál, jutottak apró, hétköznapi örömök számodra. Huszonegy éves korodban férjhez mentél, s talán rövid ideig boldog is voltál. Mint oly sokszor említetted: mindenkinél boldogabbnak akkor érezted magad, amikor a szíved alatt hordtad magzati lényemet, és amikor én, a várva várt kislányod megszülettem. Hogy milyen óriási jelentőségű volt nálad az anyaság szerepe, azt felbontott házasságod utáni pályaválasztásod igazolja. Szülésznő lettél, kitűnő eredményű, dicsérő oklevéllel. Száz és száz kisdedet segítettél a világra. Mintegy kétezer alkalommal élted át munkád kapcsán a saját léted legmagasztosabb élményét: a születés pillanatát. Az ember világra jöttének szívszorító látványát mint egy megszentelt varázslatot, az örömszerzés, a születés isteni csodájának tekintetted, és végezted az életmentő feldatot - együtt érző, szerető segítséggel. Mindig, mindenütt egyforma odaadással. Nyugodtan bízták rád magukat az édesanyák, és boldogok voltak, ha Te lehettél mellettük a nehéz órákban. Harminckét éven át, minden nap minden percében készen álltái a segítségre. Mentél a gyermekágyashoz hóviharban, szakadó esőben, rekkenő nyári hőségben - legtöbbször hosszú kilométerekre szekéren vagy kerékpáron, göröngyös, rázós vagy sáros utakon. Hiszem, hogy isteni küldetés volt a Te életed. Hogy is lehetett volna másként ekkora terhekkel, fáradsággal, felelősséggel súlyos 32 évet kibírni? És Te nemcsak „kibírtad”, hanem minden egyes szülés levezetése után magad is szinte megújultál; a másoknak szerzett örömből merítettél erőt. Sokszor előfordult, hogy éjjel kimerültén jöttél haza egy szülés után, amikor le sem fe- küdthettél, mert máris jöttek érted, és hívtak egy vajúdó anyához a város vagy a tanyavilág távoli helyére. És Te, feledve a fáradtságod, már siettél az új, roppant feladat elé. Keveset lehettünk együtt, hiszen rendkívül elfoglalt, dolgozó anya voltál, de mindig biztos lelki támaszra találhattam Nálad. Sajnos, nagyon sokszor kellett állnod betegágyam mellett, amikor az életben maradásom kétséges volt. Most, amikor az életed 90 esztendején átfutott a gondolatom, gyermeki hálával köszönöm meg az életem, minden értem ejtett köny- nyed, a segítséged, s hogy mindig hazavártál. És alázatos bűnbánattal kérem az Úristent, bocsásson meg nekem azokért a könnyekért, a szomorú órákért, amelyeket bármikor is okoztam Neked. Gondolatban ősz hajad megsimogatom, két tenyerembe fogom az élet s a gond szántotta barázdákkal átszőtt arcodat, s a még mindig életteli, ragyogó szemedbe nézve küldöm szívem minden köszönetét és jókívánságát Neked, én kicsi, öreg, drága jó Édesanyám. Áldott kezeidet csókolom. Szerető lányod Zsóka (Mezőtúr, 1992.) r. \ Élethelyzet ________________ N yomós ivókútra lenne szükségünk Napjainkba/i - tekiptettel hazánk gazdasági helyzetére - ‘egyre nehezebb önkormányzati szinten biztosítani az intézmények fenntartását, működési feltételeit. Fejlesztésre, újabb dolgok beszerzésére minimális lehetőségünk van. 0 De úgy gondolom - ahogyan a szülők körében gyakran tapasztaljuk -, a segítő szándék és a jóakarat, mint pozitív érték, fellelhető társadalmunkban. Ezért kéréssel fordulok olyan intézményhez vagy szervezethez, amelynek elfekvő készletében udvari nyomós ivókút található - 3-4-re lenne szükségünk -, minimális térítéssel vagy ingyen szíveskedjék átadni. Ezzel az ivókúttal ugyanis három tagóvodánkban higiénikusabbá, előírásszerübbé tudnánk tenni, hogy az óvodás gyerekek - meleg nyári napokon - megfelelő mennyiségű folyadékot vehessenek magukhoz. Az esetleges segítséget előre is köszönöm az Újszászi Ösz- szevont Óvodai Intézmény nevelői testületé és szülői munkaközössége nevében. Szabóné Balogh Etelka intézményvezető óvónő A cserkészcsapatokhoz Kedves Parancsnok Testvér! A mezőtúri 263. Sz. Nagy Lajos Király Cserkészcsapat - a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Kóta támogatásával - május 23-24-én dalostalálkozót szervez. A részt vevő csapatok 15-20 perces műsort mutathatnak be - egyéni elképzelés szerint (népdal, népi játék, néptánc, cserkészdal stb., a Móricz Zs. Könyvtár és a Közösségi Ház színháztermében, délután), és szakmai zsűri ítélete alapján minden csapat emléktárgyat kap. Este műsoros tábortűz lesz a 2-es Sz. Alt. Iskola udvarán, vasárnap délelőtt pedig kiki, saját felekezetének megfelelően, istentiszteleten vesz részt, utána közös program: a hősi emlékművek megkoszorúzása. (Ebéd után hazautazás.) A rendezvényen részt vevő csapatoknak (szombat éjszakára) kollégiumi szállást biztosítunk; a vacsora, a vasárnapi reggeli és ebéd 250 Ft-ba kerül. Ha saját sátorban óhajtják tölteni az éjszakát, a sátorverés központi helyen - zárt udvarban - lehetséges. Ébben az esetben a háromszori étkezési díjat kell megtéríteni, ami 150 Ft. A részvételt és a tervezett műsort, a pontos létszámot (nő, férfi, leány, fiú) feltüntetésével közöljék a legsürgősebben! Cím: 5400 Mezőtúr, Táncsics M. út 1. Találkozónkkal a cserkész testvériséget szeretnénk erősíteni, és a további munkához - ezen a vidéken is - biztatást adni. Szeretettel várjuk a csapatokat, részvételükre számítunk. Jó munkát! Fehér Ferenc Musulin Béla öregcserkész parancsnok Gyalázat! Súlyos kegyeletsértés tört össze egy édesanyát a közeli napokban. Azt az asszonyt, akiben soha be nem gyógyuló sebet hagyott lánya elvesztése: fiatalon, nemrég kísérték utolsó útjára a szolnoki, Körösi úti temetőben. Anyák napja előtt, április 30- án virágot vitt a sírjára, de csaknem összeesett a látványtól, mert az ő koszorújának gyászszalagját meggyalázva, háromfelé szakítva, a közeli síron lobogtatta a szél. Papp Lajosné - végtelen szomorúságát tetézve - szinte összeroppant. Fájdalmát szerkesztőségünkkel osztotta meg, és kérte, adjunk nyilvánosságot a történteknek. Megtettük. Az eset felháborító, az elkövető cselekedete minősíthetetlen ... Szeretnénk hinni, hogy az édesanya leikébe némi megnyugvást vittünk, hogy mérhetetlen fájdalmán - ha keveset is, de - enyhítettünk. És azt szeretnénk, ha minden temetőbe járó ember átérezné: a halottaknak kegyelet, a gyászoló hozzátartozóknak tisztelet jár!- cs Válasz a tószegi hozzátartozónak Jórészt jogos indulatból született levelére (V. 4.) megpróbálok tényszerűen válaszolni. Először is illúzió volna azt hinni, hogy ama bizonyos éjszakai tószegi történéseit levéltárak „korhű iratai” őrzik. Arra mindig kínosan ügyeltek az elvtársak, hogy nyomot ne hagyjanak. A nyolc meghurcolt férfi közül viszont ma is él egy, aki ott volt a jegyzőlakásban 1957- ben, s akit ugyanúgy megkínoztak, mint a többieket. Dr. Törőcsik Mihálynak hívják. Tőle tudom, hogy mit műveltek ott a pufajkások. A „maholnap” c„ megszűnt hetilapban 1989. június 16-án írtam erről cikket, Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened! címmel. Sajnos mind a nyolc név sem akkor, sem később nem volt a birtokomban. Ezért nem közöltem a könyvben. Kellett volna. Engedje meg, hogy az egykori verőlegényekről is ejtsek pár szót. Nem tudom, hányán voltak, s nem tudom mindannyiuk nevét. Tartok tőle, hogy a legtöbbjük már meghalt. Az egyikhez - lehet, hogy az utolsó élőhöz? - leutaztam a román határra, az otthonába, s kérdőre vontam (a „maholnap”-ban 1990. február 22-én jelent meg a riport), ám kereken tagadta részvételét a brutalitásban. Ezt egyébiránt borítékolni mertem volna. Kedves hozzátartozó! Önnel ellentétben úgy érzem, nem nyomtam bélyeget senki homlokára. Én nem. Ha ön mégis így gondolja, nincs miről szót váltanunk. Tettem a dolgom: több mint harminc évnyi hallgatás után írtam egy olyan ügyről, amelyről még beszélni sem volt tanácsos. Keresse az édesapja igazát, de nyilait haragjában ne rám lövöldözze, hanem azokra, akik még mindig nem rehabilitálták az elhunytakat. Sajnálom, hogy nem nevezte meg magát. Hogyan találjak így önre? Viszont módfölött örültem volna, ha levelében - 35 év után - közli a meghurcolt nyolc férfi nevét, és esetleg a verőlegények listáját. Ezzel adósunk maradt. Arra kérem, információit adja közre. A történelem hálás lesz önnek. Utóirat: Nem kell félnie, három évvel vagyunk a rendszerváltás után... Jurkovics János újságíró, a Tószeg története című könyv szerkesztője Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
