Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-30 / 127. szám
: — 1992. MÁJUS 30. Hazai körkép 3 Emlékkiállítás Jászberényben Tegnap délután 5 órakor nyitották meg Jászberényben, a Jász Múzeumban a helybeli gimnázium alapításának 225. évfordulójára rendezett jubileumi ünnepségsorozat keretében Sáros Andrásnak, az iskola egykori művész-tanárának gyűjteményes emlékkiállítását. Paksy Gábor, a Sáros András Alapítvány kuratóriumának elnökhelyettese emlékezett az 1983 júliusában elhunyt művész-tanár életútjára, és méltatta munkásságát. A most bemutatásra kerülő 50 olajfestményt és 22 akvarellt augusztus 23-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Az önkormányzatok és a lakosság Tanácskozás a kapcsolatok javításáért (Folytatás az 1.. oldalról) Lehet fordítva is lépni, ám ha - az előbbi példánál maradva - olyan községházába vagy városházába nyitunk be, ahol ellenszenvvel fogadnak, akkor azonnal összeomlik a legnagyobb gonddal készített kép is - szögezte le dr. Szeles Péter, a Magyar PR Szövetség elnöke. Az önkormányzat működésének egyik fontos eleme a lakossággal történő véleménycsere. Különböző fokozatokon keresztül alakul ki a jó kapcsolat. Ezek pedig: a bizalom, a megértés, a támogatás és végül az együttműködés. Az előadók szerint szükség lesz olyan közvetítő személyekre - interpro- tectorokra -, akik a híd szerepét töltik be a település vezetése, a testület , lakosság között; akik feladata többek között, hogy javítsák az előbbi csoportok kommunikációját. Ennek a feladatkörnek a létjogosultsága nem vonható kétségbe. A jelenlegi szociális folyamatok következtében az emberek türelmetlenek, bizalmatlanok, tájékozatlanok - teljed az úgynevezett előítéletes gondolkodás. Ez utóbbi pedig párosul az úgynevezett rövid távú emlékezettel - érveltek. A nap második felében a Marketing és a Public Relations címmel a megyeszékhelyen működő vállalkozások képviselőinek adtak szakmai tanácsokat.- sz Új elnök a Nagykun Tsz-ben (Folytatás az 1. oldalról) Noha a drága víz ellenére folyamatosan öntöznek, a szárazság máris jelentős károkat okozott. A beszámoló után a jelölőbizottság elnöke röviden ismertette, hogy a tagok, a nyugdíjasok megkérdezése, a csoportokkal, műhelyekben dolgozókkal történő elbeszélgetések után két jelöltet javasoltak az elnöki posztra. Az egyikőjük negyvenkét, a másikójuk harmincnyolc éves, és egyaránt diplomások. A fiatalabb jelenleg is a szövetkezetben dolgozik, az idősebb két éve új munkahelyen. Végül a megjelent tagság döntött: a 344 érvényes szavazat közül 289-en Veres János nevét hagyták meg a cédulákon, így tegnap óta ő a téesz új elnöke. Ha szabad egy megjegyzést fűzni, elsöprő sikerét minden bizonnyal annak (is) köszönheti, hogy az elnökválság körüli időszakot kívülállóként érte meg. Bár korábban dolgozott itt, 1990. április 1-jén megszűnt a tagsági viszonya, és más munkahelyre, beosztásba távozott. Egészen tegnapig, amikor a tagság neki szavazott bizalmat. D. Sz. Határtalan elhatárolódás A napokban három aláírással levelet kézbesített szerkesztőségünkbe a posta. A feladók a mozgássérültek megyei egyesületének tiszader- zsi helyi csoportja nevében emeltek szót azért, mert lapunk május 25-i számának 16. oldalán „Elhatároljuk magunkat” címmel a tiszaderzsi tüntetésről hírt adó cikkben az olvasható, hogy a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének elnöksége, a tagság és a helyi csoport nevében elhatárolja magát a tüntetéstől. Nos, valójában ezen háborodtak fel a levél írói, mert erről szerintük szó sincs. Idézzük: „A mozgáskorlátozottak tiszaderzsi helyi csoportja vezetősége elhatárolja magát a mozgás- korlátozottak megyei egyesületének vezetősége által 1992. május 25-én, az Új Néplapban megjelentetett nyilatkozatától, mivel a helyi vezetőség soha senkinek ilyen értelmű és szövegű nyilatkozatot nem adott...” * * * Hát mit mondjak: pedig elhihetik, hogy nem mi találtuk ki. Az újságíró csak azt vetette papírra, amit elmondtak neki. Mindenesetre a szóban forgó levél tipikus példája annak, amikor nem tudja a jobb kéz, hogy mit jsinájya^ai. Ilyenkor aztán könnyen előfordul, hogy az egyik csoport elhatárolja magát valamitől, a másik hasonló szervezet meg határtalanul örül neki. Innentől persze még lehet ám fokozni a dolgot. Mert mindenki elhatárolhatja magát mindentől: a hatalomtól, a kormánytól, a politikától, a pártoktól, a lábnyomuktól, az ágyuktól, az apjuktól, az anyjuktól, a gyerekeiktől, a munkától, az öregektől, a fiataloktól, a falutól, a várostól, a fejlődéstől, a szegénységtől, a gazdagságtól - és természetesen saját maguktól, mint ahogy az most is történt. Mi meg határtalanul elhatároljuk magunkat az ilyen levelek íróitól. Persze jól tudjuk, hogy ez édeskevés, mert kérdés, hogy mi jön ezután? Szóval úgy tűnik, mintha túl nagy lenne errefelé az összevisszaság. Mert például van, ugye, aki szerint teljesen ellehetetlenül ez az ország, mások meg úgy vélik, hogy bőven vannak tartalékaink. Csak épp a toleranciánk kevés. Jobban kéne ismemi magunkat, egymást és a tényeket. Rend a fejekben és a lelkekben. Ez az, ami leginkább kellene. Mert ezek nélkül a szóban forgó levél is azontúl, hogy már-már kabaréba illő, nem más, csak egjy rakás halott betű ... r Kutya a kútban 6. Egy marék por f Antigonétól Mft jfcgffcÉ magyar vagyok. Az aszály csak kegyelemdöfés (Folytatás az 1. oldalról) A közgyűlés tagjainak érdeklődése kísérte azt a tájékoztatót is, amely a megye környezetvédelmi helyzetét elemezte. Itt is elhangzott néhány ijesztő adat. Például 203 szennyvízkibocsátó üzem működik a megyében, amelyek évente közel 600 tonna olajat, zsírt, 57 ezer tonna sót juttatnak a vizekbe. Jelentősen szennyezettek a talajvizek is. Hasonló a helyzet a levegő tisztaságával - legszennyezettebb Szolnokon, ahol a 4-es út mellett a belvárosban gyakran a megengedett szennyezettség két-, háromszorosát mérik. Mindezekkel együtt globálisan - ez derült ki a tájékoztatóból - a megye közepesen szennyezettnek nevezhető. A fejlesztésekre kevés a pénz, de az előrelépést a közgyűlés szerint emberi tényezők, szemléletbeli hiányosságok is akadályozzák. Az előterjesztések között szerepelt néhány volt egyházi ingatlan tulajdonjogának visszaadása is. A közgyűlés döntött abban, hogy visszaadja Szolnokon a Ferences Rendtartománynak a szabadtéri színpad területét és az úgynevezett Komarov-termet, Jászberényben a katolikus egyháznak a Szelei úti épületet és udvart. A megyei tulajdonú jászdózsai „Kápolna” elnevezésű ingatlant pedig ingyenesen átadta a község önkormányzatának. A közgyűlés előzetesen egyetértett Hoffman Imre tűzoltó őrnagy megyei parancsnokká történő kinevezésével - aki eddig megbízottként látta el a parancsnoki teendőket. A testület egyhangúlag támogatja a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola Szolnoki Tagozatának önállósodási törekvését. B. I. Csak úgy mondom. Csöndesen, de némi konok önérzettel. Nézem a városokat, a falvakat: sorra állítják a második világháborús emlékműveiket, íme, azokat, akik csaknem fél évszázada meghaltak, most temetjük. Jelképesen. Minden egyes emlékmű olyan, mint egy marék por Antigonétól. S az új emlékműveken ott sorakozik azoknak az áldozatoknak a neve, akikről eddig nem lehetett beszélni, akiknek halottak napján nem volt hova virágot vinni. Ezt a marék port, hogy a képes beszédnél maradjak, jó lenne méltósággal és bűntudat nélkül halottainkra helyezni. Én csak bűntudat nélkül tudok élni. Itt. Magyarországra vagyok ítélve. Ne tehetem meg azt, mint némely Biberach, hogy baj esetén fogom a bőröndjeimet reggel, s délben már egy másik országban ebédelek népes rokonságom körében. Ha elmennék, úgy érez- ném magam, mint a vakond a betonpn,, aki természetes közegéből kitemetkezett erre a fényes másvilágra, amely szebb, gazdagabb, mint az övé, ám mégsem az övé. Nem akarok én sokat. Ha kimondom: „hazám” - ne húzódV ______________________________ j ón gúnyos mosolyra azok szája, akik a magyar népből élnek (jól), de nem a magyar népért. Csak annyit szeretnék, hogy ne sajnáljon le hallgatag, de nyakas öntudatomért a rádió és a televízió idegen cinizmusa. Azt szeretném, ha itt lennék otthon. Ha itt otthon lennék. Lennénk. Ha mi lennénk otthon itt. 1985-ben Közép-Azsiában jártam, egyebek között az ujgu- roknál. Vagy száz ujgur ember zsúfolódott össze egy házban. Jött egy népi énekes, s hosszú hősénekbe kezdett. Aztán egy másikba, harmadikba, negyedikbe ... Csillogott az ujgurok tekintete. Aztán az énekes új hősénekbe kezdett. Az első versszakot egyedül énekelte, a másodikba bekapcsolódott valaki, a harmadikat már hárman, a negyediket négyen énekelték és így tovább. A végén már az egész terem énekelt. Közösség . volt. Erős. Érezni lehetett, hogy ez a kicsiny nép nem fog felmorzsolódni a két nagy szomszéd, az oroszok és a kínaiak szorításában. Valami ilyesmit talán nekünk is ki kéne találni. Mielőtt hordani kezdenénk magunkra az antigonéi port. Körmendi Lajos _______________________) M oldova György: A félelem kapuja- Ferikém! Isten hozott, ülj le! - mondta az öregember és magyarázólag hozzátette zalai fiú, a földim és egy kicsit a tanítványom is, igazi fenegyerek. Adjatok neki is egy tányért meg egy poharat. Tudod, Ferikém, a hét végén lesz Péter-Pál, egy kis elő-névnapot tartunk a gyerekekkel. Borsos leült, koccintott a társasággal, aztán szótlanul evett néhány falatot, kivárta, amíg Káplár figyelme újra ráterelődik.- Milyen ügyben jöttél? Valamilyen írást hoztál?- Igen, néhány gyerekverset.- Hagyd itt - a kopasz, rövid ingujjas férfira mutatott -, ha lehet, Ernő lehozza majd. A szerkesztő biccentett:- Szervusz, Németh Ernő vagyok.- Figyelmedbe ajánlom a tanítványomat, Ernő, bátor és független szellem, nem szarik be sem az elvtársaktól, sem a polgároktól. Megkérlek, nézd át a verseit. Németh találomra kihúzott egy lapot a dossziéból és elolvasta a címét:- „A faragott lovacska" - ahogy látom, remekmű, kezdjük ezzel - néhány szót firkált a kéziratra -, eztán minden hónapban lehozunk egyet. Jó?- Köszönöm.- Ne köszönd, inkább neked segítek, mint egy polgárnak. Hová küldjük a pénzt, vagy inkább személyesen akarod felvenni?- Bejönnék érte.- A hónap utolsó szerdáján fizetünk 12-től 2-ig, a pénztár itt van az épületben, a harmadik emeleten. Megjelentél már valahol?- Otthon Zalában, egy pár üzemi lapban - mondta Borsos mereven maga elé nézve, attól tartott, lekicsinylést vált ki, ha bevallja az igazat. Németh elgondolkodott:- Azt hiszem, már van egy másik Borsos Ferenc is, aki publikál. Ő kezdte hamarabb, neked kell kitérni, válassz valami megkülönböztető toldalékot. Zalában születtél, Zalai Borsos Ferenc jó lesz?- Azt hiszem. A szerkesztő rávezette az új nevet a kéziratra, aztán egy papírhalom tetejére dobta. Káplár felemelte a poharát:- Igyunk az „újszülöttre"! Valaha még büszkék leszünk rá, hogy mi kereszteltük el. Már alkonyodott, mikor a társaság elhagyta a szakszervezeti székházat. Borsos illendőnek találta, hogy meghívja Káplárt egy pohár borra, beültek egy kisvendéglőbe.- Nagyon örülök, Feri, hogy sikerült elindítani téged. Mindig az első lépés a legnehezebb.- Biztos, hogy lehozzák a verset?- Micsoda beszéd?! Ezer százalék. De mi a helyzet a „Jelzőtűz"-nél, náluk már megjelentél? , ,r ,, ,
