Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-30 / 127. szám
1992. MÁJUS 30. Szolnoki Extra Szolnoki helyzetjelentés Az alábbi írást az MDF Szolnoki Szervezetének Elnöksége és Önkormányzati Frakciója juttatta el szerkesztőségünkbe. A városi önkormányzat tevékenységéről szóló elemzést azzal a megjegyzéssel közöljük, hogy természetesen helyt adunk majd azoknak az írásoknak is, amelyek vitáznak az értékeléssel. Napjainkban az 1990-es választások óta eltelt időben végzett munka értékelése zajlik. Nincs nap, hogy kinyitva valamelyik országos napilapot, a rádiót és a televíziót így vagy úgy ne találkoznánk a kormány, vagy valamelyik önkormányzat eddigi tevékenységének értékelésével. Szolnok város lakossága is jó ideje várja, hogy a település ön- kormányzatának eddig végzett munkájáról valahol, valamilyen önértékelés vagy legalább egy „független” vélemény napvilágot lásson. De semmi! Sajnos MSZP és az MSZMP támogatását élvező liberális ön- kormányzat elkényelmesedése már a tájékoztatásában tetten érhető. A vezetés a várost érintő lényegi kérdésekről az elmúlt egy, másfél évben szinte semmi érdemit nem adott közre. Ez persze nem a rossz szándékot vagy a figyelmetlenségét jelzi feltétlen, hanem mert nem volt miről számot adnia. Azaz nincs a város vezetésének olyan, a város életének egészét érintő átfogó koncepciója, amelynek célirányos megvalósításának fázisairól értékelő beszámolót állíthatna össze. Az elmúlt időszak - úgy tűnik - nem volt elegendő, hogy ha csak néhány pontban is, összefoglalják azokat a lényeges szempontokat, amiket fontosnak ítélnek Szolnok város fejlődése érdekében. Bizonyára elegendőnek tartják - számonkérés esetén - a bevált receptet alkalmazni és a kormányra mutogatni: nem ad elég pénzt! Csakhogy erre a vezetésre érvényes-e, hogy ha több a pénz, jobb a foci?! Erre jó példa számunkra a város fő-fő (szocialista) tanácsnoka, aki hétről hétre remek gazdasági elképzelésekkel, kritikákkal látja el a kormányt, a város érdekében viszont eme nagy tudását képtelen kamatoztatni. A beharangozott tudásból és merészségből annyira futotta: működik a hivatal. Hallani, hamarosan a város határában óriási táblák fogják hirdetni: Szolnok európai város! Miközben a magyarországi, szo- ciálliberális vezetésű Szolnok a teljes gazdátlanság képét mutatja a szomorú utazónak. Mindez természetes velejárója országosan is, a baloldali liberális politikai gondolkodásnak, amely ma teljes értékzavarral küzd. Tudniillik értékrend nélkül nincs megvalósítható program, így célirányos közös cselekvés sem, állandósul a kapkodás, a kínos mosolyokba csomagolt zűrzavar. Mindez jól érzékelhető volt már a városi tévé igazgatói kinevezés körül kirobbant botrány kapcsán (aminek még ma sincs vége) és a szürke vezetésből felkészültségével, intelligenciájával több fejjel kiemelkedő polgármester lemondásakor. König László bizonyára feladta a számára kilátástalannak tűnő küzdelmet, mikor kifejtette: nem ilyen SZDSZ-re, nem ilyen ön- kormányzatra számított . . . Az, hogy a helyére lépett kedves fiatalember mire képes, azt a közeljövő mutatja meg. Remélni szeretnénk, hogy a fiatalos lendületével pótolni képes azokat a vezetői erényeket, amelyekkel ma még jórészt híjával van. A koncepciótlanság következményeit leginkább a város kulturális életét érintő döntésekben érhetjük tetten, mert valamennyi esetben feltehetjük Fodor Tamás képviselő parlamenti kedvenc kérdését: szakmai vagy politikai döntés volt-e?! A színházat január 1-től Szolnok város magáénak tudhatja a fenntartási költségeivel együtt. Az erőn felül vállalt támogatás (több mint 40 millió forint) azt eredményezte, hogy sorvadásnak indult a város kulturális életének többi része (képzőművészet, művelődés stb.). És még ma is sokakat izgat, hogyan lehetett a demokratikus formákat megkerülve, puccsszerű módon Spi- ró Györgyöt az igazgatói székbe emelni. A kérdés kérdés marad akkor is, ha Spiró írói munkássága előtt fejet hajtunk. (Bár korábbi verseiben voltak kifogásolható sorok: „Jönnek a.../ fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a szarból,/.../ miért is? ki tudja. Trianonért? -/ / mered pár utcanév pici csontujja’’./.../ Különösen akkor érdekes ez, ha tudjuk, hogy mint színiigazgató kezdő a pályán, még ő sem tudja, képes-e vállalt feladatának megfelelni. Ezt követően már csak remélni merjük, hogy a puccsszerű kinevezés nincs összefüggésben Várhegyi polgármester úr bogo- tai útjával, amikor is feleségével együtt elkísérte a társulatot egy ottani színházi fiestára. Hallani az út egyetlen nagy eredményéről is: városunk polgármestere testvérvárosi szándéknyilatkozatot írt alá a tízezer kilométerre, Kolumbiában található Tunja város polgármesterével. Gratulálnánk e nagyszerű diplomáciai sikerhez, ha nem tudnánk, hogy a csak egy-kétszáz kilométerre lévő erdélyi Nagybányával korábban kötött szerződés sem igazán testvéri, pedig erre elvileg nagyobb lenne az esély. Az egykori Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ nagyobbik része Városi Művelődési Központtá alakult. A kiírt igazgatói pályázatra hatan jelentkeztek. A hatból egy pályázó nem volt szolnoki, a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezett (az is „gyorstalpalón”), és nem volt meg a pályázatban kiírt gyakorlati ideje. Mindezen hátrányok ellenére meglepetései tapasztalhattuk, hogy ő nyerte el az igazgatói széket. Magyarázatot csak később egy vele készített interjúból meríthettünk, amikor is kiderült, az újdonsült igazgatónő, az egykori bősz MDF-es, a ceglédi SZDSZ oszlopos tagja. Ami nem lenne probléma, ha ez megfelelő szakmai felkészültséggel és alapos helyismerettel párosult volna. Ma a művelődési intézmény „romokban” hever. Görcsös félelmében az „örökölt” munkatársak 90 százalékát - a népművelőktől a takarítónőig - elbocsátotta, és a legalap- vető strukturális szerkezetet is szétverte. Az újjáépítésnek még a jelét sem tapasztalni. Hallani, hogy az épület egy részét átadják egy szerencsejáték cégnek, de az is lehet, hogy autószalon lesz. Szolnok megyei jogú város iskoláival csak valamely paraje- lenséggel magyarázható esemény történt a közelmúltban. Az iskolák homlokzatáról - egyik napról a másikra - eltűnt a koronás állami címerrel díszített ovális zománcozott névtábla. Helyére egy kis esetlen, gravírozott réztábla került, a város címerével (10 ezer Ft/db). A csere indítékait és körülményeit kutató képviselők kíváncsiságát az iskolaigazgatók nem tudták kielégíteni, mert ők (állítólag) az egész akcióról nem tudtak semmit, csak a tényt vették tudomásul. Az események menete akkor csapott át a csodák birodalmába, mikor a polgármester (az összes alpolgármesterével együtt) szintén mélységes meglepetéssel értesült a váltásról. Meglepetése akkor vált döbbenetté, mikor az akadékoskodó képviselők felvilágosították, hogy e „nagyszabású” akció nemcsak erkölcstelen, de törvénytelen is. így azon már elsápadni sem érdemes, hogy az idei ballagáson a Verseghy Gimnázium gyanútlan diákjai (a világkommunizmus összeomlása után 1-2 évvel) a vörös csillagos zászlórudas lobogó alatt ballagtak el, bizonyára a boldog szocialista jövőbe. A fő az, ha kiteszik a táblát: Szolnok európai város lesz. MDF Szolnoki Szervezetének Elnöksége és Önkormányzati Frakciója A Városi Művelődési Központ előtt a napokban nem „hétköznapi szolgáltatás” csábította az arra járókat. Az Esmeralda Kereskedelmi, Információs és Szolgáltató Betéti Társaság képviseletében Gerencsér Zita végzett számítógépes tenyérjóslást. Jelleméről, pénzügyeiről, szerelmi életéről, egészségéről kaphatott - száz forintért - ki-ki felvilágosítást. S hogy mennyire érdekli az embereket a jövő? Nos, az első napján a „jósnő” bátran kívánhat magának ilyen forgalmat a tervezett egy hónapos időszakra. i ■ ,i i. í.. a /. i Fotó: K. F Nagyüzem a tenyérjósnál Az édesapa ipari alpinista Sziklamászó-palánták Ragyogva süt a tavaszi nap, bár a reggel magán viseli még az éjszaka hűvös leheletét. Lent, a hegy lábánál kanyargó Dunát enyhe párán keresztül világítja meg a lapos fény. Az erdő pompás illatának szinte örvend a városi levegőhöz szokott orrom, tüdőm. Itt, a lakott területektől távol fölerősödnek a természet zajai, a madarak hangja, a fűszál, a lomb suhogása, a tovairamló állatkák neszezése. De nicsak, gyerekzsivaj közelít, és csakhamar látható is a meredek kaptatón fölfelé kergetőző két lurkó. Mögöttük sétálva jönnek szüleik. A gyerekek szemmel láthatóan élvezik kötetlen szabadságukat, és hamarosan „tele lesz” velük az egész erdő. Hol előre szökellnek versenyt futva, hol visszafogócskáznak szüléikig, hol megállnak néhány pillanatra megcsodálni egy-egy lepkét vagy a fűszálak között küszködő bogarat, de most éppen egy bokor takarásában settenkedve próbálnak becserkészni egy madarat. A szülők hagyják a srácokat, hagy élvezzék a mozgást, a természetet, a pillanatot, hiszen ritka alkalom ez mostanában, hogy a sok munka közepette így együtt lehessen a család. Szolnokról pedig még ritkábban tudnak közösen a hegyekbe utazni. A hegy tetején lévő szikláknál előkerül a férfi hátán lévő hatalmas hátizsák tartalma is. Az asszony pokrócot terít a fűre, és ennivalót meg könyveket vesz elő. A gyerekek kalapáccsal és vésővel indulnak kövületekre, ásványokra vadászni. A családfő mint valami kígyóbűvölő, hosszú kötelet varázsol ki a zsák aljából; beköti a sziklafal tetején lévő vaskarikába, és miután - néhányszor leereszkedve a kötélen és visszamászva a sziklafalon - meggyőződött róla, hogy a mászás sem túlságosan nehéz ezen a sziklán, és a kötél is jól be lett kötve, szól a két gyereknek. Kettejük közül a kisebbik, Dávid veszi föl elsőnek a beülőhevedert és a bukósisakot. HamaDávid - aki még óvodás - a sziklafalon rosan nagy ambícióval kezd el mászni a sziklán fölfelé. O még csak középső csoportos óvodás, de már kétévesen mászott sziklafalakon, így aztán nem újdonság neki a dolog. Az Alföldön jobb híján csak fára mászhat, ezért valóságos ünnep számára ez a mai nap. Miután elfáradt a mászásban, anyja a biztosítókötélen ereszti vissza a fal aljába. Amíg Dávid pihen, Péteren, a nagyobb fiún a sor. Ő most első osztályos iskolás, szintén három év óta mászik sziklákon. O is ügyesen kapaszkodik fölfelé, de veszély- érzete erősebb, mint az öccséé, ezért ereje fogytával többet problémázik azon, ráterhelje-e testének súlyát az anyai kézben lévő biztosítókötélre. Végül is nincsen más választása, és ő is „kötélliften” érkezik meg a kiindulópontra. Amíg Dávid mászik még néhányat, Péter inkább elméletben ismerkedik a kötéltechnika alkalmazhatóságával. Néhány év múlva talán ő fog segíteni apjának az ipari alpinistamunkáin. A sziklamászás meguntával, egy áthajló sziklarészhez kerül bekötésre két kötél. A levegőben szabadon lógó köteleken a gyerekek kedvence, a mászógépekkel történő mászás és a kötélen történő ereszkedés következik. Mivel a magasság itt nagyobb az előbbinél és a technika biztonságos kezelése is nagy figyelmet igényel, az apa itt az éppen köté-. len lévő lurkóval együtt mászik, és kettejüket egy heveder is összeköti. A fiúk (főleg a kisebb) szemmel láthatóan élvezi a dolgot, csak úgy „szaladgálnak’ ’ a kötélen föl-le. Ez a nap is - mint az az örömteli napokkal lenni szokott - hamarosan eltelik. A család hazaindul. Viszik magukkal a síkra a hegyek illatát, a mélybe tekintő kellemes borzongás érzését, az izmok jóleső fáradtságát, a nyugalmat. Csak a hegyek maradnak helyükön a fiúk nagy bánatára, hiszen így ismét várniuk kell a napot, amíg (szikla)falon mászkálhatnak. Sz. F. Nemzedékek találkozója Életutak, embersorsok, diákemlékek A közelmúltban az alma mater napján ismét találkoztak a Szolnoki Állami Bánffy Katalin Leánygimnázium hajdani növendékei, de eljöttek azok is erre az összejövetelre, a valamikori posta épületébe, akik akkor végeztek, amikor az intézmény már a Varga Katalin Gimnázium nevet viselte. A nemzedékek pár órás találkozóján néhány arcot, sorsot, hajdani emléket villantunk fel. * * * Nyíröné Ürögdy Laura 1930- ban a létesítmény legelső évfolyamának volt a diákja.- Akkoriban ez színtiszta leánygimnázium volt, és emlékszem, tanultunk németet, franciát, az ötödiktől latint is. Negy- venketten végeztünk, és a háború után úgy szétszóródtunk, hogy még Dél-Amerikába is került ki közülünk. Ami engem illet, kereskedő voltam, egy fiam és egy unokám van.- Hányán élnek még a hajdani legelső osztályból?- Huszonnyolcán, és huszon- ketten általában eljönnek a találkozókra.- Mire, kire emlékszik szívesen?- Dr. Vértes Ilonka tanárnőre, aki anyaként szeretett bennünket. Azután arra, hogy én úszó voltam, de az énekkarunk, irodalmi önképzőkörünk is nevezetesnek számított. * * * Egervári Lajosné, Éva mást mesél.- Tudja, az volt a jó a Bánffy- ban, hogy se társadalmi, se vallási megkülönböztetés nem történt, lett légyen az ember református, katolikus vagy zsidó. Ami a vagyoni különbségeket illeti, ezt úgy hidaltuk át, hogy emlékszem; az osztályfőnökünk rendelkezett: a báli ruha két pengőnél drágább anyagból nem készülhetett. Annak sem, akinek száz holdja volt.- Egyenruha, sapka?- Volt. Kötelező jelleggel kellett viselni, mivel akadt iskolai és ünneplő változata is. Sapkaként kis kalapot hordtunk, tollal. * * * Közben az igazgatónő, Botka Lajosné jóvoltából néhány adatot is megtudtunk a régi iskoláról. így azt, hogy 1938-ban 253 lány járt ide. Akkor a vezetéknevek közül a Szabó vezetett a Fazekas és a Kovács előtt. A keresztnevekből Mária volt a legtöbb az Erzsébet és a Margit előtt. Míg 1991-ben a legnépszerűbb vezetéknévnek a Nagy számított a Kiss és Tóth előtt. Ami a tavalyi létszámot illeti, ez már 407 volt, és a diákok 13 osztályba jártak. * * * Fodorné Baka Erzsébet már a Vargában tanult, hiszen tíz éve érettségizett. Jelenleg Ráckevén testnevelő tanár, ésmár ígéretesen gömbölyödik, mivel júliusra várja második kisbabáját.- Valaha, gimis koromban 800 méteren ezüstjelvényes szintig jutottam, az érettségi után pedig Egerbe kerültem a főiskolára. A férjem is szakmabeli, kajakedző.- Mit köszönhet hajdani iskolájának?- Azt, hogy ember lett belőlem, és olyan csodálatos nevelőim voltak, mint Pintér Margit tanárnő. * * * Ugrin Tamás még fiatalember, aki 1985-ben érettségizett. Utolsó éves jogász Szegeden, ráadásul vízilabdázik. Korábban Szolnokon játszott, most pedig Svájcban Cservenyák Tibivel és Bogdán Bélával.- Én arról voltam híres, hogy előfordult: egy évben nyolc ablakot kellett megfizetni anyunak. Ugyanis ennyit törtem be.- Készakarva?- Áh, dehogy, véletlenül. Hógolyóval, focival, labdával, dulakodás közben, birkózáskor.- Most mivel birkózol?- Egyéni tanrend alapján a vizsgáimmal. Egy-két évet még kinn szeretnék maradni nyelvet tanulni, dolgozni, azután ügyvédként az ismereteimet itthon hasznosítani.- Tamás, te még ifjú ember vagy. Milyenek a svájci lányok?- Aranyosabbak, mint korábban hittem.- És a hazai szebbik nem?- A kintiek nekik azért a térdükig sem érnek. Tessék elhinni. Elhiszem ... D. Szabó Miklós
