Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30 / 127. szám

Szolnoki Extra 1992. MÁJUS 3i Szolnoki agglomeráció A mezőgazdaság Bővült a diszkont. A Kunság Füszért diszkontáruházai születésnapot ünnepelnek, s ez alka­lomból több mint 150 féle árucikket jelentős engedménnyel árusítanak. A szolnoki, Csaba utcai áruházat nemrég bővítették 600 négyzetméterrel, s így a vegyi és kozmetikai áruk sokkal áttekint­hetőbbek, és a régi áruház is tágasabb lett. Fotó: N. Zs. Pavilonépítők Sevillában serénykedtek A mezőgazdaság szempontjá­ból a megyét 6 kistájra lehet fel­osztani. Ezek egy része nem érinti, mások pedig csak kis rész­ben érintik az általunk vizsgált térséget. A 3. számú kistájnak 8 települése (Tiszapüspöki, Sza- jol, Tiszatenyő, Kengyel, Rá- kóczifalva, Rákócziújfalu, Mart­fű és Tiszaföldvár, valamint Szolnok Tisza-balparti része) tartozik az agglomerációba. Szolnok nélkül ez 336 m2-t és 40 ezer főt foglal magába. A térség kétharmadán szántóföldi nö­vénytermelés folyik, a megye gyümölcsöseinek 40 százaléka itt koncentrálódik. A szántóföldi növénytermelésben nagy a súlya az abraktakarmány-, az iparinö- vény-termelésnek. A megyén belül itt a legnagyobb a szántó aránya, a legkisebb a gyepé. A megye legkedvezőbb talajadott­ságú kistája, kiterjedésében pe­dig ez a legnagyobb, amely mint városellátó övezet a legszerve­zettebb. Az állattenyésztés fon­tos agglomeráción belüli nyers­anyagforrása a hús- és baromfi- feldolgozásnak. A 4. számú kis­tájhoz. az agglomerációból há­rom település, Cibakháza, Tisza- jenő és Vezseny tartozik, 7203 fős népességgel. Átlagos talaj­adottságainak megfelelő terme­lési szerkezet jellemzi. Az 5. számú kistáj az előzőnél már nagyobb jelentőséggel bír. Ide tíz település sorolható. Abony, Jászkarajenő és Köröste- tétlen Pest megyéből, a többi - Szolnok jobb part, Tiszavár­kony, Tószeg, Zagyvarékas, Új­szász, Szászberek és Beseny- szög - Szolnok megyéből. A tíz településen 121 ezer ember él, vagyis ez a megye legnépesebb kistája. Művelésági szerkezetéta szántó nagy aránya jellemzi, éppúgy, mint a 3. kistájét, s a szántón belül itt is a gabona- és az ipari növények termelése a meghatározó, de kisebb mértékű gyümölcs- és szőlőtermelés fo­lyik. A szarvasmarha-tenyész­tésben leginkább ebben az öve­zetben kellene a városellátó funkció hatásának érződnie, ez azonban nem jelentkezik a gya­korlatban. A hozamok nem mu­tatják azokat a közgazdasági jel­lemzőket, amelyekben Budapest viszonylagos közelsége és a me­gyeközpont vonzása tükröződ­ne. Hasonló a helyzet a sertéste­nyésztésben is. A baromfite­nyésztés viszont jobban igazo­dik városellátó funkcióihoz. Az agglomeráció területén működő agrárvertikumok sajá­tosságait nézzük, akkor láthat­juk, hogy - eddig legalábbis - elsősorban extenzív növények feldolgozásával foglalkoztak, a feldolgozóipar növényi' nyers­anyagát 95 százalékban a nagy­üzemektől szerzik be, a hús- és baromfivertikumban mintegy 55-60 százalékban a háztáji és kisegítő gazdaságok nyersanya­gára utalt. Ami a gabonavertiku­mot illeti, az agglomeráción be­lül termelik meg az ország búza- termelésének 5 százalékát. A Tisza-gáton Kerékpárút Abádszalókig A gondosabb szemlélődő Nyugaton járva már rég felfedez­hette, hogy szinte fél Európát be­hálózzák a precízen kiépített, ápolt kerékpárutak. A fejlett or­szágokban ezek előnyeit (kör­nyezetkímélés, egészséges élet­mód, a közutak tehermentesítése stb.) már az ötvenes években fel­ismerték. Nálunk az Ország- gyűlés mostanában foglalt állást és szavazott meg anyagi támoga­tást: ez évre 800 milliót, 1993-ra pedig egymilliárd forintot. Elképzelés született egy olyan kerékpárút megépítésére, amely Szolnokot a Tisza-tóval kötné össze, és a Tisza-gáton vezetne. Ez új színfoltja lenne a megyé­nek, s jelentős idegenforgalmi vonzerővel is bírhatna a világki­állítás idején is. Ezt támogatja a megyei közúti igazgatóság is. Az idén Túrkeve térségében épülhet meg egy 800 méteres szakasz 1,8 millió forintos ráfordítással, melynek felét a közúti igazgató­ság, másik felét pedig a túrkevei önkormányzat állítja. Megkezdődtek a tervezési elő­készületei a Szolnokról induló kerékpárút többi szakaszának is, különös tekintettel a balesetve­szélyes közúti átkelési szaka­szok elkerülésére, a gyalogos- és kerékpáros-közlekedéstől való tehermentesítésére. Ha a köz­ponti forrásokon túl az önkor­mányzatok is kellő támogatás­ban részesítik ezt az elképzelést, 1996-ra megvalósulhat az a mintegy 120 kilométeres kerék­párút, amelynek kilométere, két­méteres szélességben, a mai ára­kon 2 millióba kerül. II. világháborús emlékmű Talán a közeljövőben Szolnok­nak is lesz II. világháborús emlék­műve - legalábbis a tervek szerint. A városi önkormányát a II. világ- háborús emlékműre augusztus 31- ig tervpályázatot fog kiírni. A be­érkezett pályamunkákat közszem­lére teszik majd - tehát a lakosság is beleszólhat abba, hogy milyen emlékmű épüljön Szolnokon. Jön a Szonda Ipsos! A városi önkormányzat megbí­zásából közvélemény-kutatást vé­gez Szolnokon a Szonda Ipsos Mé­dia Vélemény- és Piackutató Kft. A felmérés standard kérdőíves módszerrel fog történni 500 fel­nőttkorú népességet reprezentáló mintán. Az adatfelvétel kezdete 1992. június 15-e. A szakmai érté­kelés augusztus 1. és 10. között nyilvánosságra fog kerülni. * * * A művelődési és népjóléti iroda szervezésében felmérés készül a város kisnyugdíjasai és rendszeres szociális ellátásban részesülői kö­rében. A mintegy 9-10 ezer főt érintő kérdőíves felmérést a Házi­gondozó Szolgálat és a Városi Tisztiorvosi Szolgálat munkatársai végzik megbízólevéllel.- Tudod, hogy szolnokiak is vol­tak kinn? - kérdezte néhány héttel ezelőtt egyik építész ismerősöm.- Hallottam valamit.- Keresdanemest! - olvad össze egy szóvá két mondatrész. A „nemes” egy kistárgyalóban fogad. Az előző napi egyik orszá­gos lapot „véletlenül” az asztalra dobom. Nemes Attila egyszerre áll vételre és adásra:- A keleti bejáró hídja ez. A gyorsvasút a nyugati oldalon érke­zik be, az, amelyik Madridból há­rom óra hossza alatt csorog idáig.- Mikor mentetek ki?- Én ’91. november 8-án érkez­tem oda. A létesítmény-főmérnök, ő volt a ház ura, gazdája (Deák László építésztervező), a főépítés­vezető (Zsigmond István) és töb­ben voltunk Szolnokról. Mako- vecznek volt egy stábja, egy köz­vetlen csoport (tervezők, szerve­zők, irányítók) és egy kivitelező alvállalkozói gárda, akik a ház épí­tészeti részét valósították meg. A gépészettel spanyol szakemberek foglalkoztak. Mi egy kis „mindenes csapat” voltunk, gyakorlatilag a spanyo­loknak segítettünk. Volt közöttünk kőműves, festő-mázoló, burkoló, ács és még sorolhatnám.-A pénz vagy a munka csábított?- A kettő együtt, de inkább a vállalkozás. No, nem volt hátrány a pénz sem. A magyarországi kö­rülményekhez képest meg voltunk fizetve rendesen.-Itt kéréséi ,¥ 'összeget, mondd az ottani szorzószámát!- Duplája. De ne felejtsd el, 3500 km-re az otthontól, napi 10-11 óra munka. Egyébként nagy önállósá­got kaptunk. Irányítás ugyan volt, de „nem kellett fogni a kezünket’ ’.- Kft.-ügyvezető vagy, mi voltál, ki voltál ott?- Nemes Attila, és csakúgy, mint csapatunk egésze - mindenes: a lámpatestek felszereléséig, falvé- séstől-csőszerelésig; kábelezés, ásás, bútorpakolás és termé­szetesen épületgépészeti szak­munka, szakirányítás ... minden a világon. Gondolom, az már nem is meglepő, hogy a létesítmény-fő­mérnök ugyanúgy rakodott, bon­tott, pakolt, mint bármelyikünk. Egyébként az ellátás minden te­kintetben kifogástalan volt, elég, ha csak a légkondicionált szállást említem. Öt és fél hónap után, áp­rilis 13-án délben indultunk haza.- Sz ­- Nem, még mindig csak ígérgetik, hogy majd leközölnek valamit. Mit csináljak?- Egyelőre ne szakíts velük, majd én szólok, ha ott kell hagynod őket. * * * Július utolsó szerdáján a szerkesztő által megjelölt időben Borsos bement a szakszervezeti székházba. A harmadik emeleten megkereste a pénztárat, bemondta a nevét. A kövér pénztárosnő bólintott, hosszan lapozgatott az utalványok között, Borsos feszülten figyelte, hogy fogy a köteg ujjai alatt:- Úgy látszik, nincs - mondta rekedten.- Mára ígérték?- Igen. A nő keze megállt, kiemelt egy kék papírt:- Itt van hátul a Z-betűnél. Zalai Borsos Ferenc. Maga az?- Igen. A „Zalai" az irodalmi nevem.- Jó volna, ha beíratná a személyijébe, mert sok vita lehet belőle. Egy utalást Egy könyv megjelenésére vár?- Csak egyet.- írja alá. A lap nem egészen négyszáz forint honoráriumot utalt ki, Borsos alig tudta leplezni csalódottságát, legalább ezer forintra számított. Óvakodott azonban attól, hogy megjegyzéseket tegyen, feltételezte: a pénztárosnő visszamondaná a szerkesztőnek. Azzal vigasztalta magát, hogy a kezdőket mindenütt rosszabbul fizetik, ha majd nevet szerez magának, többet fog keresni. Elrakta a pénzt:- Nem tudja, hogy mikor jelenik meg a lap?- A júliusi számba írt. Már rég megjött a nyomdából, mindig csak utána utalják a honort. Hogy lehet az, hogy nem küldtek magának?- Biztosan azért, mert nem hagytam meg a címemet a szerkesztőségben.- Várjon, megpróbálok keríteni egyet. A pénztárosnő felhívott néhány szomszédos irodát, az egyik helyen igenlő választ kapott, intett a fiúnak.:- Az expedícióban majd adnak egy példányt, itt van jobbra a harmadik ajtó. Borsos elköszönt és kilépett a folyosóra, az expedícióban már kikészítették az újságot.- Kaphatok még egyet belőle? - kérdezte és egy tízforintost adott a kék köpenyes raktári munkásnőnek. - Ugyanis szeretném elküldeni a családomnak. Egy versem jelent meg a lapban, Zalai Borsos Ferenc vagyok. A nő közömbös arccal bólintott, és egy egész köteg újságot nyújtott át neki. Borsos a hóna alá szorítva a csomagot, lesietett a lépcsőn. Á székházzal szemben leült egy padra, végiglapozta az újságot, de csak másodszorra találta meg a versét: a nyolcadik oldal bal felsősarkába, a gyerekrovatot nyitó labdázó figura alá tördelték. 130 A Valahogy jól sikerült Új könyvet vehetnek kezükbe a szolnokiak. A címe egyszerű: Va­lahogy. Igen, egyelőre csak a me­gyeszékhelyen lehet hozzájutni, jóllehet már az első pillantásra tet­szetős kötet már egy nagyobb ol­vasóközönség tetszését is meg­nyerheti. Oldalpárjain/e/tei Gyula versei és Sárkány Sándor festmé­nyeinek reprodukciói szerepelnek. Az alkotópáros a héten mutatta be kötetét. A Művésztelepen a zongora és tubakettős játékával kezdődött az ünnepség, melyen számos érdek­lődő és barát vett részt. A repro­dukciókat készítő Koronczi Endre képzőművész - a kiadvány egyik lektora - a képek, Szőke György, a szerkesztő a versek értékeit méltat­ta. A költő lektora Iluh István volt. Jenei Gyulának immár ez a máso­dik - immár közös - kötete. Alko­tásainak legjavát gyűjtötte össze. Az érzelmi-hangulati témájú ver­seket tíz év terméséből válogatta úgy, hogy beilleszkedjenek az együtt kialakított koncepcióba.- A képek nem illusztrációk - hangsúlyozta. - Önállóan dolgoz­tunk mind a ketten, ám munkáink­ban - ugyanúgy, mint látásmódunk között - rengeteg a hasonló vonás. 1 I _________________________________ A Valahogy szerzőpárosa: Sárkány Sándor és Jenei Gyula Számtalan gondolati szál fűz össze minket. Nagy öröm számomra, hogy megjelent ez a gyűjtemény, de ennél is jobban izgat az értő emberek visszajelzése. Egy könyv megszületése gyak­ran hosszabb ideig tart, mint az emberé. Ha líráról van szó, még nehezebb a dolog. Egy évvel ez­előtt határozták el, hogy közösen lépnek az olvasók elé. Ügy tervez­ték, ’91 karácsonyára készülnek el. Legalább kétszáz lehetséges támo­gatónál házaltak, míg megtalálták azt a tizenöt szponzort, melyek anyagi segítségével összegyűlt a munkák pénzügyi fedezete.- Sajnáljuk, hogy a meghívottak közül sokan nem jöttek el - mondta Sárkány Sándor. - Ennél azonban fontosabb számomra, hogy ezúttal nem egyedi, meg nem ismételhető produkcióról vagy előadásról van szó. Ez a könyv egyszerűen: van. Huszonnégy képem szerepel ben­ne. Amit összeállítottunk olvasha­tó, forgatható, megőrizhető. Sz. Z. a vi .

Next

/
Thumbnails
Contents