Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30 / 127. szám

I Nem karrier vonzott Jászberénybe Beszélgetés Kertész Tiborral, a Lehel Rt. elnök-vezérigazgatójával Az 1956-os magyar forradalom leverése után csupán egy frissen, a csepeli Kossuth Lajos Gépipari Technikumban megszerzett érettségi bizonyítvánnyal a poggyászában telepedett le Kertész Tibor Svéd­országban. A stockholmi egyetemen matematikát hallgatott, a göteborgi műegyetemen folytatta tanulmányait, majd a közgazdasági fakultáson gazdaságiam és vezetési stúdiumokon vett részi. 1961- ben lépett Göteborg 72 ezer alkalmazottat foglalkoztató közigazgatásának kötelékébe, ahol a „szamár­létrát” a legalacsonyabb pozícióktól a legfelsőbb vezetői régiókig végigjárta. Göteborgban legutóbb az önkormányzat technikai és környezetvédelmi igazgatója és az önkormányzati igazgatók tanácsának elnöke volt. Számos külföldi nagyváros felkérésére dolgozott szervezési tanács­adóként, vezetési szervezés tudományi munkásságát könyvek és szakcikkek jelzik. Kertész Tibor három hónappal ez­előtt lett az Electrolux csoport alkalma­zottja: a Lehel Hűtőgépgyár Kft. elnök­vezérigazgatójának nevezték ki.- Électrolux-pályafutásom azzal kez­dődött, hogy az év végén felhívott egy ottani „fejvadász” kolléga: „Szeretnék Önnel találkozni, és egy nagyon izgal­mas munkára felhívni a figyelmét” - mondta. Gondolkodás nélkül nemet mondtam. Én annyira hozzánőttem már Göteborghoz, igen megbecsült vezető­nek éreztem magam, és érdekes mun­kám volt. Mindig is kiváló fejlődési le­hetőségeket kaptam. A másik: 55 éves elmúltam, új karrierambícióm nincse­nek, igen megelégedett embernek tud- tam-tudom magam, és jó anyagi körül­mények között éltem . . . Másodjára aztán mégis ráálltam egy ismerkedő megbeszélésre az Electrolux vezetői­vel. A találkozón meglepően jó szakmai kapcsolat alakult ki közöttünk, mene­dzseri törekvéseim maximálisan egyez­tek az Electrolux elképzeléseivel.- Kifejtené konkrétan, miben találko­zott az ön és az Electrolux koncepciója ?- Ötvenöt évesen az ember nem leépí­tésben akar sikeres lenni - lehet az gaz­daságilag bármily hasznos, szakmai szempontból nagyon érdekes feladat. A korombeli vezető már inkább „építe­ni”, fejleszteni akar. Fiatalabb kollé­gáknak persze izgalmasnak számíthat, karrierjüket esetleg nagyon jól szolgál­ja, akár egy vállalat teljes felszámolása is. Én azonban ilyet már nem vállalnék. Sem szakmai, sem anyagi szempontok nem kényszerítenek efféle hálátlan és nagyon nehéz munkára. A megrázkód­tatás ugyanis nemcsak az elbocsátotta­kat éri; azokat a vezetőket is, akik a felelősséget vállalják. Ha lelkileg, testi­leg, idegileg mégis „érintetlenek” ma­radnak, nem is alkalmasak a vezetésre. .. Szóval a beszélgetés után az vonzott, hogy az első százszázalékban külföldi tulajdonba került magyar vállalatot kell majd életben tartanom. A második dön­tésem mellett szóló érvet pedig egy jász­berényi üzemlátogatás adta: a Lehel technikája, termelése jó színvonalon áll, sok tekintetben eléri a nyugat-európai szintet. A harmadik dolog: a göteborgi vezetésnek sikerült megmagyaráznom, harminckét éves, a városban végzett odaadó munka után, nekem igen külö­nös, érzelmileg igen fontos lehetőséget ad az Electrolux-ajánlat: svédországi vezetői tapasztalataimat összekapcsol­hatom magyar hátteremmel. Ez a „híd­építés” volt döntésem előzményeinek legmeghatározóbb része.-A svéd-magyar híd az Electroluxnál is meghatározó érv lehetett. . .- Biztosan nem lényegtelen. Az első időben azonban inkább azon gondol­kodtam, miért egy szenior menedzsert választottak? Megkérdeztem. Az Elect­rolux vezetői azt válaszolták, hogy mi­vel a Lehel technikailag magas színvo­nalon áll. a/ itteni mened/sernek első­sorban az „összefogás”, a stratégiai koncepciók bevezetése, a vezetői to­vábbképzési és a fejlesztési folyamatok adaptálása a dolga. Ez pedig elsősorban pedagógiai munka. Másrészt ajászberé- nyi vállalatnál meghozandó intézkedé­sek igen kényes lépések, amelyek he­lyes mérlegelésében kell bizonyos em­beri tapasztalat, „kiérés”, a döntések­hez kevés csupán minden gazdasági, technikai információt számba venni. Több kell annak megértéséhez, hogy a Lehel korábban milyen társadalmi sze­repet vállalt, hogy van valami a vállalat és a város között, ami nem írott szerző­désen alapszik és mégis „törvény- erejű”. És amit tulajdonképpen kérde­zett: a svédek szerint is kell egy ember, aki a csoportnál a magyarokat képviseli. Nem elég csupán a Lehelt adaptálni az Electroluxba, ez nem egyirányú utca, szükség van tehát olyan emberre, aki képes befogadni, megérteni a magyar kiindulópontokat, és közvetíteni azo­kat, illetve a társaság által reálisnak tar­tott lehetőségeket elfogadtatni Jászbe­rényben.- És az immár több hónapos terep­szemle után hogyan látja: mit várnak öntől megbízói?- A munkám bonyolultabb (ez az ér­dekesebbet, de a nehezebbet is jelenti), mint gondoltam. Nemcsak egy új válla­lati szervezetet kell felépíteni, hiszen a piaci recesszió jelenlegi gondjaival is küzdünk. Közben a későbbi, az igazán nagy lehetőségeket kínáló tervek valóra váltásának feltételeit is meg kell terem­teni.- Látszik már, hogy mely területeken szorul leginkább változásra a Lehel?- Ez igen nehéz kérdés. Nem akarok túl korán véleményt mondani. Minden­esetre úgy látom, a magyar vállalatok­nál a részlegek egymástól izoláltan mű­ködnek. A gazdasági, a kereskedelmi, a fejlesztési részeken dolgozók felké­szültsége megfelelő, de ezeknek az azo­nos szinten dolgozó „osztályoknak” a horizontális együttműködése, a problé­mák rendszeres megvitatása hiányzik. Fejletlennek érzem kollégáim fele­lősségvállalási készségét is. Valahogy úgy gondolják, ha ők „mindent megtet­tek”, a vállalat sikere már csak máso­kon múlik. így azután például gyakran nem olvan tervek születnek, amire a piac vevő. Vagy más: a gazdasági rész­legek maximálisan kielégítik a kor­mányzat és a statisztikai hivatal adat­szolgáltatási igényeit, de a vállalatnak nincs egy, a döntéseket tényleg megala­pozó adatbázisa... A gondok oka való­színűleg az, hogy korábban a szakveze­tőségek közvetlenül a felső vezetéshez kapcsolódtak, nem pedig azonos veze­tési szinten, de más szakterületen műkö­dő kollégáikhoz. Ez persze kultúra kér­dése is: itt, aki valamilyen információ­nak birtokában volt, máris valamilyen hatalmi bázist akart és szerzett is magá­nak. Eredményes munkát elvárni embe­rektől azonban akkor nem lehet, ha min­den, a sikert szolgáló információt nem adunk meg nekik. Ebből a szempontból nagyon fontosnak tartom, hogy a régi mellett most már van egy napi „újsá­gunk” is, amelyik mindenkihez eljut, és benne napról napra leírjuk, mennyit ter­meltünk és kinek, kivel tárgyaltunk, hol, miért akadozik a termelés. Nem kell pletykák alapján találgatni.- Vezetőtársait alkalmasnak tartja feladataik ellátására?- Sokkal alkalmasabbnak, mint ko­rábban el tudtam volna képzelni. Szak­mailag igen képzettek, jól informáltak. Van viszont kifogásom, említettem már az együttműködési készség hiányát.- Kanyarodjunk vissza beszélgeté­sünknek ahhoz a pontjához, ahol az Electrolux elvárásairól beszélt. Akkor azt mondta, egy karrierjét már betelje­sedve látó menedzser nem vállal önma­gának is gyötrődést okozó létszámleépí­tésekkel járó munkát. A Hűtőgépgyár­ból a mostani év elején majd ezer em­bert bocsátottak el, alkalmazottaik és a környék népe azt is tudni véli, ezzel még nincs vége ... A Lehelnél további lét­számcsökkentést ten’eznek?- A probléma igen aktuális ... Beval­lom, a kérdés után azon gondolkodtam, hogy erről nyilatkozzam-e? A „nem”- et elvetettem, akkor pedig egész őszin­tén kell beszélnem ...- Ez a jobb az olvasónak, az esetleg érintetteknek - és biztos vagyok benne, hogy cégének is ...- Én is így gondolom. Meglátásom szerint még olyan ... - rettentő nehéz becsülni - hét-nyolc száz embert érint­het ez a sors.- Melvik üzemekből?- Az Electrolux koncepciója, hogy csak a „magüzleteket”, tehát csak a háztartásigép-profilba tartozó üzeme­ket kívánja megtartani, úgy tudom, köz­ismert. Ezért szüntettük meg vagy adtuk el más cégeknek az autoszifontermelést, az ipari hőcserélők készítését, fejeztük be áprilisban a járművízhűtők gyártását. Eladólistán van radiátorüzemünk, a kompresszorok gyártásával sem kívá­nunk foglalkozni hosszabb távon. De - ha lehet - nem az üzemeket akarjuk be­zárni, hanem vevőt keresünk rájuk, amelyik a „profilt’ ’ és az ott dolgozókat megtartja. A másik dolog: a Lehel túl nagy lét­számmal dolgozik. A közvetlen termelésben ezt a prob­lémát nagyjából már megszüntettük, de még mindig sok a „nem közvetlen dol­gozók” száma. Infrastruktúra híján ré­gen mindent a vállalatnak kellett elvé­gezni; a karbantartástól a kertépítésen át az orvosi ellátásig. Most azonban, hogy az infrastruktúra fejlődhet Magyarországon, más lehető­ségek is kínálkoznak. Külső vállalko­zóktól rendelhetjük meg például a kar­bantartást vagy a jogászi szolgáltatáso­kat. Az adminisztrációban is túl sok alkal­mazottat foglalkoztatunk. Ahhoz képest mindenképpen sokat, hogy milyen lehe­tőségek kínálkoznak komputerezéssel és szervezéssel létszámot megtakaríta­ni.- Mit kezdenek majd impozáns iroda­házukkal?- Szálloda semmiképp nem lesz belő­le ...- Többször is az Electrolux szemére vetették, hogy nem teljesítette a herényi vállalat megvásárlásakot tett ígéretét, és a Lehel-termékek külföldi értékesíté­sét nem növelte . . .- Ezzel szemben az igazság az, hogy az idén külföldön eladásra kerülő 350 ezer hűtőgép minden idők legnagyobb exportja. Harminc országba szállítjuk termékeinket, megőriztük a régi vevő­ket, ezen túl hét új országban találtunk partnert. A svéd, az olasz, az angol és a francia piactól például a jászberényi gyár korábban bizonyos mértékben el volt zárva.- Ennek ellenére - úgy tudni - kapaci­táslekötési gondjaik vannak.- Óriási nehézséget okoz a hazai piac váratlan összeomlása. Négy-öt hónap alatt tavaly felére - majd 150 ezer darab­ból - csökkent a kereslet. Az Electrolux erre kétségtelenül nem számított. Ekko­ra kiesést kilátástalan teljesen behozni az exporton. Egész Európában recesszió van.- A foglalkoztatási gondok enyhítésé­ben mit segíthet a Hűtőgépgyár megvá­sárlásakor beharangozott új termékek herényi meghonosítása? Porszívóból már készült egy kísérleti széria - követik ezt más gyártmányok is?- Mindenképpen ezt szeretném, de nem akarok tippeket adni a konkurenci­ának. A porszívó esetében pedig az ere­deti koncepció újragondolását javasol­tam az Electrolux vezetőinek. Biztos vagyok benne, hogy jászberényi porszí­vógyártást nem szabad csak a magyar piacra alapozni. Gazdaságos széria- nagyság csak exporttal érhető el, ehhez viszont szélesebb minőségi választék, tehát nemcsak a Progress márka készí­tésére kellene felkészíteni a Lehelt, ha­nem az Elektrolux márka bevezetésére is. A kérdésről most tárgyalunk az Electroluxszal.- Személyes ügyekkel kezdtük a be­szélgetést, hazatérésének körülményei­vel. Javaslom, zárjuk is a privát élet gondjaival! Svéd magyarként hogyan talált hangot a jászsági emberekkel?- Privát életről nemigen tudnék be­szélni. Öt órakor kelek, egyenesen mun­kába megyek, és este hatig-nyolcig van mit csinálnom. Utána legfeljebb vala­milyen, a vállalathoz kapcsolódó rep- rezentálás következik. Magánéletem eddig még nemigen volt Jászberényben. De annyit észreveszek, hogy a magyar kollégákkal, a magyar emberekkel könnyű kapcsolatot teremteni. Itt még mindig megvan, hogy akár fél év alatt is személyes nexus alakulhat ki emberek között. Ez Svédországban - úgy monda­nám, nálunk - nekem hiányzott: tíz év, nem ritkán egy emberöltő is kevés, hogy valaki ott meggyökerezzen. A másik pozitívum (bár lehet, ez az üzleti életben negatívumnak számít): itt minden embernek egész különös, önál­ló véleménye van. Svédországban azt szoktam meg, hogy az egész ország csak egy-két véleményt tud megvalósít- hatóként elfogadni, Magyarországon százával találni ilyet. Az önök sokrétű­sége, a dolgok intellektuális megközelí­tése hallatlan kreativitásra ad alkalmat.- Családja követi önt Jászberénybe?- Szeretném, ha így döntenének, bár az egész család csak ritkán van együtt. Három gyermekem közül kettő most az Egyesült Államokban él - a legfiatalabb éppen most készül az érettségire Pennsylvaniában. Szóval a különélés nem szokatlan, mégis szeretném, ha ide­jönnének. Biztosan nekik is óriási él­mény lenne Magyarország. Én most ér­zem, jászberényi tevékenységem nem­csak szakmai továbblépés, hanem egy fantasztikusan izgalmas személyes ka­land is. V. Szász József „A magyar \elemeinek sokszínűsége hallatlan kreativitásra ad alkalmat"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents